Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-04 / 236. szám, csütörtök

Vastaps idehaza és külföldön Az Ifjú Szívek művészi munkájáról SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA EGYMÁSÉRT, EGYÜTT Az utóbbi időben sokat ol­vashattunk az Ifjú Szívek Dal­es Táncegyüttesének tevékeny­ségéről. Nem véletlenül, hiszen fél hivatásos együttesünk a már hagyományosnak mondható dél- szlovákiai vendégszereplésen kívül az elmúlt hónapban Olasz­országban lépett fel, majd cseh­országi körúton veit részt. Mo«t. amikor a mozgalmas he­tek rövid időre megszűntek, az együttes vezetőivel és tagjaival beszélgettünk a körutak tapasz­talatairól. Mindannyian őrömmel szá­moltak be arról, hogy komoly megtiszteltetés és elismerés számukra az olaszországi ven­dégszereplés. ahol szocialista ku'.túránkat méltóképpen képvi­selték. Ez a körút is azt bizo­nyít |h. hogy pártunk XIV. kong­resszusának egyik fontos hatá­rozata — amely újra hangsú­lyozta. hogy a nemzetiségek kultúrája is szocialista kultú­ránk szerves részét képezi — egyre inkább a gyakorlatban is megvalósul. Újságjaink már beszámoltak arról a forró sikerről, amely­ben az Ifjú Szívek Olaszország­ban részesültek, ezért most er­ről nem írunk részletesebben. Inkább néhány szakmai tapasz­talatot említünk meg. Külföldön mindenhol nagy az érdeklődés a csehszlovákiai kultúra, s ezen belül a folklór iránt. Népművé­szeti jellegű műsorok esetében is egyre népszerűbbek az úgy­nevezett non-stop műsorok, te­hát olyanok, melyeknél a tán­cot, a muzsikát nem szakítja meg a konferálás. AZ együttes olaszországi műsora is ennek megfelelően alakult: a rövid bevezető után megszakítás nél­kül követték egymást az egyes műsorszámok. Az egyéb szüksé­ges tudnivalókról a műsorfüzet tájékoztatta az érdeklődőket. Az olasz közönség elsősorban a látványos, dinamikus tánc­kompozíciókat jutalmazta vas­tapssal, de a lírai részeket is jól „fogta“. Az együttes tagjai szinte meg ki sem csomagoltak az olasz­TAGFELVÉTEL A SZŐTTESBE A CSEMADOK KE SZŐTTES Népművészeti Csoportja t a g felvetett hirdet TÁNC- KARABA és ÉNEKLŐ CSŐ PORTJÁBA az 1974-es évad ra. A tagfelvétel a lánckarba 1973. október 9-én és 11-én lesz 16.00—20.00 órakor a tánckar próbatermében, az éneklő csoportba 1973. ok­tóber 8 án 16.00—20.00 óra­kor szintén a tánckar próba- | termében (Bratislava, Nám. 1. iná (a 30 ). A SZŐTTES TAGJA j LEHET MINDEN 17 ÉVEN I FELÜLI FIATAL, AKI TEHET­SÉGET ÉREZ MAGÁBAN A TÁNC VAGY AZ ÉNEK IRÁNT. Három havi próbaidő le­teltével — a műsorba való sikeres beilleszkedés esetén — a tagok kalóriapénzben ré­szesülnek. országi út után, s már újabb körútra indultak, ezúttal a cseh országrészeket keresték föl. Sok felejthetetlen estről számoltak be beszélgetésünk során, én csupán néhányat említek meg: České Budéjovicén a Zemé ži- vitelka elnevezésű országos rendezvényen léptek színpadra. Karlovy Varyban a Národní düm-ban külföldiek, németek, szovjetek, angolok és más nem­zetiségűek tapsoltak az együt­tesnek. Az egyik fellépésüket megtekintették a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg tisztjei és katonái, és szintén elismerőleg nyilatkoz­tak az egvüttes teljesítményé­ről. Még egy tanulság, amin érde­mes elgondolkozni: mindenhol jól felszerelt művelődési házak­ban szerepeltek. S Ilyenkor bi­zony fájó szívvel gondoltak azokra a nemrég felépült dél­szlovákiai kultúrházakra, ahol nem terveztek színpadot, vagy a nézőtér egy egy részéről látni a színpadra. |ó lenne, ha az illetékesek a mi vidékünkön is az eddiginél nagyobb gondot fordítanának a kultúrházak he­lyiségeinek, felszerelésének tervezésére, hogy ezek a léte­sítmények minden tekintetben megfeleljenek az igényeknek. A közelmúlt eseményei után a közeljövőről beszélgettünk. Évekkel ezelőtt a szokásos nyá­ri körutak után az együttes „nyugalomba vonult“, tagjai hó­napokon át csupán az új mű­sort gyakorolták, s kevés kivé­teltől eltekintve nem léptek fel a nyilvánosság előtt. Az utóbbi években azonban már nincs uborkaszezon. Az őszi és a téli hónapokban is rendszeresen járják majd Szlovákia vidékeit. S ezenkívül még egy fontos eseményre készülnek: új tago­kat vesznek fel, természetesen csak. azokat, akik megfelelnek a követelményeknek. Kik léphetnek az Ifjú Szívek soraiba? Akik megfelelő embe­ri tulajdonságokkal rendelkez­nek, jó a hallásuk, ritmusérzé­kük, s van tánckészségük. Az együttes tagjai egyetemis­ták, dolgozók és szakközépis­kolások. Amikor az együttes székhazá­ban jártam a hivatalos irato­kon kívül egy levelet Is hozott a postás. Egy tizenhat éves lé­vai kislány írta. Színésznő sze­retne lenni, írja levelében, de előzőleg szeretne táncolni ta­nulni. Ezért szeretne a „szí­vekbe“ jelentkezni. Sok Ilyen levelet kapnak az idői együttes vezetői. Néhányan a nem Bratislavában lakók vagy tanulók közül meg is va­lósítják elhatározásukat, s első­sorban azért vállalnak a szlo­vák fővárosban munkát, hogy az együttesben szerepelhesse­nek. Az Ifjú Szívek félhivatalos együttes. „Lefordítva“ ez any- nyit jelent, hogy az együttes tagjai a körutakon esedékes napidíjon kívül havonta két­száz koronát kapnak. Ez bizony nem sok, s ennek ellenére lét­számproblémák nincsenek. A művészet iránti rajongás, a ba­ráti szellem, s a közönség ér­deklődése rendszerint többet ér a havi gázsinál. Olyan szilárd alap, amelyre jövőt lehet építeni. —y f Q Michel Simon régi szen­vedélyének hódol az új évad­ban: miután szabad elhatáro­zásból hét évig nem lépett szín­padra, a 77 éves színész az idén szerepet vállalt egy avantgarde- darabban. „Azért választottam ezt a rendkívül merész színda­rabot — indokolta meg elhatá­rozását —, mert gyűlölöm a ki­taposott utakat. Lépést kell tar­tanunk a korraľ‘1 PÁRTUNK KÖZPONTI BI­ZOTTSÁGA júliusi plenáris ülé­sének határozata az ifjú nem­zedék egységes és céltudatos nevelése érdekében az okta­tásügyben dolgozóknak felada­tává tette: „mélyítsék el az is­kola és a család együttmű­ködését; erősítsék a gyerme­kekre és az ifjúságra irányu­ló egységes nevelési ráhatást; aktivizálják a szülők és az is­kolabarátok munkaközösségé­nek, mint az ifjú nemzedék ne­veléséhez az iskolaigazgatás fontos segítőtársának a mun­káját.“ Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma a párthatározat értelmében még nagyobb jelentőséget kíván tulajdo­nítani a család, az iskola, a gyermekek, a nevelés ügyé­nek, valamint a szülők és az iskola kapcsolatának, ezért szeptembertől új irányelvekkel szabályozza a szülők és iskola­barátok munkaközösségének ténykedését és hatáskörét. Mostanáig a tizenkét évvel ezelőtt készült szabályzat volt érvényben. A módosítást több ok is indokolja; elsősorban az, hogy az utóbbi évtizedben szinte gyökeres változás ment végbe az iskolák életében: a képzés tartalmában és formái­ban egyaránt. A gyermekek nevelése is bonyolultabb, mint régebben: a televízió, a rádió, az újságok, a társaság, a kör­nyezet nagy hatással van a gyermekekre: ne véli-for mái ja őket. Továbbá az oktatásban és a nevelésben olyan magas követelményeket támasztanak a fiatalokkal szemben, hogy ezeknek csak a leggondosabb iskolai és otthoni segítséggel tudnak eleget tenni. A szülők és a nevelők összefogása a mai modern társadalomban te­hát elkerülhetetlen. Az el­mondottakból is kiderül: a szülői munkaközösség olyan zervezet, amelynek célja, hogy a szülők és a pedagógusok közös munkával a gyermeke­ket és a fiatalokat a szocia­lista társadalom hasznos, be­csületes embereivé neveljék. AZ ISKOLÁNAK társakra van szüksége ahhoz, hogy megfelel­hessen a társadalom mai és jövőbeni követelményeinek; az együttes nevelést viszont csak a szülök és a nevelők jó kö­zössége tudja biztosítani. A szülői munkaközösség a szülők és a pedagógusok közös „fegy­vere“, a mainál sokkal hatéko­nyabb nevelés érdekében. A szervezetnek alkalmazkodnia kell a jelenhez és meg kell ér­tenie a jövőt, amelynek nevel. Feladata, hogy az iskola poli­tikájával összhangban — a ne­velés marxi-lenini elvei alap­ján — erősítse nevelőhatását, befolyásolja a szülők, a tanu­lók tudatát, megismertesse a családokat az iskola eszmei­politikai és oktató-nevelő szere­pével, egységessé tegye az is­kolai és a családi nevelést, se­gítse, hogy a szülők nevelő­munkája a szocialista rendszer ideológiai alapjára épüljön, s ezáltal hatékonyabb legyen a gyermek, a fiatalok világnézeti, erkölcsi nevelése és közösségi emberré formálása. Cél, hogy a szülői munkakö­zösségekben a pedagógusok és a szülők őszinte megértésben, vállvetve neveljék a gyermeke­ket. Ez a hasznos együttműkö­dés különösen fontos az alap­iskola utolsó évfolyamaiban, amikor a tanulók pályát, érdek­lődésüknek megfelelő hivatást választanak. A jól működő szer­vezet sokat segíthet a tanács­talan gyermeknek, szülőnek a helyes pálya, szakma kiválasz­tásában s a népgazdasági szük­ségletek figyelembevételével befolyásolhatja a pályaorientá­ciót. A hozzáértő szülők pedig bekapcsolódhatnak a pályavá­lasztási felvilágosításba: üze­mi dolgozók, szövetkezeti veze­tők, műszaki értelmiségiek elő­adásokat tarthatnak egy-egy szakmáról, pályáról. Ezzel nem­csak adnak a tanulóknak, ha­nem maguk is rájönnek, hol, miben kell segíteni az otthoni nevelésben. A szabályzat értelmében a szülői munkaközösségek más módon is segíthetik az iskolát: részt vállalhatnak az iskola szépítésében, gazdagításában, környezete rendbehozatalában, sokat tehetnek az osztályon és iskolán kívüli rendezvények megszervezésében, anyagi tá­mogatást nyújthatnak az iskola helyreállítására, a szertárak, a műhelyek felszerelésére, tan­termek építésére. Szülői cso­portok meglátogathatják a hiányzó vagy a gyengébb elő­menetelő tanulókat, bekapcso­lódhatnak a szakkörök vezeté­sébe, részt vehetnek a tanul­mányi kirándulások szervezésé­ben, sőt elkísérhetik a tanuló­kat a kirándulásra. Támogathat­ják a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség és a pionírszervezet munkáját, az iskolai rendtartás betartását célzó törekvéseket, bekapcsolódhatnak a tanulók fegyelmezettségének és viselke­désének javításába. A szülők ilyen áldozatos munkáját min­den igaz pedagógus őszintén elismeri. Eddig szinte kizárólag a szü­lői értekezletek és a fogadó­órák jelentették az iskola és a család közti kapcsolatot. E'/ekre az együttműködési for­mákra nagy szükség van, de az új szabályzat egy lépéssel to­vábbmegy; abból az alapigaz­ságból indul ki, a tanítók és a szülők a társadalom előtt egyaránt felelősek a gyermek- nevelésért, ezért együttműkö­désük a nevelésben nem lehet alkalomszerű, hanem fontos, hogy a legnagyobb mértékben céltudatos legyen. A tanítók se­gítsék elő az ifjú nemzedék szocialista arculatának kiala­kítását, az iskola kövesse fi* gyelemmel a családi nevelést; jó kapcsolat, kölcsönös biza­lom fejlődik így ki a szülők és a pedagógusok között, amely az egységes nevelési ráhatás alapja. AZ ÚJ SZABÁLYZAT a szülők és az iskola együttműködését tekintve csak alapelveket fogal­maz meg, keretet ad, amelyet az iskolák munkaközösségeinek tartalommal kell telíteniük. A teendőkkel kapcsolatban kiemel néhány fontos témát és azokat a szervezet figyelmébe ajánlja. Ezek közé tartozik a szülők kö­rében végzendő eszmei-politikai munka, a fiatalok pályairányí­tása, szakköri érdeklődése, a napközi otthonok és iskolai klubok segítése, a SZISZ és a pionírszervezet munkájának serkentése, a gazdasági kérdé­sek. A szabályzat lehetővé te­szi, hogy a munkaközösség ke­retében külön bizottságok fog­lalkozzanak az említett problé­mákkal s a párt céljaival össz­hangban erősítsék a családi ne­velés szocialista vonősait. Kétségtelen, hogy a szülői munkaközösségek az utóbbi években sokat tettek. Tevé­kenységükkel ennek ellenér« nem lehetünk elégedettek; ja­vítani kell munkájukat és mű­ködési feltételeiket, magasabb szintre kell emelni társadalmi megbecsülésüket. Szocialista társadalmunk szüntelenül fej­lődik, gazdagabb a jelenünk, mint a tegnap volt, a jövőnek pedig feltétlenül másnak kell lennie. AZ INTÉZMÉNYES NEVELÉS eredményei nagymértékben függnek a családok nevelési kultúrájától, világnézeti, erköl­csi magatartásáról, az iskolával fenntartott kapcsolattól. A párt- határozat s ennek alapján a szülői munkaközösségek tény­kedését meghatározó új sza­bályzat is ezért hangsúlyozza oly nyomatékosan a család és az iskola nevelői kapcsolatának szükségességét, együttműködé- désének elmélyítését. Ehhez a közös munkához lehetősége­ket kínál; kereteit a szerve­zetnek — minden szülő­nek és pedagógusnak — élettel kell telítenie. Ez az együtműködés elvezet az isko­la munkatervének közös elké­szítéséhez, a nyílt, becsületes, építő kritikához is. A szülői munkaközösség választmánya így lesz jelentős tényező az iskolában, amelynek vélemé­nyét meghallgatják és kikérik az igazgatók és a pedagógu­sok minden fontos kérdésben; szavára a tantestület — saját érdekében is — odafigyel. Most a pedagógusoktól és a szülők­től függ, megérzik-e, megértik-e ezeknek a lehetőségeknek a hasznosságát, vállalják-e napi munkájuk mellett ezt a több­letmunkát. TÖLGYESSY MÁRIA A STATISZTIKA TANÚSÍTJA, hogy a háziasszonyok többsége nem Ismeri az automata mosógép működését és jelentőségét. S éppen e tájékozat­lanság fosztja meg őket e kiváló segítőtárstól. Az automata mosógép önműködően kimossa, kiöblíti és kicsavarja a fehérneműt. Míg a gép mos, a háziasszony más munkát végezhet. Az automata mosógép előnyeit épp a fiatal házastársak, tehát azok a családok használhatják ki, ahol csecsemő vagy apró gyermekek vannak. Az automata mosógép a Domáce potreoy (háztar­tási cikkek) Elektro üzleteiben kopható előnyős köl­csönre, házassáqi kölcsönre is. UF 150 „SZELLEMESSEL SZÜNET NÉLKÜL Ülök a még álló ounatbun, s hallgatom a kőzetemben he­lyet foglalt két fiatalember megjegyzéseit. Nem kell fülel­nem, hogy meghalljam, amit mondanak, mert elég hangosan beszélnek. Sőt, kimondottan fennhangon, hogy a kocsi min­den utasa megismerje, milyen szellemeseket tudnak mondani. A megjegyzéseik, melyeken egyesek nevetnek is (s ez nem kis buzdítás számukra a lováb bi ötletek kiagyalására) min­dig konkrét személyhez címzet tek. Talán mondanom sem kell, hogy elsősorban a kocsiban he lyet foglaló, vagy azon áthala­dó lányokra szórják a meg jegy zéseket. Idősebb embert csuk akkor illetnek meg egy egy szóval vagy mondattal, ha fia tál lány éppen nem érkezik. Most egy hórihorgas, szőke diáklány közeledik felénk. Biz los vagyok benne, hogy nem ke­rüli el a meglepetést. Kíván­csian várom a mondatot. Már hallom is: — Miért vagy ilyen hosszú? — kérdi tőle hangosan az egyik fiatalember. A diáklány elpirul. A másik fiatalember is igyek szik bebizonyítani, hogy nem fogyott ki a szellemeskedésből. — Anyám, add el a házat, s vegyél rajta ketteslétrát! — mondja ártatlan képet vágva, de jó hangosan. A kosárlabdázó termetű lány gyorsan távozik. Valaki hango­san felnevet. Most hosszabb ideig nem megy át senki a padok közt. A fiatalemberek már alig várják hogy új szellemességgel szol­gáit hassanak. A legközelebbi utast /egy sovány vidéki bácsit) veszik szemügyre. — Tata, ha maga levetkőzik, azt hiszik, hogy elszökött! — fordul felé a régebben szere pelt „szellemes legény". A szikár férfi nem szól sem­mit, amiből a fiatalember arra következtet, hogy nem értette meg az ötletes mondatot. Ezért újból fogalmazza mondanivaló iát. — Ha a hasát szappanozza, a háta habzik. A bácsi még most sem szól semmit. Valaki azonban meg jegyzi, hogy a nagyapja lehet ne a fiatalembernek, s mégis szemtelenkedik vele. A legény meghall fa a rávonatkozó kriti­kát. Ezért a bíráló kárára is megpróbál „sikert aratni“. Ezút tál azonban eredménytelenül. IÚgy látszik minden „vicce“ neki sem jön be.J De ez mit sem zavarja: mond helyette újabbat. Ojabbat és újabbat. Olykor szellemeset, olykor ke vésbé ötleteset. Mikor milyenre futia erejéből. A barátja ugyan­ezt teszi. Talán bele is fáradnak a nagy szellemi megterhelésbe. De azért nem hagyják abba. A csökkenő „színvonal“ ellenére sem. Talán attól félnek, ha el hallgatnának, senki sem venné észre őket. Talán van is valami a feltevésükben. Bár azzal se veszítenének, ha nem hívnák fel magukra a figyelmet, hiszen feltűnés és feltűnés között elég nagy különbség lehet. De ők erre — úgy látszik — egyelőre nagy „szellemességük“ ellenére sem főttek rá. Ifülöp)

Next

/
Oldalképek
Tartalom