Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ IGAZI MŰVÉSZI ÉRTÉKEKÉRT f.'v ?»’• A r.íSTr .Hi* JS. Q KűreZ Steklý Víziló címmel szerzői filmet forgat; a politi­kai szatíra számos társadalmi jelenséget ostoroz, kiváltképp az 1968—69-es évekből. A főbb szerepeket Svätopluk Mátyás, Oldó Hlaváček, Helena Blehú- rová és mások alakítják. □ Hogyan lehet vízbe fojtani doktor Mráöekot a címe Václav VorlíCek készülő szatirikus víg­játékának, mely a kispolgári életformát ostorozza. □ Bakuban befejeződtek a csehszlovák—szovjet koproduk­cióban készülő Viharos ten­ger című film külső felvételei. Az alkotó csoport jelenleg a barrandovi stúdióban folytatja a munkálatokat. □ Szeptember végén címmel Mészáros Márta, a budapesti te­levízió rendezője tv-filmet for­gat Szendrey Júlia sorsáról, drá­májáról. A szomorkás történet előreláthatólag még ez év vé­gén a közönség elé kerül. Szend­rey Júlia alakját Venczel Vera kelti életre. Andrej Lettrich — J. A. Tallo forgatókönyve alapján — uj bűn­ügyi filmet forgat A SZÉPSÉGES CÉDA címmel. A mai témájú filmben Viliam Polónyi, Emília Vásáryová, Stefan Kvietik, Mi­chal Dočolomanský vállalt szerepet. A képen: Emília Vásáryová és Vlado Müller a készülő szlovák film egyik jelenetében. HÁROM ÁRTAT; LAN a címe Joséf. Mach készülő bűnügyi vígjátéká-. l* nak, melyben Jiŕí, i Sövák hármasszé- ^’ repet játszik, szellemes, sok hl& mórral fűszerezett '& vígjáték többi replöje: Libuše &Svormová, : Kate-V, \ rinö Buriánová, Marié Drahokou ■ pilová, Josef Blá­ha, Jan Libíček. íi A képen: Libuse . Švermova és Jirí Sovák. ­’ ’ Mo > i| ti (it o T yerehovat, a fia­tul s/ovjet színésznőt, lég­ii tebb a Belorusz pályaudvar egýik‘ szerepében láthattuk, lyiaľgarita Tyerehova azóta hái om filmet fejezett be; 0 alakítja Masa Dolzsikovát az Életem című Csehov-film- ben, és ö a főszereplője A ne­gyedik és a Monológ című filmnék is. □ Dea és Mimmo, a két ág- rólszakadt artista, akiknek több jutott a füttyből, mint a taps­ból, a második világháború vé­gén Bariba vetődik. Az ott ál­lomásozó amerikai katonák, más színész nem lévén kéznél, felléptetik őket a színházban. A két „művésznek“ fejébe száll a dicsőség és már-már arról ál­modoznak, hogy Fred Astaire és Ginger Rogers utódai lesznek, de álmaik egykettőre szétfosz- lanak... A Polvere di Stella című film főszerepeit Monica Vitti és Alberto Sordi játssza, akik a Szerelmem segíts című filmben is együtt szerepeltek. A film rendezője is Alberto Sor­di. □ Marcello Mastroianni a Sa- luti all’artista című filmet for­gatja. Az olasz filmszínész ez­úttal egy szegény komikus szí­nészt játszik, aki sok hányatta­tás után végre nagy szerephez jut: a Napkirályt kell alakíta­nia ... □ Polina, az Amire vágyó­dunk című új szovjet film fő figurája már gyermekkorában arról ábrándozott, hogy táncos­nő lesz és egyszer ő lesz a Gi­selle főszereplője. Polinának teljesül vágya és mellette áll gyermekkori szerelme, Kosz- tya ... Irina Pecsenyikova ala­kítja Polinát. A fiatal színésznő volt annak idején a Két csen­getés között című filmben Vja- cseszlav Tyihonov partnernője. □ Ha hihetünk a híreknek, Brigitte Bardot A szoknyava­dász Colinot nagyon jó és na­gyon vidám története című film forgatása után visszavonul a szerepléstől... A mulatságos történet elején egy menyasz- szony eltűnik, s vőlegénye elin­dul a felkutatására. Otja köz­ben az érdeklődése kissé meg­csappan eltűnt arája iránt, mert itt is, ott is szép leányokkal ta­lálkozik. De legszebb mind kö­zött Arabella hercegnő, azaz Bri­gitte Bardot... T erjedelmes cikkben vizsgálja /. Var- savszkij, mi a titka egyes filmek népszerűségének, mi jellemzi a nézők ál­tal az elmúlt öt évben kiválasztott szov­jet filmeket, majd ennek kapcsán beszél a kritika feladatairól a közönség esztéti­kai ízlésformálásában. Észre sem vettük — kezdi fejtegetéseit —, hogyan válto­zott a kapcsolat a néző, a műsor és a kritika között. A századforduló idején a színházi kritikus még a premiert követő éjszakán megírta kritikáját, s a néző már másnap olvashatta a véleményt, amely befolyásolhatta a színházlátogatást. Ké­sőbb, a filmkritikus megírta véleményét, s a néző előbb vagy utóbb — a műsorpo­litika szerint — találkozott a bemutatott filmmel. Napjainkban viszont igen nehéz dolga van a művészeti kritikusnak, aki már maga sem ismerheti a bemutatók­nak ezt a valóságos „tengerét“. Az el­múlt évben például csak a filmbemutatók száma meghaladta a 200;at, s ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a televízió naponta tart premiért, beláthatjuk, hogy a kriti­kus képtelen mindent ismerni. Mégis vál­lalnia kell a „révkalauz“ szerepét, és se­gítenie kell eligazodni a nézőt azzal, hogy erősebben hangsúlyozza az igazi mű­vészi értéket, s hatástalanná teszi az ér­téktelent. De nagy feladat hárul e téren az utóbbi időben örvendetesen megszapo­rodott, nagy példányszámú filmkritikái folyóiratekra is. Tovább kell tökéletesíteni a művészet­kritika taktikáját és stratégiáját. Hason­lóan a többi tudományághoz, pontosab­ban meg kell állapítani a kapcsolatot ok és következmény között. De mindenek­előtt alaposan meg kell ismerni, hogy a nézők mit és miért választanak — foly­tatja Varsavszkij. Ismerni kell a választá­sok okait, hogy a kritikus ne csak vi­tázzon, de meg is tudja győzni a nézőt sa­ját igazáról. A Szovjetszkij Ekran folyóirat 15 éve rendszeresen megszavaztatja olvasóit, melyek a legnépszerűbb filmek Ebben át­lag 20—40 ezren vesznek részt. De va­jon véleményük tükrözi-e a közvéle­ményt? Erről akart meggyőződni a Tudo­mányos Akadémia uráli intézete, és ezért a szovjet társadalom városi lakói köré­ben széles körű reprezentatív vizsgálatot végzett. Az eredmény általában meg­egyezett a folyóirat olvasóinak vélemé­nyével. Nézzük meg a felmérés eredményeit közelebbről. A nézők, az olvasók által az utóbbi öt évben kiválasztott öt-öt szovjet film, évenként a következő volt: 1968: Hétfőig éljünk, Pajzs és kard, Kortársaink, Asszonyuralom, Anna Karenina; 1969: Karamazov testvérek, ítélet nélkül, Zord folyó, A bosszúállók új kalandjai, Zsura- vuska; 1970: A tónál, Csajkovszkij, Kezdet, Felszabadítás I—IL, Gyilkossággal vádol- tan) 1971: A főcsapás iránya, Tisztek, Sza­lud, Marija, Belorusz pályaudvar, Lear király; 1972: Csendesek a hajnalok, A tűz megszelídítése, Felszabadítás 111.—IV., A kegyelmes úr szárny segédje, a 19-ek bizott­sága. A kiválasztott filmek ismertető jegyeit számítógépbe táplálták, keresve mi a kö­A film népszerűségének kritériumai zös jellemzője a nézők egy csoportja által privilegizált filmeknek. Az eredmé­nyek — többek között — azt mutatták, hogy minden évben szerepel a kiválasz­tottak listáján a film szinte valamennyi műfaja. Megtaláljuk a szociális hőskölte­ményt és a pszichológiai drámát, a ka­landfilmet, a romantikus legendát és a komédiát. A nézők tehát sokféle művé­szeti feldolgozást akarnak látni a film­vásznon. Igaz, a kiválasztott filmek között nem mindig a legkiválóbb filmek szere­pelnek, de ez azt is jelenti, hogy nincs minden műfajnak kiváló tehetségű kép­viselője (!). A nézők a romantikus fil­meket kedvelik. Tíz évvel ezelőtt sokakat megbotránkoztatott a Kétéltű ember nagy sikere — főleg a fiatalok és nők körében —, de az elmúlt évben már Zeffirelli filmje, a Rómeó és fúlia került a külföldi filmek között az első helyre, megelőzve olyan remek filmeket, mint A rendőr- felügyelő vallomása az államügyésznek, vagy A lovakat lelövik, ugye? A kiválasztott filmek jellemző sajátossá­gai közé tartozik továbbá, hogy főszerep­lőik cselekvő hősök. A nézők nemcsak szemlélik a szereplőket, hanem igyekeznek azonosulni is velük. Lényeges tehát fel­ismernünk, hogy a néző és a színész kö­zött — szinte észrevétlenül — olyan erős, aktív, lelki hatáskapcsolat jön létre, ami­nek következtében — ahogy mondani szokás — „úgy akarunk élni, mint ahogy a filmhős él“. E nélkül az átélési folya­mat nélkül a néző közömbös marad. Hiába vannak a filmben nemes eszmék, ha a film szerzői nem keresték meg a meg­felelő, plasztikus, kifejező alakokat. Előfordul az is, hogy a néző nem min­dig ismeri fel az igazi értéket, néha el­kerüli figyelmét a lélek igazi szépsége. Találkozunk ilyennel az életben is. Ez történt az egyik legérdekesebb szovjet filmmel kapcsolatban. A tűzön nincs át~ kelés főhősnőjét — Inna Csurikovát — a nézők csak lassan fogadták be és sze­rették meg, s lassan vált vele együtt nép­szerűvé Szása Sztroganov is a Kezdet című filmben. Lehetséges, hogy ebben már volt valami szerepe a kritikának, a színészek alkotó erejének is? — teszi fel a kérdést Varsavszkij. Majd utal arra, hogy a szov­jet filmművészet legjobb hagyományaira éppen a cselekvő, az emberért tenni akaró, aktív filmek s a cselekvő hősök jellem­zők. Ha megnézzük — ugyancsak az utóbbi öt év — legnépszerűbb színészeit: 1968: Tatjána Doronyina {Még egyszer a szerelemről), Sztanyiszlav Ljubsin (Pajzs és kard); 1969: Ludmilla Csurszina (Zord folyó), Oleg Sztrizsenov (ítélet nél­kül); 1970: Inna Csurikova (Kezdet), Inno- kentyij Szmoktunovszkij (Csajkovszkij); 1971: Ada Ragovceva (Szalud, Marija), Vaszilij Lanovoj (Tisztek) jurij Szolomin, (Bűnügyi felügyelő) és juri Jarvet (Lear király); 1972: Nonna Morgyukova (Orosz mező) és Kirill Lavrov (A tűz megszelídí­tése), azt látjuk, hogy egyszer sem sze­repel a kiválasztottak között olyan szí­nész, aki ellenszenves szerepben játszott, íme ez Is bizonyítja, hogy a nézők köré­ben az etikai érték esztétikaivá válik. Bizonyára más listát kaptunk volna, ha ugyanezeket a kérdéseket a filmszakbe- lieknek tesszük föl, talán több szerepet kapott volna a kiválasztásban a művészi erő és tehetség. Befejezésül Varsavszkij az SZKP-nak a művészeti kritikára vonatkozó határoza­taira utal, és hangsúlyozza a kritika fontosságát, megfogalmazva a kritikus feladatát: Elő kell segíteni, hogy a néző maga is kritikussá váljon, tudja önállóan elemezni a művészi jelenséget és elsa­játítani az igazi művészi értékeket . (Lityeraturnaja Gazela) 1973. X. 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom