Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-14 / 219. szám, penrtek
Tiltakoznak a világ népei Elítélik a reakció katonai puccsát EREDMÉNYESEN FEJLŐDIK A LENGYEL NÉPGAZDASÁG 1973. IX. 14. A fasiszta államcsíny és Al- lende elnök meggyilkolásának hírére átfogó szolidaritási akció bontakozott ki a latin-amerikai kontinensen. Kuba után háromnapos nemzeti gyászt rendelt el Rafael Cukiéra elnök Venezuelában, Luis Echeverria elnök Mexikóban, foaquim Balaguer elnök a Dominikai Köztársaságban. Buenos Airesben több mint húszezer fiatal vonult fel vörös zászlók alatt és éltette a chilei népet, .Jenkik takarodjatok Latin-Amerikából.“ „A chilei nép győzni jog"i feliratú táblák alatt tüntettek a chilei nagy- követség épülete előtt. Aristides Calvani venezuelai külügyminiszter kormánya nevében részvétlátogatást tett Chile caracasi nagykövetségén, kinyilvánítva kormánya együttérzését Salvador Allende köz- társasági elnök halála miatt. Moszkva — Üjult erővel lángolt fel szerdán a chilei nép iránti szolidaritás a Szovjetunióban, az Allende elnök haláláról és a haladó erők ellen megindított hajszáról szóló hírek nyomán. Az országszerle folytatódó szolidaritási gyűlések hírei mellett a moszkvai Pravda, a Szovjetszkaja Rosszija és más csütörtöki lapok egyszerű munkásemberek és ismert értelmiségiek nyilatkozatait közük, amelyek fő motívuma: ro- konszenv, mély együttérzés a forradalmi átalakulásokra törekvő chilei tömegek iránt, s heves tiltakozás a reakció ter- rorhullama ellen. A Pravda New York-i tudósítója arra hívja fel a figyelmet, hogy azoknak az amerikai korporációknak a képviselői, amelyeknek tulajdonát Chilében államosították, most leplezetlen elégedettséggel szemlélik az eseményeket, s máris kifejezésre juttatták „készségüket" korábbi chilei vállalkozásaik felújítására. Párizs — A chilei események továbbra is vezető helyen szerepelnek a francia sajtó hasábjain, s a lapok címeikben kieme lik, hogy Santiagóban még folynak a harcok. A Combul hangsúlyozza: úgy látszik a hadseregnek még nem sikerült uralma alá hajtani a főváros munkásnegyedeit. Az iiumanité az eseményekről beszámolva hangsúlyozza: a kiszivárgott hírek és értesülések egyre inkább megerősítik. hogy Allendet meggyilkoltak. Erre mutat az is, hogy a katonai junta bejelentése szerint Allende holttestét máris elhantolták. Minden bizonnyal azért siettek annyira ezzel, hogy eltüntessék azokat a jeleket, amelyek Allende meggyilkolását bizonyítanák. Az Humanite vezércikkében Etienne Ľajon, a FKP Politikai Bizottságának tagja, a lap fő- szerkesztője hangsúlyozza, hogy a chilei események megmutatták: a nagytőke urai csak addig tartják tiszteletben a fennálló törvényeket, amíg profitjuk nem kerül veszélybe, de megkerülik vagy megsértik azokat, ha érdekeik így kívánják, mint ez b’ranciaorszbágban történik, ha pedig a nép — mint Chilében — előrehalad a demokrácia útján, akkor ha tehetik, a jel- forgatáshoz folyamodnak, hogy megsemmisítsenek minden legalitást. A francia baloldal számára a chilei eseményekből az a tanulság, hogy biztosítaniuk kell a dolgozók nagy többségének aktív támogatását, csak így lehet elszigetelni és ártalmatlanná tenni a jelenleg uralkodó szűkkörü oligarchiát. Franciaországban egyébként a szerdai nagyszabású párizsi szolidaritási tüntetésen kívül az ország sok nagyvárosában is voltak hasonló felvonulások, így Grenoble-ban ötezren, Lyonban háromezren, Toulouse-ban kétezren tüntettek a chilei puccsisták ellen. Róma — A chilei jobboldali katonai államcsíny és Allende elnök tragikus halála továbbra is mély megdöbbenést, egyöntetű felháborodást vált ki Olaszországban. A chilei néppel együttérző, a katonai puccsot elítélő nyilatkozatok hangzottak el a kormány valamennyi politikai párt, a szakszervezetek részéről. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége — fíerlinguer főtitkár előző napi nyilatkozata után — összeült a chilei esetne nyék megtárgyalására és szintén közleményt adott ki. Az OKP a leghatározottabb módon elítéli a reakciós fasiszta államcsínyt, amely megállította a chilei nép haladását a társa dalmi fejlődés útján, és testvéri szolidaritását fejezik ki a chilei dolgozók, az elvtársak és minden demokráciáért küzdő szemely mellett, akikre most elnyomás sújtott le és akiknek keméhy harcot kell vívniuk a szabadság és a demokrácia védelmében. Az oiasz kommunisták egyben meghajtják tisz- teletük zászlóját Salvador Al- lende, a Chilei Köztársaság el nöke, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus mártírjának emléke előtt. Varsó — A LEMP Politikai Bizottsága legutóbbi ülésén értékelte az idei lengyel népgazdasági terv első nyolchónapi végrehajtásának eredményeit. Megállapította, hogy júliusban és augusztusban az első félévihez képest fokozódott az ipari termelés, az építkezések, a beruházási munkák és a külkereskedelmi szállítások üteme. Tovább növekedett a munkatermelékenység, a lakosság pénzjövedelme és a kiskereskedelmi forgalom. A gazdasági fejlődésben azonban a pozitív eredmények mellett bizonyos hiányosságok és feszültségek is jelentkeznek. Nem növekedett kielégítően az export. Választókhiány tapasztalható az anyag- ós a piaci ellátásban. Egyes beruházási építkezések késnek. A politikai bizottság felhívta a pártszervezetek, a minisztériumok és intézmények figyelmét, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a pozitív irányzatok további fenntartására és a fogyatékosságok leküzdésére. Tanácskozik a GATT Tokió — Tokióban folytatta munkáját a Gatt miniszteri értekezlete, amelyen az időközben befutott újabb delegációkkal százegyre emelkedett a részvevő országok száma. A tanácskozáson a szocialista országok közül hivatalos küldöttséggel képviselteti magát Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és Kuba. Bulgária, amely nem tagja a GATT-nak, megfigyelőket küldött az értekezletre. Az ülés részvevői néma felállással emlékeztek meg Allen- de chilei elnökről. A felszólalások tükrözték azt a kompromisszumot, amely az Egyesült Államok ós az európai Közös Piac országai között jött létre abban a kérdésben, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek a világkereskedelmi, illetve a nemzetközi pénzügyi problémák megoldását célzó tárgyalásokat Illetően. Mint ismeretessé vált, a két fél végül is arra a véleményre jutott, hogy ezeket a tárgyalásokat párhuzamosan kell folytatni. Megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a tokiói tanácskozás megoldásra váró központi problémája annak pontosabb megfogalmazása, hogy a multilaterális kereskedelmi tárgyalások során milyen különleges előnyöket biztosítanak a fejlődő országok számára. Ennek megkönnyítését szolgálta volna hetvenhét fejlődő ország képviselőinek tervezett külön összejövetele, amelyet azonban nem hivatalos japán tájékoztatás szerint a többség távolmaradása miatt nem tartottak meg. Pompidou—Mao Ce-tung találkozó Peking — A hivatalos látogatáson Pekingben tartózkodó Georges Pompidou francia köz- társasági elnök folytatta megbeszéléseit Csou Enlaj kínai miniszterelnökkel. A két politikus egyórás eszmecserét tartott. A megbeszélésről — amelyen Csí Peng-fej kínai külügyminiszter is jelen volt — hivatalosan csak annyit közöltek, hogy a tárgyaló partnerek megvitatták a nemzetközi helyzetet és más országokkal fenntartott kapcsolataikat. Pompidou találkozott Mao Ce tunggal, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökével. Előzetes bejelentés nélkül tartott megbeszélésük két óra hosszat tartott. Pekingi megfigyelők feltételezik, hogy a francia államfőnek mind Mao Ce-tunggal, mind Csou En-lajjal folytatott tárgyalásain jelentős helyet foglaltak el az úgynevezett nyugat-európai egységtörekvések. Az UPI úgy tudja, hogy a hivatalos tárgyalások folyamán az európai biztonság kérdéséről is szó esett. A csütörtöki kínai lapok első oldalon fényképes tudósításokban számolnak be Mao Ce-tung és Pompidou találkozásáról, amely lényegében a hivatalos kínai—francia tárgyalások nyitását jelentette. A találkozó előtt Csou En-laj kormányfő ós Pompidou mindössze egy órát tárgyalt s ezen a találkozón elsősorban Pompidou körvonalazta a francia külpolitika alap- elveit. Az 0j-Kina szerint a megbeszélés „fesztelen“ légkörben zajlott le. Csütörtökön délelőtt Pompidou az Ég Templomát tekintette meg. Délután folytatódtak a tárgyalások. viszállyá fajulással fenyegetett, mint ennek tanúi lehettünk Rockefeller és Rogers latinamerikai kőrútjai során, Washington még a kritika tüzében is nyeregben érezte magát, ami talán két okra vezethető visz EGY FÖLDRÉSZ MOZGÁSBAN sza: egyrészt bízott a gazdasági nyomás múltban hatásos eszközének mindenkori alkalmazhatóságában, másodszor nem tartotta valószínűnek a latin-amerikai egység kialakulását, amit maga is mindenképpen akadályozott. A latin-amerikai országok azonban az utóbbi években nagy fejlődést tellek meg az egység útján. Azzal szemben, hogy a Latin-amerikai Közös Piac és a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás a hatvanas években lassan felbomlott, sokkal hatásosabbnak bizonyult az 1969-ben 11 évi hatállyal létrehozott regionális gazdasági tömörülés, az ún. Andok Paktum, amelyben gazdaságilag oly erős államok fogtak össze, mint Bolívia, Kolumbia, Peru, Chile, Ecuador. Noha közös programjuk fő céljának megjelölésében az említett országok népe élet- színvonalának emelését jelölték meg, nyilvánvaló volt, hogy az Andok Paktum a külföldi monopóliumok kizsákmányoló politikája ellen irányul és antiimperialista jellegű. Washingtont csak az a remény éltette, hogy ez a gazdasági egyesülés is felbomlik. Az óriási területen 67 millió lakost tömörítő tagállamok adják a latin-amerikai réz 92, olaj KO, vasérc 52 és szén 40 százalékát. Ezek az országok a külföldi társaságokkal szembeni politikájukat is egyeztették, pl. meghatározták, hogy profitjuk reexportja nem haladhatja meg a 14 százalékot, s a külföldi mon opóli umok n a k f okoza tosa n vegyes társaságokká kell átalakulniuk úgy, hogy az illető állam a részvények KO—51 százalékának tulajdonosa legyen. A számok tükrében nyilvánvaló, hogy roppant nagy befolyású gazdasági övezetről van szó, s Washingtonnak nem mindegy, hogyan alakul az érintett országokkal való viszonya. Washingtoni ösztönzésre puccs távolította el a haladó kormányzó rendszert Bolíviában, most pedig Chilében is. Várható, hogy a támadások következő célpontja Peru lesz. Az Andok Paktum országainak példája l atin Amerika rnás részeiben is hatott. így például augusztus 1 -tői újabb regionális csoportosulás jött létre: öt karibi állam — Jamaica, Barbados, Guyana, Trinidad és Tobago megalakította a Karibi Közösséget és Közös Piacot. E főként cukor- és banánkivitelből élő országok egységes vámrendszert és gazdaságpolitikát alakítanak ki. A latin-amerikai gazdasági integráció hatásosságának és az egység szilárdulásának egyik fő tényezője az a felismerés, hogy az érdekelt országok nemcsak kimondottan gazdasági téren törekednek egységes politika kialakítására, hanem ezt elválaszthat atlanná teszik külpolitikai és katonai szempontoktól is. A hadsereg-főparancsnokok caracasi értekezletén ezért Peru és Chile, valamint hozzájuk csatlakozva Argentína képviselői az elavult Amerika-közi Szervezet gyökeres átalakítását követelték, mivel létrehozása — 1947 óta — nagyot változott a világ s e szervezet Washington eszközéül szolgált latin-amerikai beavatkozásra. Noha az Egyesült Államok a szekerét túlbuzgóim toló Brazília segít ségével megakadályozta a perui javaslat elfogadását, a kérdés nem került le a napirendről. Ugyancsak reformra vár az Amerikai Államok Szervezete is, amely mindmáig gátolja a latin-amerikai országok gazda sági és politikai kibontakozását s a beavatkozás eszközéül, Ku ba-ellenes szankciók elfogadta tására szolgált. Az előkészítő bizottságban már heves viták folynak a szervezet szerkezeti átalakításáról, amelyről majd a limai értekezlet hivatott dönteni. A latin-amerikai fejlődés nem kedvez Washington imperialista hatalmi pozícióinak, a „nagy furkósbot“ politikájának ideje azonban lejárt, hiába próbálják a Fehér Ház urai puccsokkal, gálád cselszövésekkel, gazdasági nyomással egy ideig átmenteni befolyásukat. L. L. VÁLASZ A „CHARTÁRA” Koppenhágában a közös piaci , kilencek“ külügyminiszteri értekezletén — hónapokig tartó meddő viták után — kompromisszumos megállapodás jött létre a tagországok között a Kis- singer-féle „új atlanti chartát“ illetően. Mint ismeretes, Kissinger „chartájában“ javasolta, hogy „25 éves kölcsönös együttműködés után vizsgálják felül és értékeljék át Nyugat-Eurójja és az Egyesült Áiramok kapcsolatait. Egyúttal „tálalta“ is saját, a szövetségi viszony új alapelveire vonatkozó javaslat- tervezetét. Kissinger kezdeményezését a nyugati fővárosokban határozottan ellenszenvvel fogadták. Legelutasítóbban Párizs reagált, hangoztatva, hogy az „új charta“ nem más, mint összeesküvés az Európai Gazdasági Közösség tönkretételére“. A többi nyugat európai országban is elutasítóan fogadták Kissinger azon elképzeléseit, hogy a nyugati szövetségesek egyenlően vállaljanak részt a gazdasági és katonai terhek viselésében. A most végétért „kilencek“ tanácskozásán éppen e problémával kapcsolatban jött létre megállapodás. A közös piaci „kilencek" az USA val folytatandó tárgyalásokon a napirendről kiiktatják a katonai kérdéseket és ezeket a NATO fóruma elé terjesztik. A gazda-, sági és katonai kérdések különválasztása a francia álláspont sikerét jelenti. E megállapodással lényegében „zátonyra futott“ a Kissinger-féle „csomagterv“, vagyis, hogy a kereskedelmi, politikai és katonai témaköröké; együttesen tárgyalják. A koppenhágai tanácskozásról kiadott közlemény a további megegyezésekre vonatkozóan rendkívül szűkszavúan megjegyzi, hogy az Európai Gazdasági Közösség tagállamai megegyeztek a közös nyugat-európai politika általános alapelveiben, bár a részletek kidolgozásáról nem esik szó. Szintén Párizs javaslata, hogy a „kilen- ceket“ a Nyugat-Európa—Egyesült Államok párbeszéden egy közös szóvivő, a miniszteri tanács elnöke, a jelen esetben Andersen dán külügyminiszter képviselje. Megegyeztek abban, hogy Andersen már az ENSZ- közgyűlés soron következő ülésszaka idején találkozik Kissin- gerrel és átadja neki a Közös Piac tagállamainak koppenhágai javaslatát. Michael jobert francia és Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszterek szerint ez a javaslat alapot teremthet olyan vitára, mely lehetővé teszi Nixon tervezett novemberi nyugat-európai körútját. Ismeretes ugyanis, Nixon amerikai elnök közölte: csak akkor hajlandó erre a körútra, ha eredményes megbeszélésekre nyílik kilátás. A nyugati sajtóban Nixon európai útjával kapcsolatban olyan megjegyzések láttak napvilágot. hogy ésszerűbb lenne Nixon európai útjának elhalasztása, mert az Európai Gazdasági Közösségen belül, még nincs egységes álláspont az „amerikaj kihívásra“ tekintettel a közös piaci ..kilencek“ közölti mély ellentétekre. Űgv tűnik, a dán fővárosban — ugyan kompromisszumok árán — sikerült nagy vonalakban egyeztetni a véleményeket. A tanácskozás tehát megteremtette a feltételeket Nixon európai útjához. A „kilencek“ valószínűleg „egy hangon“ szólhatnak majd novemberben az „atlanti-tárgyalásokon" Amerikához. Kérdés, vajon milyen választ kapnak?... Vajon Washington mennyiben tette magáévá a kissingerl tervet, illetve meddig meri feszíteni a húrokat érvényesüléséért. VONY1K ERZSÉBET Kommentárunk A chilei események ismét La- lin-Amerikára terelték a világközvélemény figyelmét. Jóllehet a körülmények még nem eléggé tisztázottak, nem egy latinamerikai vezető, így például Perón, az argentin elnöki szék várományosa is annak a határozott feltevésnek ad kifejezést, hogy a chilei ellenforradalmi puccs hátterében washingtoni körök, elsősorban az amerikai hírszerző szolgálat áll. Ez bizonyosra is vehető, annál inkább, mert az utóbbi hónapokban latin amerikai viszonylatban kellemetlen fricskák érték Washingtont, amely nyilván a régi kemény kéz politikáját szeretné valamilyen módosított formában alkalmazni az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok viszonyának „rendezésében“ Mint ismeretes, márciusban az UNSZ Gazdasági Tanácsának quit ói értekezletén heves támadások érték az Egyesült Államoknak a latin-amerikai országokkal szemben folytatott gazdaságpolitikáját, s az amerikai küldött miden téren védekezésre szorult. A Biztonsági Tanács panamái rendkívüli ülésszaka is dicstelenül végződött Washingtonra nézve. A hetekben még keserűbb pirulát kellett lenyelniük az amerikaiaknak a venezuelai Caracasban, ahol az Egyesült Államok, Kanada és a latin-amerikai országok hadsereg-főparancsnokai üléseztek. Noha a latin-amerikai államok gazdasági elégedetlensége már elég régi keletű s az utóbbi években nemegyszer nyílt
