Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó

B í b# w. TľTmmrrmííPí" ÍÉíSbIí fi _ __j u_d_ _a_Vj Korunk a békéért folytatott küzdelem kora. A történelem folya­mán tán soha nem tett az emberiség odyan hatalmas erőfeszítése- két a béke megőrzéséért mint napjainkban. A békeharc a kommu­nista és munkáspártok, a haladó szervezetek politikai vonalvezeté­sének alapvető motívumává, tevékenységük kiindulópontjává vált. Hangsúlyozni szükséges, hogy a békeharc egyúttal a kompromisz- szumot nem ismerő osztályharc keretei között folytatódik. Több íz­ben leszögeztük már: korunk békeharca az osztályharc szerves al­kotóeleme. Nem véletlen tehát, hogy a nemzetközi politikai édet po­rondján éppen ebben a vonatkozásban kerül sor a leghevesebb összecsapásokra a haladó erők és a reakció között. A nyári szünidőt követően ismét felpezsdült a diplomáciai élet. A világ közvéleménye érdeklődéssel várja az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének soron következő ülésszakát, a két és többoldalú leszere- 8ési tárgyalások további fordulóit. Térképezzük hát fel, tulajdonkép­pen merre billen pillanatnyilag a mérleg nyelve, a béke erői mi­lyen pozíciókból léphetnek tovább a „nagy politika“ sakktábláján. 1973. IX. 9. Európa biztonsága Tagadhatatlan, hogy a szovjet béke- offenzíva egyik legszámotevőbb sikere az európai biztonsági és együti műkö­dés: értekezlet összehívása. A Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusán elfogadott békeprogram reá­lis helyzetfelmérését, hatékonyságát példázza. És nem árt, ha ismét felidéz zílk, tulajdonképpen mi előzte meg, mi tette lehetővé a biztonsági értekezlet­nek az összehívását. Nos, mindenek­előtt az ún. „német kérdéskomplexum“ kimozdítása a holtpontról. Az európai realitások elismerésének ez volt a gor- diusz; csomója. A szovjet—nyugatné­met párbeszéd sikeres kibontakozása megnyitotta az utat az európai enyhü lés felé. A Moszkvában, illetve Bonn­ban megkötött szerződések lehetővé tették, hogy Willy Brandt kormánya Lengyelországgal, a Német Demokrati­kus Köztársasággal, majd fokozatosan a lobbi szocialista országgal is ren­szieonpontból is optimizmusra adnak okot. Azt jelzik, hogy a gazdasági fe­szültségek, amelyek politikai lecsapó­dása tagadhatatlan, könnyebben old­hatók meg a többoldalú együttműkö­dés során. Bár ez a folyamat még nem bontakozott ki a maga teljességében, meghozta első látványos sikereit. A szovjet—francia, szovjet—nyugatnémet és szovjet—amerikai gazdasági együtt működés jelene és perspektívái sok megoldatlan kérdésre adnak majd vá laszt. Mindebből nyilvánvaló, menny­re lényeges, és nem túlzás, ha az állítjuk: történelmi jelentőségű lép?-, volt az európai biztonsági és együ működési értekezlet összehívása, hisz' a napirenden túlmenően egy egéc sor nemzetközi politikai problém?) rendkívül pozitívan folyásolt be. Indokína ürügyén kínéban kialakult helyzet mennyiben befolyásolja a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdításának ügyét. Az a tény, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságban megindult a békés épí­tőmunka, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei kivonták csapataikat Dél- Vietnamból, mindenképpen kedvező. Viszont mérgezően hat a kapcsolatok bővülésére a saigoni rendszer maga: tartása. És ennek a magatartásnak, Thieu makacs ellenállásának van bi­zonyos háttere. ~Aligha vitás, hogy a bábelnök mögött még mindig jelentős tengerentúli erők, politikai csoportosu­lások állanak. Washington jószándé­ka tehát Vietnam esetében erősen meg­kérdőjelezhető, Kambodzsáról és Laosz- ról nem is szólva. Mindez pedig sokat von le a pozitív megnyilvánulások ér­tékéből. Forró földrész közi feszültség kiélezését hivatott szolgálni: A tanulság: a nemzetközi reakció minden adódó alkalmat meg­ragad ahhoz, hogy a lehető leghatá­sosabban fékezze a pozitív előjelű dip­lomáciai kezdeményezéseket és meg­törje a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erejét. Ebben a te­kintetben kap fokozottabb hangsúlyt a Szovjetunió és a szocialista közösség politikai és gazdasági ereje, egyre nö­vekvő befolyása a világon. Ez a ténye­ző jelenti tehát ma a békeharc alap­ját. Közel-keleti szemle Nem mozdult ki a holtpontról a kö­zel-keleti rendezés kérdése sem. An­nak ellenére, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezete több más nemzetközt fórum, á világ haladó erői, a szocia­lista közösség országai, a reálpolitikai elveket követő kormányok több konk­rét lépést tettek a veszélyes válság­A Vietnami Demokratikus Köztársaság ifjúsága fórra dalmi lendülettel látóit hozzá a szocialista építömun kához. de zze kapcsolatait. Megnyílt tehát az út Helsinki felé. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy a Varsói Szerző­dés tagállamainak budapesti [elhívásá­tól] a Dipoli palotában megtartott ün­nepélyes megnyitóig hosszú nehéz utat kellett megtenni. A két- és többoldalú tárgyalások egész sora zajlott le, amíg sikerült tisztázni az álláspontokat, egyeztetni-' az elképzeléseket, olyan megfogalmazásokat találni, amelyek kétes értékű kompromisszumok nélkül megfelelnek mindegyik fél számára. Az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia „első“ fordulója, amely külügyminiszteri szinten zajlott le, beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. A tanácskozás konkrét eredmé­nyei mindenki számára ismeretesek. Viszont érdemes szót ejteni a bizton­sági értekezlet közvetlen és közvetett hatásáról a nemzetközi politikai élet­ben Kétségtelen, hogy Helsinki után tovább enyhült a nemzetközi légkör. Az európai országok gazdasági, tudo­mányos-műszaki és kulturális kapcso­latai eddig nem tapasztalt lendületet vettek. És éppen ez a momentum ra­gadja meg leginkább a külpolitikai megfigyelők figyelmét. A békés egymás mellett élés politikájának a megvaló­sítása ugyanis csak a sokoldalú együttműködés útján járható. A Szov­jetunió és a szocialista közösség or­szágainak bővülő gazdasági kapcsola­tai a nyugati világ államaival több A béke erőinek további jelentős gyo zelme, hogy az Egyesült Álkimok vé gül is kénytelen volt kivonni csapatait Vietnam földjéről. A vietnami dráma legvéresebb, legborzalmasabb szakasza ezzel lezárult. A párizsi tárgyalások szellemét azonban — kivéve a Viet nami Demokratikus Köztársaságot és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mányt — nem tartják be az érdekelt, konkrétabban az aláíró felek. A sai­goni rezsim, főként Thieu klikkje je­lenti a legnagyobb akadályt a békés vietnami rendezés maradéktalan meg­valósításában. Tény hogy Saigon több ezer alkalommal sértette meg a tűz­szünetet, tovább folytatja terrorakciói' a haladó erők ellen, nem hajlandó szabadon bocsátani a politikai foglvn kát stb.. stb. Nem nevezhető rózsásnak a helyze Kambodzsában sem. Lón Nol tábornok — bár szorult helyzetbe került — mind a mai napig élvezi Washington támogatását. Ugyanakkor Thieu elnök minden áron szeretne beavatkozni Phnom Penh i rendszer oldalán, s e> ugyancsak az indokínai háború eszka lációjának veszélyét rejti magában bár Thaiföld az Egyesült Államok lev biztosabb indokínai bázisa, nem mond ható el ugyanez a szomszédos Laos/ ról, ahol szintén nem vezettek sikerr mindeddig a békés rendezésre irányuíc tárgyalások, sőt az elmúlt hetekbe» Vientianeból jobboldali puccskfsérletr' érkeztek hírek. Felvetődik a kérdés, vajon az Indo Nem csillapodnak a kedélyek Latin­góc felszámolása érdekében. Legutóbb Waldheim, az ENSZ főtitkára tett kör­utat az érdekelt közel-keleti országok­ban, s ez minden bizonnyal — leg­alább is hosszú távon — hozzájárul tán az álláspontok közelítéséhez. Tény, azonban, hogy a közel-keleti konflik­tus, egy újabb háború kirobbanásának a veszélye, komoly feszültséget jelent a nemzetközi politikában. Olyan kér­désről van szó, amely végeredmény­ben állandó napirendi pontja a két- és többoldalú megbeszélésnek. Ez viszont azt is jelenti, hogy Közel-Kelet ilyen, vagy olyan szinten, de ütköző pontot jelent, fékezi a jobb megértést, a ki­bontakozó együttműködésre irányuló törekvéseket. Mindössze futólagosan érintettük azokat a kérdéseket, amelyek megha­tározó jelleggel bírnak a világpolitikai helyzet alakulására, és amelyekkel az elkövetkező tárgyalások, tanácskozá­sok, megbeszélések stb. során is fel­tétlenül számolni szükséges. A béke erőinek mindenképpen arra kell töre­kedniük, hogy fokozatosan felszámol­ják az említett válsággócokat. Hiszen a közelmúlt példái is ékesen bizonyít­ják, mennyire pozitív befolyása van egy-egy ún. kényes probléma megoldá­sának. Remélhető, hogy a szovjet— amerikai párbeszéd kibontakozásának, a különböző szintű leszerelési tárgya­lásoknak a tükrében az őszi évad ered­ményei sem maradnak el a tavaszi mögött. (B. P. I.J Amerikában. Az Andok térségéből for­radalmi szelek fújnak és a nemzetközi reakció mindent megtesz a forradalmi és demokratikus előjelű megmozdulá­sok elfojtása érdekében. Chile példája arra int bennünket, hogy a világnak ebben a részében se-m becsülhetjük le a reakció erejét. Al- lende kormánya hosszú és hősies har­cot vív a belső és külső reakcióval, amelyet szintén bizonyos vyashingtoni érdekeltségek pénzelnek. A szubkonti­nens szempontjából ugyanakkor rend­kívül sokat jelent a szocialista közös­ség országainak aktív politikai és gaz­dasági támogatása. Köztudomású tény hogy a latin-amerikai országok ipara, gazdasága — az Egyesült Államok gyarmatosító politikájának következté­ben — rendkívül elmaradott. Ez meg­határozza a forradalmi erők helyzetét és harcmodorát is. Chile ma a polgár­háború szélén sodródik. Annak ellené­re, hogy a Népi Egység kormánya vég­eredményben a polgári alkotmányos­ság keretei között kénytelen megva­lósítani reformjait. És itt búvik elő a szög a zsákból. A jobboldal, amely oly szívesen tetszeleg a polgári demok­rácia leimezében, azonnal terrorcse­lekményekhez folyamodik — felrúgja maga alkotta játékszabályait — amint a haladó erők egységfrontba tömörül­ve fellépnek ellene. Tulaj dónk éppen ebben rejlik a chilei feszültség lé­nyege is. Viszont igaz, hogy a chileihez ha­sonló feszültséggócok, általában Latin- Amerika helyzete ismét csak a nemzet­Moszkva — Vörös tér. Hány és hány bekefelhi vás hangzott el az ősi Kreml falai közül? A haladó emberiség reménykedve tekint a szov jet főváros felé. Chile népe teljes mértékben támogat ja a Népi Egység kormányát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom