Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-30 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

A lakodalomban a meny asszonyt szapulják: r' — Nézd, milyen -so vápy . . . • — Nem csoda! ElegSt futott a fiú után, .amíg megfogta!­— Hisz az iistenben? — kérdezte valaki Tal­leyrand francia diploma­tától. \ — Nem minden ncy^ — válaszolta mosolyog­va az egykori püspök.N& 1973. IX. 30. — Fejfordítás jobbra — mondja az edző. — Most balra. Jobbra. Balra. Folytatva rajta ... egy-kettő, egy-ket­tő ... elég. Mit gondoltok, miért csi­náltuk ezt a gyakorlatot. — A nyakizom lazítására — szól az egyik focista. — Szó sincs róla. A jövőben min­dig így kell csinálnotok, ha valaki megkérdezi: tudtok-e focizni. — Halló, beszélhetnék a kedves fe­leségével? — Egy órával ezelőtt végleg visz- szament a kedves mamájához. — Ejnye, pedig sürgős közölni va­lóm lett volna. — Hívjon fel bennünket egy óra múlva, addig biztosan visszajön. Gondolatok tánc közben (VOLKSSTIMME) — Emberek, ma van a harmadik évfordulója annak, hogy leszoktam az italról... mit szólnak hozzá? (THE NEW YORKER) Készül a jövőre! (JEZS) — Mit jelent ez a rendszeres fogmo­sás? ... le ... neked valami nőd van! (DIKOBRAZ) Az ifjú asszonykából kirob­ban a keserűség: — Azt hiszed, hogy nekem nem hiányzik az anyukám főzt je?! A milliomos bölcsessége: A pénz nem boldogít! Lehet vala­kinek 30 millió dollára és mé­gis boldogtalan, egy másik pe­dig már tízmillió dolláral is nagyon boldog! FEHKR KLARA: APRÓ-CSEPRŐ HÁZASSÁG — Kérem, ezt nem lehet megérteni. Az emberek megőrültek. Divatba jött a válás. A mi megyénkben is: tizennyolc évi házasság után, húszévi házasság jután egyszerre csak otthagyják egymást. Pedig hát a házasságban két ember szinte eggyé válik. A szavukat, a vágyaikat, a szokásaikat ismerik egymásnak. Itt vagyok én. Tizenhét éve házas. Az én jeleségem azt is tudja rólam, hogy a levest csak tűzforrón eszem meg ... — És tűzforrón tálalja ... — Még véletlenül se. A TEVE Teherautó áll az országút peremére húzódva. A sofőr lenn áll a kocsi mellett. Motoros rendőr- járőr halad arra — megállnak. — Rendőr elvtársak — mondja sápadtan a so­főr. — Ne kérdezzenek semmit, ne leheltessenek. Bevallom. Szánom, bánom bűnömet. Ittam két féldecit. De esküszöm, soha, soha többé. Mert meg­bűnhődtem. Látomásaim vannak. Káprázik a sze­mem. Megőrültem. Tudják, mit láttam az előbb az elhagyott országúton? Egy kétpúpú tevét .. szem­bejött velem, akár egy kísértet, rám bámult, az­tán uzsgyi, be a bokrok közé. .. nem. nem iszom többé, soha többé ... — No, jól van, kérem. És most lesz szíves pon­tosabban megmondani, hol ment be a teve a bok­rok közé... Ugyanis most jelentette a cirkusz, hogy megszökött eqy tevéje. Azt keressük. JŐ KIS TANFOLYAM Ifjú operatőröket oktatnak. — Mit gondolnak, ni a legelső feladata a jó operatőrnek? — A jó képkompozíció ... — Nem. — A kiváló technikai felkészültség ... — Nem. — A helyes megvilágítás ... — Nem, kérem. Az első és legfontosabb: hogy a legrészegebb állapotban se veszítse el a film­felvevő gépet ... MUNKAFEGYELEM — Nem tudom, más vállalatnál mit tesznek a munkafegyelem helyreállítására. Én reggeltől es­tig térden állva fenyeaetőzöm . .. FILOZÓFIA Tizenéves lányka a villamoson. Hangosan vi- háncol, a sáros lábát az ülésre rakja, tranziszto­ros rádióját bőgetí Egv darabig nézem, nézem fejcsóválva, azután csöndesen figyelmeztetem: — Kislányom, én a mapa knráhan vem visel­kedtem így. — No és? Ml lett a néniből? Egy kövér öreg­asszony — Mi az, kérem?! Hiszen tegnap még néhány koronát kért. mert azt mondta, hogy meghal az éhségtől és nincs egv vasa sem. ma pedig itt ül az étteremben és roston sült kecsegét eszik? — Sok a duma, Kovács úr és azt nem szeretem. Amikor nincs pénzem, nem ehetek ros­ton sült kecsegét. Hát akkor mikor egyek roston sült kecse­gét? A megrögzött agglegényt rá akarják beszélni a nősülésre. — Képzelem, milyen nagy gyönyörűség lehet — mondta gúnyosan. — Reggel felkelek és ott van az asszony. Elme­gyek a munkába, dolgozom, az­tán hazamegyek és ott van az asszony. Aztán elmegyek láto­gatóba és amikor ismét haza­érek, még mindig ott van az asszony, és mindig ott van és nem megy el, ha megpuk­kadok akkor sem . . . A gazdag bankár villája kertjében reggelizik és váratlanul egy koldus áll meg előtte, akinek siktrült bejutni a kapun. Néhány szóval ismerteti keserves sorsát és könyöradományt kér. A ban­kár hívja az inasát: — Jean! Dobja ki ezt a szerencsétlen embert, mert annyira sajnálom, hogy megszakad a szí­vem! A vadásztársaság elnöke személyesen kalauzol­ja vendégét a terepen. Jön egy nyúl, a vendég emeli a flintát. — Erre ne lőjj — mondja az elnök. — Ez anya­állat. Jön egy másik nyúl csipkés füllel, molyráogtt bundában. — Most lőhetsz — mondja az elnök. Mi is mindannyian erre a nyúlra szoktunk puffogtatni. A gépkocsivezetőket figyelmeztetjük, hogy ilyen csak a rajzoló fantáziájában létezik! — Ez most csodatétel, vagy pedig egyszerűen beszívtam? fis így is! GABRIEL LEVICKÝ: így is leliet harcolni az alko­holizmus ellen! I ftfiTSKi ľl H w»I Í7* íBHBB * ‘^ j&*Tc ^ 1;-A 1L*Mi BuíFIu’1 fi M ŕ? m ro AKKOR - SZÜRET!

Next

/
Oldalképek
Tartalom