Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó
Krause feldúltan ront be reggel a munkahelyére: • — Képzeljétek csak — meséli a kollégáinak —, ma reggel pokolian összevesztem a fele* ségemmel. Ha vissza nem tartanak, nekimegyek és megfojtom! — És kitartott vissza? — kíváncsiskodtak a kollégák. — A feleségem. Egy francia férfi elmegy a közjegyzőhöz, hogy végrendelkezzék. — És szeretném még —, mondja végül —, ha a temetésemen egy kiváló . hegedűművész játszana. — Rendben van urani, feljegyeztem. Mit kíván hallani föle? Két barátnő beszélget: — Az elmúlt öt évben annyi élményben volt részem, hogy két egész esztendőt öregedtem. — Menj arrébb, a gyerek nem lát semmit! (POURQUOI PÁS) \'v— s, ;;' V.-\ •••.,* vý"* — Maga mentette meg a fiamat, amikor tegnar elmerült a folyóban? — kérdezi a skót egy fiatalembertől. — A én helyemben minden’.. így cselekedett volna, nem is érdé- mes róla ueszélni... — Hogy hogy nem érdemes? Hol van a fiú i sapkája? Néhány évvel ezelőtt az egyik nyugatnémet bíróság egy háborús bűnös ügyét tárgyalta. A bíróság elnöke megkérdezte: — Magát többen látták a gyilkosság pillanatában, az áldozatra szegezett pisztollyal, ezért szerelnénk tudni, mivel magyarázza azt az állítását, hogy nem maga a gyilkos? — Azzal, hogy ön, bíró úr, lelőtte az orrom előtti-— Tudod, drágám, szegény férjem naponta éjfélig magolja a latint .. — A latint?, minek? — Mert azt hallotta, hogy öt küldik ki szolgálatiig Latin- Amerikaba! Gabriel Levický: KORSZERŰ FOGALMAK tAncdalfesztiválon — Legalább ne olyan feltűnően fogd be a füledet! (Eulenspiegel) Amióta egyes lapokban ismét bevezették a lelki tanácsadást, azóta tudásban jelentősen gyarapodtam, pszichológiai ismereteim bővültek és kezdek rádöbbenni, hogy az élet muris valami és nem mindenki olyan taplólelkű, cinikus fakutya, mint én vagyok, hanem vannak, akik könny nélkül sírnak, mert fáj a szív, és ezt meg.rjá’c a lapoknak. Engem például bokáig megrendített a közelmúltban a „Bánatos kutyatej" jeligéjű tanácskérő tragédiája. Nem akarok túlozni, de miközben olvastam, úgy bőgtem, mint a zálogos tehén. Ugyanis a „Bánatos kutyatej“ jeligéjű tanácskérő részletesen taglalta, hogy ő milyen sokszor csalódott, mennyire visszaéltek tapasztalatlanságával, romantikus hiszékenységével és ráadásul három férfival kénytelen pereskedni és bírósági úton kényszeríteni őket gyermektartási kötelességük teljesítésére. „Bánatos kutyatej“ első csalódása Lajos volt, aki gálád módon feleségül vette, de hat-nyolc év múlva már visszaélt „Bánatos kutyatej“ tapasztalatlanságával, amikor ugyanis ez a sokat szan^e- dett ártatlanság beleszeretett Edömérbe, Lajos csúnyákat mondott és csak akkor egyezett bele a válásba, amikor Kutyatej egy sámfc al hülyére verte. Alig néhány év múlva kiderült, hogy Edömér sem érdemelte meg Kutyatej összkomfortos szívét, mert dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy ez a sorstól ütlegelt, de ennek ellenére lelkiekben igen gazdag hófehér virágszál beleszeretett Kelemenbe Edömér összecsomagolta a holmiját, faképnél hagyta a virágszálat és olyan elvetemült volt, hogy még a betétkönyvét is magával vitte. A Kedves Olvasó nyilván már a fentieket olvasva is telesírta keszkenőjét, pedig a drámai szívfacsarás még nem ért véget! Mert — tessék elképzelni ezt a bor- zalmatl — Kelemen is csak addig volt gyengéd, figyelmes, csak addig értékelte az ő kis tapasztalatlan, szende feleségét, amíg az elfojtotta magában a lélek igazi, nagy máglyatüzét, nevezetesen azt az érzést, amit Stupli Arisztid nemesen egyszerű, ám bibircsókosan férfias arca váltott ki belőle Amint ezt megtudta, Ideges lett, nyűgösködött, kiverte a balhét, szóval tűrhetetlenül viselkedett. „Bánatos kutyatej“ lelke ösz- szeroppant és miközben a sírógörcs rázta a testét, akkorát rúgott Kelemenbe, hogy a szomszédban lakó foci-tréner azonnal szerződtetni akarta a válogatott labdarúgó-csapatba, meu azt mondta, ekkorát csak egv muraközi npamén tud rúgni. És ekkor érte a legnagyobb csapás: Stupli Arisztid, amikor tudomására jutott hogy milyen fejlett iábizmai vannak „Bánatos kutyatejnek“, lemondott a közös boldogságról, a családi fészek meghitt szépségéről Kutyafej addig született tizenegy gyermeke kacajának csengő muzsikájáról és megszöktette a helyi plébánia sekrestyésének a nagyanyját. „Bánatos kutyatef azóta egyedül járja az élet tövises útját és miközben esténként tizenegy gyermekéről hármas smirglivel dörzsöli le. amit azok a nap folyamán megerőltető munkával magukra kentek, úgy érzi, hogy üres, kietlen minden, hogy életéből ellopták a derűt, a boldogságot és " gaz férfiak rútul becsapták Csak egy reménye van még: hogy a lap megoldja az ő véres-könnyes problémáját és ad valami elfogadható éceszt. Én Is Izgatottan várom a lap válaszát, mert az egész ügytől olyan bánatos vagyok, mint a kutyatej. PÉTERF1 GYULA — Nahát, micsoda véletlen, oktató elvtárs! Mráöek vagyokl ön tanított vezetni! (DIKOBRAZ) közvéleménykutatAs — ßn már kétszer voltam a férjemmel együtt elvonókúrán! 1973. IX. 9. — Na, ki kérte a panaszkönyvet?! KÖRNYEZETVÉDELEM — Ez sem szennyezi többé a levegőt azzal a büdös cigarettafüsttel! PIACI KÉSZLETEK — Tudod, Rózái, ezt a gyümölcsöt leverte a szél és már olyan, hog7 a disznónak sem adhatom oda... hát behoztam a városba eladni! NŐI EGYENJOGÚSÁG ..Emeletes" talp a divat rPUNCH)
