Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó
B í b# w. TľTmmrrmííPí" ÍÉíSbIí fi _ __j u_d_ _a_Vj Korunk a békéért folytatott küzdelem kora. A történelem folyamán tán soha nem tett az emberiség odyan hatalmas erőfeszítése- két a béke megőrzéséért mint napjainkban. A békeharc a kommunista és munkáspártok, a haladó szervezetek politikai vonalvezetésének alapvető motívumává, tevékenységük kiindulópontjává vált. Hangsúlyozni szükséges, hogy a békeharc egyúttal a kompromisz- szumot nem ismerő osztályharc keretei között folytatódik. Több ízben leszögeztük már: korunk békeharca az osztályharc szerves alkotóeleme. Nem véletlen tehát, hogy a nemzetközi politikai édet porondján éppen ebben a vonatkozásban kerül sor a leghevesebb összecsapásokra a haladó erők és a reakció között. A nyári szünidőt követően ismét felpezsdült a diplomáciai élet. A világ közvéleménye érdeklődéssel várja az Egyesült Nemzetek Szervezetének soron következő ülésszakát, a két és többoldalú leszere- 8ési tárgyalások további fordulóit. Térképezzük hát fel, tulajdonképpen merre billen pillanatnyilag a mérleg nyelve, a béke erői milyen pozíciókból léphetnek tovább a „nagy politika“ sakktábláján. 1973. IX. 9. Európa biztonsága Tagadhatatlan, hogy a szovjet béke- offenzíva egyik legszámotevőbb sikere az európai biztonsági és együti működés: értekezlet összehívása. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram reális helyzetfelmérését, hatékonyságát példázza. És nem árt, ha ismét felidéz zílk, tulajdonképpen mi előzte meg, mi tette lehetővé a biztonsági értekezletnek az összehívását. Nos, mindenekelőtt az ún. „német kérdéskomplexum“ kimozdítása a holtpontról. Az európai realitások elismerésének ez volt a gor- diusz; csomója. A szovjet—nyugatnémet párbeszéd sikeres kibontakozása megnyitotta az utat az európai enyhü lés felé. A Moszkvában, illetve Bonnban megkötött szerződések lehetővé tették, hogy Willy Brandt kormánya Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal, majd fokozatosan a lobbi szocialista országgal is renszieonpontból is optimizmusra adnak okot. Azt jelzik, hogy a gazdasági feszültségek, amelyek politikai lecsapódása tagadhatatlan, könnyebben oldhatók meg a többoldalú együttműködés során. Bár ez a folyamat még nem bontakozott ki a maga teljességében, meghozta első látványos sikereit. A szovjet—francia, szovjet—nyugatnémet és szovjet—amerikai gazdasági együtt működés jelene és perspektívái sok megoldatlan kérdésre adnak majd vá laszt. Mindebből nyilvánvaló, mennyre lényeges, és nem túlzás, ha az állítjuk: történelmi jelentőségű lép?-, volt az európai biztonsági és együ működési értekezlet összehívása, hisz' a napirenden túlmenően egy egéc sor nemzetközi politikai problém?) rendkívül pozitívan folyásolt be. Indokína ürügyén kínéban kialakult helyzet mennyiben befolyásolja a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának ügyét. Az a tény, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságban megindult a békés építőmunka, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei kivonták csapataikat Dél- Vietnamból, mindenképpen kedvező. Viszont mérgezően hat a kapcsolatok bővülésére a saigoni rendszer maga: tartása. És ennek a magatartásnak, Thieu makacs ellenállásának van bizonyos háttere. ~Aligha vitás, hogy a bábelnök mögött még mindig jelentős tengerentúli erők, politikai csoportosulások állanak. Washington jószándéka tehát Vietnam esetében erősen megkérdőjelezhető, Kambodzsáról és Laosz- ról nem is szólva. Mindez pedig sokat von le a pozitív megnyilvánulások értékéből. Forró földrész közi feszültség kiélezését hivatott szolgálni: A tanulság: a nemzetközi reakció minden adódó alkalmat megragad ahhoz, hogy a lehető leghatásosabban fékezze a pozitív előjelű diplomáciai kezdeményezéseket és megtörje a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erejét. Ebben a tekintetben kap fokozottabb hangsúlyt a Szovjetunió és a szocialista közösség politikai és gazdasági ereje, egyre növekvő befolyása a világon. Ez a tényező jelenti tehát ma a békeharc alapját. Közel-keleti szemle Nem mozdult ki a holtpontról a közel-keleti rendezés kérdése sem. Annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete több más nemzetközt fórum, á világ haladó erői, a szocialista közösség országai, a reálpolitikai elveket követő kormányok több konkrét lépést tettek a veszélyes válságA Vietnami Demokratikus Köztársaság ifjúsága fórra dalmi lendülettel látóit hozzá a szocialista építömun kához. de zze kapcsolatait. Megnyílt tehát az út Helsinki felé. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti [elhívásától] a Dipoli palotában megtartott ünnepélyes megnyitóig hosszú nehéz utat kellett megtenni. A két- és többoldalú tárgyalások egész sora zajlott le, amíg sikerült tisztázni az álláspontokat, egyeztetni-' az elképzeléseket, olyan megfogalmazásokat találni, amelyek kétes értékű kompromisszumok nélkül megfelelnek mindegyik fél számára. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia „első“ fordulója, amely külügyminiszteri szinten zajlott le, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A tanácskozás konkrét eredményei mindenki számára ismeretesek. Viszont érdemes szót ejteni a biztonsági értekezlet közvetlen és közvetett hatásáról a nemzetközi politikai életben Kétségtelen, hogy Helsinki után tovább enyhült a nemzetközi légkör. Az európai országok gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatai eddig nem tapasztalt lendületet vettek. És éppen ez a momentum ragadja meg leginkább a külpolitikai megfigyelők figyelmét. A békés egymás mellett élés politikájának a megvalósítása ugyanis csak a sokoldalú együttműködés útján járható. A Szovjetunió és a szocialista közösség országainak bővülő gazdasági kapcsolatai a nyugati világ államaival több A béke erőinek további jelentős gyo zelme, hogy az Egyesült Álkimok vé gül is kénytelen volt kivonni csapatait Vietnam földjéről. A vietnami dráma legvéresebb, legborzalmasabb szakasza ezzel lezárult. A párizsi tárgyalások szellemét azonban — kivéve a Viet nami Demokratikus Köztársaságot és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormányt — nem tartják be az érdekelt, konkrétabban az aláíró felek. A saigoni rezsim, főként Thieu klikkje jelenti a legnagyobb akadályt a békés vietnami rendezés maradéktalan megvalósításában. Tény hogy Saigon több ezer alkalommal sértette meg a tűzszünetet, tovább folytatja terrorakciói' a haladó erők ellen, nem hajlandó szabadon bocsátani a politikai foglvn kát stb.. stb. Nem nevezhető rózsásnak a helyze Kambodzsában sem. Lón Nol tábornok — bár szorult helyzetbe került — mind a mai napig élvezi Washington támogatását. Ugyanakkor Thieu elnök minden áron szeretne beavatkozni Phnom Penh i rendszer oldalán, s e> ugyancsak az indokínai háború eszka lációjának veszélyét rejti magában bár Thaiföld az Egyesült Államok lev biztosabb indokínai bázisa, nem mond ható el ugyanez a szomszédos Laos/ ról, ahol szintén nem vezettek sikerr mindeddig a békés rendezésre irányuíc tárgyalások, sőt az elmúlt hetekbe» Vientianeból jobboldali puccskfsérletr' érkeztek hírek. Felvetődik a kérdés, vajon az Indo Nem csillapodnak a kedélyek Latingóc felszámolása érdekében. Legutóbb Waldheim, az ENSZ főtitkára tett körutat az érdekelt közel-keleti országokban, s ez minden bizonnyal — legalább is hosszú távon — hozzájárul tán az álláspontok közelítéséhez. Tény, azonban, hogy a közel-keleti konfliktus, egy újabb háború kirobbanásának a veszélye, komoly feszültséget jelent a nemzetközi politikában. Olyan kérdésről van szó, amely végeredményben állandó napirendi pontja a két- és többoldalú megbeszélésnek. Ez viszont azt is jelenti, hogy Közel-Kelet ilyen, vagy olyan szinten, de ütköző pontot jelent, fékezi a jobb megértést, a kibontakozó együttműködésre irányuló törekvéseket. Mindössze futólagosan érintettük azokat a kérdéseket, amelyek meghatározó jelleggel bírnak a világpolitikai helyzet alakulására, és amelyekkel az elkövetkező tárgyalások, tanácskozások, megbeszélések stb. során is feltétlenül számolni szükséges. A béke erőinek mindenképpen arra kell törekedniük, hogy fokozatosan felszámolják az említett válsággócokat. Hiszen a közelmúlt példái is ékesen bizonyítják, mennyire pozitív befolyása van egy-egy ún. kényes probléma megoldásának. Remélhető, hogy a szovjet— amerikai párbeszéd kibontakozásának, a különböző szintű leszerelési tárgyalásoknak a tükrében az őszi évad eredményei sem maradnak el a tavaszi mögött. (B. P. I.J Amerikában. Az Andok térségéből forradalmi szelek fújnak és a nemzetközi reakció mindent megtesz a forradalmi és demokratikus előjelű megmozdulások elfojtása érdekében. Chile példája arra int bennünket, hogy a világnak ebben a részében se-m becsülhetjük le a reakció erejét. Al- lende kormánya hosszú és hősies harcot vív a belső és külső reakcióval, amelyet szintén bizonyos vyashingtoni érdekeltségek pénzelnek. A szubkontinens szempontjából ugyanakkor rendkívül sokat jelent a szocialista közösség országainak aktív politikai és gazdasági támogatása. Köztudomású tény hogy a latin-amerikai országok ipara, gazdasága — az Egyesült Államok gyarmatosító politikájának következtében — rendkívül elmaradott. Ez meghatározza a forradalmi erők helyzetét és harcmodorát is. Chile ma a polgárháború szélén sodródik. Annak ellenére, hogy a Népi Egység kormánya végeredményben a polgári alkotmányosság keretei között kénytelen megvalósítani reformjait. És itt búvik elő a szög a zsákból. A jobboldal, amely oly szívesen tetszeleg a polgári demokrácia leimezében, azonnal terrorcselekményekhez folyamodik — felrúgja maga alkotta játékszabályait — amint a haladó erők egységfrontba tömörülve fellépnek ellene. Tulaj dónk éppen ebben rejlik a chilei feszültség lényege is. Viszont igaz, hogy a chileihez hasonló feszültséggócok, általában Latin- Amerika helyzete ismét csak a nemzetMoszkva — Vörös tér. Hány és hány bekefelhi vás hangzott el az ősi Kreml falai közül? A haladó emberiség reménykedve tekint a szov jet főváros felé. Chile népe teljes mértékben támogat ja a Népi Egység kormányát.
