Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-31 / 207. szám, péntek
KÖZÖS HAZÁBAN Tanulmányok a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről Síét túrt at JlRl NŐSEK KÉPEI A sokarcú örmény Szovjet Szocialista Köztársaság megvesztegető szépségében /. Nősek cseh festőművész temperái s néhány fényképfelvétel révén gyönyörködhetünk. A bratislavai Gorkij utca 15. szám alatti tárlati helyiségbon több kép jelzi, hogy Nősek érzékenyen reagál a valóságra. Az utóbbi tíz esztendő folyamán több ízben volt alkalma alaposan megismerni az örmény tájat és az ottani népet. Vallja, hogy valódi műterme ott van, ott tud szíve szerint dolgozni. Ez a természeti szépségekben oly kimeríthetetlen gazdag darabja a Földnek ősi kultúrával rendelkezik. Az erebuni ásatások igazolják, hogy Jereván alapjait 2755 évvel ezelőtt rakták le. A változatos tájak, a villogó fehér süvegű Ararát az örmények szent hegye, a Sze- van tó káprázatosán színtváltó tükre, a kristályosán csillogó hatalmas dzsermuki vízesés dinamikusan lezúduló tömege a természet egyedülálló megnyilvánulásai. Merész vonalú sziklák, enyhe hajlatú dombok s termékeny völgyek nyáreleji és őszvégi káprázatos színpompában vonulnak el szemünk előtt. Megcsodáljuk a 10. századi Grondevanki, s a 11. századi Necsariszi templomegyütteseknek a természeti környezetbe remekül illeszkedő tömegét, a tóparti réges-régi monostorok nemes architektúráját. Tekintetünket fogva tartják a hindu építészet formagazdagságával rokonítható, valós-, és díszítő elemekből összefonódó, kőből faragott bámulatos domborművek, melyek alkotóik dús képzeletét s érett technikai készségét dicsérik. Ám a múlt megőrzött értékei mellett tanúi lehetünk a mai Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság és Jereván korszerű alakulásának is. Az Alibek csúcsára vezető drótkötélpálya óriási tartópillérjének karja egy lendületesen fejlődő ország építő akaratától feszül. Új hidak ívelnek szédítő mélységek fölött. S a fővárosban kegyelettel megőrzött régi, fából ácsolt házikók, s festői udvaraik fölött már modern, nagyvonalú palota emelkedik: az új Jereváni Képtár épülete. Valóban, festő ecsetjére kívánkozó, ihlető erejű témákat foglalt képbe Ji'rí Nősek. Kiállítása értelmileg s érzelmileg közelebb hozott bennünket a hatalmas Szovjetunió talán legszebb országához. /. Nősek: Űj híd Dzsermukban MELIS GYÖRGY GRAFIKÁI Közös hazában címmel jelentette meg a Pravda Könyvkiadó Jurái Zvara, Balázs Béla, Csan da Sándor, Dušek Imre, Mózsi Ferenc és Mihály Géza tanulmányát, a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről. A gyűjteményt dr Csanda Sándor állította össze. Jura) Zvara tanulmányának címe: (Zalabai Zsigmond fordításában) A CSKP nemzetiségi politikája a szocializmus építésének időszakában és a további feladatok. A szerző elemzi, hogyan érvényesül a nemzetiségi politika a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és megállapítja: „A CSKP és a szocialista állam nemzetiségi politikájának következtében a München előtti köztársaság viszonyaihoz képest megváltozott a kisebbségek politikai helyzete; átalakult gazdasági alapjuk; megváltozott osztály- és szociális struktúra juk, szociális jellegük. Nagymértékben kiagyenlítődött a cseh és a szlovák nemzet, valamint a kisebbségek szociális struktúrája, s megváltozott mindkét nemzet és a kisebbsé gek nemzeti öntudata is.“ Mindez annak tulajdonítható, hogy a szocialista társadalom építésének folyamatában a munkásosztály vezette nemzetek és nemzeti kisebbségek között kölcsönös kapcsolat alakult ki, amelyet a szocialista internacionalizmus és a szocialista hazafiasság szelleme hat át. A nemzeti kisebbségek helyzetében 1969-ig nehézségek is előfordultak, amelyek a két államalkotó nemzet viszonyának problematikájából adódtak, miszerint „Lebecsültük a két nemzet és a kisebbségek közötti politikai-jogi viszonyok biztosítását.“ Ezek a hiányosságok 1969-ben szűntek meg a nemzeti kisebbségek helyzetéről hozott 144/68. számú alkotmánytörvény érvénybe lépésével. Zvara tanulmányának nem célja a problematika minden oldalról való aprólékos elemzése. Az a szándéka, hogy pontos adatok és tények birtokában bebizonyítsa: „•. ■ a szocializmus építésének időszakában a nemzeti kisebbségek helyzetére irányuló megoldás lényege éppen a politikai, osztály gazdasági és szociális megoldásokban rejlett“. Ebben a tekintetben a CSKP nemzetiségi politikája sikeres volt és teljes mértékben bevált. A tanulmány érinti az 1968-as válságos időszakot is, amikor a csehszlovák föderáció gondolatát a jobboldali opportunisták és antiszocialisták az ország szocialista léte elleni támadásra használták fel, majd képet nyújt a nemzeti kisebbségek földrajzi elhelyezkedéséről, osztály- és szociális rétegeződé- séről, ismerteti a kisebbségi kérdés csehszlovák megoldását, szól a művelődés- és iskolapolitikáról, a nemzetiségi kapcsolatok tökéletesítésének szükségességéről, valamint arról, hogy 1969 májusa után mi jellemezte a nemzetiségi (kisebbségi) viszonyok konszolidációját. Balázs Béla: Az Űj Szó szerepe a csehszlovákiai magyar újságírásban című tanulmánya eddig ismeretlen adatokat közöl az immár negyedszázada megjelenő Oj Szó életéről, történetéről, egyben bizonyítja, hogy a CSKP KB lapja megindulásától kezdve: „Állandó kötelességének tartotta azt is, hogy az újság nyújtotta lehetőségek keretei között, rendszeres népműveléssel, széles körű politikai és felvilágosító munkával küzdjön az emberek tudatának megnyeréséért, az új ti- pusú szocialista ember kialakításáért.“ A szerző vázolja a lap indulási körülményeit, rámutat a csehszlovákiai magyarság szellemi életéért felelősséget érző elvtársak (Lőrincz Gyula, Major István) áldozatkész tevékenységére, amelyet a lap indulásának időszakában és később is az Oj Szó érdekében kifejtettek. Közli, kik voltak a lap első munkatársai, hogyan építette ki olvasóival kapcsolatát, beszámol a munkáslevelezőkről, az első szám tartalmáról stb. Balázs Béla meggyőzően érvel amellett, hogy az Oj Szó kezdettől fogva a dolgozók lapja volt, cikkeit áthatotta a szocializmus építéséért érzett felelősségtudat. Kultúrpolitikai tekintetben is nemes célkitűzése volt a lapnak, amit — ma már elmondhatjuk —, az Üj Szó harcos elvhűséggel megvalósított. A tanulmány pozitívuma, hogy a szerző az Új Szó szerepét nem a politikai, gazdasági és kulturális eseményektől elvonatkoztatva vizsgálja, hanem érezteti azt is, hogy e tényezők miként hatottak a lap profiljának kialakulására. Rámutat, hogy az Új Szó kezdettől fogva magán viseli a szocialista sajtó jellegét és állandó feladatának tekintette a dolgozók érdekeinek védelmét, a béke, a szabadság, a nemzetek közötti megértés gondolatának ápolását, a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelmet. Nem tér ki a válságos évek elemzése elől sem. Megállapítja, hogy a nacionalista hullám az Üj Szó kollektíváját is érintette: ,,A lap szerkesztői közül néhányon visszaéltek újságírói hivatásuk kai, eszmeileg helytelen cikkeket írtak. A nehézségeket azonban az Oj Szó hamar leküzdötte és visszaállította tekintélyét, elkötelezett, pártos szellemét.“ Csanda Sándor azt mutatja be, hogyan fejlődött a szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig. Az utóbbi húsz év szlovákiai magyar irodalmának szinte minden számottevő eseményét érinti. Megjegyzi, hogy a felszabadulás utáni években irodalmunk a realizmus jegyében indult, segítette a mezőgazdaság kollektivizálását, harcolt a burzsoá ideológia ellen és hozzájárult a szocialista embertípus formálásához. Felsorolja az egyes alkotó „csoportokat“, képet nyújt a szlovákiai magyar írók törekvéséről. Foglalkozik az írószövetség fontosabb eseményeivel, elemzi azt is, hogy irodalmi életünk hogyan bontakozott ki a válságos icfőszak után. Megállapítja, hogy a szépirodalom terén ma számos írónk aktívabb és termékenyebb, mint 1968—69 előtt. Ez a tény mindenekelőtt jelenlegi társadalmi és politikai viszonyainkkal függ össze, amely támogat minden olyan alkotói elképzelést, amely pártos hozzáállással szolgálja szocialista társadalmunk építését és tükrözi a ma emberének a problémáit. Csanda Sándor tanulmányának befejező részében megállapítja: „ •. • a csehszlovákiai magyar irodalom az elmúlt válságos időszak után tovább fejlődött. A lírában, az epikában és az irodalomtudományban is jelentős művek születtek.“ A Közös hazában című tanulmánykötet negyedik írása szorosan kapcsolódik az előzőkhöz. Dušek Imre a csehszlovákiai magyar könyvkiadás két évtizedét tekinti át. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás egyik legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy ápolja és terjessze a csehszlovákiai magyar irodalmat, tolmácsolja a magyar olvasónak a cseh, a szlovák, és a világirodalom kiemelkedő alkotásait, s terjessze hazánkban a magyarországi írók legjelentősebb műveit. Vázolja a csehszlovákiai magyar könyvkiadás történetét, szól az egyes kiadók profiljáról, valamint a kiadók és az olvasók együttműködésének a formáiról. Érdekes táblázatot közöl a Madách Könyvkiadó 1971-es munkájáról, amelyből megtudjuk, hogy abban az évben összesen 478 000 példányban jelentek meg a kiadványok, s ebből 428 493 példány került magyarországi exportra. Hazai használatra elég alacsony példányszám került. A lírai kiadványoknál a legalacsonyabb példányszám 700, a legmagasabb pedig 1200 volt az 1971 es évben. Dušek Imre írása foglalkozik a kiadók közötti szocialista integrációval is, és felsorolja azokat a fontosabb politikai kiadványokat, amelyeket a Pravda Könyvkiadó a közelmúltban jelentetett meg. Növeli a kötet értékét Mózsi Ferencnek, a nevelés-tudományok kandidátusának az írása is, amely a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány sajátosságáról szól. Vizsgálódásában abból indul ki, hogy a magyar tanítási nyelvű iskola a csehszlovák iskolaügy szerves részét képezi. Rámutat arra, hogy a burzsoá köztársaságban a csehszlovákiai magyar dolgozók kettős elnyomatásának legkézenfekvőbb bizonyítéka éppen az Iskolaügy volt. Állítását konkrét adatokkal is bizonyítja. Megállapítja, hogy a magyar tanítási nyelvű szocialista iskolaügy Csehszlovákiában csak 1948 győzelmes februárja után indulhatott meg. A tanulmány foglalkozik a magyar iskolák megindulásának körülményeivel, pedegógusképző intézetünk fejlődésével, s bő adatokat vonultat fel a különböző fokú iskolákról, tanulók előmenetéről, az alapiskolák tanítóiról stb. Elemzi a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű óvodák, alap és középiskolák viszonyait is. Mózsi Ferenc tanulmánya kiemeli a kilencéves alapiskolák szerepét, küldetését, és rámutat, hogy a csehszlovákiai magyar iskolaügy az elmúlt két évtizedben helyes úton haladt, szem előtt tartotta szocialista társadalmunk szükségleteit. További fejlődésére minden feltétel adott. A gyűjteményt záró tanulmányában Mihály Géza Dél-Szlo- vákia gazdasági fejlődésével foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásában elért pozitív eredmények szerves részei azoknak a demokratikus és szocialista változásoknak, amelyeket hazánk a CSKP vezetése alatt elért a fel- szabadulás óta. Az írás többek között foglalkozik a területfejlesztés időszerű kérdéseivel, a hatékony gazdasági fejlődés tényezőivel, az életszínvonal fejlődésével Dél-Szlovákiában. Kiemeli, hogy a gyors ütemű gazdasági fejlődés ma már el sem képzelhető a fejlett és a fejletlen vidékek között fennálló lényeges különbségek eltávolítása nélkül. Társadalmunk ennek a különbségnek a kiegyenlítése céljából a kevésbé fejlett területeken ipart telepít, tökéletesíti a szolgáltatásokat, kulturális és tudományos intézményeket épít. A területfejlesztés célja — írja — „az egyes területek hasznosítható forrásainak kihasználásával hozzájárulni a lakosság életszínvonalának kiegyenlítődéséhez". Külön figyelmet érdemel a tanulmánynak az a része, amelyben Mihály Géza a területfejlesztés és a nemzetiségi kérdés összefüggéseivel foglalkozik. A kérdést Lenin szellemében elemzi, aki azt mondta, hogy a nemzetiségi összetétel a fontos gazdasági tényezők közé tartozik. A tanulmány adatokat közöl hazánk lakosságának nemzetiségi összetételéről. Az 1960-as és az 1970-es népszámlálási adatok alapján rávilágít arra, hogy a népesség alakulása mennyire befolyásolja a munkaerő-viszo- nyokat. A Szlovák Statisztikai Hivatal adataival képet fest a lakosság korösszetételéről, gaz dasági aktivitásáról, áttekinti a más területekre irányuló munkaerővándorlást. Nem hagyja figyelmen kívül Dél-Szlovákia természeti és földrajzi adottságait, klimatikus viszonyait stb. sem. Dokumentálja az 1965-ös csi- csói és páti gátszakadás következményeit, és szól a hatodik ötéves tervben megvalósítandó dunai erőműről, amellyel megoldódna a dél-szlovákiai települések árvízvédelme. A Közös hazában című tanul j mánykötet gazdag anyagából csupán néhány gondolatot emeltünk ki. Az ismertetett tanulmányok közül egyik sem íródott a teljesség igényével. Tényszerűségükkel és racionális felépítésükkel azonban így is átfogó képet nyújtanak hazánk magyar nemzetiségű lakosságá- j nak politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről. Mint forrásmunkák is nagy segítségünkre lehetnek. SZITÁS! FERENC J A Nové Zámkyban (Érsekújváron) 1942-ben született Melis György városunk képzőművészeti főiskolájában 5tefunko és Kostka tanároktól sajátította el a szobrászat nemes művészetét. Harmadik önálló tárlatával most a Majerník Galériában jelentkezik. Ezúttal nem plasztikákkal, hanem grafikai lapokkal, hiszen mestere, Kostka is a rajzot tartja minden képzőművészet szilárd alapjának. A színekben és formai megoldásokban dekoratív hatású linómetszeteken sosem lépi túl a közvetlen ábrázolás határait. Mindenekelőtt a természet zavartalan nyugalmáért emel szót. Kifejező szándéka ilyenkor túlnő az Intim hatásodon. S már-már a plakát hangján szólva inti agyontechnizált világunk emberét, hogy ne fogjon fegyvert az erdő s a mező békés lakóira. Szép zöld, kék, sárgás háttérből, virág ornamen* sek közül bukkannak elő a biztos kézzel elhelyezett, kedvesen stilizált, megriasztott szarvasok, s a szárnyaikkal gondterhelten csapkodó madarak figurái. A szennyezett vizek néma halai S. O. S. jelzést leadva esdenek kíméletért. Melis szintén a galambon keresztül hódol Picasso emlékének. A két kiterjedésű mű mellett helyet kap egy bájos, három dimenziós csoport is. Fehér te- rítős asztalon, fából faragott, olajfestókkel fehérre mázolt, jól fejlett csibék egy piros virágú, kék ágú fa árnyékában boldog biztonságban csipegetik az eléjük kiszórt ennivalót. A Račán élő, egészséges világnézetű, a maga útján járó tehetséges művész munkáival találkoznak a tárlat látogatói. BÁRKÁNY JENÖNß Kobolka György felvétele 1973. VIII. 31. 6
