Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-26 / 255. szám, péntek

AGITÁCIÓS NAPOK A nyugat-szlovákiai kerület­ben tegnap kezdődtek meg az agitációs napok, melyeken a november 5-től 28-ig tartó nyil­vános pártgyűléseket készítik elő. A városokban és falvakon megélénkülnek a választások idején létesített agitáció^ köz­pontok, ahol a pártszerv, a Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek képviselői ismerte­tik azokat az eredményeket, melyeket a XIV. pártkongresz- szus óta értünk el a népgazda­ság fejlesztésében, valamint politikai és kulturális vonalon. Lesz miről beszélni, mert az életszínvonal a feltételezettnél gyorsabban növekedett, bővült a szolgáltatások hálózata, új lakótelepek százai épültek fel és az üzemek döntő többsége teljesíti az állatni tervből és a szociális programból rá háruló feladatokat. Két kongresszus közötti idő­szakhoz érkeztünk el és öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy ea a „félidő“ sikeres és így kedve­ző feltételek nyílnak ahhoz, hogy a CSKP XV. kongresszu­sáig maradéktalanul teljesíthet­jük a XIV. pártkongresszus va­lamennyi határozatát. Ehhez nagyszerű feltételeket teremt az üzemekben mind nagyobb mértéket öltő szocialista mun­kaverseny, melybe a dolgozók döntő többsége bekapcsolódik. Örvendetes, hogy az ipari mun­kások és technikusok mellé felzárkóztak a mezőgazdasági dolgozók is, akik kihasználva a szocialista nagyüzemi termelés adta lehetőségeket, mind a nö­vénytermesztésben, mind az ál­lattenyésztésen rekord teljesít­ményeket érnek el. Gazdag és örömteli volt az idei aratás, amit a magas hektárhozamok is bizonyítanak. Pártunk XIV. kongresszusa óta átgondoltan és céltudatosan fejlesztjük azokat a létesítmé­nyeket is, melyek nem produ­kálnak „látványos“ eredménye­ket, de az életszínvonal komp­lex növelésétől elválaszthatat­lanok. Főleg az egészségügyi és szociális gondoskodásról van szó. A nyugat-szlovákiai kerületben jelentősen gyarapí­tották a területi egészségügyi intézetek számát, egyre több a poliklinika és a szakintézet. A dolgozókról való fokozott gon­doskodás eredményei megmu­tatkoznak. a balesetek számá­nak csökkenésében is. Az agitációs napok keretében polgáraink beszélnek majd a választási program teljesítésé­ről és azokról a vállalásokról, melyekkel a „Z“-akció sikeré­hez járulnak hozzá. (k. L) Takarékoskodjunk a fűtőanyaggal Ilyenkor ősszel, a hűvösebb Időjárás beálltával meglehető­sen kellemetlen lenne az éle­tünk fűtőanyag és villanyáram nélkül. Hiszen egyik is, másik is a meleget, illetve a világos­ságot, a fényt szolgáltatja, te­hát éltető elemünk. Sokan mindkettőt természetesnek tart­ják, akár a vizet vagy a leve­gőt. Elfelejtik, hogy a tüzelő­anyag és az energia előterem­tése nem kis munkát és hozzá­értést feltételez. Márpedig az ipar és a szol­gáltatások rendszeres fejleszté­se, életszínvonalunk állandó emelkedése egyre több villany­áramot igényel. A termelőüzem mek, a villamosok, a mozdo­nyok, sőt a tv- és rádiókészü­lékek sem lehetnek meg áram nélkül, mely sajnos nem tárol­ható, s ezért készletekre sem támaszkodhatunk. Ehelyett energiafogyasztásunk 30 száza­lékát külföldről vagyunk kény­telenek biztosítani. A probléma a szakemberek szerint a rejtett tartalékokat feltáró és az új lehetőségekre rámutató racionalizálás segítsé­géivel megoldható, s a hiány könnyűszerrel pótolható. Ta­pasztalataink alapján kimutat­ták, hogy 1971-ben és 1972-ben a racionalizációs intézkedések jóvoltából az iparban az előző évek fogyasztásának 2,3 száza­lékát sikerült megtakarítani. Sőt azt is tudják a szakembe­rek, hogy a háztartásokban használt hűtőszekrények kor­szerűsítésével is jelentős meny- nyiségű áram takarítható meg, és hogy egymillió tv-készülék fokozatos kicserélése esetén a villanyáramfogyasztás csúcsfor­galom idején kb. 50 MW-tal lesz kisebb. A megtakarítást biztosító le­hetőségek tehát mind az üze­mekben, mind a háztartásokban kimeríthetetleneknek tűnnek. Gondoljuk csak meg, hogy ok­tóbertől márciusig vagy ápri­lisig sokkal több áramot és fű­tőanyagot fogyasztunk, mint a tavaszi és a nyári hónapokban, vagyis abban az időszakban, amelyet a hosszabb nappalok és rövidebb éjszakák jellemeznek. Ennek ellenére elvárjuk, hogy mindkettőből a csúcsforgalom idején is elegendő mennyiség álljon rendelkezésünkre. Meg­követeljük, hogy dolgos kezek biztosítsák az idén is valameny- nyiünk részére a szükséges fű­tőanyagot és az áramot, mely néhány év előtt nagyon szerény mennyiségben állt a rendelke­zésünkre. Érthető, hogy nem szeret­nénk, ha ezek az idők valami­lyen okból visszatérnének. Ta­karékoskodjunk tehát minde­nütt az árammal, ne feledkez­zünk meg a minden fogyasztó­ra kötelező fegyelemről. Tuda­tosítsuk, hogy a pazarlással nemcsak a népgazdaságot, ha­nem saját magunkat, a csalá­dok százezreit is megkárosítjuk. Ne fűtsük tehát az utcát, és ne égessük feleslegesen a villanyt! Kár minden szem fűtőanyagért, nem tudhatjuk, mikor lesz rá szükségünk a gyárakban, a la­kásokban, a kórházakban, a színházakban és másutt. KARDOS MÄRTA VESZTESÉGEK NÉLKÜL Szlovákiában az idén csak­nem 54 000 hektáron termett cukorrépa. Sikeres begyűjté­sére és feldolgozására minden cukorgyár jól felkészült. Idő­ben elkészültek a felvásárlási ütemtervek, és biztosították a szállítást is. Az augusztus 17-i becslések az előző évekhez viszonyítva alacsonyabb répaterméssel, vi­szont magasabb cukortartalom­mal számoltak. 1980 000 ton­na cukorrépa felvásárlásit tervezték. A szeptember 20-i, második becslés viszont azt igazolta, hogy az idén csupán 1800 000 tonna cukorrépa tel- rem, és annyit is vásároltak fel. Elegendő lesz az a meny- nyiség az idei cukorgyártási tervek teljesítésére? Erre a kérdésre, illetve a cukorrépa begyűjtésével, felvásárlásával és feldolgozásával kapcsolatos kérdésekre a Cukoripari Szak- igazgatóságra mentünk vá­laszért. Ladislav Kányái mér­nök, kereskedelmi igazgató így vázolta a helyzetet: — A szeptemberi esőzések következtében a répakampány októberrel tolódott át. A répa­földek alkalmatlanok voltak a begyűjtésre, azért a cukorgyá­rakban nem lehetett megindí­tani a termelést. Kedvezőbb feltételei csak a trebišovi (tő- keterebesi), illetve a Rimavská Sobota-1 (rimaszombati) cukor­gyáraknak voltak, így ők a terv szerint indulhattak. — Milyen hatással voltak az utóbbi esőzések a termésre? — A cukorrépa súlyra gyara­podott, de veszített a cu­kortartalmából. Valószínű, hogy a mennyiség szempontjából en­nek ellenére sem tel jelsít jük a felvásárlási tervet, és a szük­séges intézkedések végrehajtá­sával, teljesíthetjük a termelé­si mutatókat, sőt a cukorgyár­tásban rekorderedményt érhe­tünk el. — Ez az alacsonyabb termés­hozamtól és a cukorrépakam­pány eltolódásától eltekintve örvendetes hír. És mit kell tenni annak érdekében, hogy a cukorgyártásban valóban re­kordot érjünk el? — Mezőgazdasági üzemeink az idén lényegesen jobban fel­készültek a cukorrépa begyűj­tésére, mint az elmúlt évek­ben. A gépeket időben előké­szítették, és a számukat is lé­nyegesen növelték az elmúlt kampányokhoz viszonyítva. A technika lehető leghatéko­nyabb kihasználására van szük­ség. Az idei cukorgyártási kampány a gyors betakarítás­tól, elsősorban a betakarítás minőségétől függ, mivel nem engedhetünk meg feleslegek veszteségeket. Ezek mind fon­tos tényezők. Természetesen, a szállítókon is múlik, hogy mi­lyen gyorsan szállítják a ré­pát a mezőről a rakodóhelyek­re, illetve a cukorgyárakba, hogy feleslegesen ne veszítsen az értékéből. Érthetően sok függ a cukorgyáraktól is, hogy a feldolgozással járó vesztesé­gek a minimálisak legyeinek, tehát szigorúan be kell tarta­ni a technológiai folyamatokat. Mindenkinek, aki részt vesz a répakampányban, harcolni kell minden kilő megtermett cu­korrépa betakarításáért és minden kiló cukorért. Hogy miért? A hazai piac az utóbbi években egyre több cukrot igé­nyel. Ez abból adódik, hogy az egy személyre eső cukorfo­gyasztás és a lakosság száma is állandóan növekedik. Ami a legérdekesebb, a cukornak a világpiacon olyan magas az árfolyama, amilyen eddig még nem volt. Ezt pedig ki kellene használnunk. JOZEF SLUKA Mélyítik A Duna alacsony vízállá­sa nehézségeket okoz a ha­jóforgalomban. A hajózást a kavicszátonyok is veszé­lyeztetik. Kotrógépek segít­ségével igyekeznek ezért le­hetővé tenni a hajók útját. Felvételünkön a Podbanská kotróhajó a bratislavai ki­kötőben mélyíti a Duna medrét. L. Grešner — ČSTK felvétele L epést tartanak A pártvezetés egy efsz-ben A munkásosztály, s annak élcsapata, a kommunista párt hivatott társadalmunkban a gazdasági élet vezetésére, irányí­tására. Vegyük például alaposabban szemügyre a pártvezetés szerepét a Horné Semerovce-i (Felsőszemerédi) Efsz-ben, hogy pontosabban lássuk, hogyan valósul meg a pártvezetés, Már csak azért is érdemes megvizsgálni ezt, mert olyan szö­vetkezetről van szó, mely az év elején alakult három falu szövetkezetéből, 2100 hektáron gazdálkodik, s célul tűzte ki: a gazdasági évet 2,9 millió koronás tiszta haszonnal zárja majd. Szabó István mérnök, uz efsz elnökének helyettese és Rezák Lász­ló, az efsz közgazdásza, a pártszervezet titkára (búiról — jobbraf Kontár Gyula felvétele AMIKOR EGYESÍTETTÉK a három szövetkezetet és hang­súlyozták, hogy nagyobb föld­területen könnyebb, jobb és ha­tásosabb a korszerű technoló­giai, termelési eljárásokat al­kalmazni, a modern, nagy telje­sítményű gépeket jobban lehet kihasználni, mindenki egyetér­tett az érveléssel. Aimkor azt hangsúlyozták, hogy a pártve­zetés is hatásosabb lesz ilyen körülmények közpette, többen megjegyzéseket tettek: Pártos gazdaságvezetés? Leegyszerűsí­tett hivatalos receptek gyűjte­ménye ... Ezekkel a nyilván „elfogulat­lan“, nyilván „politikamentes“, nyilván „jóakaratú“ hangokkal nem szállt vitába senki, mert nem tartották arra érdemes­nek, hanem egyszerűen meg­szervezték a pártvezetést.' A politikai és gazdasági fel­adatoknak megfelelően állítot­ták össze, választották meg a pártszervezet vezetőségét. Régi László elvtárs, aki a helyi pos­tahivatal vezetője, a pártszer­vezet elnöke, Rezák László elv­társ, az efsz közgazdásza, pe­dig a pártszervezet titkára. — Nincs két igazság. A va­lóság egyetlen, tehát egyetlen az igazság is — hangsúlyozza Rezák elvtárs, mert érzékeltet­ni akarja, hogy a pártvezetés lényegében gazdaságvezetést is jelent. Egyébként ez kitűnik a veze­tés módszereiből. MINDEN SZOMBATON mun­kaértekezletet tart az efsz ve­zetősége. Amikor Matuska Ist­ván elvtárs, az efsz elnöke sor­ra veszi a problémákat, nem taglalja külön-külön, hogy „po­litikai“ feladat a gépek átcso­portosításával meggyorsítani a felsőszemerédi határban a cu­korrépa begyűjtését, és „terme­lési“ feladat a szalatnyai dom­bokon minél előbb befejezni a mélyszántást. Ezek a feladatok ugyanis éppúgy politikai, mint gazdasági intézkedéseket kí­vánnak, hisz csak akkor lehet sikert elérni, ha az intézkedé­sek nyomán a feladatokat tel­jesítik. — Egyetlen fokmérő az ered­mény — mondja Szabó István mérnök, az efsz elnökének he­lyettese, aki így magyarázza az eredményeket: — Hiába mondogatnánk, hogy a nyáron politikailag is jól megszerveztük a munkát, ha nem mondhatnánk el, hogy az idén gabonából az átlagos hektárhozam 40,26 métermázsa volt, és 103 vagonnal többet termesztettünk, mint tavaly ... Véleményét mindjárt kiegé­szíti Rezák elvtárs a követke­zőkkel: — Úgy értelmezve, hogy az eredmény megtestesíti a párt- szervezet és a gazdaságvezetés erőfeszítéseit. VÉLEMÉNYÜK, TAPASZTALA­TUK szerint a pártvezetés két területen nyilvánul meg politi­kai mozzanatként. Az egyik a tervezés. A másik, amikor a dolgozók figyelmét a feladatok teljesítésére kell irányítani. Az utóbbira vonatkozólag Szabó István mérnök ezt mondja: — Elég rossz kifejezéssel úgy szoktuk mondani, hogy mozgósítjuk a dolgozókat... Amikor szóba kerül a terve­zés problémája, mindannyian ezt hangsúlyozzák, mint fő kö­vetelményt: — Lépést kell tartani a fej­lődéssel. A helyi viszonyokra vonat­kozólag a politikai gazdaságve­zetést ezen a téren így értel­mezik: — Először a tényeket, a ter­mészeti és gazdasági adottságo­kat vizsgáljuk meg, majd kö­vetkeztetünk, hogy ezek meg­felelnek-e az elképzelésnek, ellenőrizzük az elképzeléseket abból a szempontból, hogy egyeznek e az általános érdek­kel, a munkásosztály, a párt érdekeivel, s ha igen, kidol­gozzuk a részleteket. Ez az elméleti része a poli­tikai gazdaságvezetésnek. Ho­gyan, milyen konkrét formá­ban valósul meg mindez a gya­korlati életben? Megmagyarázzák. — Összeállítottuk a szövet­kezet technikai, gépi berende­zéseinek fejlesztési tervét. Ha­sonló részletességgel dolgoztuk ki a növénytermesztés szaka­szán a kertészet tervét. A jö­vőben ugyanis kertészetünk fő­leg magtermesztéssel foglalko­zik majd... És ezek a tervek önmagukba foglalják nemcsak az anyagi feltételek, a gépi berendezések biztosításának menetét, hanem jelzik azt is, hogy melyik munkaszakaszon milyen képzettségű káderekre, dolgozókra lesz szükség. TŐRÖDNEK TEHÁT a dolgo­zók tanításával, nevelésével is. Természetesen szó van mind a politikai, mind a szaknevelés­ről. Kezdve a pártoktatástól egészen addig, hogy a kiválasz­tott dolgozókat a jövő szük­ségletei szerint szakiskolákba küldik. A pártvezetés így a szövetke­zetben azért tudja biztosítani vezető szerepét, mert munkája végső fokon társadalom-, mű­velődés- és gazdaságpolitikai természetű, hisz az egyén és a közösség érdekei szerint kidol­gozott tervek révén a társadal­mi munkahozam növelését, a művelődés magasabb színvona­lát, a kiegyensúlyozott szocia­lista élet alapjainak szilárdítá­sát szorgalmazza. Felsőszemeréden kétség sem fér a párt vezető szerepéhez. Ezt a gazdaságvezetés vonalán is jól megszervezték a kommu­nisták. Ügyszólván emberről- emberre, hisz nem titok, hogy a pártvezetés káderpolitikát is folytat. A pártvezetés jó munkamód­szereit egyébként tükrözi majd az eredmény, mert néhány hó­nap múlva lezárják a gazdasági évet, s ma már több mint va­lószínű, hogy úgy, mint tervez­ték: 2,9 millió koronás tiszta haszonnal. HAJDÚ ANDRÁS 1973. X. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom