Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-20 / 250. szám, szombat

hétvégi hírmagyarázatunk Földrengés a bázisállamban A /leglepő változások történtek egy eddig „megrendíthe­i*' tetlennek“ vélt ázsiai államban, Thaiföldön. Abban a pa­rancsuralmi rendszerben, amelyet az amerikai Haig tábornok nemrégen még az Egyesült Államok „legszilárdabb ázsiai pil­lérének" nevezett, olyan erőre kapott az ellenállási mozgalom, hogy elűzte a rendszer erőskezű emberét, Kittikacsorn mar­sain, azt a katonai vezetőt, aki az ugyancsak hírhedt Sárit Thanarat marsall 1963-ban bekövetkezett halála óta az ország élén állt és eleve elbuktatott minden haladó irányú megmoz­dulást. Kittikacsorn volt az, aki 1971 novemberében kemény kézzel elfojtotta a diákok lázongását, teljesen kezébe vette a hatalmat, felfüggesztette az alkotmányos intézményeket, majd tavaly decemberben olyan ideiglenes alkotmányt vezetett be, amely szinte diktátori jogkörrel ruházta fel a kormányfőt. A báburalkodó, IX. Rama (Bhu-mibol) király végiilis tudomásul vette, hogy Kittikacsornnak mennie kell. A kormányfő még megkísérelte az ellenállást, de a nagy nyomást tapasztalva kénytelen volt engedni: Praphas Charusasstien miniszterelnök­helyettessel együtt már el is hagyta az országot. 1973. X. 20. Bázisok és monopóliumok Sajátos történelmű, egzotikus, színpompás délkelet-ázsiai or­szág hírében állt Thaiföld, melynek varázsa olykor ope­rettszerzőket is megihletett. Ezekkel a délibábos elképzelé­sekkel azonban szöges ellentét­ben van a rideg valóság. Az 514 ezer négyzetkilométer terü­letű és 35 millió lakosú délke­let-ázsiai ország a múlt század­ban angol és francia gyarmato­sító törekvések céltáblájába ke­rült. Thaiföld történelmi fejlő­désének sajátossága, hogy meg tudta védeni formális független­ségét, ami azoban nem jelenti azt, hogy valóban a „szabadok országa“ volt, mint neve jelen­ti. A külföldi tőke ide is beha­tolt és gazdaságilag kerítette hatalmába az országot. A máso­dik világháború után amerikai és japán gazdasági körök há­lózták be a thaiföldi gazdasá­got, sőt Anglia és az NSZK is megvetette a lábát és érvénye­síti érdekeit Thaiföldön. Nemzetiségi és regionális szempontból Thaiföld nagyon heterogén: a lakosságnak több mint a fele thai, továbbá van­nak itt laók, kínaiak, malájok, khmerek, kuik, köztük az ame­rikai imperializmus ellen har­coló indokínai államokban (Laosz, Kambodzsa) élő nemze­tiségek. Az ország közigazgatá­silag 71 tartományra oszlik és egyes tartományok között óriási különbségek vannak. Mivel Thaiföld lakosságának 80 százaléka földművelő, gaz­daságában a mezőgazdasági cikkek, elsősorban a rizs ex­portja dominál. 1971-ben példá­ul másfél millió tonna rizst szállított külföldre s az ebbő! származó bevétele 175 millió dollár volt. Hajdan az ólomnak volt nagy jelentősége Thaiföld bányaipari termékei között, ma azonban a kaucsuk és a kuko­rica játszik nagy szerepet az ország exporttermékei között. Thaiföld bizonyos középkori állapotokat konzerválva lépett a XX. századba. 1932-től alkot­mányos monarchia; egyébként ázó ,i már nyolc alkotmánya volt az 1939 ig Sziúmnak neve­zett országnak. Bár névleg ki­rályság, az uralkodó valójában báb. Erős fordulatot jelentett Thaiföld életében az 1958. év. Sárit Thanarat marsall hatalom­ra jutása. A marsall szélsőjobb oldali, tekintélyuralmi politiká­jával megerősítette az ország amerikai függőségét, amely 1960-ban az amerikai pénzügyi, gazdasági és katonai segítség elfogadásával kezdődött.. A kö­vetkező lépést a háborús politi­ka irányában az Egyesült Álla­mok vazallusaként 1954-ben tette Thaiföld, amikor létrejött a SEATO támadó paktum, amely Bangkokban, az ország fővárosában ütötte fel a főha­diszállását és amelynek Thai­föld a fő oszlopa lett; Ezt kö­vette a bangkoki kormány ak­tív közreműködése az ASPAC és az ASEAN tömbökben, amit 1962-ben „a Thaiföld védelmére vonatkozó amerikai nyilatko­zat“ követett, amely a nyílt be­avatkozást jelentett a délkelet­ázsiai ország belügyeibe. Egyenlőtlen jogi hatású szer­ződés értelmében az Egyesült Államok katonai támaszponto­kat tart fenn Thaiföldön. 1970- ben hét nagy bázist tartottak nyilván. Dominálnak a légitá­maszpontok (Ubon, Udon, Na- kongpanom, Namfong, Korát, Utapo, Takli), itt állomásozik a VII. amerikai légihadsereg mintegy 50 ezer katonája. (Lét­számuk időközben mintegy 45 ezerre csökkent.) A Sziámi­öböl partján kiépítették Satta- hip haditengerészeti támaszpon­tot, amelyet az amerikai had­vezetőség „amerikai Singapore- rá“ akart fejleszteni. Egy kudarcpolitika következményei Washington gazdaságilag és katonailag magához láncolta és délkelet-ázsiai agresszív polili kájának részesévé tette a bangkoki kormányt. Ez termé­szetesen nem maradhatott kö­vetkezmények nélkül az ország életében. Az amerikaiak vietna­mi agressziójának csődje a thaiföldi támaszpontállamban is megrázkódtatást okozott. Hisz innen szálltak fel bevetésre az amerikai légierő bombázó köte­lékei, sőt egy időben Thaiföld közvetlenül is beavatkozott a harcokba a saigoni hadsereg ol­dalán a különleges kiképzésű „Királykobra“ hadosztállyal. Va­zallus szerepének gazdasági és politikai következményei még- inkább fokozták az elégedetlen­séget a lakosság körében. Az ellenzékiség leghangosabb szó­vivője az egyetemi diákság lett, ám a rendszer ellenfelei már évek óta fegyveres parti­zánharcol is vívtak Kittikacsorn kormányzata ellen. A partizán­mozgalom magvát Csi Pengnek még a japán háború idején megszervezett maláj partizán­alakulatai alkották, melyek to­vább bővültek az elégedetle­nekkel. így történt, hogy az ország 71 tartománya közül a 12 délkelet-thaiföldi tartomány­ból kilencet hivatalosan 'is „kommunistáktól fertőzöttnek“ nyilvánított a bangkoki kor­mányzat. i$ Erjedés o tömbökben Washington indokínai politi­kai és katonai kudarca döntően kihatott a thaiföldi ellenzék megmozdulására. A kilátástalan politika volt Kittikacsorné, hisz alkotmány nélkül kormányzott, a legkisebb biztosítékot sem nyújtotta a szorult helyzetek­ben megígéri reformok megva­lósítására. Alkotmányt is csak három év múlva ígért. A thai­földi diákok és értelmiség tü­relmetlen lett. Ezt bizonyítják a jelenlegi események. A diákság tömegmegmozdulá­sáról volt szó, hisz a Thamma- sat egyetemen mintegy 200 000 főnyi diák sereglett össze, attól az elszántságtól vezérelve, hogy megdönti Kittikacsorn uralmát. Ezt a célt sikerült elérni — a diktátor távozott. Az egye­tem rektora, Sanya Phanmasak lett az új kormányfő. A láza­dók mozgalma azonban nem egységes és nem annyira a munkásmozgalom, mint in­kább az imperialisták és a komprádor burzsoázia ellen irányuló nacionalizmus talaján áll. Erre vallanak az akciókat szervező Népi Központ mérsék­letre intő felhívásai is. A thaiföldi eseményeket vé­gül is indokínai és szélesebb ázsiai összefüggéseikben kell vizsgálnunk. A SEATO, ASPAC és ASEAN tömörülésekben évek óta tapasztalható lazulás, sőt szembefordulás Washingtonnal (Pakisztán kilépése a SEATO- ból) arra vall, hogy a haladó­nak korántsem nevezhető rend szerű délkelet-ázsiai országok­ban s e tömörüléseken belül is erősödnek a semlegességi tö­rekvések. L. L. Továbbra sem csitulnak a harcok Közel-Keleten (Folytatás az 1. oldalról) síteltek meg. A légvédelem el­űzte az egyiptomi légitérbe behatoló és a szárazföldi ala­kulatokat támadó izraeli gé­peket, és tizenötöt megsemmi­sített közülük. A közlemény végül hírül adja, hogy az egyiptomi erők körülzárták a Szuezi-csatorna nyugati part­jára átkelt izraeli páncélos­kommandót és bekerített egy­ségeket megadásra szólították fel. Tel Aviv-i közlések szerint viszont az izraeli haderőnek si­került hídfőállást kiépítenie a nyugati parton s ezen keresz­tül utánpótlást szállítani az említett páncélos-kommandó­nak. Dajan izraeli hadügymi­niszter televíziós nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy e külön­leges rendeltetésű alakulat „a háború végéig“ a nyugati par­ton marad. Később az izraeli rádió azt közölte, hogy Dajan szemleutat tett az egyiptomi vonalak mögé beszivárgó iz­raeli páncélosoknál. A szíriai fronton az izraeli erőknek — saját közléseik szerint — továbbra sem sike­rült előre haladniuk. Az arc­vonal északi szektorában ope­ráló páncélos ék ugyanolyan távolságban van Damaszkusz- tól, mint hat nappal ezelőtt. Az Al Ahram katonai szem­NAPIRENDEN AZ IDEOLÓGIAI MUNKA Berlin — Drezdában meg­nyílt a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek politikai szervei vezetőinek kétnapos ta­nácskozása. A napirenden a következő kérdések szerepel­nek: az ideológiai munka és a szocialista fegyveres erők harc­képességének további fokozása; az imperializmus ideológiai di- verziója ellen vívott harc idő­szerű problémái. Az értekezleten részt vesz­nek a bolgár néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg, a lengyel hadsereg, a magyar néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a román fegyve­res erők és a szovjet hadsereg és haditengerészeti fiotta poli­tikai főcsoportfőnökei és főcso­portfőnök-helyettesei. A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága nevé­ben Karl Heinz Hoffmann had­seregtábornok, az NSZEP Poli­tikai Bizottságának tagja, az NDK nemzetvédelmi minisztere üdvözölte az értekezlet részt­vevőit. Hangsúlyozta, hogy e ta­lálkozó célja: elmélyíteni a testvéri hadseregek politikai szerveinek sokoldalú együttmű­ködését, kicserélni a katonák internacionalista és osztályszel­lemű nevelésében szerzett ta­pasztalatokat. Waldemar Verner tenger­nagy, az NSZEP Központi Bi­zottságának tagja, az NDK nem­zeti néphadseregének politikai főcsoportfőnöke beszámolójában rámutatott, hogy a szocialista fegyveres erők történelmi kül­detésének teljesítése a katonák ideológiai felkészítésével nap­jainkban minden eddiginél in­kább összefügg. A testvéri hadseregek képvi­selői felszólalásaikban hangoz­tatták, hogy a szocialista had­seregben az ideológiai munka legfontosabb feladata: kifejlesz­teni a katonákban az osztály­öntudatot, a proletár internacio­nalizmust és a szocialista ha- zafiságot, növelni a szövetséges hadseregek harci erejét és fel- készültségét. Walter Scheel cikke Bonn — Walter Scheel, a Né­met Szövetségi Köztársaság külügyminisztere külpolitikai témájú cikket írt a Frankfur­ter Rundschau című lapba. A cikkben hangsúlyozza, hogy a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok megjavításának po­litikája képezi a jövőben is az NSZK külpolitikájának egyik fő elemét. Mint írja, „jelenleg az NSZK és a kelet-európai szo­cialista országok között megkö­tött szerződések konkrét meg­valósításáról, a jövendő együtt­működés részleteire vonatkozó gyakorlati megállapodásokról van szó“. \ HADERGCSÖKKENTÉSI ÉRTEKEZLET ELŐKÉSZÜLETEI Bécs — Az október 30-án megnyíló haderőcsökkentési konferencia előkészületei meg­kezdődtek — jelentették be az osztrák fővárosban. Ezzel kap­csolatban emlékeztettek arra, hogy ez év január 31. és jú­nius 28. között 19 állam de­legációjának részvételével elő­készítő konzultációkat folytat­tak. Ennek alapján történt az a közös elhatározás, hogy „ok­tóber 30-án tárgyalásokat kez­denek a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csök­kentéséről Közép-Európában és az ezzel kapcsolatos intéz­kedésekről“. Lényegében az érdemi tanácskozások megkez­déséről hoztak határozatot az öthónapos informatív diplomá­ciai tanácskozásokon, s kidol­gozták azokat az elveket, ame­lyek alapját képezik az érdemi tanácskozásoknak. Megállapodás jött létre, hogy a konferencia titkárságát az osztrák külügyminisztérium épületében állítják fel, a nem­zetközi sajtóközpont továbbra is a Hofburgban fogadja majd a bel- és külföldi sajtó kép­viselőit. Csütörtökön ismeretes­sé vált, hogy október 25-től megkezdődik a külföldi tudó­sítók akkreditálása a kancel­lári hivatal sajtóosztályán. Ar­ról is történt döntés, hogy a konferencia megnyitását nem a Hofburgban tartják. Az ok­tóber 30-i nyitó ülés színhe­lye a Vasutas Szakszervezetek kultúrháza lesz, amelyben ko­rábban az előkészítő konzultá­ciók folyamán már tartottak tanácskozást. A többi ülést vi­szont a Hofburg egyik termé­ben rendezik, amelyet erre a célra átalakítottak. ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS FRANCIAORSZÁGBAN? Párizs — A francia szená­tus 162 szavazattal 112 ellené­ben (hét tartózkodás mellett) elfogadta az alkotmánymódosí­tás szövegét, melynek értelmé­ben öt évre csökkenti a köz- társasági elnök mandátumát, ám ez az eredmény még nem oldotta meg a kormány prob­lémáit. A nemzetgyűlési és szenátusi szavazások eredmé­nyeinek összegezése ugyanis azt mutatja, hogy még mindig 21 szavazat hiányzik ahhoz a háromötödös többséghez, amelyre az alkotmánymódosí­tás végleges elfogadtatásához szükség lenne a nemzetgyűlés­nek és szenátusnak együttes ülésén, az úgynevezett alkot­mánymódosító kongresszuson. Politikai körökben most hangsúlyozzák, hogy az elnök nehéz döntés előtt áll. Az el­nök előtt három lehetőség van: vagy ragaszkodik az al­kotmánymódosítás parlamenti úton való megszavazásához s a jövő hét elejére összehívja leírója szerint a harcoknak új fejleménye, hogy Izrael „fi­gyelmen kívül hagyja súlyos veszteségeit... folyamatosan friss erőket küld a megtize­deltek helyére“. Az izraeli pa­rancsnokok — írja a lap — nem tartják meg azt a kato­nai „aranyszabályt“, miszerint a súlyos veszteségeket szenve­dő egységeknek meg kell kí­sérelniük az elszakadást. A hadi események króniká­jához tartozik, hogy Husszein jordániai király látogatást tett a szíriai fronton harcoló ka­tonáinál. Részben sikerült helyreállíta­ni az összeköttetést Libanon és Európa között — közölték libanoni illetékesek. Valószínű­leg izraeli közreműködéssel felrobbantották a Libanont Marseille-el és Alexandriával összekötő tenger alatti telex- és telefonkábeleket. A szabo­tázsakciót a bejrúti St. Geor- ges-öbölben, a parttól mintegy 12 kilométer távolságban haj­tották végre. Mose Neudorfer izraeli gazdasági szakértő becslése szerint a negyedik izraeli— arab háború minden egyes órá­ja eddig ötmillió fontjába ke­rült Tel Avivnak. Damaszkusz — Egy damasz­kuszi katonai szóvivő közölte, hogy a Golan-front északi sza­kaszán a szíriai erők 14 izrae­li harckocsit és 3 ellenséges üteget semmisítettek meg. Et­től valamivel délre 7 izraeli tankot lőttek ki. Damaszkuszban péntek délig nem jeleztek légiriadót, de két ízben egy-egy izraeli Phantom gép mélyrepülésben húzott el a város felett. Fél egy tájban izraeli repülőgépek Damasz­kusz nemzetközi repülőterét bombázták. Az Al Baath című lap pén­teki száma közli, hogy Husz- szeín jordániai uralkodó láto­gatást tett a jordániai—izraeli tűzszüneti vonal északi szaka­szán, majd ellátogatott a szf- riai fronton harcoló két jor­dániai ezredhez. Innen távirat­ban üdvözölte Hafez Asszad szíriai elnököt, méltatva a szíriai hadsereg és nép bátor helytállását. Egymás után érkeznek Da­maszkuszba a világ minden tájáról a szolidaritási üzene­tek, álláspontok. Henry Jab- lonsky lengyel államfő Asszad elnökhöz intézett táviratában elítélte Izrael expanzionista politikáját, és országa támoga­tásáról biztosította a szíriai kormányt. A Mohammed Ali Halabi, a Népi Tanács (parla­ment) elnöke táviratot kapott a spanyol képviselőház inter­parlamentáris csoportjának el­nökétől. Ez kifejezésre juttat­ja, hogy a spanyol képviselők mélységesen elítélik a szíriai polgári lakosság ellen elköve­tett izraeli bűntetteket. A Vöröskereszt szíriai bizott­sága a világ vöröskereszt szö­vetségeihez intézett felhívásá­ban rámutat, hogy Izrael a há­ború kezdete óta módszeresen megszegi a hadviselésre vonat­kozó genfi egyezményeket, és súlyos háborús bűntetteket kö­vet el. az alkotmánymódosító kong­resszust az eddigi kedvezőtlen előjelek ellenére, vagy a nép­szavazás útját választja, vagy pedig lemond az alkotmánymó­dosításáról. Politikai körökben nem tartják kizártnak, hogy az elnök — a kockázatok ellené­re — mégis az első utat vá­lasztja, hiszen a háromötödös többség elérése csak 21 szava­zaton múlik. Ebből a szempont­ból kulcsszerepe van azoknak a Lecanuet és Servan Schreiber vezette reformer-képviselőknek, akik a nemzetgyűlésben az al­kotmánymódosítás ellen sza­vaztak, de korábban sejtették, hogy — megfelelő ígéretek fe­jében — nem zárkóznak el tel­jesen az alkotmánymódosítás támogatása elől. Igaz, feltéte­leik között szerepelt a kor­mány közel-keleti politikájá­nak Izrael javára való módosí­tása is, erre pedig — mint Jobert külügyminiszter nemzet- gyűlési beszéde mutatta — a kormány egyelőre nem haj­landó. A törökországi választások eredményei Ankura — Közzétették An­karában a nemzetgyűlési vá­lasztások végleges eredmé­nyeit. Ezek teljes mértékben igazolják a Köztársasági Nép­párt győzelméhez fűződő vára­kozásokat: Biilent Ecevit pártja a 450 parlamenti mandátumból 184-et szerzett. 149 képviselői hellyel a második helyre szo­rult Demirel volt miniszterel­nök konzervatív Igazság párt ja. 49 mandátumot kapott a Nem­zeti Rend Pártja, 45-öt a De­mokrata Párt, összesen 17 he­lyet szerzett három kisebb párt és 6 mandátumhoz jutottak a függetlenek. A választási adatokat a leg­felsőbb választási bizottság megerősítése után nyilvánít­ják hivatalosnak. Ankarai hírek szerint a Köz- társasági Néppárt és a Nem­zeti Rend Pártja hoz majd lét­re koalíciós kabinetet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom