Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-20 / 224. szám, csütörtök
Három forró színhfiii esle Jegyzetek a Prágai Nemzeti Színház bratislavai vendégjátékáról SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA _ . - - _ - . - ______ CSALÁ D, ISKOLA, MŰVELŐDÉS Városi közlekedésünk jóvoltából az átlagosan tíz percig tartó utat több mint íél óra alatt tettem meg, s így éppen hét órára érkeztem a Hviezdoslav Színházba, ahol azon a napon a prágai Nemzeti Színház művészei A makrancos hölgyet játszották. Az előcsarnokban aránylag sokan ácsorogtak. Talán később kezdődik az előadás, villant fel bennem. Amikor a nézőtérre értem, meglepődve vettem észre, hogy majdnem minden hely foglalt, tehát, akik az előcsarnokban várakoznak, azoknak már nem jutott jegy, s most a szerencsében bíznak, hogy valaki esetleg mégsem jön el. Aztán kialudtak a nézőtéri fények, s néhány pillanat múlva valóban egy tűt sem lehetett volna a földre ejteni, annyian szorongtak a széksorok mellett. Így volt ez az elő* ző napon is, amikor cseh vendégeink Jirásek színművét, A Vojnar családot játszották, s egy nappal később A Nap gyermekei című Gorkij-dráma előadásakor sem változott a helyzet. Három estén át szinte felforrósodott a levegő, s nem az Időjárástól, hanem a varázslatos színházművészet izzásától, melyért az ember szinte hihetetlen dolgokra képes: most például több százan órákon át állva szemlélték az előadást, s nem bánták, mert felejthetetlen élmény részeseivé váltak. Pedig a naptár szeptember elejét mutatott, s ez még inkább színházi uborkaszezonnak számít. Üjra bebizonyosodott a régi igazság: a jó színházi előadás a tévé, a film és más művészeti ágazat, valamint szórakozási lehetőség konkurrenciája ellenére is telt házat vonz, az időjárástól, az évszaktól függetlenül. 1. A prágai vendégművészek a tavalyi színházi évad három legsikerültebb előadását „hozták el“ a szlovák fővárosba. Az első esle azt mutatták meg, hogy náluk miként játsszák a klasz- szikusokat. Alois Jirásek a cseh irodalom nagy egyéniségének első színpadi műve, a most látott Vojnar-család, „örökzöld“ alkotás, hiszen már nyolcadszor újították fel a prágai színházban. Ezúttal Jaroslav Dudek vendégrendező vitte színre, méghozzá minden látványos külsőség, modernizálás és más külső beavatkozás nélkül. Mint a műsorfüzetben írja, hisz a színműben, s ezért csupán néhány korabeli utalást, s kevés elavult mondatot húzott a szövegből. A színmű cselekménye egy Vidéki özvegy gazdasszony birtokán játszódik. Falubeli „jóakarói“ különböző férfiakkal igyekeznek őt „összemesélni“, de az energikus asszony nem hajlandó egyikükhöz sem férjhez menni. Ekkor jön meg évtizedes katonai szolgálatából volt szerelme, aki annak idején kénytelen volt szegényember lévén katonának szegődni. S a most özvegy Vojnárné, akkor leányként, bármennyire is hűséget esküdött, nem tudott ellenállni a különböző unszolásoknak: férjhez ment a nála Jóval idősebb, gazdag Vojnar- -noz, aki néhány év múlva meghalt. Most az özvegy Vojnárné megbánja tettét, fellázad sógora ellen, aki a birtok gazdatisztje, fittyet hány a korabeli erkölcsöknek, s feleségül megy a nincstelen, rokkant első szerelméhez. Ismert történet, mondhatja bárki és igaza van, sok ehhez hasonló cselekményt kísértünk már végig a színpadon. Érdekes: mindez csak napok után jutott az eszembe, akkor az előadás alatt nem, s velem együtt minden bizonnyal mások is így voltak vele. S ez először is a rendező érdeme, aki az általános emberi konfliktusokra helyezte a hangsúlyt,1- s nem bizonyos embereket, hanem egy kort, egy meghatározott légkört idézett fel a színpadon. Az előadás díszlete külön figyelmet érdemelt. A színpadot egy félkör alakú fehér vászon határolta körül, melyen csupán Mi- koláš Aleš egyik vidéki motí- vumú festményének megnagyobbított reprodukciója látható. A színpadon egy gömbölyű fapadlón folyt a játék, ahol csupán egy asztal, s néhány szék állt. Ennyi az egész rekvizitum: s ez a jelzett, puritán díszlet is azt sugallta, hogy nem a konkrét helyszín a lényeges. Szinte valamennyi színész kitűnő alakítást nyújtott, különösen Blažena Holišová (özvegy Vojnárné] és Vladimir Brabec (Havel, az első szerelme] játékának tapsoltak sokat, mégis az est döbbenetesen szép alakítását Dana Med'rická (Havel édesanyja] nyújtotta. Két évvel ezelőtt a Kurázsi mama címszerepében dinamikus játékával tűnt ki, most pedig mindössze tíz perc alatt (körülbelül ennyit volt színpadon] néhány szinte utánozhatatlan gesztussal, és hanghordozással egy végsőkig elgyötört, fiait sirató magányos, s mégis melegszívű falusi asszonyt keltett életre. 2. Másnap este jókedvű kacagástól volt hangos a nézőtér. Shakespeare komédiája a középkori vásári színművekre emlékeztet, nemcsak témájában, hanem felépítésében is. Ezért a színészeknek valóban tág terük van a komédiázásra és a különböző improvizálásra. S a prágai színészek éltek is a lehetőséggel. Sajátos komédiázó hajlamuk páratlan mesterségbeli tudásukkal párosulva ritkán tapasztalható jókedvet, s nemes értelemben vett szórakozást nyújtott. A parádés alakítások közül Vladimír Brabec (Petruccio), Klára Jerneková (Katalin) és Rudolf Hrušinský (Grumio) érdemel külön említést. E színészi parádé közepette alig éreztük Václav Hudeöek rendező kezenyomát, aki szem- melláthatóan tág teret hagyott az intelligens komédiázásnak, s elsősorban a megfelelő ritmusra ügyelt. o J. A harmadik este Gorkij méltatlanul ritkán játszott színműve, A Nap gyermekei került színre. Gorkij ezt az alkotását a századforduló idején kezdte írni, s az 1905-ös véres események hatása alatt, alig egy hét alatt fejezte be. Érdekes alkotás, sok mindent lehetne róla mondani. S ezért külön tanulmányt érdemelne. Lényegében nem is figurák, hanem meghatározott társadalmi rétegek mozognak a színpadon: „a Nap gyermekeinek“, az értelmiségnek a képviselői, akik hatalmas tervekről, nemes cselekedetekről vitatkoznak szinte megállás nélkül, de mintha légüres térben élnének, nem vesznek tudomást „a Föld gyermekeinek“, a kétkezi munkásoknak a nyomoráról, hihetetlen szenvedéseiről. Gorkij e színművében az értelmiség társadalmi helyéről és szerepéről mondja el dilemmáit és véleményét. A cselekmény hátterében ott érződik a feszült, vihar előtti társadalmi légkör, s a forradalmi tettre készülő dolgozó tömegek szívedobbaná- sa. Gorkij századunk elején még nem tudott a feltett kérdésekre egyértelmű választ adni, mégis a prágai színház dramaturgiája jó érzéssel vette észre, hogy ez a színmű nálunk különösen időszerű, s az elmúlt esztendőkben még inkább az volt. Jan Káčer vendégrendező elsősorban a hiteles légkör megteremtésére törekedett, s ez az igyekezete szinte maradéktalanul teljesült. Ugyancsak nagy figyelmet szentelt annak, hogy az említett rétegeken belül minél több jellemző figurát, s jellemző társadalmi kapcsolatot domborítson ki. Rendezése, s nem utolsósorban a kiválóan játszó színészek révén, plasztikus, megfelelő drámai erejű előadás részesei voltunk. A három előadás hiteles tükörképe volt a Prágai Nemzeti Színház művészi munkájának. Üjra bebizonyította, hogy a társulat kiváló színészekből áll, akik a-legigényesebb feladató kát is művészi tökéllyel végzik el. Hiányoltuk ugyan a mai cseh színműveket — a következő évadban a színház vezetőinek tájékoztatása szerint ilyet is bemutatnak —, de a klasszikus színművek sikeres, több szempontból tanulságos színre- viiele jórészt kárpótolt bennünket ezért. Olyan előadásokat láthattunk, amelyről még hosz- szú ideig nemcsak színházi szakemberek, hanem a közönség is beszélni fog. SZILVÄSSY JÓZSEF Abba a szerencsétlen helyzetbe kerültem — írja egy szülő —, hogy szeptembertől kisebbik fiam az első, nagyobbik pedig a hatodik osztályba jár. Ezért kérem írják meg: mi abban az igazság, hogy az alapiskola első és hatodik, valamint a középiskola első osztályában a legnehezebb a tananyag és ezekben az évfolyamokban buknak a legtöbben? Ez még a régi iskolarendszertől örökölt nézet. 25—30 évvel ezelőtt valóban az első osztály — az írás és az olvasás gyors, nem eléggé módszeres — és a harmadik osztály — az egyszeregy és a szorzás gyors tanítása miatt — eléggé „buktató“ évfolyamok voltak. A volt polgári vagy a gimnáziumok első és harmadik osztályai is bizony az úgynevezett „szóró évfolyamok“ közé tartoztak. A szakemberek igyekeztek a mai iskolák tan tervei ben ezt a tananyagtorlódást megszüntetni. Az iskolába járás — a pedagógia minden módszeres eljárása ellenére is — az emberi élet egyik legnagyobb fordulópontjai közé tartozik. Az iskolába lépő gyermek élete egészen más ritmust kap, hiszen a gyermeknek az iskolai élet tervszerűségéhez kell alkalmazkodnia. Ez pedig — ha ez ideig nem volt a gyermeknek napirendje — megterhelő. Tehát nem a tananyag a „nehéz“ az első osztályban, hanem az iskola megkövetelte rendszeresség megszokása. Az, hogy a tanulónak csengetéstől csengetésig, azaz 45 percig padban kell ülnie, figyelnie kell, szabályokhoz kell alkalmazkodnia, belső ösztönzésű (impulzív) mozgását gátolnia kell, ez jelenti számára az igazi megterhelést, s nem a tananyag. Más jellegű ez a probléma a hatodik osztályban. Tény, hogy az ötödik osztályhoz viszonyítva a hatodik osztályban 0,4— 1,2 fokkal romlik a gyermekek tanulmányi átlaga. Az alapiskola 5. osztályából a 6. osztályba kerülő gyermek tanulmányi szintje romlásának okait a két „szomszédos“ évfolyam tanítási módszereiben be- * következett hirtelen változásokban^ az oktatás közötti különbségekben és végül a családi nevelés fogyatékossá,- gaiban kell keresnünk. Közismert, hogy az 5. osztályban a gyermekkel egy tanító foglalkozik, aki jól ismeri tanulóját, hiszen a magyart és a számtant, a szlovák nyelvet és a testnevelést is ő tanítja. A gyermek is megszokta a tanító követelményeit, módszereit, hiszen minden órán ugyanezekkel találkozott. A 6. osztályban viszont már az egyes tantárgyakat külön szaktanító tanítja. Bármennyire is igyekeznek a pedagógusok összehangolni nevelési eljárásaikat, mégiscsak van különbség egyéniségükben, követelményeikben, tanításuk és ellenőrzésük módszereiben. Továbbá a 6. osztályban túl hirtelen megnő az olyan tantárgyak száma is, amelyek egyrészt alaposabb, másrészt az otthoni tanulásnak új, fejlettebb módszereit feltételezik. A tanulók fizikai megterhelése is aránylag hirtelen következik be. Addig, amíg az 5. osztályban heti 2H, a 6. évfolyamban már heti 32 a tanítási órák száma. A gyermek nem felnőtt, nem kicsinyített mása a felnőttnek. Ezért másképpen kell élnie, mint a felnőt nek és ezeket a másfajta, az éietkornak megfelelően változó körülményeket a családi életnek kell megteremtenie. A kisgyermeknek mesét kell mondanunk és játszanunk kell vele, hagynunk kell, hogy barátkozzon, versenyezzen és csapatosdit játsszon... Ellő.ikező esetben valami mélyről fakadó, szorongató érzés vehet rajta erőt. Az ilyen zavarodottság, sérültség jele, tünete, ha a gyerek szótlan, magába húzódik, vagy ha dacos, dühöngő, kötekedő, vagy ha fél. Sokszor olyannyira súlyosbodhat a baj, liogy a gyerek nem alszik, vagy legalábbis rosszul alszik, étvágytalan, lefogy, vagy akár krónikus köhögés gyötri, amelynek orvosilag semmiféle kimutatható oka nincsen. Éppen az iskoláskor elején gyakoriak ezek a tünetek. Pl. 1964 szeptemberében felmérést végeztek 800 komáromi, érsekújvári, ne- mesócsai, rimaszécsi és dunaszerdahelyi elsős között; közülük csak 300-an aludtak 9 óránál többet. Pedig a hatéves gyermek tényleges alvási szükséglete 12 óra. A gyermekorvosok és a pedagógusok szinte naponta tapasztalják, hogy a szülők nem igen hisznek a fentiekben. Nem hiszik el, hogy gyermekük egészséges, hogy a testi fejlődés szempontjából nincs semmi bajuk, csak éppen: rosszul nevelték. Követelik, hogy gyermeküket gyógyszerrel kezeljék. Ilyenkor aztán előfordul, hogy a szakorvos olyan tablettákat ad a gyermeknek, amelyek semmiféle hatóanyagot nem tartalmaznak, és a szülőknek megmondja: ez a gyógyszer csak akkor használ, ha nagyon szigorúan betartja ő is és a gyerek is azt az életrendet, nap<* rendet, amit az orvos és a pedagógus előír. És — csodák csodája — a gyógyszer használ; vagyis nem a gyógyszer, hanem a helye« életrend. A hatodikos gyermek zökkenőmentes tanulmányai érdekében az előkészítést tanácsos már a 4. vagy az 5. osztályban megkezdeni. Már ekkor törődni kell a gyermek kifejezőkészségének, szókincse bővítésének fejlesztésével. Sajnos, egyel őr® még csak kevés szülőnek jut eszébe, hogy gyermekét időnként beszámoltassa élményeiről.. A 6. osztályban ugyanis erre nagy szüksége van a gyermeknek. Itt már önállóan kell « nyelvtanra, az irodalomra, * történelemre stb ... vonatkozó tanultak lényegét kiemelnie*, saját szavaival kell megfogalmaznia és összefüggő feleletben kell számot adnia róla. Ez pedig nem könnyű feladat. Ehhez a hatodikos tanulónak több tanulásra van szüksége, mini az ötödikesnek. Ezt kell elsősorban tudatosítaniuk a szülőknek. Egy másik olvasónk kérdezi, lehetne-e segíteni fián, aki az elmúlt iskolai évben szlovák tannyelvű középiskolába járt és megbukott szlovák nyelvből, ezért ki akar maradni az iskolából. Válaszunk röviden a következő: Azok a tanulók, akik magyar (szlovák, cseh, ukrán stb.I] tannyelvű alapiskolát végezlek és különböző okokból szlovák (vagy más) tannyelvű iskolában tanulnak tovább, az átlépés első két évében szlovák (tehát a tanítási nyelvből) és orosz nyelvből nem bukhatnak meg. Ezen tantárgyakból kapott érdemjegyeiket nem szabad beszámítani az ösztöndíjhoz szükséges 2,5-es tanulmányi átlagba sem. Ez az Iskolaügyi Közlönyben közült rendelet a közép és főiskolai felvételi beszélgetésekre is vonatkozik, s azt jelenti, hogy a nem szlovák (cseh) tanítási nyelvű iskolát végzett jelölt globális értékelése alapján megállapított képességek a döntők, nem pedig a szlovák (cseh) nyelvi ismeretei. Persze, az iskolai munkába» nem a „könnyítés“, nem a bizonyítvány a fontos, hanem a tudás. A felsőbb szervek több utasítása értelmében az iskolák ezért kötelesek mindent megtenni, külön foglalkozni tanulóikkal, hogy azok tanulmányaik befejezésével mind szakmai* mind nyelvi szempontból a társadalom mai, nem kis igényednek m eg fel el j en ek. MÖZSI FERENC, kandidátu* ÉRTESÍTÉS Fiúk és lányok! Az I F I 0 SZÍVEK MAGYAR DAL ÉS TÁNCEGYÜTTES, a .Kiváló munkáért“ érdemrend viselője, Bratislava FELVÉTELI MEGBESZÉLÉSRE hív benneteket ének-, tánc- és zenekarába 1973. nktóber 3—4., valamint lB án naponta 18.00 tói 21.00 óráig Bratislava, Május 1. tér 28. szám alatti gyakorlótermébe. Részletes Felvilágosítás az együttes irodájában Bratislava, Mostová 8. szám, telefon: 304—22, 304—23. Vlasta Fabianová és Helga Čočková A Nap gyermekei egyik jelenetében. Klára Jerneková és Vladimír Brabec Shakespeare halhatatlan ki>- niédiá jában.
