Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-23 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. IX. 23. B alázs Béla Életünk c. munkája, amely özekben a napokban jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában, nem szokványos tanulmánykötet lianem valóban művelődéstörténeti monográfia. A szerző figyelmet érdemlő igényes feladatot tűzött ki maga elé: 1948 februárja fényében áttekinteni a csehszlovákiai magyarság társadalmi-politikai helyzetét, egész művelődéstörténetét 1948-tól napjainkig. Hadd jegyezzem meg mindjárt elöljáróban, hogy a szerző várakozáson felül oldotta meg fontos feladatát. Nem száraz adalékok halmazát kapjuk, hanem alapos marxista tudással, átfogó esztétikai műveltséggel írott hasznos és tanulságos felmérést, amely életünk minden területére kiterjed. Halázs Béla kötete hézagpótlónak is mondható, mert sok olyan tényre hívja fel a figyelmet, amelyet a fiatalabb olvasó nem ismer, ám az idősebbek érdeklődésével is számolhat a monográfia: felfrissíti emlékezetüket, a tények helyes megvllágosításával és helyes szempontjaival kitűnő tájékoztatót ad Művelődéstörténetünk aránylag jóval nagyobb teret kap a kis kötetben, mint gazdasági helyzetünk február után történő gyökeres megváltozásának elem zése. Nem tartom ezt hibának, hiszen az itt élő magyarságnak az országépítésben vállalt és teljesített feladatát történelmileg egészél>en áttekinteni és felmérni — külön feladat volna. A tíz fejezetre osztott mű első két fejezete történelmi összegező visszapillantást ad a 48 as esztendő februárját megelőző helyzetről, majd a februári győzelemről, amely a szerző megállapítása szerint kettős jellegű, amennyiben a teljes osztályfelszabadulás mellett fokozatosan meghozta a nemzetiségi felszabadulást. Balázs nem kendőzi el, hogy az 1945-től 1948 ig terjedő időszak a csehszlovákiai magyarságtól súlyos áldozatokat követelt, de sorban rámutat azokra a rendeletekre is, amelyek megszüntették a diszkriminációból, a megkülönböztetésből eredő hibákat, majd a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének 1950 januárjában hozott határozatát Ismerteti, amely lehetővé tette, hogy a párt és az állam szervei bevonják a magyar nemzetiségű lakosságot az országépítés munkájába. E történelmi visszapillantás után a szerző sajtónk és könyvkiadásunk helyzetét méri fel, s itt érthetően a legnagyobb figyelmet az 0) Szónak szenteli, melynek kulturális életünk minden területén megnyilvánuló ösztönző szerepe ugyanúgy nem kerüli el figyelmét, mint az Iskolák, a magyar anyanyelvű oktatás, a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése, a falu szocializálásáért folyó harc ügyében képviselt álláspontja. Alighanem a kötet előre megszabott terjedelme gátolta a szerzőt abban, hogy részletesebben kifejtse, mennyiben támogatta és ösztönözte az Üj Szó az újért, a haladásért folyó munkát, mit tett a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok szilárdításáért, a szocialista hazafiság gondolatának megértéséért, nemkülönben a csehszlovákiai magyar tankönyvek, a magyar tannyelvű iskolák, valamint az öntevékeny színjátszói mozgalmunk mennyiségi és minősépi színvonalának emelése érdekében. Aki ismeri a hazai magyar sajtó helyzetét a két világháború közti esztendőkben, nagy meglepetéssel olvashatja, hogy lapjaink egyszeri megjelenésének példányszáma ma háromszázezer körül mozog. És a múlthoz viszonyítva hasonló meglepetést keltenek mindazok az adatok, amelyeket Balázs könyvkiadásunk egyre bővülő gazdagodásáról, a csehszlovák- magyar közös könyvkiadási egyezmény pozitívumairól közöl. \ CSEMADOK munkájának és küldetésének elem zése is jó, főleg a? a passzus, amelyben idézi a feladatokat, ismerteti a munkaformákat, amelyek hiva tottak nemzeteink és nemzetiségeink szocialista közeledését és kultúránk gazdagodását elősegíteni. I smertetésem szűkre szabott terjedelme nem engedi, hogy az iskolákról, a Magyar Területi Színházról, az Ifjú Szívekről, az öntevékeny szín látszó mozgalomról írottakat elemezzem, talán elég annyi, hogy helyesen ismeri fel: a szocialista társadalomhoz legközelebb az a művészet áll, „amely sajátos eszközeivel hatékonyan előseqítt a marxista—leninista világnézet céljának megvalósulását, és egyaránt szolgálja mind az egyén, mind a közösség ügyét“ Á monográfia Szilárd alap című fejezete csupán tényközlésre, megállapításokra szorítkozik. Aránylag kevés ez, de az adatok meggyőzőek. Az egész kötet értékét emelt, hogy a szerző hangja mértéktartó, nem túloz, nem esik felesleges lel kendezésbe. Az 1968—1969-es próbatételt is helyesen ítéli meg, s ezzel könyvének megadja azt a kicsengést, amit célul tűzött ki. Műve utolsó fejezetében az Egyenes út-ban Balázs jelzi, hogy a februári győzelemnek, amely a csehszlovákiai magyarok életében is új utat, egy új korszak kezdetét jelentette, voltak előzményei, és ezekre — a Kassal Munkásra, a kapitalista elnyomás ellen vívott harcra, Major István, Steiner Gábor és a haladás többi hívének a tevékenységére, a tornó- ci antifasiszta béketüntetésre — büszkén emlékezhetünk. A szerző a kötet mondanivalóját summázva joggal állítja: „Utunk egyenes, célunk világos. Az iránytű, a siker forrása, életünk: Február.* Feburár fénye valóban átsug^rozza mai munkás napjainkat, jelenünket, és Irányt mutat a jövőbe. EGRI VIKTOR Bacskay Béla: AZ ÖNTÖDÉBEN (vázlat) Ez az az ital, amit keresni lógsz törött korsókba majd Lesed a forróst hogyha hullanak a csillagok És elfojtod a sóhajt Mint az őz bőre bársonyos a torkodon átcsordult ital s mint az álom törékeny Az az ital csupa fény gyöngyvirág kelyhéből a dal csak csönd földön és égen VÍTEZSL AV NEZVAL: CIRKUSZ A külvároson cirkusz vonul át, poroszkál teve, lúd és elefánt, bohócok, zebrák, majmok - furcsa nép, tarka sapkájuk, mint a nyári ég. Akrobaták szép, karcsú asszonyok, színes kendők, parázsló szalagok, szamár kutyával - nem csahol szegény, s hátul a zsiráf lépdel létraként. Cirkusz, varázslók - vonul a sereg, szemveréssel megejtett emberek, mintha sziporkás eső hullana, ámúl a lelked külön-egymaga. Ne gyötrődj, űzz el mindent, ami bánt, cirkusz-sátorban sziszeg már a láng, a karbid lámpák alatt földerülsz, elfelejted a gondot és a bűnt. A kötéltáncos-angyal fölemel, gyerekkorodba visszahív, ölel, és könnyedén és ringva boldogan, lelked emlékek szárnyain suhan. VOJTECH MIHÄLIK: A HAJSZÁI Első ősz hajszáladat még titkolod, és nem sejted, hogy ma reggel véletlenül meglestem titkodat. Néztél a szárnyas tükörbe, mely nem engedett tovább. Töprengtél ingadozva: kitépd e azt a selymes húrt, amely diszharmóniát zengett fésűdnek gyönge áramában. És nem tudod, hogy szégyennel, szemrehányással, végzetes mélabúval, mint hegedű vonója, hullok arra a gyenge húrra. Lábammal keresem a földet és a mélység nyílik meg alattam. Zúg, nyöszörög üres napjaim idegensége s a magasban ott feszül a te első ősz hajszálad. Terhet raknak rád a szürke napi qondok, a boldogság összetevői JÁN PONIČAN: SZERETNI Bolyhos pihe, nyirkos pihe lám, az arcunkra tapad. Fenyeget a téli ablak, jégrőzsát fog teremni. Befoghotnak a jégtalak, fújhat a szél szilaj dühhel, úgy is lehet, akkor is kell szeretni Bolyhos pihe, nyirkos pihe, ha megdermedsz, fel is engedsz. Lehervad a jégvirág is, elfogjuk majd feledni. Nem sajnálom azt o percet, ami gyorsan tova repül Fülemhez a szél hegedül* Szeretnil PAVOL HOROV: VÉN ASSZONYOK Fáradt vén asszonyok, akik már nem remélnek, s csak kihűlt vágyuk sajog, amikor visszanéznek Hogyha zokog a tenger, az álmaik cibálja. Ott függnek a kereszten s gyötrődnek mindhiába. Tenger a sziklaszirtet; veri szívük a bánat. Ö, megtöretett lelkek! Vigaszt már nem talólnakl DÉNES GYÖRGY fordításai JÁN KOSTRA: GYEREKKOR
