Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-27 / 256. szám, szombat
A DICSŐ FORRADALMI HAGYOMÁNYOKHOZ HÍVEN Ünnepi gyűlésünket azért tartjuk, hogy megemlékezzünk a bratislavai vegyipari művek — a volt dlnamitgyár, a mai Dimitrov Vegyipari Művek megalakulásának és fennállásának 100. évfordulójáról. A köztársasági elnök ebből az alkalomból a forradalmi érdemek és a munkasikerek méltányolásaként magas fokú állami kitüntetésben részesítette vállalatuk munkakollektíváját a Klement Gottwald Érdemrend adományozásával. Elvtársak, számunkra örvendetes tény, hogy e kitüntetés átadásával küldöttségünket tisztelték meg. A központi és a szlovák párt- és állami szervek nevében, Husák elvtárs és Svoboda elvtárs nevében személyesen szeretném kifejezni a legőszintébb, leg- szívélyesebb jókívánataimat önöknek, munkásoknak, műszaki dolgozóknak és a Dimitrov Vegyipari Művek valamennyi alkalmazottjának. A gyár 100. évfordulója nem csupán a munkakollektíva ünnepe. Ez az évforduló városunk ünnepe is egyben, emlékezetes esemény munkásosztályunk és a többi dolgozó életében. A vállalatnak a széles közvéleményre gyakorolt hatása, kivívott tekintélye, jó hírneve hazánkban és a külföldön egyaránt a munkások és a műszaki dolgozók becsületes és színvonalas munkájának eredménye, a vállalat jelentős társadalmi magatartásának a kifejezője, annak a progresszív szerepnek a kifejezője, amelyet szocialista gazdaságunk dinamikus fejlődésében játszott és játszik ma Is. A vállalatuk iránt tanúsított érdeklődés és figyelem annál jogosabb, mert a vállalat százéves útján a munkáskollektíva küzdelmeiben és törekvéseiben hűségesen és hitelesen tükröződik az a megpróbáltatásokkal teli, bonyolult, áldozatos, ám győzelmes út, amelyen Szlovákia munkásosztálya megalakulása óta haladt. Elvtársak, említsük meg ezért ennek az útnak kulcsfontosságú szakaszait. Említsük meg, milyen időkben és feltételek között született meg a régi dina- mitgyár, miben rejlettek és rejlenek a vállalat gyors fejlődésének a forrásai. A vállalat megalakulása annak az Iparosítási folyamatnak az eredménye volt, amely még a hűbéri csökevények ellenére is utat tört magának a volt Osztrák—Magyar Monarchia idején. Az előnyös földrajzi helyzet, az olcsó munkaerőforrás, de elsősorban a kielégítetlen, feneketlen dinamitkereslet volt a legfőbb indítöok, amely a nemzetközi tőkét ennek az üzemnek a megalakítására ösztönözte. A kapitalisták, a grófok és a bankárok abban az időben igen gyorsan meggyőződtek arról, hogy itt, Bratislavában, a dinamitgyár számukra nagyon hasznos és jövedelmező befektetés. Szemléltetésképpen hozom fel csupán azt a tényt, hogy a dinamitgyár 50 éves fennállása alatt ennek a társaságnak az eredeti tőkéje megközelítőleg 150-szeresen gyarapodott. Honnan és miből származott ez a gazdagság? Elvtársak, mi nagyon jól tudjuk, hogy ez a gazdagság a dinamitgyár kizsákmányolt munkásai nemzedékeinek a verejtékéből, kérges tenyeréből, gürcöléséből és nyomorából származott, ezeket az értékeket a dolgozók munkája és tudása teremtette meg. A munka emberei építették, tökéletesítették és lendítették fel ezt az üzemet, ám a haszon a maroknyi kizsákmányolóé volt. Hatalmas nyereségeikkel megtöltötték a külföldi bankok páncélszekrényeit, fényűző palotákat építettek belőle Bécsben vagy Párizsban. És éppen ezért, amikor 1945- ben államosítottuk a gyárakat, amikor államosítottuk a dinamitgyárat is, a munkásosztály, a dolgozók semmiképp sem követtek el sérelmet, vagy „szentségtörést“, amint azt a kapitalisták hí- resztelték. Csak azt vették el, amit munkájukkal megteremtettek. Ez a cselekedet igazságos, demokratikus és emberi volt. Ez egyben a kapitalista országok valamennyi kizsákmányolt munkásának, dolgozójának szent joga! Nem kételkedünk abban, sőt szilárd meggyőződésünk, hogy ez egyszer majd így lesz, hogy például az arab kőolaj is egyszer kizárólag az arab népé, a chilei réz és ón egyszer a chilei népé lesz, és nem az imperialistáké, a gyárosoké, a bankároké, hogy valamennyi ország természeti kincse a népé lesz. Hogy a munkásosztály a gyárak urává legyen, természetesen egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli úton kellett keresztülmennie. Üzemükben is több mint 70 éven keresztül kérlelhetetlen küzdelmet folytatott a proletáriátus a szociális jogokért, a politikai követelményekért. A dinamitgyár történetén vörös fonalként húzódik végig a munkások harca a rabsághoz hasonló munkakörülmények, az éhbérek, a büntetések, a munkából való elbocsátások ellen, a törvényes munkaidőért és egyéb vívmányokért. Az idősebbek személyes tapasztalataikból, a fiatalabbak pedig a nagyapák Jozef Lenárt elvtársitok, az SZLKP KB első titkárának beszéde a bratislavai Dimitrov Vegyipari Müvekben és az apák beszédéből, esetleg a „forradalmi hagyományok termében“ felsorakoztatott dokumentumokból ismerhetik meg azt a számtalan összecsapást, amelyekből megszületett az osztályszoli- daritás, a proletárok öntudatossága, egysége és felzárkózása, amelyekből megalakultak a munkásszervezetek. Ennek az öntudatnak több megnyilvánulása közül azt a példát említjük meg, hogy a dinamitgyár munkásai milyen határozottan léptek fel az imperialista világháború idején a vérengzés ellen, amikor az itteni munkások kijelentették* „Nem gyártunk többé gyilkoló di- namitot, amely tönkreteszi a népeket, az értékeket“. Emlékezünk még arra, hogy mily nagy erővel hallatták hangjukat a dinamitgyár munkásai 1917 decemberében, a dolgozók emlékezetes bratislavai tüntetésén, amikor oly lelkesen fogadták az orosz munkások és parasztok győzelmes forradalmát, amikor a béke megkötését követelték. Hajdan — még a század elején, a dinamitgyár első tömeges, ám sikertelen sztrájkja után, amelyet a burzsoázia brutálisan elfojtott — a Robotnícke noviny ennek az eseménynek a margójára azt írta, hogy eljön majd az idő, amikor a munkások elsöprik a gyárosokat, amikor győzedelmeskedik majd a munkások igaza. Elvtársak, ez az Idő közelgett, elérkezett, amikor megszületett Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az öntudatos munkások a pártot építették, kialakították, kovácsolták proletár osztályjellegét, hogy ezzel erős, megbízható fegyverre tegyenek szert a burzsoáziával vívott küzdelemben, hogy a vereségek és a csalódások után végre célba érjenek, oda, amiért küzdöttek, harcoltak és meghaltak a proletariátus legjobb fiai. És pártunk, mivel Lenin példáját követve tanult, az orosz bolsevikok útját követte, mivel hűséges volt a proletariátus ügyéhez, ilyen fegyverré vált, teljesítette a dolgozók vágyait és reményeit. Programot dolgozott ki, megmutatta annak módját, miként kell megszabadulni a kizsákmányolóktól és a kizsákmányolástól, szívósan szervezte, tömörítette és vezette a dolgozók egységes frontját, a kenyérért, a munkáért, a szabadságért, a nép demokratikus jogaiért vívott küzdelmet a nagy gazdasági válság éveiben és akkor, amikor a köztársaságot a fasizmus veszélyeztette. Szlovákiában és Bratislavában a kommunisták, a dinamitgyár osztályszempontból öntudatos proletárjai haladtak a tőke, a fasizmus elleni küzdelem egységes frontjának élvonalában. A kapitalista Csehszlovákia urai, az úgynevezett „Szlovák Állam“ urai, éppen úgy, mint valaha az osztrák—magyar reakciósok, forradalmi tevékenységükért kegyetlenül üldözték a munkásokat, a munkából elbocsátották, bíróság elé állították és bebörtönözték őket. A munkásigazságot azonban sem a terror, sem az üldözés nem tudta elhallgattatni. Csehszlovákia Kommunista Pártjának ténelmi érdeme volt és marad, hogy a sokévi küzdelemben edzett, súlyos megpróbáltatásokon végigment munkásosztályunk az antifasiszta harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben a nemzet új, vezető erejeként kelt életre. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nagy érdeme volt és marad, hogy erre a küldetésre a munkásosztályt itt, a di- namitgyárban is előkészítette. A Szovjetunió felszabadítói küldetésének történelmi érdeme volt és marad, hogy dolgozó népünk a felszabadítás és a Győzelmes Február után határozottan és véglegesen győzelmet aratott a ki- zsákmányolókkal vívott harcban. Ezért ma, amikor a Dimitrov Vegyipari Műveknek átadjuk a Klement Gottwald Érdemrendet, tisztelettel emlékezünk meg az osztályöntudatos munkásoknak azokról a nemzedékeiről amelyek a kapitalizmus elleni hosszú évtizedekig tartó harcban utat törtek a szocialista jelenhez. Hálával emlékezünk meg azokról a forradalmi harcosokról, akik a megaláztatás, a mellőzés és az üldözés ellenére is magasra emelték és tovább vitték a forradalom fáklyáját, akik a munkás- osztály és a dolgozók ügyéért nagy áldozatokat hoztak. Tisztelet illeti a munka népét, amely kérges kezével alkotta és építette ezt az üzemet. Elvtársak! Amikor a Győzelmes Február után munkásosztályunk magához ragadta a hatalmat az országban, a vállalat 100 éves fennállásának történetében egy új, világos fejezet nyílt. Akkor az a feladat állt előttünk, hogy végrehajtsuk a társadalom forradalmi átalakítását, minden irányban fejlesz- szük és fellendítsük Szlovákia gazdaságát, Szlovákiát iparosítsuk, szocialista átalakulást érjünk el a mezőgazdaságban, szilárdítsuk a nép hatalmát, az ország védelmi képességét. Az átélt tapasztalatokból tudjuk, hogy ezek hatalmas, bonyolult feladatok voltak, amelyek főleg a munkásosztálytól politikai érettséget, mérhetetlen áldozat- készséget, alkotó kezdeményezést és kemény akaratot követellek. Munkásosztályunk a párt vezetésével a fejlődés bonyolultsága ellenére is megbirkózott ezekkel a feladatokkal, s valóra váltotta a CSKP IX. kongresszusán kitűzött célokat. Elvlársak, igazságosnak tartjuk, hogy ebből az alkalomból nagyra értékeljük a munkások és az új, a néppel egy síkban haladó értelmiség tagjainak becsületes, jelentős hozzájárulását, az asz- szonyok és az ifjúság, a Dimitrov Vegyipari Művek valamennyi dolgozójának hozzájárulását e közös mű megalkotásához. Nagy jelentőségű üzemük szocialista kollektívája, és elsősorban öntudatos munkássága volt és marad az a tényező, amely a szocializmus építésében a jó és a rossz időkben egyaránt a párt egyik támasza, a néphatalom egyik bástyája volt. így volt ez 1948 februárjában, és ugyancsak a válságos években, amikor a munkásság túlnyomó többsége szilárdan a szocializmus, a proletár internacionalizmus oldalán állt. öntudatosságukról és tettrekészségük- ről tettek tanúságot a szocialista gazdaság építésében, Szlovákia iparosítása nagy művének végrehajtásában. Tiszteljük és hangsúlyozzuk a vállalat munkakollektívája részvételét fővárosunk szocialista arculatának kialakításában, hozzájárulásukat a tudomány, a kultúra, a testnevelés és a sport fellendítéséhez. Mindez feljogosít bennünket arra, hogy kimondjuk, a Dimitrov Művek munkásai és velük együtt a többi dolgozók hűségesek maradtak az üzem dicső, harcos, forradalmi hagyományaihoz, s a szocializmus építésében felelősségteljesen teljesítik forradalmi élcsapat-küldetésüket. Elvtársak, külön értékeljük azt a nagy haladást és a figyelemre méltó sikereket, amelyeket a termelés fejlesztésében, a vállalat gyarapításában elértek. Emlékezünk még arra, hogy abban az időben, amikor a gyárak a nép tulajdonába kerültek, a különböző maradiak azt jósolták, hogy a munkások nem tanulnak meg kormányozni, hogy nem alkalmasak a termelés irányítására és fejlesztésére. És mi, elvtársak, bebizonyítottuk ennek az ellenkezőjét, bebizonyítottuk, hogy ezt jobban tudjuk, mint a volt gyárosok. Ezt bizonyítja az a tény, hogy üzemük valóban korszerű szocialista vállalattá növekedett, amelynek évi termelése jelenleg több a kapitalizmusban elért legnagyobb termelés 12-szeresénél. Hatalmas, modern műszálgyárat, nit- rogéntrágyaüzemet építettek, sikeresen megbirkóztak a gumiipari vegyszerek és a mezőgazdasági vegyszerek termelésével. Elvtársak! örülünk annak, hogy ezt a dicső jubileumot példás munkaeredményekkel ünnepük, hogy a körükben uralkodó derűs kedv, optimizmus nem csupán a jelenlegi ünnepi hangulatnak köszönhető, hanem főleg abból ered, hogy ügyeink az egész köztársaságban jól haladnak, hogy sikeres vállalatuk munkája, hogy szilárd az üzem munkakollektívája, megfontolt a vezetőség, hogy tapasztalt pártszervezettel rendelkeznek, hogy itt tevékeny munkát fejtenek ki szakszervezetek, az ifjúsági szervezet és a nőszervezet. Természetesen az optimizmus még nem ad okot az önelégültségre, az igénytelenségre. A pozitív eredmények önöknél és valamennyi vállalatban és szervezetben csak serkentést jelenthetnek az idei és az egész ötéves terv célkitűzéseinek idejekorán és jó minőségben való teljesítésére. Engedjék meg, hogy egyben hangsúlyozzam, pártunk vezetősége, a szövetségi és a nemzeti kormány vállalatuk fejlesztésének olyan koncepcióját tűzte ki, amely nem csupán növeli a vállalat súlyát és jelentőségét, hanem fokozza társadalmi és gazdasági szerepét is Szlovákia és köztársaságunk gazdaságában. A műszálak gyártásának fejlesztésével, a műanyagok feldolgozásával, a műtrágyák, a mezőgazdasági és gumiipari vegyszerek előállításával a vállalat megalapozza jövőjét. Ezért elvárjuk, hogy politikai és szakmai szempontból tehetséges kollektívájuk, amely részt vett a šafai (vágsellyei] Duslo építésében, amelynek káderei Szlovákia zsenge Ipari ágazatának támaszai voltak, sikeresen megbirkózik a fejlesztés valamennyi feladatával, és hogy itt, Bratislavában az új üzemben megalapozzák a magas műszaki, technológiai és gazdasági színvonalon álló termelést. Tisztelt Barátaim, amikor a fejlődési feladatokról szóltam, újra szeretném hangsúlyozni, hogy e feladatok teljesítésének feltétele az idei, a jövő évi és az egész ötéves terv feladatainak színvonalas teljesítése, amint azt számunkra Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa és Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa kitűzte. Ez annyit jelent, hogy mindenütt fokoznunk kell a termelés javítására, gazdaságosságára és hatékonyságára kifejtett igyekezetünket és a vegyipari művekben megkövetelni a technológiai fegyelmet, ápolni a pontos munka iránti érzéket. Elvtársak! Hála a Szovjetunió békepolitikájának munkánk számára a nemzetközi kapcsolatokban is kialakultak a kedvező feltételek. Tudjuk, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje volt, s ma is az, amely arra késztette a nemzetközi imperializmus reakciós erőit, hogy a hidegháború pozícióit elhagyják, és a legnagyobb kapitalista országok kormányait a nemzetközi kapcsolatok józanabb megítélésére, a nemzetközi politika reálisabb folytatására késztessék. Hála a szocialista országok következetesen végrehajtott békeirányzatának, fordulat állt be — a „hidegháborút* a feszültség enyhülése váltotta fel. A Szovjetunió és hazánk is mindent megtesz annak érdekében, hogy a nemzetközi kapcsolatokban beállt kedvező változások megszilárduljanak, állandó jelleget öltsenek. A Nyugaton még vannak olyan emberek, akik a világon bekövetkezett reményteljes átalakulásokat az imperializmus „jóvoltának“ szeretnék betudni. Nagyfokú naivitás lenne elhinni az ilyen hangokat. Az élet szüntelenül arra tanít bennünket, hogy az imperializmus ugyan taktikáját képes a megváltozott körülményekhez alkalmazni, ám reakciós lényege változatlan marad. Erről igen szemléltetően meggyőznek bennünket a legutóbbi chilei esemé* nyék, a fasiszta katonai államcsíny és az imperialista agresszív politika tá* mogatása a Közel-Keleten. A Közel-Keleten immár negyedik hete tombol a háború. Miről van szó tulajdonképpen ebben a véres konfliktusban? Elsősorban az imperializmus reakciós köreinek arra irányuló törekvéseiről, hogy gátat vessenek a haladó rendszerek útjába az arab világban, hogy támogassák Izrael kormányköreinek agresszív politikáját, amelyek be akarják kebelezni az arab területeket. Ez az oka annak, hogy újra fellángolt a háború, amely következményei* ben veszélyezteti a világbékét. A világon uralkodó jelenlegi események fényében, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében mi, itt Csehszlovákiában, készen állunk teljesíteni osztálytestvéreink iránti internacionális küldetésünket. Legfőbb feladatunkat szocialista hazánk megszilárdításában, fejlesztésében, politikai és gazdasági hatalmának, fejlettségének gyarapítá-* sában látjuk. Ez a hozzájárulásunk a szocialista közösség ereje gyarapításához, felzárkózottsága megszilárdításához. Engedjék meg, tisztelt elvtársak, hogy kifejezzem meggyőződésemet, a Dimitrov Vegyipari Művek munkásai, dolgozói, a vállalat új nemzedéke továbbra is a szocializmus építőinek élvonalában halad majd. Engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet, munkájukkal, eredményeikkel, egységükkel, az üzemben és a közvéleményre gyakorolt nevelőhatással továbbfejlesztik, kibontakoztatják az előző nemzedékek forradalmi örökségét, hűségesek maradnak a forradalmi munkásmozgalom kiváló egyéniségei, a nagy hazafiak és internacionalisták — Klement Gottwald és Georgi Dimitrov példájához. Szocialista hazánk és az egész szocialista közösség javát szolgálva fejlődjenek, virágozzanak a Dimitrov Vegyipari Művek! űj, szí 1973. X. 27.
