Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-10 / 189. szám, péntek

A realizmus győzelme Moszkva A fenti címmel je­lent meg Jurij Zsukov ismert szovjet politikai hírmagyarázó cikke a moszkvai Pravda tegna­pi számában. A realizmus győ­zelmének nevezi a szovjet- amerikai kapcsolatokban az utóbbi időben végbement lénye­ges változásokat, s ezt a győ­zelmet az egész megelőző tör­ténelmi fejlődés készítette elő, a hozzávezető utat a halhatat­lan lenini eszme világította be. Zsukov rámutatott: „Az SZKP már a szovjethatalom megte­remtésének első napjaitól kezd­ve lehetségesnek és szükséges­nek tartotta a régi és az új világ közötti katonai összecsapás el­kerülését, a két társadalmi rendszer versenyének konfliktu­sok nélküli mederbe való tere­lését. Éppen ezért már akkor rendkívüli figyelmet fordítottak az Egyesült Államokkal való kapcsolatok rendezésére .. “ A hírmagyarázó emlékeztet rá, hogy az Egyesült Államok­ban már abban az időben is voltak olyan üzletemberek, mint például Armand Hammer, akik megértették, a kölcsönö­sen előnyös gazdasági kapcso­latok fejlesztésének szükséges­ségét. A tavaly májusban megtartott legfelsőbb szintű szovjet— ame­rikai tárgyalásokkal és Leonyid Brezsnyev ez év júniusában az Egyesült Államokban tett láto­gatásának eredményeivel kap­csolatban Jurij Zsukov hangsú­lyozza, hogy: a béke megszilár­dításában érdekelt országok né­pe, köztük az amerikaiak több­sége is üdvözölte a szovjet— amerikai kapcsolatokban bekö­vetkezett pozitív változáso­kat“. — Ugyanakkor nem sza­bad elfelejteni, hogy az Egye­sült Államokban és a szövetsé­ges országokban még mindig aktívan működnek azok a be­folyásos reakciós erők, ame­lyeknek nincs ínyükre ez az enyhülés. Éppen ezért további kitartó harcra van szükség“ — fejezi be cikkét Jurij Zsukov. Sikeresen folyik a betakarítás a Szovjetunióban Moszkva — A Szovjetuniónak csaknem az egész területén fo­lyik a betakarítás munkája. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 44,1 millió hek­tárnyi területen — a vetésterü­let 37 százalékán — már learat­ták a gabonát és a hüvelyese­ket, 35,8 millió hektáron már kicsépelték a gabonát. Nyugat- és Kelet-Szibéria, az Észak-Kaukázus kolhozaiban és ftzovhozaiban is munkába áll­tak a kombájnok. Viszont Uk­rajna, Moldva, a kaukázusontú- li vidék, és Közép-Ázsia szán­tóföldjein végéhez közeledik az aratás. A lapok mezőgazdasági szem­léikben kiemelik, milyen példás munkát végeznek az ukrajnai gépészek, akik versenyt kezde­ményeztek a szemes termények sikeres betakarításáért... „Az ukrán egy milliárd púdért“ in­dított verseny óriási lendülettel folyik. Sok körzetben hektáron­ként több mint 30 mázsás ter­mést adnak a kalászos növé­nyek. Sok kolhozban és szovhozban már megkezdték más kultúrák betakarítását is. Az oroszorszá­gi föderációban, Ukrajnában, Belorussziában, a balti köztár­saságokban gyors ütemben fo­lyik a len nyüvése. Mindenütt szedik a dohányt, csépelik az évelő fű magvát. A GÉPRABLÓ NEVE: MARUOKA OSANO Kommentárunk M indenképpen szokatlan és váratlan fordulat volt az argentin politikai életben, hogy a májusi beiktatás ' után a közelmúltban lemondott el­nöki tisztségéről az új elnök, dr. Hector Campora. Lemondá­sa azt a célt szolgálta, hogy ezzel a hatalomra segítse a száműzetésből visszatért ex- elnököt, juan Domingo Perónt. A korábbi katonai rendszer ugyanis, mely Campora megvá­lasztásával adta át a hatalmat, nem engedte meg, hogy a ti­zennyolc évi száműzetésben élő Perón pályázhasson a köztár­sasági elnöki tisztségre. Egy percig sem volt vitás Campora jelölésében, hogy a győzelem igazi tétje: Perón ha­zatérése. Most vált azonban vi­lágossá, mit értett a 63 éves volt fogorvos pártja választási jelszava alatt, mely így hang­zott: „Camporát elnöknek, Pe­rónt hatalomra!“ Campora ma­ga is leszögezte: „Az elnöksé­get nem szorgalmaztam, nem is akartam, csak feltétel nél­küli hűséggel akarom szolgálni hazámat, mozgalmamat, bará­taimat és Közöttük legelsőként a legnagyobbat, Juan Perón tá­bornokot!“ Nem volt tehát vi­tás, hogy a „hűségesek leghű­ségesebbje“ — ahogy Perón ne­vezte Camporát — a száműzött diktátor hazatérését készíti elő. Az események azóta viszont azt is mutatják, a „juszticia- listák“ nem elégednek meg Pe­rón jelölésével a szeptember­ben sorrakerülő választásokon, alelnöknek feleségét, Isabelt kívánják jelölni. Eddig ugyan még nem ismeretes, miként dönt az alelnökjelölt, aki vá­laszát az orvosok véleményétől teszi függővé, egy azonban biztos, akár családi duett lesz, akár nem, az új elnöknek ko­moly gondokkal kell majd megküzdenie, ha valóban ra­is. A japán géprabló elismerte, hogy valóban ő Maruoka. A rendőrségi nyomozás kide­rítette, hogy Maruoka tavaly áprilisban Görögországba uta­zott és ott kapcsolatba lépett egy palesztin gerlllaszervezet- tel, feltehetően a „Fekete Szep­tember“ nevű terror csoporttal, amely harci kiképzésben része­sítette. FOCK JENŐ magyar minisz­terelnök Jaroszewicz lengyel miniszterelnök meghívására tegnap Varsóba érkezett. A két kormányfő megvitatja az orszá­gaik közötti együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdéseit. SALISBURYBAN folytatódott az egyetemisták tüntetéssoro­zata amiatt, hogy hat társukat kizárták az egyetemről és a rendőrség 155 tüntetőt őrizetbe vett. HOVEIDA iráni miniszterel­nök Moszkvából Rigába, a Lett SZSZK fővárosába utazott. SCHEEL nyugatnémet külügy­miniszter rádió- és tv-nyilatko- zatban fejtette ki kormányának álláspontját az atomháború el­hárításáról kötött szovjet—ame­rikai egyezménnyel kapcsolat­ban és megállapította, hogy ez az egyezmény megnehezíti a konfliktus kirobbantását. SZOVJET tengerészek már több mint egy éve segédkeznek Bangla Deshben a felszabadító háború során elsüllyedt hajók kiemelésénél. A NYERSOLAJ világszerte nö­vekvő hiánya a benzinárusítás jegyrendszerre való bevezetésé­re készteti az angol kormányt. OSLÓBAN kétnapos ülést tar­tott a Pilóták Nemzetközi Szö­vetsége, amely felhívásban kö­vetelte a géprablók elleni szi­gorú intézkedések bevezetését. A BRIT Nemzetközösség af­rikai tagállamainak vezetői a közösség csúcsértekezletén fel­szólították a tagországok kor­mányait, hogy szigorítsák meg a Rhodesiával és Dél-afrikával kapcsolatos intézkedéseket és támogassák az afrikai felszaba­dítási mozgalmakat. A SZOVJET lapok megemlé­keznek a szovjet—indiai szer­ződés aláírásának második év­fordulójáról és kiemelik, hogy az egyezmény hozzájárult a két ország jószomszédi viszonyának és együttműködésének megszi­lárdításához. A LIBANONI Kommunista Párt Központi Bizottsága össze­gezte a libanoni haladó és ha­zafias erők harcának eredmé­nyeit és a párt legközelebbi feladatait. Chandra. A fesztivál meggyő­zött arról, hogy a békevil ág­mozgalom alapja az ifjúság. A fesztivál talán életem legszebb napjait jelentette, mert azelőtt sohasem éreztem ennyire az if­júság erejét. Mélységes benyo­mást tett rám az NDK lakosai­nak barátsága és lelkesedése, az a nagy munka, amelyet a találkozó sikere érdekében vé­geztek. Októberben lesz Moszk­vában a békeszerető erők világ- kongresszusa. Munkájában nagy mértékben fogunk támaszkodni a X. VIT eredményeire is — hangsúlyozta Romesh Chandra. A Neues Deutschland vezér­cikkben értékelte a X. Világif­júsági Találkozó eredményeit. — Véget ért a X. VIT. Sok élménnyel gazdagodva hazatér­tek a küldöttség tagjai, a fesz­tivál szelleme még sokáig érez­tetni fogja hatását, országon­ként talán másképpen, de min­denütt az antiimperialista szo­lidaritás, a béke és a barátság szellemét erősítve — írja a lap. A fiatalok a világ minden tá­járól az antiimperialista szoli­daritás jegyében gyűltek össze a fesztiválra. Egységük ebben a küzdelemben erőteljesen ki­fejezésre jutott a zárónyilatko­zatban. De a fiatalok nemcsak a záródokumentum tartalmát, hanem a fesztiválnapok tapasz­talatait is magukkal vitték ha­zájukba. Sokat kaptak a fesztiváltól az NDK fiataljai is. Láthatták, milyen tiszteletnek és barátság­nak örvend a német munkás­paraszt állam. Láthatták, ho­gyan segítették szolidaritási ak­cióik a más országokban anti­imperialista küzdelmet folytató fiatalokat. Űj erőt meríthettek ahhoz, hogy végrehajtsák az NDK gazdasági és védelmi meg­szilárdításának feladatait. A Szovjet Nőbizottság vendé­ge Moszkvában a kis vietnami hős Le Thi, aki Berlinből haza­indulva megszakította útját a szovjet fővárosba. Fogadta őt Zinaiaa Fjodorova, a bizottság titkára és találkozott a bizott­ság több tagjával is. Berlin — Angela Davis és Romesh Chandra nyilatkozatot adott a Neues Deutschland nak a X. Világifjúsági Találkozó légköréről, munkájáról, eredmé­nyeiről, és beszámolt személyes élményeiről is. A találkozó a nemzetközi szo­lidaritás átfogó megmozdulása volt — jelentette ki Angela Da vis, az Egyesült Államok Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának tagja, aki díszvendég­ként vett részt a fesztiválon. — A kitűnő hangulat, a testvériség és az összetartozás szelleme, amelyet még a harc útjairól és céljairól alkotott eltérő vélemé­nyek összecsapásai sem zavar­tak meg, hozzásegített ahhoz, hogy magasabb szintre emeljük a nemzetközi összefogást. Külö­nösen fontosnak tartom — mondotta Angela Davis —, hogy a világifjúság találkozóját egy szocialista országban rendezték. Az NDK jelentősen hozzájárult a béke és a szocializmus ügyé­hez. Az öt kontinensről össze- sereglett küldötteknek alkal­muk volt saját szemükkel meg­győződni arról, hogyan alakítja a szocializmus a világ képét és az emberek életét a jó, kedvező irányban. Romesh Chandra a Béke Vi- lágtanács főtitkára így nyilat­kozott: El sem tudom sorolni, hányszor jártam már az NDK fővárosában, de most — a VIT alatt — éreztem magam a leg jobban — mondotta Romesh NAGASZAKI EMLÉKEZETT N agaszaki — Nagaszakiban csütörtökön délelőtt 11,02 óra­kor megszólaltak a szirénák és a harangok, ezzel jelezvén, hogy 28 évvel ezelőtt ebben a percben vált az atombomba ál­dozatává a város 73 000 lakosa. A város utcáin több tízezren vonultak fel csendes menettel emlékezve meg a szörnyű, ér­telmetlen pusztításról, a Béke­parkban megrendezett emlékün­nepségen Nagaszaki polgármes­tere sürgette az atomfegyverek betiltását. A Béke-szobor előtt kis kazettában elhelyezték az elmúlt 12 hónapban fehérvérű­ségben elhunyt 1238 ember ne­vét tartalmazó listát. gaszkodni akar ahhoz a prog­ramhoz, melyet elődje, a szál­láscsináló köztársasági elnök meghirdetett. Az elmúlt 18 év ugyanis nem múlt el nyomtalanul Argentína történelmében sem, s más or­szág ez ma már, mint két év­ARGENTÍNAI VÁLTOZÁSOK tizeddel ezelőtt, amikor a fa­siszta háborús bűnösök mene­dékhelyévé vált. Peron egyéb­ként ma sem titkolja, hogy a második világháború előtt „a nemzetközi, a dogmatikus szo­cializmus“ ellenében felfedezte Argentína számára „az igazán nemzeti, az olasz szocializmust, azaz a fasizmust — ugyanazt a szellemet, amely aztán Né­metországban ébredt fel“. 1955-ben a katonai felkelés azonban véget vetett Perón re­akciós diktatúrájának, s ettől kezdve a caudillo Spanyolor­szágból üzengethetett híveinek, remélve a ,,retorno“-t, a haza­térést. Most viszont már csak az a kérdés, a hatalom kapui előtt álló Perón nézetet meny­nyit változtak 18 év alatt... Argentína gondjai azonosak Latin-Amerika gondjaival. Az egykori szövetségi viszony ugyanis, ami az Egyesült Ál­lamokat fűzte ezekhez az or­szágokhoz, a múlté, s egyre erőteljesebben jelentkeznek a politikai, gazdasági problémák. A latin-amerikai párbeszédből hiányzik az együttérzés szelle­me és az érdekközösség vilá­gos elismerése, állapították meg a küldöttek az Amerikai Államok Szervezetének was­hingtoni ülésszakán. Ennek, persze, több eredője van. Ezek között a legfontosabb, hogy az Egyesült Államok évről évre csökkentette a déli országok­nak nyújtott segélyek összegét, ugyanakkor az amerikai mono­póliumok egyre gátlástalanab­bakká váltak a haszon hajhá- szásában. Washington ellenőr­ző szerepének csökkenésével együttjárt a térség országai ön­állósági törekvésének fokozó­dása. Az önállóság szorgalma­zásának fő motorja, hogy a kontinens eladósodása drámai méreteket öltött, elégtelennek bizonyul mind a gazdasági szerkezet, mind az erre épülő politikai, társadalmi struktúra is. Elég Chilére, Uruguayra, Perura, vagy Panamára utalni, hogy érzékeltessük, milyen mé­reteket öltött az önállósulási törekvés, s hányféle változata van az új út keresésének. Nem véletlen viszont az sem, hogy Chile örökös belpolitikai vál­ságaival a reakció megkísérli — akár polgárháború árán is — visszaszerezni elvesztett hatal­mát, s elejét venni annak, hogy Kuba után Chile követendő pél­dája legyen a kontinensnek. Az argentínai politikai baro­méter állása egyelőre bizony­talan. A peronizmus visszatérte viszont a kiélezett erőviszo­nyokra vall, mégha ma nem is lehet elmondani, a fellelhető irányzatok közül melyik jut ténylegesen szóhoz. A konzer­vatív-nacionalista kis- és kö­zéptőke, illetve a radikális if­júsági csoport áll egymással szemben. Egyre nyilvánvalóbb azonban a munkásság és a dol­gozó rétegek radikálizálódása, melyek demokratikus reformo­kat és imperialistaellenes in­tézkedéseket sürgetnek. Perón, visszatérte után a po­litikai „közép“ platformját képviselte, mely az argentin társadalom számos rétegét fel­ölelné. „Népi egységre“ szólí­totta fel az ország lakosságát, ellenezve azonban az elsietett, rövidlejáratú megoldásokat. Nem feledkezett meg azonban arról sem, hogy elhatárolja ma­gát mozgalma baloldali szár­nyától. És ez kissé sejteni en­gedi, hogy a peróni „népi egy­ség“ más konyhán készül, mint például a chilei. Feltehető, hogy gazdasági vonatkozásban olyan programot támogat majd Perón, amely a nemzeti bur­zsoázia érdekeinek felel meg. A politikai erővonalak tekin­tetében a centrista és jobbol­dali erők megbékélése — és megbékítése — a valószínűbb. Nem árt emlékeztetni arra, hogy Campora programjában olyan intézkedések is szerepel­tek, mint a legfontosabb üze­mek és a külkereskedelem ál­lamosítása, a minimális bér be­vezetése, az infláció leküzdé­se, stb. Külpolitikai vonatkozás­ban nagy előrelépést jelentett az el nem kötelezett politikai program, a latin amerikai or­szágok kapcsolatainak egyen­jogú rendezése, a szocialista országokkal való kapcsolatok bővítése, a diplomáciai kap­csolatok rendezése Kubával, kapcsolatfelvétel az NDK-val, a KNDK-val, valamint a VDK- val stb. A z argentínai haladó erők — köztük a kommunis­ták — támogatják azokat a vál­tozásokat, melyek társadalmi és gazdasági vonatkozásban uz ország érdekeit szolgálják, s nemcsak a brazil hemegon-tö- rekvésekkel, hanem a monopó­liumokkal szemben is megta­lálja a latin amerikai egység erősítésének útját. Azt tudták, mit ígért — megválasztása fe­jében — Campora, annál ke­vésbé világos viszont, hogy mit hoz Perón visszatérte az elnöki bársonyszékbe... FONOD ZOLTÁN Szovjet pszichiáter cáfolata Moszkva — Ruben Nadzsaroú szovjet pszichiáter, a Moszkvai Pszichiátriai Intézet igazgatóhe­lyettese, a TASZSZ tudósítójá­nak adott nyilatkozatában vá­laszolt a többi között a nyu­gatnémet televíziónak arra az állítására, hogy a Szovjetunió­ban „az ellenzéki elemeket ideggyógyintézetbe zárják ...“ A szovjet professzor abszur­dumnak minősítette ezeket a hí­reszteléseket és rámutatott, hogy azok részét képezik annak a szovjetellenes propaganda- kampánynak, amellyel bizonyos körök politikai célkitűzéseiket szeretnék elérni. — Meg kell említenem — folytatta a professzor —, hogy a Szovjetunióban tekintélyes szakértők véleménye alapján, csakis bírói úton lehet valakit beszámíthatatlannak minősíteni. Gyógyintézetbe akkor helyez­hető el a beteg, ha orvosi bi­zottság — kellő körültekintés és meggyőződés alapján — dönt az intézeti ápolás szük­ségességéről. A Szovjetunióban a pszichiátriai segélynyújtásnál figyelembe vesznek minden le­hetséges intézkedést annak ér­dekében, hogy kizárják a téves diagnózis lehetőségét. Végezetül azt is hangsúlyoznom kell, hogy a szovjet törvények értelmében büntetőjogilag felelősségre von­hatók azok a személyek, akik a páciens indokolatlan ideg­gyógyintézeti elhelyezésében vétkesek. Mindez természetesen külföl­dön is ismeretes. Nem véletlen, hogy sem a pszichiáterek világ- szövetsége, sem tekintélyes kül­földi pszichiáterek nem adtak hitelt a provokációs szovjetelle­nes kampány szervezőinek, ha­nem elhatárolták magukat a rágalmazóktól. Azoknak az állí­tásoknak tehát, hogy a Szov­jetunióban pszichikai „nyomást“ gyakorolnának „más godolkozá- súakra“, semmi közük a való­sághoz. (TASZSZ)1 Tokió — A japán rendőrség megállapította, annak a japán géprablónak a nevét, aki részt vett a JAL légitársaság Boeing 747-es gépnek eltérítésében, majd felrobbantásában Benghá ti repülőterén. A géprabló ne­ve Maruoka Osano, aki már szerepel egy nemzetközi körö­ző listán, mert köze volt a Tel- Aviv-i repülőtéren tavaly má­jusban elkövetett vérengzéshez A Világifjúsági Találkozó további visszhangja Angela Davis és Romesh Chandra számolt be élményeiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom