Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-01 / 233. szám, hétfő

Húsz év múlva megvalósul a fantasztikusnak tűnő r elképzelés: AZ IRT1S AZ ARAL-TÓBA FOG TORKOLLNI ELSŐ PÁRTFELADATOM Képzeljük el, hogy ennek az évszázadnak a végén Közép- Ázsia napégette sivatagját mes­terséges folyó fogja átszelni. Ezt az Irtis, a Tobol, az Ob, a Jenyiszej és talán még a Fel- ső-Altáj folyót fogják táplál­ni. A napégette sztyeppék ter­mékeny mezőkké, kertekké, szőlőtermő vidékké, gyapotül­tetvényekké és gazdag lege­lőkké változnak. Nyugat-Szibé- ria és Közép-Ázsia biztosítani tudja majd az alapvető élelmi- szeripari termékeket nemcsak az ott élő lakosság, hanem a Szovjetunió más körzetei szá­mára is. Az ősi városoknak és falvaknak végre annyi vizük lesz, amennyire szükségük van. Ez a mesterséges folyó ösz­tönözni fogja új városok épí­tését és az ipar fejlődését... Szovjet hidrotechnikusok most a szibériai folyók egy ré­sze torkolatának az Arai tó körzetébe való áthelyezési ter­vén dolgoznak. így valósítják meg az SZKP XXIII. és XXIV. kongresszusának a talajjavítás­ra vonatkozó határozatát. A szibériai folyamok folyás­irányának megváltoztatását cél­zó hidrotechnikai beruházások nagyarányú rendszere érinti annak a hatalmas területnek gazdasági, földrajzi és bioló­giai problémáit, amelyet nyu­gatról az Ural, északról a Kara-tenger, keletről a Jenyi­szej és délről a szovjet—iráni és a szovjet—afganisztáni ha­tárok öveznek. Egy ilyen program végrehaj­tását sikeresen csak a szocia­lista társadalom végezheti el, ahol a föld nincs magántulaj­donban, ahol az egységes ál­lami tervgazdálkodás alapján dolgoznak. Nemrég hozott ha­tározatot az SZKP Központi Rizottsága ós a Szovjetunió Minisztertanácsa a természet- védelem kiterjesztéséről és a természeti erőforrások jobb ki­használásáról. Ez a határozat kimondja, hogy 1974-től kez­dődően a természeti erőforrá­sok racionális kihasználására és a természetvédelemre kidol­gozott évi tervek az országos népgazdaság terve szerves részei lesznek. Természetesen, az említett hatalmas terület átalakítása anélkül, hogy ezzel kárt szen­vedne a természeti környezet, óvatos hozzáállást, rendkívüli figyelmet kíván meg a legkü­lönbözőbb szakterületeken dol­gozó tudósoktól. Ezekről a kér­désekről folyt vita nemrégi­ben a Szovjet Földrajzi Társa­ság novoszibirszki osztályán. Vlagyimir Szaksz, az osztály elnöke, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja eze­ket mondotta: „Nagyon időszerű lett ez a kérdés, hogy a szibériai folyók egy részének medrét áthelyez­zük Közép-Ázsiába, felhasználva vizüket újabb hatalmas terüle­tek öntözésére és az Aral-tó vízszintjének megőrzésére. Kö­zép-Ázsia ugyanis, ahol igen intenzív a napsugárzás, vetés­terület-egységre számítva sok­kal nagyobb terméshozamot ér majd el, ha elegendő vízzel ren­delkezik. A problémát azonban úgy kell megoldani, hogy ne sértsük meg Szibériának és el­sősorban Nyugat-Szibériának az érdekeit. Déli területei igen sű­rűn lakottak és jelentős ipar­telepek vannak ott. A tudósok­nak ezért gondolniuk kell arra, mennyi jó minőségű ivóvízre van a körzetnek szüksége. Ilyen vizet csak a hegyi folyókból lehet nyerni Nyugat Szibéria déli részén. Természetesen ilyen vizet nem használhatunk fel ön­tözésre. Meg kell őrizni, sőt csator­nák réVén bővíteni kell a vízi szállítás lehetőségeit az Ob vízgyűjtő területén, hogy ne- álljon be zavar a kőolaj-, és földgázmezők munkamenetében. Sok vitát okoz a szakembe­rek körében a kérdés, merre kellene vezetni a csatornát. Tíz különböző lehetséges változatot bírálnak itt felül. „Véleményünk szerint — folytatja Vlagyimir Szaksz — a legracionálisabb megoldás az lenne, ha a csatorna az Irtis torkolatából az Irtis és a To­bol alsó folyása mentén a Tur- gai mélyedésen keresztül az Arai-tóhoz vezetne. A víz átszivattyúzásának már első szakaszaiban a Jenyiszej- ből kell majd feltölteni az Ob vízkészleteit. Ellenkező esetben az Ob és az Iris vizének dél felé vezetésével igen komoly és jóvátehetetlen kárt okoznánk a természetben. Miután megismerkedtünk ez­zel a gigászi tervvel, és meg­hallgattuk a geológusok, geo­gráfusok, biológusok és köz­gazdászok véleményét, önkénte­lenül az jut eszünkbe, hogy eb­ben az esetben is érvényes a régi igazság: Aki ad, az nyer is.“ „Nem kell arra gondolni, hogy ennek a tervnek a meg­valósítása kellemetlen következ­ményekkel járna Szibéria szá­mára — mondja Oleg Vasziljev, a Szovjet Tudományos Akadé­mia szibériai részlegének leve­lező tagja, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia szibériai részle­ge Hidrodinamikai Intézetének osztályvezetője. — A szibériai folyókból aránylag kevés vizet vennénk el, hozzávetőlegesen hat százalékot. És a csatorna- építés első szakaszaiban még kevesebbet. Az olyan alkalmas folyamok számára, mint az Ob, az Irtis és a Tobol, ez lényeg­telen vízveszteség. Annál in­kább, mert a tavaszi magas vízállások idején vennénk el vizükből. Nyugat-Szibéria csak nyer vele, ha alacsonyabbak lesznek a tavaszi és nyári ára­dások. Jelentős mocsaras terü­letek lecsapolásával termőföld­höz is jutunk.“ Számos tudós véleménye sze­rint az időjárásváltozás csak helyi jellegű lesz, mindössze a víztárolók ós csatornák keskeny sávjára fog korlátozódni. Ter­mészetesen ez nem csökkenti az előrejelzések jelentőségét. „Különösen fontos annak elő­relátása, milyen magasságot ér majd el a talajvíz-szint — ál­lítja Oleg Vasziljev. — Ismere­tes, hogy a talajvíz-szint emel­kedésének, amelyre egész biz­tosan sor kerül a csatornák és a víztárolók sávjában, kellemet­len befolyása lehet a talajra és a klímára. A vízgazdálkodással kapcsola­tos problémák megoldásával tudományos szervezetek nagy csoportja fog foglalkozni Szibé­riában és Közép Ázsiában.“ Szibériában már ma több intézet végez kutatásokat Nyu­gat-Szibéria és Közép-Ázsia nagy területeinek talajjavításá. val kapcsolatban. Ezek közé tartozik a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének Talajtani és Agrokémiai Intéze­te is, melynek igazgatója. Ro­man Kovalov, az agrártudomá­nyok doktora ezeket mondotta: „A természetbe való ilyen be­avatkozás változásokat idéz elő a bioszféra legfontosabb részé­ben, a földfelszín atmoszférájá­ban. A tudósoknak azért sok­oldalú komplex kutatómunkát kell végezniük, és prognóziso­kat kell kidolgozniuk arra néz­ve, hogy milyen változások játszódnak majd le a természeti környezetben, amelyeket a szi­bériai folyók vízének délre ve­zetése idéz majd elő. Intézetünk éppen ilyen prog­nózis összeállításán dolgozik. Az említett ines'erséges folyó ugyan még speciális térképeken is csak vázlatosan szerepel, és az elképzelés csak kb. 20 év múlva valósul meg, de így is igen nagy jelentősége van a kutatásoknak és a tapasztala­toknak, amelyeket inár ma fel lehet használni.“ Kétségtelen, hogy még renge­teg probléma vár megoldásra. Ha ez megtörténik, a tudósok és tervezőmérnökök életre kel­tik Közép-Ázsia hatalmas, ma még vizet nélkülöző területeit, éspedig a környező természet károsodása nélkül. NY. JAMPLOSZKA Egy hónappal ezelőtt a párt- szervezet megtisztelt bizalmá­val, amikor a kommunista párt tagjelöltjei közé fogadott. Ezt én végtelenül nagyra becsülöm és tettekkel akarom bebizonyí­tani, hogy nem fogok csalódást okozni. Ezért legközelebbi cé­lom az, hogy a lehető legjob­ban teljesítsem azt a pártfela­datot, amellyel a szervezet meg­bízott. Már a tényleges katonai szol­gálatom előtt dolgoztam a SZISZ-szervezetben. Jelenleg az ifjúsági alapszervezet elnökének tisztségét töltöm be a katonai egységnél. Első pártfeladatom éppen ezzel a tisztségemmel kapcsolatos. A SZISZ alapszervezet már számos érdekes rendezvényt, mindenekelőtt sportakciókat ké­szített elő. Asztalitenisz, kézi­labda, sakk- és hasonló bajnok­ságokat rendeztünk. Azzal is foglalkoztunk, hogy hogyan le­hetne az ifjúsági szervezet te­vékenységét szorosabban össze­kapcsolni a katonai egység fő feladataival. Amikor az igé­nyes kiképzési feladatok telje­sítésére készülődtünk, versenyt szerveztünk, hogy ki a legjobb gépkocsivezető és céllövő. A katonák kezdetben zúgolódtak: „Éppen ez hiányzott...“ — mondották egymás között. Még­is részt vettek a versenyben. Nagy meglepetést jelentett a bi­zottság, de a többiek számára is, hogy ez az akció nagyon le­kötötte őket. Annyira megtet­szett nekik, hogy a végén ne­Gyakran Intézik hozzánk a következő kérdést: „Mellől szá­mítják a tényleges katonai szol- gálát megkezdését?“ A külön­böző magyarázatok és találgatá­sok tisztázása érdekében meg­említjük: A tényleges katonai szolgálat a sorozással kezdődik, amelyen minden egyes behívott újoncnak részt kell vennie. Ennek az ak­tusnak fontos jogi jelentősége van és egyszerre oldanak meg vele néhány ügyet. A sorozás­sal mindenekelőtt azt állapítják meg, hogy egyáltalán ki vonul be, s vajon köteles e a katonai szolgálat teljesítésére az ille­tő alakulatnál. Minden katona köteles szolgálati feladatainak teljesítésére. Az újonc köteles a megsza­bott helyen a meghatározott na­pon s órában sorozásra jelent­kezni, bemutatni a behívót, va­lamint az abban felsorolt okmá­nyokat. Ha bizonyítható okok­kiink kellett a versenynek vé­get vetni, nehogy elkéssünk az esti sorakozóról. Minthogy a versenynek ilyen nagy sikere volt — folytattuk. A kellemest a hasznossal kötöttük össze. A jó szórakozás során a katonák sok szakismeretet újítottak fel, amelyet aztán kihasználhattak a taktikai gyakorlatokon. Nem ez volt az ifjúsági alap­szervezet egyetlen akciója. Tag­gyűlést, majd nyilvános ifjúsági gyűlést is tartottunk, amelyen az ifjúsági szövetség tagjait, va­lamint az egység többi katoná­ját is azoknak a feladatoknak példás teljesítésére szólítottuk fel, amelyekkel parancsnokaink megismertettek minket. Az egy­ség nemcsak a gyakorlaton áll­ta meg példásan a helyét, ha­nem nagy áldozatkészséget is tanúsított. Például a katonák egész éjjel önszántukból dolgoz­tak lövészárkok ásásán. Vég­telenül örülünk annak, hogy a taktikai gyakorlaton a felada­tok példás teljesítéséért egysé­günket tüntették ki — meg­nyertük a prágai társasutazást. Az ifjúsági szervezet azzal is törődik, hogy a katonák között ne alakuljon ki feszült, helyte­len kapcsolat. Rájöttünk például arra, hogy egy szolgálatilag idősebb katona gorombán küld­te kofoláért az egyik újoncot az egység kantinjába. Sőt, mi több, ez éppen abban az időben történt, amikor a katonáknak a politikai oktatásra kell ké­szülniük. Azonnal bizottsági gyűlést hívtunk össze és a hely­nál fogva nem tudna idejében jelentkezni (pl. kórházi gyógy­kezelés), akkor ezt orvosi iga­zolvánnyal kell igazolnia, amelyben benne kell lennie a kezelés feltételezett időtarta­mának. A tények alapján azután a helyi hadkiegészítő parancs­nokság dönti majd el, hogy mi­lyen új időpontban kell az ille­tőnek bevonulnia katonai szol­gálatra. Általánosságban érvényes, hogy a behívóparancs valóban parancs, amelyet ellenkezés nél­kül, pontosan és kellő időben kell teljesíteni. Ha a leendő ka­tonának megszabott alakulatá­hoz hosszabb utat kell megten­nie, akkor azzal is számolnia kell, hogy vonatja vagy autó­busza késhet, s ezért okvetlenül szüksége van bizonyos időtar­talékra. A késői bevonulás, ha nem is történt akarattal, sem­miképpen sem jó ajánlólevél. Az alakulatnál történő beso­telenül viselkedő katonát rend­re utasítottuk kifogásolható vi­selkedéséért. A helytelen kap­csolat megnyilvánulására nem kerül gyakran sor, a katonák igen jól tudják, hogy a parancs­nokok, a politikai dolgozók, de a pártszervezet sem hagyja fi­gyelmen kívül az ilyen esete­ket. És ehhez sikeresen nyújt segítséget ifjúsági szerveze­tünk is. Bár SZISZ-szervezetünk a zászlóalj legjobbjai közé tarto­zik, tevékenységünkkel még nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Például négy SZISZ-szervezeti tagunk a tag­gyűlésen önszántából úgy dön­tött, hogy megalakítják az „If­júsági fényszóró“ című mozga­lom járőrét. De a hetek múlnak és a négy elvtárs eddig még semmit sem tett. Már néhány­szor meghívtuk őket a bizottság ülésére, hogy elbeszélgessünk velük, de egyelőre eredmény­telenül. Újra megvitatjuk az ügyet és valószínű, hogy a jár­őrbe más, aktívabb fiatalokat javasolunk. A SZISZ-alapszervezet elnöké­nek munkája nem könnyű. És mégis örülök neki, már csak azért is, mert különböző nehéz­ségek és hibák ellenére is egy­ségünk jó hírnévnek örvend a zászlóaljnál. Hátralevő katonai szolgálatom ideje alatt minden erőmből ennek a hírnévnek öregbítéséhez akarok hozzájá­rulni. Hiszen az első pártfela- datomről van szó. J. REPISKÝ közkatona rolás és idejében történő bevo­nulás fő jogi jelentősége abban rejlik, hogy az újonc teljesítette a behívó által elrendelt bevonu­lási kötelességét, úgyhogy nincs szükség megtorló intézkedések­re a kötelesség nem teljesítése miatt. A törvény bünteti azt, aki nem vonul be katonai szolgálat­ra, akár akarattal, akár nemtö­rődömségből is történt az. Mind­ez világos a törvény szövegé­ből: „Azt, aki a tényleges katonai vagy a különleges katonai szol­gálat alól tartósan akarattal ki~ bújik, és a behívó által meg­szabott határidő lejárta után 24 órán belül nem vonul be, 1—5 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik(A büntetőtörvény­könyv 269. paragrafusa): — „Azt, aki a tényleges katonai szolgálatát nem kezdi meg, és a behívóparancsban megszabott határidő lejárta után 24 órán belül nem vonul be, akár nem­törődömségből is, két évig ter­jedhető szabadságvesztésre ítél­hetik“. (A büntetőtörvénykönyv 270. paragrafusa). A sorozási kötelességek tel­jesítésével és az arról való dön­téssel, hogy kit melyik egység­be osztanak be, a behívott újonc tényleges katonává válik annak valamennyi jogával és köteles­ségével együtt. Ezután már vo­natkozik rá a tényleges katonai szolgálatra bevonult katonák számára érvényes valamennyi törvény, szabályzat és előírás. Úgyszintén ettől a pillanattól kezdve a katonai bíróság jogha­tósága alá tartozik. Tehát a hazulról való elutazá­sakor, a vonatban vagy bármi­lyen más közlekedési eszközben és a helyőrségbe való megér­kezésekor tanúsított viselkedé­séért az újonc nem felel leen­dő parancsnokának, vagy más katonai szervnek. De ez nem ok arra, hogy ne viselkedjen tisztességesen, megfelelő tisz­telettel és figyelmességgel kör­nyezetével szemben. Az újoncok egészségügyi vizs­gálatnak vetik alá magukat az alakulatnál, és fürdés után meg­kapják egyenruhájukat. Polgári öltözetüket becsomagolják, és az alakulat a csomagot az álta­luk megadott címre díjmente­sen elküldi. Ezzel megkezdődik a tényleges katonai szolgálat. Dr. V. ŠEDIVÝ ezredé» Megkezdte tényleges kaio ai szolgálatát ATB EKE ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Gyakorlat közben egy réten szállt le a helikopter Bofivoj Černý felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom