Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-17 / 247. szám, szerda
Hasznos munkát végeznek A Szlovák Vöröskeresztnek a Nové Zámky-i (érsekújvári) Járásban 15 500 tagja van, akik 75 falusi, 15 üzemi és 9 iskolai alapszervezetben tevékenykednek. A szervezeti életen kívül a balesetek megelőzésére, az önkéntes véradók megnyerésére fordítják a legnagyobb gondot. — Az évi terv 1200 térítés- mentes véradó megnyerését határozta meg — kezdi el a beszélgetést Alžbeta Brezová- nová, a járási bizottság egészségügyi titkára —, de az alapszervezetek jó munkája következtében szeptember 30-ig 1465 térítésmentes véradást (egyeztünk fel. A számítások szerint az év végéig még további 185 véradó keresi majd fel a vérát- ömlesztő-állomást. Eddig a legjobb eredményeket a paláriko- vói (82), a mojzesovo-černíki (81), a Malá Maňa-i (74), a salkai (61) alapszervezet érte el. A komjaticeiek 120 véradó megnyerésére tettek ígéretet. — Ez idei szép eredményeink ellenére járásunkban csak 27 tulajdonosa van a Janský emlékérem bronz fokozatának, hatan pedig a napokban kapják meg — mondja a titkárnő. — Jövőre talán már e téren is eredményesebbek leszünk, mivel a térítés- mentes véradások számát az Idei tervhez viszonyítva 200- zal növeljük. A Szlovák Vöröskereszt egészségügyi csapatai az idén ünnepük fennállásuk 20. évfordulóját. A járásban a jubileumra kiadott emlékérmet h«it csapat, kilenc előadó és hat csapatparancsnok kapja meg. A jubileumi évben célul tűzték ki, hogy aktivizálják a 32 helyi és a 12 üzemi egészségügyi csapatot, mivel megfelelő tevékenységet jelenleg csak 25 csapat fejt ki. — Az egészségügyi csapatokban több fiatalra volna szükség — mondja Rrezova- nová elvtársnő. — Van egykét csapatunk, ahol túlnyomó részben 18—19 éves fiatalok vannak, de a többiekben az idősebb, illetve a középkor- osztály van túlsúlyban. Sokat várunk a körzeti bemutatóktól, illetve versenyektől. Az elsőt — amelyen kilenc egészség- ügyi csapat vett részt — szeptember 29-én tartottuk meg KováCiban. Tavaly a járásban a Dolný Ohaj-iak nyerték el az első helyet. A járásban hasznos munkát végeznek az önkéntes egészségügyi nővérek is, akik az állami egészségügyi létesítményekkel működnek együtt. Minden nagyobb egészségügyi akciónál, mint pl. a szűrővizsgálatoknál, segítenek az idősebb embereknek. Több mint félezren vannak és az elsősegélynyújtásból is kiveszik a részüket. — A serdülőkorúak, illetve az iskolások egészségügyi kiképzésében az idén lemaradtunk. A tervfeladatokat 50 százaléknál eddig alig valamivel többre teljesítettük —• NÉGY KÖZSÉG, EGY KÖZÖS CÉL Ki tudja hányszor emlegették már a környék lakosai ,,Ott lent a méhi keresztnél“. A mostani generáció nem is emlékszik rá, ki állította fel. Innen a kereszttől le lehet térni az országúiról Lenke, Hubó és Méhi községbe. Ellátogattam a Méhi Helyi Nemzeti Bizottság épületébe, ahol Válent Lászlóval, a hnb titkárával beszélgettem. Válent elvtárs mondotta, hogy ma már csak a községek nevei maradtak meg, de a közigazgatási mód megváltozott, mert négy község tartozik egy nemzeti biziottság hatáskörébe. Ezzel az intézkedéssel megnőttek a feladatok is. Valamikor Hubó és Lenke községből csak gyalog lehetett bejárni a városba. Ma már autóbusz szállítja az embereket. A négy községnek 1800 lakosa van, és, sajnos, eddig nem dolgozták ki a községek távlati tervét, ami előnytelenül befolyásolja a magánlakások építését. Nem tudják kielégíteni a polgárok lakásépítéssel kapcsolatos kérelmeit. Meg kell azonban jegyezni, hogy aki Mé- hin keresztülmegy, úgy érzi, mintha egy elővárosban járna. Takaros házak egész sorát látja. Akadnak köztük emeletesek is. Méhiben nagy művelődési ház áll a falu közepén, amit egy régi kastélyból alakítottak át. Az épületet jól kihasználják. Működik itt agitációs központ, szövetkezeti klub, ifjúsági klub. Az ifjúság tevékenysége és aktivitása meg is mutatkozik. Rendeznek színdarabokat, táncversenyeket. Kár, hogy a községben nincsen filmvetítés. Az egységes földművesszövetkezet segítséget nyújt ©gy sportpálya építéséhez, mivel a négy község közül csak kettőben van sportélet. A község fejlődésével kapcsolatban meg kell említeni, hogy csak Méhiben 70 személyautó van, televíziókészülék pedig majdnem minden házban. Ez azt bizonyítja, hogy állandóan emelkedik a lakosok élet- színvonala. A községben minden utat portalanítottak, és az út két oldalán gyalogjárót építettek. A közeljövőben egy új üzletház építését tervezik, vendéglátó üzemmel. Az iskola megfelel a követelményeknek, az óvodát viszont korszerűsíteni és bővíteni kell. A községben a munkalehetőséget az egységes földműves- szövetkezet biztosítja. Az efsz- nek Jelenleg 420 tagja van. Most már kevesebben járnak a városba milnka után. Az efsz keretében az egyik legfontosabb munkaszakasz a kertészet, melyben főleg fiatalok dolgoznak. Ez két csoportra van osztva: zöldség- és virág- kertészetre. Aki ebben a szövetkezetben dolgozik, megtalálja a számítását. A választási programról Válent elvtárs elmondotta, hogy kiterjedt mind a négy községre. Teljesítése jó. Ha majd számot kell adni az elvégzett munkáról, lesz miről beszélniük a képviselőknek. Runyá- ban kultúrházat építenek 130 ezer, Hubón ifjúsági klubot 450 000 korona értékben, Lenkén üzletház épül, melynek érléke 220 000 korona. Kár, hogy nincs kellő mennyiségű építőanyag, főleg cement. Ez ugyanis hátráltatja az akciók megvalósítását. A martini és a Banská Bystrica-i felhívásra a Szlovák Nemzeti felkelés 30. évfordulójának tiszteletére 1 700 000 korona értékű kötelezettséget vállaltak a lakosok. A vállalások teljesítése nagyban emeli majd a lakosság életszínvonalát. Megvalósult egy régi álom, felépítettek egy összekötő utat Méhi és Runya között. Ez az út átszeli a Sajót és összeköti az amúgy is összetartozó községeket. A hnb munkája elismerést érdemel. Űj módszerek bevezetésével dolgoznak. A képviselőket arányosan választották meg a községekből. — Nyilvános gyűlést minden községben külön tartunk — mondja a titkár — és megtárgyaljuk a problémákat. Válent elvtárs még elmondotta, hogy gyakran járnak a községbe különböző küldöttségek a Szovjetunióból és máshonnan. Négy szocialista munkabrigád dolgozik az efsz-ben. Kettő a kertészetben, amely főleg fiatalokból áll, egy az építési csoportnál, egy pedig a javítóműhelyben. Tovább fejlesztik ezt a mozgalmat, mivel ez előbbre viszi a feladatok teljesítését. — A közeljövőben foglalkozunk az ifjúság nevelésével — mondja Válent elvtárs. — Főleg a világnézeti nevelésükkel. A pártszervezeten keresztül a téli időszakban előadásokat biztosítunk az ifjúság számára. A közelmúltban 10 fiatalt vettünk fel a termelésből párttagjelöltnek. Hiba, hogy kevés nőtagja van a pártnak. A jövőben ezzel a problémával is foglalkoztunk majd. SU8*N¥I HWVAN mondja az egészségügyi titkár. — Az év végéig szeretnénk behozni ezt a lemaradást. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a Vöröskereszt a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályával együttműködve nagy gondot fordít az ápolószolgálat fejlesztésére. A járásban ugyanis egyre több az olyan idős ember, akiknek nincsenek hozzátartozóik, más emberek ápolására, gondozására szorulnak. A járásban az ápolószolgálatban 94 asszony tevékenykedik, egyesek két személyről is gondoskodnak. A legjobbak közé tartozik Mária Kotrecová, Júlia Gajdošo- vá és Veronika Gogová. — A nyugdíjasok klubja ban az ápolónők öt magatehe tetlen idős embert gondoznak — mondja Brezovanová. — Ezek mintegy fél évig lehetnek itt. Ha további ápolásra szorulnak, akkor a szociális osztállyal együttműködve igyekszünk őket a nyugdíjasok otthonában elhelyezni. A lakosság egységes honvédelmi neveléséről szóló határozat megszabja a Vöröskereszt feladatait is. Ezeket az érsekújvári járásban is a lehető legjobban igyekszenek teljesíteni. Amint elmondották, a polgári védelem terén különösen jó az együttműködés a Polgári Honvédelmi Szövetség járási bizottságával. A SZISZ-szel kapcsolatban ez már nem mondható el. Az értékes, humánus munkán kívül a járás vöröskeresztes tagjai az év első felében a falvak csinosításánál 5142, a tavaszi nagytakarításnál 10 280, a mezőgazdaság megsegítésénél 1420, egyéb munkálatoknál pedig 4019 órai brigádmunkát dolgoztak le. Jelentős munkát végeztek — s ezt a jövőben még fokozni akarják — a politikai tömegmunka és a kulturális munka terén is. Számos egészségügyi előadást tartottak. Kulturális jellegű összejövetel, színdarab bemutatása sem számított a múltban ritkaságnak. A Szlovák Vöröskereszt lapjából 1456 jár a járásba, ebből 871 magyar nyelvű. Az utóbbit a jövő évben ezer példányra akarják növelni. — A járási bizottság már elkészítette a jövő évi tematikus tervet, kijelölte az irányszámokat — mondja a titkárnő —. Az év hátra levő heteiben a helyi szervezetek kidolgozzák majd saját működésük terveit, amelyek — remélem — az ideieknél ösztönzőbbek lesznek, s hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövő évben még jobb eredményekről adhatunk majd számot. NÉMETH JÁNOS Préselik a szülői a juri borászati üzemben (Hasko felvétele) VÖRÖS KARSZALAGGAL Késő éjjel érkeztünk Levi- cére (Lévára). Az Oroszlán Szállóban kaptunk szállást. Hosszú és elég fárasztó utat hagyva magunk mögött elhatároztuk, hogy megpihenünk a szálló kávéházában. Nézelődtünk ... Az egyik asztalnál négyen ültek, két fiatalember és két fiatal nő. Ha megszólalt a zene, mindjárt a táncparkettre siettek, csak akkor ültek le, ha pihenőt tartott a zenekar. Olyankor az egyik fiatal nő mindig ivott egy-egy pohárkával. Közben fintorgott, mintha orvosságot venne be. Utána pedig kacarászott, és részegebbnek tettette magát, mint amilyen a valóságban volt. A másik asztalnál idősebbek ültek. Barátságtalanul méregették tekintetükkel a fiatalokat, viszont többet ittak, és arról vitatkoztak, hogy a házi központi fűtés beszerelésénél melyik radiátor jobb:*az öntöttvasból készített, vagy a pléh- ből préselt. A szemben levő asztál mellett két férfi ült. Előttük pezs- gős üveg. Csomagolt kekszből fógyasztottak a kortyolga- tás után, s az egyik férfi okoskodva magyarázta: Pezsgőhöz nem lehet tojásrántottát enni ... Többször is elmondta. ’ Sofőr barátom a látottakra vonatkozólag nagyon találóan így mondott véleményt: — Nos, ide se áhitatoskod- ni járnak az emberek ... Bólintottam, s nézelődtünk tovább. Újabb látogatók érkeztek. Két idősebb férfi. Magas, szálas, erősen kopaszodó volt az egyik. Társa alacsonyabb, zö- mökebb és vállasabb volt. Dús haja őszesen csillogott. Ügy tűnt, mintha tétován megálltak volna. Felénk néztek. A magasabb tekintetében mintha kíváncsi érdeklődést láttam volna felvillanni. Kérdve néztem vissza, mint aki szólni akarna: Tessék! Mit óhajt? De ügyet sem vetettek reánk, magabiztos léptekkel végigsétáltak az asztalok között. Elől a magasabb, mögötte az alacsonyabb. Nem ültek le, peHáromszáz fiatal tanul szakmát a Csehszlovák Államvasutak trnavai új iparitanuló-iskolájában. Képünkön: Milan August másodéves lakatostanuló hegesztés közben. (Foto: L. Grešner — CSTK) dig amint végigmentek, több asztal mellett is talállak volna helyet. Ez érdekes. Figyelni kezdtem ... A terem túlsó végén visz- szafordultak, néhány szót vál- totak egymással, köszöntek a pincérnek, s a másik sor asz- tl.l mellett jöttek visszafelé. Mar egészen közel jártak hozzánk, amikor feltűnt, hogy mindkelten vörös karszalagot viselnek kabátjukon. Ez érdekes. Elébük álltam. — Bocsánat... Szabad néhány szóra ...? Megismerkedtünk. Igaz, hogy előbb azzal hárították el a ismerkedést, hogy szolgálatban vannak, csak a főpincér beleegyezésével ülhetnek le egykét szóra, később a közbiztonsági szolgálat tagjára hivatkoztak, aki bármikor ellenőrizheti őket. Végül csak „elintéztem“ az említett formaságokat, s megismerkedtünk. A magasabb, Varga Imre elvtárs, már nyugdíjas, tíz év óta a ČSAD vállalat nyugdíjasa. Társa, Spano Štefan szintén nyugdíjas. Mindketten a közbiztonsági szolgálat önkéntes segítőtársai, akik vállalják a közrend érdekében a feladatokat, a megbízatásokat, az éjjeli szolgálatot. Furcsa módon sofőr barátom véleményéhez hasonló megállapításokat hangoztattak. — Nos, gyakran szabadosan viselkednek itt az emberek ... — Akad olyan probléma is, hogy készakarva, vagy éppen a túlzott szórakozottság miatt egyesek mintha elfelejtenének fizetni... — Legalábbis figyelmeztetni kell őket... — Néha mintha verekedés kezdeményezésével akarnák elintézni egyesek ügyes-bajos problémáikat... — Ha közéjük állunk azonban, eszükbe jut... — Akadnak olyanok is, akik nem tudják megítélni, hogy hanyadik pohár jelenti számukra aznap az utolsót... Nem árt őket figyelmeztetni ... Körülnéztem. Az egyik asztalnál, ahol a táncoló fiatalok ültek, az a fiatal nő, aki fintorogva ivott, mintha orvosságot venne be, már nem ment el táncolni, azt mondta, hogy elege volt, fáj a lába. A másik asztalnál az idősebbek közül az egyik férfi már elég hangosan harsogta: Csak öntöttvasból! Érted? Csak öntöttvasból! ... A szemben levő asztal mellett ülők azon vitatkoztak, hogy még egy pezsgőt rendeljenek, vagy tojásrántottát. — Még nincs semmi baj — mondta Varga elvtárs. — De lehet majd — figyelmeztette társa. Azután már hiába próbáltam folytatni a beszélgetést, felálltak, távozni készültek, azt emlegették, hogy még megnéznek egyet-mást. — Csak egy utolsó kérdés ... — szóltam. — Mi ad biztonságot, tekintélyt ahhoz, hogy feladatukat jól teljesítsék? Varga elvtárs búcsúköszöntésre emelte kezét, tekintetével a vörös karszalagra mutatott. Megértettem pillantását. — Jó éjszakát! — mondták. Azután sofőr barátommal összenéztünk. — Mehetünk nyugodtan aludni. Nem lesz itt semmiféle rendetlenség ... Nem is volt. HAJDÚ ANDRÁS 1973. X. 17.
