Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-23 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. IX. 23. — Miért vagy olyan ideges, Rózsi? — Bajban vagyok. Nem merem bevallani a szüleimnek, hogy elváltam. — És miért nem mered? — Mert még azt sem tudják, hogy férjhez mentem. A rbodesiai fajüldöző kormány lejét egy külföldi újságíró arról faggatja, hogy mi igaz a választójuggal kapcsolatos igazságtalanságokból? — Egy szó sem — jelenti ki a kérdezett. — A bennszülöttek is szabadon választhatnak köztem és a börtön között. — Nem, ezt az írót nem szeretjük. Egyszer a Goethe utcában laktunk és nagyon unalmas környék volt... (EULENSPIEGEL} Moszkvai srác: — Én szívesen felelnék, de már csen- peitiík! (KROKOGÝIIr)» Egy társaságban az egykor divatos „családfáról“ beszélgetnek és egy férfi nagyképűen közli, hogy az ő ősei már a mohácsi csatában is részt vettek. Valaki megjegyzi: — Igaza van, az egyik ősét Tömöri alól lőtték kil Főbéfrlő az albérlőhöz: — Fizet havi ötszáz koronát, de figyelmeztetem uram, hogy ide nővel nem jöhet fel, sőt: nő nélkül sem! VÁLTOZNAK AZ IDŐK! Valamikor az ember évekig keresett menyasszonyt és félóra alatt szerzett lakást, ma félóra alatt szerez menyasszonyt és évekig vár a lakásra! — Tudod mi történt? Laci, a legjobb barátom, megszöktette a feleségemet! — Tudomásom szerint Laci soha nem volt a te legjobb barátod! — De most már az! » GYENGÉD FIGYELMEZTETÉS A borbély borotválás közben érdeklődik: — A kedves vendég ma paradicsommártást ebédelt? — Nem, kérem — válaszolja csodálkozva a kérdezett. — Akkor — úgy látszik bevágtam ... Ketten beszélnek egy harmadikról: Nagyszerű ember a barátunk! — mondja az egyik. — Egy ízben részt vett egy intelligencia- versenyen, ő volt az egyedüli induló, de így is csak.r harmadik díjat "Yert- ' C a — Mi az, mi Van veled, hiszen te* Összevissza vagy verve?! — A barátom tegnap^ jött vissza a nászútjáról, azért, — Nem értem! — Én mutattam be a feleségének ... Ötletes nebuló (NEBELSPALTER), MI FÉRFIAK! Egy barátom me séli a tragédiáját: — Ha tudnád, inennyire szerettem azt a not! Kitaláltam legtitkosabb gondolatait is. Dédelgettem, kényeztettem. Mindene megvolt mellettem, és most tessék, mégis otthagytam egy másikért! • „Texasban egy idegen megkérdi az egyik bennszülöttet: Mondja, igaz, hogy el$»en a városban olyan rÓfšz a közbiztonság? — Rossz? Az nem ki felezés; A helyi ; újság például vasárnapi mellékletként a büntetötör- vénykönyvet közli folytatásokban. Zsuzsmolya az új hídon sétál és meglátja, amint egy részeg férfi be akar ugrani a Dunába. Elkapja a karját és a lelkére beszél: — Mit akar csinálni, maga szerencsétlen?! Beugrik ebbe a hideg vízbe. Én maga után ugróm, hogy kimentsem. Alaposan megfázunk, jön a rendőrség, jegyzőkönyvet írnak, beidéznek ... legyen észnél! Szépen menjen haza és otthon kényelmesen felakaszthatja magáti Orvos a pácienst oktatja: — Biztos hatású fogyókúrát csak egyet ajánlhatok. Evés előtt sétáljon egy óra hosszat a friss levegőn, és utána ne egyen semmit. Minden rosszban van valami jó (Claude Kainaud — Franciaország) Az ifjú karikaturista menyasszonya a nyáron két hétig Párizsban volt. Amikor visszajött, vőlegénye kérdezgette: — Mondd, szívem, láttad a Louvre-ban a képeket? — Természetesen! — És hogy tetszettek? — Elég szépek, de unalmasak! — Hogy mondhatsz ilyet?! — Na hallod! Egyik alatt sincs ott a wiccl Két porszívóval érkezik haza .az ifjú férj. — Miért veszel te mindig mindenből kettőt? — érdeklődik a fia talasszoriy. — Tudod, szivecském, így sokkal könnyebb lesz a helyzet, ha majd elválunk... Testedzés - rezsibérben Gépesítés — Lehet, hogy ez már unalmas, lehet, hogy banális, de semmi újat nem tudok kitalfilnil (SZPILKI) Örömmel jelentem, hogy az építőipar ban tért hódít a testedzés. Persze munkaidőben hódítja a tért, de az nem számít, mert mindenki ismeri azt a régi, bölcs marhaságot, hogy a cél szentesíti az eszközt: A minap szemtanúk jöttek és (a lelkesedéstől) pihegve újságolták, hogy az egyik építőipari vállalat bratislavai telepén, tízórai után és ebéd előtt, néhány dolgozó nézegette munkától bütykös pupillával az udvaron emelkedő szemétkupacot. Az egyik pupillatulajdonos megúnta a tétlen gyönyörködést, ezért kiválasztott 8-—10 üres üveget a hulladék közül, szépen egymás mellé állította az üvegeket és részletesen kioktatta társait a tennivalókra. A szaktársak azonnal megértették, miről van szó, ezért köveket, jélt égiákat kerestek, majd fegyelmezetten és céltudatosan, bombázni kezdték az üvegeket. Persze nem egyszerre, szervezetlenül, hanem úgy, ahogy illik, élhalálozási sorrendben. De kérem tisztelettel, ne tessék kötölőzködni! jól van, tudom, hogy ezek a dolgozók ezt az izomfejlesztést munkaidőben végezték, hogy ezért fizetést kaptak. De ne gondoljunk azonnal a rút anyagiakra, ne a negatívumot keressük e megható epizódban, hanem a biztató többletet. Mert ki meri tagadni, hogy ezek a dolgozók a szabad levegőn egészséges testmozgással fokozták kellemes közérzetüket, növelték izmaik rugalmasságát, fejlesztették kézügyességüket, látóidegeiket és tér érzéküket?! Emellett — mint rámutattam — az edzést tízórai után és ebéd előtt tartották. Tehát szervezetük jobban, hatékonyabban és gyorsabban hasznosította a tízóraira elfogyasztott tokaszalonna rostanyagát, a kenyér dextrinjét, az emésztés által lekötött gyomornedveik gyorsabban felszabadultak és mintegy ünnepi pompával, némi decens, de a kifogástalan étvágyat jelző korgással készülhettek az ebéd fogadására. De ne feledkezzünk meg az erkölcsi többletről sem, az önrealizálás nagyszerű érzéséről, a nevezett dolgozók sikerélményéről, arról, hogy amikor fájront után otthonukba tértek, beszámolhattak az anyukának arról, hogy hány üveget hány dobással sikerült ripityára törni. És ezért őket ugyanúgy fizették, mintha keményen güriztek volna! Hát nem nagyszerű érzés, nem boldogító tudat, hogy a mi szocialista társadalmunk ezt megengedheti magának?! Néptársaiml Röppenjünk egymás vállára és együnk egymás tenyeréből, de főleg: Te se lazsálj, ne légy tétlen: törj üveget — rezsibérben! PÉTERFI GYULA^
