Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-08 / 187. szám, szerda
IPOLY MENTI ÖSSZEFOGÁS Petényi Bertalan hnb elnö Köt az irodájában találom. Kellemes környezet: modern bútorok, szőnyeg, csipkefüggöny. S példás rend. Sehol egy fölösleges papír, csak az íróasztalon látni, hogy az elnök nem pihenni jár az irodába. Most is dolgozik. — Azt beszélik, hogy Veľká Čalomija (Nagycsalomija) a fejlődés példaképe kezdem mindjárt a lényegen. — Valóban oly sok minden változik a községben? — Ezt jólesik hallani — mondja mosolyogva. — De bizonyára azért beszélik, mert látják, hogy a község napról napra szebb, szemmel láthatóan fejlődik. Ez természetes is, hiszen központi község vagyunk. A környező községek is figyelik eredményeinket, szorgoskodnunk kell, hogy jó példával másokat is serkenthessünk. De van is mire felfigyelni községünkben. Az utóbbi években, de főleg az idén több jelentős létesítménnyel lettünk gazdagabbak. Több éven át ez a kultúrház, melyben a hnb is helyet kapott, volt az egyetlen — Bár a községnek csak 710 lakosa van, mégis a járás lugnagyob községeként tartják nyilván. Hogyan lehetséges ez? — Nagycsalomija egymagában valóban elég kicsi, de a környező falvak hozzácsatolásával, illetve az öt község: Ko- láry (Kővár), Malá Čalomija, I K iscsalom i jaj, Chrastince (Haraszti), Lesen ice (Leszenye) és Nagycsalomija egyesítésével lakóinak száma 2384 lett. Az egyesítést nem sugallta semmiféle „feltűnési vágy“, csupán az, hogy ezáltal az öt kis község fejlesztése meggyorsítható. A községek iöld- művesszövetkezetei már előbb társultak, így szinten magától értetődő volt a községek egyesítése is. így pontosabban lehet vezetni az egyes nyilvántartásokat, s az adminisztratív dolgozók létszámának csökkentése folytán jelentős összeget (havonta mintegy tízezer koronát) is megtakarítunk. — A községek elég távol vannak egymástól (Leszenye 8 kilométerre Niigyesalomijálól). Nem érezhető ez meg a rájuk fordított gondoskodásban, nem 1973. vín. a. Épül az új iskola jelentősebb épülete a községnek. Ma már más a helyzet. Itt van például a korszerű üzletház, mely ha nem is varázsütésre jött létre, mint a mesében, de felépült. Benne élelmiszer, húsárú, készruha részleg van, s helyet kapott benne a vendéglátóüzem is. Rövidesen özembe helyezzük ott a konyhát is, hogy étkezési lehetőségeket is biztosítsunk. Vele szemben ott van az új egészségügyi központ, amely négy és fél millió koronás beruházással épült fel. A júliusban átadott korszerű épület nemcsak hasznos, hanem kellemes látványt is nyúji a község központjában. Az eddigi legjelentősebb építkezés most folyik nálunk. Jó ütemben halad a 13-tantermes iskola építése, melynek építkezési költségei meghaladják a 18 millió koronát. Az épületet a tervek szerint 1975-ben kell átadni rendeltetésének. Az építkezésben időeltolódás egyelőre nincs, Frimel mérnök építész és Annus Imre mester példásan irányítják a munkálatokat. Az iskolával egyidőben épülnek a tanítólakások is, melyeket ez év végén már át is adnak. Nem tartozik szorosan a község építkezéseihez, de meg kell említeni még a korszerű sertéshizlaldát, mely több földművesszövetkezet társulása folytán jött létre, s benne évente 100 vagon sertéshúst termelnek majd, teljesen automatizált, korszerű berendezések segítségével. — Ügy hallom, sok problémát okoz a község egészséges ivóvízzel való ellátása. — Egyelőre még igen, de a probléma rövidesen megoldódik. Ez év végén átadjuk az egymillió 400 ezer koronás költséggel megépített központi vízvezetéket, melyet két 65 méteres kút táplál majd. A községben már lefektették a csöveket, készen áll a 450 000 korona értékű szivattyúállomás is, mely a kutakból továbbítja a csövekbe az ivóvizet. tükröződik vissza a községfej- lesztésben? — Természetes, hogy a központi község, Nagycsalomija fejlesztése elsődleges. Non építhetünk (nem is szándék- szunk) mindenütt kilencosztá- lyos iskolát, egészségügyi központot stb. De az eddigi eredmények is meggyőzően bizonyítják, hogy „egyenrangú partnerként“ kezeljük őket. Ennek bizonyítására néhány adat. Minden községben tartunk- tanácsülést, néppel való beszélgetést. Az egyes községek fejlesztése folyamatban van. Kőváron elvégeztük az utcák portalanítását, tataroztuk a kultúrházat és a hnb épületét. Oj üzlet, vendéglő építésére kerül sor 1974-ben 870 ezer koronás ráfordítással. Kiscsalomiján szintén befejeztük az utcák portalanítását, 500 méter hosszúságban új utcát építettünk. Sor kerül a temető rendezésére, a volt hnb helyén óvodát nyitunk. Harasztiban az utcák pormente- sítésére kerül sor, halottasház épül a temetőben. Leszen yén az utcákat pormentesítettük. Ez elég jelentős összeget, 800 ezer koronát emésztett fel, hiszen sok helyen még alapkő sein volt. Egy épület átalakításával megnyitottuk az óvodát. J972 őszén 1 millió 600 ezer koronás értékben új 1—5 évfolyamos isPetényi Bertalan kólát kapott a falu, nz idén pedig megkezdik az új óvoda alapozási munkálatait. S vannak még olyan tervek a községeket illetően, amelyekről most még korai lenne beszélni. — A községek polgárai hogyan segítik a választási program feladatainak megvalósítását? — Csak elismeréssel szólhatok a polgárok aktivitásáról. Volt időszak, amikor az egyes községek lakói hozzáállása nem volt a legjobb, de ma már erről csak múlt időben beszél hetek. Az elért eredmények meggyőzték és ösztönzik őket, hogy érdemes és szükséges fáradozni lakóhelyük fejlesztésén, szebbé, gazdagabbá léteién. — A kultúra ápolása, fejlesztése terén milyen a helyzet? — Annak ellenére, hogy vannak hiányosságok, a kultúrte- vékenység jónak mondható. A SZISZ különféle akciókat rendez, születnek is eredmények, de szorosabb együttműködés lenne szükséges a helyi párt- szervezettel. Klub minden községben van, sajnos a klubtevékenység még kívánnivalót hagy maga után. Szép sikereket ért el azonban a helyi Nő- szövetség menyecskekórusa, melynek vezetője Bartók Etel ka. Több ízben eredményesen szerepeltek a CSEMADOK rendezte művészeti fesztiválokon, versenyeken. A CSEMADOK helyi szervezetei minden községben eredményesen dolgoznak, különösen a téli időszakban tevékenyek. A CSSZBSZ helyi szervezete különösen a kél nép közötti barátság elmélyítésén fáradozik. Gyakran hív meg szovjet vendégeket, és tiszteletükre gazdag k ultúrál is műsort állít össze. Pozitívumként említhetem, hogy a CSEMADOK járási titkársága községünk „Békeparkjában“ rendezi meg min den évben a szabadtéri színpadon a járási népművészeti fesztivált, melyen sikeresen szerepelt a község citerazene kara is. Természetesen azon fáradozunk, hogy a kulturális akcióknak a szórakoztatáson kívül eszmei-politikai nevelő hatása is legyen. Ez munkánk alapja, eredményeink biztosítéka. Kinézek az ablakon. Távolban a toronydaru hatalmas paneleket emel. Épül az új iskola, hogy mielőbb modern épületben tanulhassanak a tudásra vágyó apróságok. Iskola, üzletház, egészség ügyi központ, vízvezeték, sertéshizlalda, utak, utcák és sorolhatnánk tovább az eredményeket. Azokat, amelyeket az emberi akarat, a szorgalom hozott létre. Nagy érdeme van ebben Petényi elvtársnak, a hnb elnökének, aki a kerületi nemzeti bizottság képviselője, s választói bizalmát nem ígéretekkel viszonozza, hanem eredményes munkát fejt ki a fejlődés érdekében. BOJTOS /ANOS MÉRLEGELÉS ÖTVEN ÉV UTÁN Az új. üzletház A szerző felvételei Fél évszázad csak röpke pillanatnak számit a történelemben. Egy ember életének azonban nagyobbik részét képezi. Nekünk, akik a luceneci (losonci) gimnáziumban 1923 ban érettségiz tünk, különösen sokat jelen tett az elmúlt ötven esztendő. Két világégés borzalmait éltük át, tanúi és részesei voltunk egy romokban he verő ország újjáépítésének, óriási fejlődésének. Most egy két kivétellel már valn mennyien öregedő nyugdí /as, beteges emberek va gyünk .... Háborús osztály volt a miénk. Akkor kezdtük a diákéletet, amikor már ja vában dühöngött a sok áldó zatot követelő imperialista világháború. Mind az élet ben, mind az iskolában egyformán éreztük ezt. Tanítás után faluztunk, batyuban hordtuk a drágán vásárolt legfontosabb élelmiszereket. Kenyér helyett a kukorica máiét azonban így is hamar meg kellett szoknunk. Az iskolából egy emberként be vonultak a fiatalabb tanárok, az idősebb, nyugdíjazás előtt álló pedagógusoknak pedig éppen elég bajuk volt családjuk megélhetésének a biztosításával. így rövidesen meglazult a feijyelem. Gyorsan elfelejtettük, hogy nem az iskolának, hanem az élet nek tanulunk. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően megalakult a Cseh szlovák Köztársaság, sok minden megváltozott nálunk. Az új viszonyokba azonban gyorsan beleéltük magunkat. Magyarul folytathattuk a tanulást, ami akkor nagy jelentőségű volt számunkra, hiszen közülünk kevesen bír ták a szlovák nyelvet. A nyolcadik diákév végén har- mincketten kaptuk meg az érettségi bizonyítványt, ami annak idején jogot biztosított az összes hazai főiskolán való továbbtanulásra. Az osztály kisebb része Magyar- országon folytatta tanulmányait. A többiek az itteni szlovák, cseh és német nyelvű főiskolák valamelyikén szereztek diplomát. A nyelvi nehézségek ellenére néhány jóhírű orvos, ügyvéd. mér nők, tanár és gyógyszerész került ki az osztályunkból. Az érettségi után oal-a mennyien kötelező nyilatkozatot írtunk alá, amelyben ígéretet tettünk egymásnak arra, hogy: „Tíz év múlva a losonci Városi Vigadóban megtartandó baráti összejövetelre megjelenünk". Erre a találkozóra azonban az akkori politikai és gazdasági viszonyok miatt nem kerülhetett sor. Az első érettségi találkozót csak a második világháború, illetve a februári győzelem után tarthattuk meg. Azon sajnálattal kel lett megállapítanunk, hogy időközben két osztálytársunk vált hűtlenné az emberbarátság és az igazság elveihez. Egy losonci ügyvéd nyilasvezető lett és tettei miatt azóta sem mer visz- szatérni városába. Égy orvos még tovább ment. Fasiszta katonatisztként vett részt a világháborúban. Tudomásunk szerint ma mindketten valahol Nyugaton élnek, számunkra azonban mindörökre megszűntek létezni. Ugyancsak szomorúan állapítottuk meg akkor, hogy egykori osztálytársaink egynegyedének követelte életéi a háború. Néhányan a szlovákiai partizánharcok sorári, a többiek pedig koncentrációs táborokban lettok a fasizmus áldozatai. Dr. Brüll Zoltánon kívül róluk, sajnos, keveset tudunk. A partizán osztálytársak emlékét többnyire csuk néhány szavas, márványköbe vésett felirat, illetve egy két sárguló fénykép őrzi. A koncentrációs táborokban sínylődött barátok pedig szinte nyomtalanul eltűntek a halálgyárak tömegsírjaiban, vagy a krematóriumok kéményében. Dr. Briíll Zoltán a MagasTátru fedőnevet viselő partizánalakulat orvosa és har cosa volt. Szinte minden vállalkozásból kivette részét. Nevéhez több sikeres akció fűződik. A felszubadu lás után több tucutnyi újságcikkben és két regényben irtuk elszántságáról, hősiességéről. A . Podbanské és Štrbské Pleso / Csorbuló j kö zötti országút mentén emlékoszlopot állítottuk fel azon u helyen, ahol 1945. január tizenhatodikán egy áttörésnél hetedmagával életét vesztette. Losonci szülőházán, valamint Spišská Nová Vesen a róla elnevezett utcában, ahol több évig gyógyított, márványtábla emlé keztet kiemelkedő személyé re. A második érettségi talál kozóig, amelyet a közelmúlt ban rendeztünk meg, újabb huszonöt esztendő teli el. Közben heten távoztuk el közülünk örökre. A két áruló nélkül, akiket már az első ulkulommal kizártunk sorainkból, tizenöt osztálytárs résztvételére számítottunk. Négyen azonban komoly okokra hivatkozva kimentet ték magukat. így kevesebben jöttünk össze. Magyarországról hárman érkeztek. Két jogász és Hornyák End re egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem igaz gatóhelyettese. A hazaiak közül megjelent Krista György, Szlovákia volt ökölvívóbajnoka, aki már nyugalmazott mintataníló és több magas kitüntetés viselője, továbbá egy, még mindig dől gozó orvos, egy tevékeny pedagógus, két nyugalmazott tisztviselő, egy lelkész, egy törvényszéki bíró és egy gyógyszerész. Nagy sajnálatunkra nem jöhetett el a találkozóra Bár- kányi Károly košicei peda- gógua, aki éppen azon a napon vélte át újabb kitüntetését Prágában. Ö nemcsak a legjobb barátja, hanem harcostársa is volt Brüll Zoltánnak a fasizmus elleni nehéz küzdelemben. Amikor barátja hősi halált halt, mintegy 120 kilométeres távolságban harcolt tőle. Bárkányi Károly ma is aktívan kiveszi részét a társadalomépítö munkából. Igazi jó példával jár elöl az ifjúság nevelésében is. Ötven év után kedves emlékeket idézgetve látogattunk el egykori iskolánkba, vhol most tizenévesek ismerkednek a tudnivalókkal. Az öreg falakat simogatva, a -folyosón, az osztályokban járva sorra felemlegettük a régi diákcsínyeket és kissé megmosolyogtuk egyik diáktársunk esetét. Nyolc éven át ő törte a legtöbb borsot tanáraink orra alá, s ma nagy tapasztalattal bíró, igazi elkötelezett pedagógus. Talán mégis igaz a mondás, amely szerint a legkonii- szább diákból válik a legjobb tanító... Később elsétáltunk Brüll Zoltán szülőházához. Néma kegyelettel álltunk az emléktábla előtt. Alakját, arcvonásait keresgettük a lassan feledésbe merülő emlékkép töredékek között. Már akkor is tiszteletet ébresztő fiú volt, amikor ötvenegyné- hány esztendeje majdhogynem padszomszédok voltunk az iskolában, jól emlékszem, tanulásban, sportolásban egyformán kitűnő volt. Kár, hogy már nem lehet közöttünk ... Ha most, a nagy izgalommal várt ötvenéves érettségi találkozó után értékelést készítenék az osztályról, úgy hiszem, kedvező eredményt mulatna a képzeletbeli mérleg. A két árulót leszámítva, az egykori osztálytársak mindegyike kivette a részét a társadalom építéséből. Bátran állíthatom, hogy megtették mindazt a mai békés boldog hétköznapok érdekében, ami tehetségükből és erejükből tellett. A két áruló szégyenletes hűtlenségét pedig jóval felülmúlja az osztály két hősének cselekedete. Dr. RUDÝ SÁNDOR
