Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-14 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
KÜLÖNBSÉG Sehoda elmegy a szemorvoshoz. Panaszkodik, hogy olvasás közben elmosódott fekete foltokat Iát a papíron. Az orvos megvizsgálja, és szemüveget rendel neki. Sehoda másnap újra megjelenik a szemorvosnál, pápaszemmel. — Nos — kérdezi az orvos —, még mindig látja a fekete foltokat? — Még mindig — feleli Sehoda —, de szemüveggel sokkal tisztábban. — Jegyezd meg! Nekem olykor szükségem van kikapcsolódásra! (KROKODYIL) SZÁMOLÁS Két nyugoti versenyistálló tulajdonos beszélget: — Hány versenylovad is von neked? — Tizenöt. — Nekem úgy rémlik, mintha ti zenhat lenne .. . — Igen, r'o a tizenhatodik mindig úgy ugrándozik, hogy nem lehet megszámolni... Szöveg nélkül ! JEZS) VAGYAK Két férfi sétál a temetőben, $ beszélgetnek. — Ha meghalok — mondja az egyik —, itt szeretnék feküdni e mellett a hírneves színésznő mellett! — Én pedig a szép Kalocsainé mellett! — szól a másik. — De hiszen ö még él! — Éppen azért. 1973. X. 14. |||;; NYUGI, NYUGI . . . Az ökölvívó-mérkőzésen nagyon püfülik oz egyik versenyzőt. Az első menet vegen az edző szokás szerint azért igyekszik megnyugtatni: — Csak menj előre! Az első menetben alig talált el téged. Megy a második három perc, a helyzet változatlan. Amikor a szünetben az ökölvívó a sarokba támolyog, már alig lát, de az edző megint ezt* mondja: — Nyugi. Egyszer sem talalt el. A bokszoló felnyög: — Mester, figyelje a bírót. Valaki állandóan a pofámba csap. ELEGEDETLEN FELESÉG — Látod, fiam, a szomszédasszony férje folyton barkácsol valamit, te pedig egész nap a fotelban ülsz!... (Balázs — Piri Balázs rajza) NÖSÜLÉS Két özvegyember beszélget: — Meg kellene nősülnöd. Már csak a fiad kedvéért is. —- Ez nem olyan egyszerű. Fiatal feleséget a fiam miatt nem veszek, öreget pedig saját ma- qam miatt... A SKÖT ÉS A BARLANG A skót ellátogatott egy barlangba. Amint az egyik sziklahasadék fölé hajolt, hogy megcsodálja a bűvös kis barlangi tavat, beleejtett egy peny- nyt a vízbe. Elpanaszol ta a barlang őrének, az azonban csak a vállát viono- gatta. Hazaérve nem sok idő múlvta olvassa a skót az újságban, hogy kiszivaty- tyűzzák a barlangi tó vizét. Megcsóválja a fejét, majd ezt düny- nyögi maga elé: — Most már fölösleges ezt csinálni, hiszen tulajdonképpen megbékültem az engem ért veszteséggel. A KORSZERŰ RÉMHÍR Csipcsala, a tipikus pesti rémhírterjesztő, odasúgja barátjának a moziban: — Hallottad? Robl- cseket tegnap letartóztatták. — Miért mondod ezt olyan halkan? — kérdi a barát. — Mert itt ül a hátunk mögött. OKTALAN KÉRDÉS — Mondd, nagyapi, honnan tudják a tu^ dósok, mikor lesz napfogyatkozás? — Csacsi gyerek, hát mit gondolsz, ők nem olvasnak újságot? i Szöveg nélkül ALKU — Mennyit kér ezért a kutyáért? — Ötszáz koronát. — S ml lenne, ha megfeleznénk? — Kizárt dolog! Éli egészben árulom a kutyát! iMito Breza rajza) NŐI HŰSÉGTársaságban a női hűségről folyik a szó. Krumpolec önelégülten jelenti ki: — Beszélhettek amit akartok, nekem van a leghűségesebb feleségem! —^Miböl gondolod? — Már háromszor szöktették meg, s mindannyiszor visz: szatért hozzám . . . C — ervusz, édes, drága Franciskám! De ragyogóan nézel ki, aranyom! Nem mondom, én sem panasz- kodhatom. A tengernél voltunk, alaposan lebarnultam, miegymás. Ha akarod, megadhatom a magánlakás címét, ahol nyaraltunk. — Nagyon kedves lenne tőled, Herminám. Tavaly mi is voltunk a bolgár tengerparton, amolyan vállalati üdülésképpen, de a sok ismerős miatt pocsék volt! — Hát ezt a helyet nagyon ajánlhatom. Kényelmes ágyak, tisztálkodási lehetőség, ámbátor csak lavórban, de az is több, mint a semmi. Sőt még karosszékek is voltak a vendégszobában. És rendes polgári koszt: reggeli, ebéd, vacsora. Szó se róla, többnyire törökparadicsom járta, mert a házinéni többféle elkészítési módját ismerte és kultiválta, úgymint főtt, sült, párolt és rántott változatait, sőt ha úgy hozta a kedve, még felfújtat is tudott belőle készíteni, de legalább nem éltünk sztaniolpapírba csomagolt, háromszögletű, ömlesztett sajton, mint Ireg- szemcseváriék, akiknek ugyan autójuk van, ámde minden nyáron koszos sátor alatt üdülnek, zuhanyozás helyett esténként lóvákaróval kaparják le egymás hátáról a tengeri sót, azonkívül pedig, amint mondtam, az egész nyaralási idő alatt beszáradt lazac- konzerven élnek, méghozzá napi egy dobozon, öt főre számítva. Fel nem foghatom, miért ilyen smucigok, amikor mind a ketten jól keresnek, se kutyájuk, se macskájuk, az egy autón kívül. De se villa, se hétvégi nyaralóház, se puccparádé, se semmi. Azt gyanítom, hogy ott a férfinak valami titkos szenvedélye lehet, arra megy él minden pénzük, nem úgy, mint az én Gézukámnak, aki minden megkeresett pénzét az én kezemhez adja, a nyolc másodállásból származó jövedelmével egyetemben, ráadásul, amikor este hazaesik a napi robotból, még bevásárol, vacsorát főz, mosogat, takarít, mos, vasal, s nekem azt mondja: — Te csak pihenj, gyöngyöm, olvasgass, rádiózz, nézd a televíziót vagy a szomszéd ház ablakában könyöklő Neandervölgyi Pityukát, akinek ötször akkora bicepsze van, mint a legdrabálisabb családapáknak, hiszen évszámra egyebet sem csinál, mint a kulturizmust űzi. Mindamellett Gézukám is jól tartja magát, senki sem mondaná harmincötnél többnek. Viszont a múltkor találkoztam doktor Doppelgänger Henrikkel, a közismert iszákos okirathamisítóval, aki az én tizenöt évvel idősebb, már-már nyugdíjjogosult férjem mellett egy kimustrált férfi, külsőképp nagyapja is lehetne ... — Igen, szívem, de a tengerparti címet, ha lennél szíves... — A szavadat ne felejtsd! A tengerről jut az eszembe, hogy ez a Doppelgänger Henrik diákkorában döglött utánam, meg akart szöktetni. Hogy jobban megértsd, hónapos szobát bérelt nálunk, s nekem mindig azt mondta: — Kincsem, Herminám, maga a szívem királynője, a leggyönyörűbb nő a Beléndek utcában! Ha velem jön, egy egész életen át a tenyeremen hordom, nászúira Hawaiiba megyünk, ahol mindenütt tengerpart és pálmaligetek virítanak, folyton csak a hawaii gitár szól, a lányok fűszoknyát viselnek, s amellett a szemük tüze olyan mély, mint a legmélyebb tüzű csillagoké a bársonyos éjben a hawaii égbolton... Mindig ilyen lázas dolgokat sugdosott a fülembe. Egy frászt, mondtam én, még hogy ott belehabarodjon nékem valami mélytüzű fűszoknyába! Azonkívül pedig egy közönséges tarhás volt, ha én nem dugdostam volna neki töpör- tyűre és liptai túróra valót, felkopott volna az álla! — A címet... — Miféle címet? fa, vagy úgy! Szóval, csak azért • említettem neked ezt a Doppelgänger Henriket, ezt a lecsúszott diplomás senkit, mert szeg- ről-végről rokona annak a Petronella néninek, akivel a háború alatt az óvóhelyen ismerkedtem meg, akiről viszont kiderült, hogy a megboldogult Blanka nénimnek a legjobb barátnője volt a líceumban, sőt a Dini fia, mármint a Blanka nénié, annak idején udvarolt Petronella néni lányának, a bájos kis Emesének, de ha jól tudom, még jegyben is jártak, míg ki nem derült, hpgy Emesének már három törvénytelen gyermeke van ettől a föld terhe Doppelgüngertől... Ha meggondolom, milyen jól jártam, hogy akkor ellenálltam a csábításnak, s hű maradtam Gézukámhoz, akitől ugyan csak egy lányom van, de a?, dísze a családnak, a rokonságnak, a munkahelyének... Mit a munkahelyének! Az egész városnak! A főnöke — különben háromszor elvált családapa, utolsó felesége az a bizonyos Dűzni Karolín volt, aki bérmakereszt- apám, Dönci bácsi unokahúgának a mostohatestvére, s most Olejkár Benedekkel állt össze — a munkatársak előtt mindig tüntetőleg csókol kezet a kislányomnak. A múltkor is azt mondja nekem: — Kedves asszonyom, ha néhány évtizeddel fiatalabb lennék, boldogan kérném meg kislánya kezét, akitől szebb, okosabb, kellemesebb, erkölcsösebb hajadonnal... — Segítség!... MIKUS SÁNDOR Szöveg nélkül (POURQUOI PÁS)
