Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-19 / 249. szám, péntek
Belpolitikai kommentár Köznek ártó érdektelenség Fejlett iparunk tartóoszlopa a kohászat és a gépipar. Ha meginogna, akkor — túlzás nélkül — kártyavárként ősz- szeomtana a ráépülő ipari szerkezet. Persze ilyen veszély nem fenyeget, hiszen gazdaságfejlesztésünk során megfelelő figyelmet szentelünk e felette fontos területnek. Van viszont egy két olyan kedvezőtlen jelenség, amelynek megszüntetése feltétlen érdekünk, ha azt akarjuk — és ezt akarjuk —, hogy a kohászat és a gépipar a jövőben zökkenőmentesen izmosodjék és lépést tartson a mind nagyobb hazai s külföldi követelményekkel. E jelenségek egyike, hogy kisebb-nagyohb bajok vannak a két iparág számára a szakmunkás-utánpótlás biztosításában. Elég megemlíteni, hogy ez idén is csak 86 százalékra teljesítettük a toborzási tervet, ezen belül pedig még jóval rosszabb volt a lányok megnyerésének az aránya. Elgondolkoztató tény ez, annál is inkább, mivel — a kivételektől eltekintve — ez idén az érdekelt üzemek általában gondosan felkészültek ezzel járó feladataik teljesítésére, s az eredmény részben mégis elmaradt. Márpedig egy pillanatra sem lehet vitás, bogy a technika és a tudomány forradalmi fellendülése korában, amelynek küszöbét ujár mi is átléptük, ez a két iparág is mind tiihb kiválóan felkészült szakmunkást igényel. Az arányokai érzékelteti talán az a tény, hogy a kohászatba« és a gépiparban a szakmunkás tanulók száma már ma mintegy 70 060 fő (ebből 8000 a lány), akik 3711 tanintézetben és szakmunkásképző központban folytatják hároméves tanulmányaikat. Mi a magyarázata annak, hogy manapság a számításba jövő fiataloknak jelentős hányada valahogy viszolyng ettől a pályától? Miért nem akarnak öntőkké, hengerészekké, esztergályosokká, marósokká, kovácsokká válni, mikor — mondjuk szüleik ifjúsága idején — ezeknek a hivatásoknak jó volt a csengésük és a szakmunkásak büszkén vallották, hogy ez nem csak a kenyerük . .. Valljuk be, hogy a húzódzkodásban igen sok esetben éppen a szülők befolyása a ludas. A múltban ugyanis ezek a hivatások gyakran szálltak apáról fiúra, egész munkásdinasztiák jöttek létre, amelyek nemcsak ismerték a mesterség minden csínját-bínját, hanem szerették is. Ez, sajnos, napjainkban fehér hollónak számít. így nem csoda az sem, hogy a szülők döntő többségének nincs a valóságnak megfelelő elképzelése ezekről az iparágakról. Nem, vagy alig veszik tudomásul, hogy a fejlődő technika, technológia és automatizálás ezeken a területeken is rengeteget változtatott a munka jellegén. Természetesen senki sem állítja, hogy a kohászatból és a gépiparból már maradéktalanul száműztünk minden nehéz, fáradságos, kifogásolható körülmények között végzett műveletet. Viszont ennek alapján nem vonható le az a következtetés, hogy itt általában rosszabb a helyzet, mint más iparágakban. Az ilyen globális és ezért a valóságnak meg nem felelő vélemény vezet azután arra, hogy kevesen jelentkeznek erre a szakra, viszont a társadalmi igényeknél jóval többen, — s ezért eredménytelenül, — autó- és villany- szerelőnek, pincérnek, fodrásznőnek, női szabónak stb. Tudomásul kell venni nemcsak azt, hogy az egyéni érdeket össze kell hangolni mindannyiunk, a társadalom érdekeivel, és ez esetenként fájó dolog, hanení azt is, hogy a szóban forgó hivatásoknak nagy előnyei is vannak. Már a tanulás idején a fiatalok jeletnős hányada jut be korszerű diákszállóba, sőt ettől a tanévtől kezdve — bizonyos feltételek közepette — ingyenes a koszt, esetleg a szállás is. Ezen túlmenően a tanulás ideje alatt folyósított bér jobb mint más ágazatokban, s természetesen a kitanulás után is kedvezőbbek az anyagi és a szociális fetléte- lek. Erre is gondolniuk kell a szülőknek, és főleg a fiataloknak, amikor eldöntik, hogy milyen pályát választanak. Mert az ilyenfajta, a köznek ártó érdektelenség előbb-ulóbb bumerángként sújtja majd őket is. gAly IVAN Özemben a „gázfolyó“ E hónap elején Nyugat-Cseh- ország metropolisában, Plzeii- ben, a CSKP Központi Bizottsága mellett létesített, a nemzetközi földgáz-távvezeték építését irányító politikai bizottság és a gázvezeték kiváló dolgozói együttes? ülést tartottak. Az ülés a „tranzit“ építésének történetében rendkívüli, ünnepélyes jelentőségű esemény volt. Hatvannyolc alkalmazottat „Példás dolgozó“ jelvénnyel, 101-et pedig a „Tranzit földgáz-távvezeték építője“ éremmel tüntettek ki. Az építkezésen ötvenöt kollektíva versenyzőit „A szocialista munkabrigád“ címért, de az emberek munkaszellemét,, a kitűzött feladatok megvalósításánál szocialista dolgozókhoz méltó magatartást az a megállapítás fejezte ki a legjobban, hogy a gázvezetéken dolgozó hatezer ember egytől-egyig nagyobb teljesítményt nyújtott, mint amenyit vállalt. A tranzit gázvezeték népgazdasági jelentőségét nem kell külön kommentálnunk. A vezeték felépítésével és üzembehelyezésével népgazdaságunk jelentős energiaforrást kap, de nem mellékes az a tény sem, hogy az építkezés során hagy szakmai tapasztalatokkal és egészséges, szocialista öntudattal rendelkező gárda nőtt fel. Vessünk egy pillantást az évszázad építkezéseinek is nevezett beruházás megvalósítására! A Szovjetunióval 1970 végén írtuk alá a tranzit gázvezeték építéséről szóló kormányközi egyezményt. Nem sokkal az aláírás után, 1971 januárjában, hazánk keleti részén meg is kezdődtek a munkálatok. Ehhez hasonló munkát eddig nem végzett nálunk senki sem, hiszen a gázvezeték európai viszonylatban is egyedülálló vállalkozás: Az 1035 km hosszú vezetékhez 470 000 tonna nehéz, nagy átmérőjű csövet kellett lefektetni. A munka megkezdése óta harminchárom hónap telt el. Ez idő alatt a buldózerek és egyéb gépek többmillió köbméter földet mozgattak meg. Ahol a korszerű technika nem boldogult, ott munkához láttak a lő- mesterek. A gázvezeték építése terv szerint haladt, az építők számos természeti akadályt küzdöttek le, folyókat hidaltak át, sziklákat mozgattak el helyükből, például a szilicei fennsíkon 15 km hosszú utat, pontosabban szólva „sziklaágyat“ kellett robbantani, s a vezeték másik végén, a Cseh erdőben közel háromezer kg robbanóanyagra volt szükség. Az országot átszelő föld alatti „gázfolyón“ közel százezer hegesztés van, amelyeket alapos minőségi vizsgálat• » \>n lí.v '-.«.i ír ? . • i\, v •:, ;, . üj termékek a láthatáron 1973. X. 19. öt évvel ezelőtt még hasznavehetetlen földdarah volt az a terület, ahol ma a Kelet-szlovákiai Baromfiüzemek n. v. épületei állnak. Ez a nem mindennapi „gyár“ Prešov közvetlen közelében, Šalgovik határában fekszik, nem kevesebb mint 136 hektáron. Az üzem tehát nagyobb területet foglal el, mint maga a falucska. Ez a Keletszlovákiai Baromfiüzemek legnagyobb és egyúttal legfiatalabb üzeme, amely már méreteivel is felhívja magára a figyelmet. Vegyük közelebbről szemügyre a félig-meddig még épülőfélben levő üzemet, amely teljes kapacitással csak két év múlva fog termelni. Előre kell bocsátanom, hogy az üzem építésénél különleges gondot fordítottak a termelékenységre. A számítások szerint 1975-ben — a teljes termelés bevezetésének évében — egy-egy dolgozó évi termelése kerek egymillió koronát tesz majd ki. A baromfigyár igazgatója, dr. Vozárik József többek között azt is megemlítette, hogy a baromfiüzem felépítésével egy talpalatnyi termőterületet sem vettek el a mezőgazdaságtól, hiszen az óriási üzemet terméketlen földterületen építették fel. Büszke is erre az igazgató. Csaknem annyira büszke, mint kiváló termékeikre. Jelenleg az egy dolgozóra eső termelési érték „csak" 367 ezer korona. Két év múlva már egymillió koronára ugrik ez a mutató. Hogy hogyan? Az építkezés még folyik, de az üzem termelési terve már erre az évre is 46 millió korona, a tervezett nyereség értéke pedig 4,6 millió korona. Érthető, hogy a jelenlegi kapacitás még meg sem közelíti az 1975-re tervezett szintet. De bár a munkálatok még folynak, közben már a termelés is magas színvonalú. Egyelőre még csak 270 ezer tojót tartanak, tojásból az évi termelési tervük 60 millió. Az idén már 1750 tonna pecsenyecsirkét is adnak a közellátásnak. Keltetőberendezésük évi kapacitása ötmillió naposcsibe. Az üzem megépítését illetően nem véletlenül esett a választás Salgovikra. Innen ugyanis csak pár kilométerre van a prešovi feldolgozó üzem. A gazdaságos üzemeltetés szempontjából ez is sokat nyom a latban, sőt a minőségnél is jelent valamint. Emellett az is figyelemre méltó, hogy az üzem olyan helyen fekszik, ahonnan Košicét és a Magas-Tátra környékét egyaránt elláthatják friss áruval. Az eddigi felmérések alapján erre szükség is van. Édekessé- ge ennek az üzemnek az is, hogy az itt dolgozó sok szakember nem csupán a termelés irányításával, hanem állatszociológiával és állatpszichológiá- val is foglalkozik. Ilyen óriási üzemben a tenyésztés szempontjából annak is nagy jelentősége van, hogy a rengeteg állat milyen hatással van egymásra, és hogy az egyes állatokra hogyan hat a külső környezet. A kisebb tenyészeteknél ez talán még elhanyagolható, itt azonban már nem elég csupán a fajták kiválasztásával, az állatok takarmányával, annak összetételével és a termelési technológiával foglalkozni, hanem a környezet sokoldalú hatását is tanulmányozni kell. Az üzemlátogatás végén egy kis kóstolóban volt részünk az üzem új termékeiből, a baromfisa jtból, baromfiszalámiból, sonkából és a pulykáróládból. Vozárik igazgató hangsúlyozta, hogy ezek a termékek ma még csak ízelítők a jövőből, hiszen jelenleg még keveset termelnek belőlük. Jóformán csak annyit, amennyi a piackutatáshoz szükséges. Majd a felmérések döntik el, mikor kezdődhet a termékek nagyüzemi gyártása, a szükséglet, az igények kielégítése. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy az említett termékekkel nemcsak mennyiségben gazdagodik majd a piacunk, hanem a választék is bővül, s kiváló minőségű, ízletes áruk kerülnek majd a fogyasztók asztalára. SZOMBATH AMBRUS nak vetettek alá! Az egyes szakaszok ellenőrzését követően és a vezeték beföldelése után azonnal hozzáláttak az igénybe vett szántóterületek rekultivá- lásához. A fővonal lefektetésével szinte egyidőben megkezdték a kompresszorállomások építését is. Ezeknek a küldetése elsősorban az, hogy meghatározzák a gázvezeték üzemrit- musát, szabályozzák a nyomást a különböző mennyiségű gázszállítmányokhoz. Építővállalataink a kompresszor-állomások építése terén sem rendelkeztek tapasztalatokkal, hiszen ilyen létesítményt Európában a Szovjetunión kívül sehol sem építettek! Ehhez járult még az is, nogy az állomások építéséhez szükséges szállítások a legtöbb érintett vállalatnál úgymond a terven kívül történtek. Elismerés jár azért is, hogy a szállítóvállalatok többsége határidő előtt teljesítette kötelezettségét. A tranzit gázvezeték építésének első szakasza tehát sikeresen befejeződött. A „gázfolyó“- ba fektetett beruházás megtér illatba vetettek annak érdekében, hogy ez a beruházás idejében és jó minőségben készüljön el. Mindenki tudta, mi a teendője, a másodrendű kérdéseket nem helyezték a fő cél elé. 'Felbecsülhetetlen segítséget jelentettek ugyanakkor a szovjet szakemberek tapasztalatai, önzetlen segítsége, továbbá a kutatóintézetek együttműködése. Ehhez járult még a pártszervek operatív politikai segítsége, amely nélkül szinte elképzelhetetlen lett volna az emberek mindennapi mozgósítása, ügyszeretetének fejlődése. Elmondható, hogy va- lamenyi dolgozó derekas, férfias munkát végzett. Ez a munka valóban a korszerű szocialista munka iskolapéldája is le« hetne, s érre büszkék vagyunk! Azonban az első szakasz befejezésével még távolról sem fejeződött be a teljes gázvezeték- rendszer felépítése. A jövő év közepe táján megkezdődik a lefektetett vonallal párhuzamos „ikervonal“ építése, amely majd lehetővé teszi, hogy a szovjet földgáz a jövőben még; nagyobb A Hydroslav Jaslovské Bohunice-i dolgozói az osztrák határ felé vezető elágazás csöveit fektetik le. Foto: J. bofaj — CSTK lése megkezdődött. Ez év január 1-én megindulhatott a szibériai földgáz szállítása hazánkon keresztül Ausztriába, április 1-én a Német Demokratikus Köztársaságba és október 1-én a Német Szövetségi Köztársaságba. Ugyanakkor felépült két fontos kompresszor- állomás, a Veľké Kapušany-i (nagykaposi) átvevő és a kou- ríini, illetve a Svatá Katerina hegyen levő továbbító-állomás is. A gázvezeték építése példaként állhat ötéves tervünk más nagy építkezései előtt is. Mi a titka ennek a sikernek? Egyetérthetünk Václav Hrádek- nek, a Transgaz n. v. igazgatójának megállapításával, amelyet nemrég egy prágai sajtóértekezleten jelentett ki. A gázvezeték építése szinte klasszikus példája lehetne annak, hogyan kell megszervezni a dolgozók kéz d emén y e z és ét, s ez a kezdeményezés milyen eredményekkel járhat. A „tranzit“ építése esetében valameny- nyi dolgozó összefogásának az eredményéről van szó, mivel az emberek nagyon nehéz természeti körülmények között dolgoztak. Fontos tényező, hogy az építkezésben részt vevő szállító vállalatok félretették a „vállalati patriotizmust“, s mindent mennyiségben és pontosan, idejében eljusson Európa országaiba. Eddig a gázvezeték-rendszer építésére előirányzott beruházási összegnek csupán az egyhar- madát merítettük ki. Előttünk van még az Ausztriába vezető második elágazási szakasz megépítése, hátra van még az irányító-központ és a távösszeköttetési rendszer létrehozása, s nem utolsó sorben valamennyi kompresszor-állomás felépítése. Az idei kapacitással szemben (3,5 milliárd m3) 1974-ben már 9 milliárd m3 földgáz folyik keresztül a gázfolyón! A tervek szerint, a teljes vezetékrendszer felépítése után ez a menyi- ség 1977-ben már eléri az évi 28 milliárd m3 földgázt. Hatalmas energiamennyiség ez! Egyenlő az északcsehországi barnaszén-medence és a sokolovi szénbányák évi széntermelésével! Ez az építkezés az egész világ előtt méltóképpen reprezentálja szocialista rendszerünk előnyeit és távlatait, s kétségkívül hozzájárulást jelent kontinensünk különböző társadalmi rendszerű országai közti békés egymás mellett élés eszméjének gyakorlati megvalósításához is. SOMOGYI MÁTYÁS A Deva Ellemisxeripari Kombinát trebišovi üzemében mx.r a karácsonyi piacra készülnek. A kombinát dolgozói 200 tonna csokoládé-kollekciót, 300 tonna szaloncukrot és 80 tonna töltött csokoládéfigurát készítenek karácsonyra. Képünk a csomagolórészlegen készült. Felvétel: A. HaŠčák — ČSTK
