Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-31 / 207. szám, péntek
LÉTREJÖTT EGYIPTOM ÉS LÍBIA UNIÓJA JOSEF KEMPNÝ GDANSZKBAN Kairó — A kairói rádió szerdán este adását megszakítva bejelentette, hogy létrejött Egyiptom és Líbia uniója. A két ország egyesített politikai parancsnokságának nevében elhangzott közlemény szerint szombaton alakítják meg a közös alkotmány ózó gyűlést, amelybe Egyiptom és Líbia egyaránt 50—50 tagot delegál. Az új arab állam — amelynek neve egyelőre még nem ismeretes — az 1952 es egyiptomi és az 1969 es líbiai forradalom elvei alapján áll. Az egyesített politikai parancsnokságot Szádat egyiptomi és Khadaji líbiai elnök vezeti. Az új állam alkotmányát az alkotmányozó gyűlés fogja kidolgozni. A hírügynökségi jelenségek szerint a megállapodás összesen 13 cikkelyből áll. Egyebek között kimondja, hogy a teljes unió létrejöttéig továbbra is hivatalban marad a két ország egyesített politikai vezetősége, Szadat és Khadafi egyaránt helyükön maradnak. Szeptember elsejével megkezdi működését a két ország küldötteiből álló, összesen száztagú alkotmányozó gyűlés, amely kidolgozza az alkotmányt és javaslatot tesz az új arab állam elnöki tisztségének betöltésére. A későbbiekben az alkotmányról «te az elnök személyéről népszavazást tartanak. A népszavazás közelebbi időpontját a megállapodás nem jelöli meg. Megállapodlak továbbá arról, hogy megszervezik a „legfelsőbb tervező tanácsot“, amelyben a kormányfők, a gazdaságügyi, pénzügyi és tervezési ügyekkel megbízott miniszterek, valamint a kát új tárca, „az unió ügyeivel foglalkozó minisztérium“ vezetői vesznek részt. Szeptember elsején Egyiptom és Líbia miniszteri rangban megbízottakat küld egymás fővárosába; ezek a miniszterek felelősek a továbbiakban a teljes unióval kapcsolatos ügyek viteléért. Az új állam fizetési eszköze az arab dinár lesz. A két államfő megállapodását ismertető dokumentum hangsúlyozza, hogy az unió célja „a forradalom eszméinek továbbvitele, az arab erőforrások mozgósítása az Izrael által megszállt területek felszabadításáért folytatandó harc érdekében“. Hírügynökségek kairói politikai körökre hivatkozva kompromisszumos formulának minősítik a szerdán közzétett megállapodást, amely a két ország teljes uniójának megfontoltabb egyiptomi megközelítési módját tükrözi, és bizonyos engedményt jelent Khadafi líbiai államfő részéről. Mindazonáltal hangoztatják, hogy nagy jelentőségű lépésről van szó, hiszen az unió Egyiptom ipari és ka tonai erejét egyesíti a líbiai olajkinccsel. Európai biztonsági értekezlet Megkezdődött a második szokasz előkészítése Genf — Genfben szerdán megkezdte munkáját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának koordinációs bizottsága. Az értekezleten részt vevő mind a 35 állam képviselve van ebben a bizottságban, amely megszervezi és összehangolja az értekezlet munkacsoportjainak tevékenységét. A koordinációs bizottság első ülésén egyhangúan elfogadta kilenc pontból álló napirendjét. André Dominiee nagykövet, végrehajtó titkár tájékoztatta a részvevőket azokról a technikai-szervezeti feltételekről, amelyek közepette a bizottságok és albizottságok szeptember 18-án megkezdik munkájukat. Ezt követően a koordinációs bizottság részletesen megvitatta a bizottságok és albizottságok létrehozását, valamint ezek munkájának menetét. Az ezzel kapcsolatos vitát a részvevők a koordinációs bizottság csütörtöki ülésén folytatták. Nemzetközi békekonferencia Helsinki — A békeerők moszkvai kongresszusa előkészítésének jegyében nemzetközi békekonferencia nyílt Helsinkiben a nemzetközi békemozgalom, társadalmi szervezetek, közéleti személyiségek részvételével. Az értekezlet ajánlásokat készít elő a közel-keleti válság megoldása érdekében a moszkvai kongresszus számára. A tanácskozást a finn békebizottság főtitkára, Mirjam Tuominen nyitotta meg. A vitaindító előadást Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára tartotta. Varsó — Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a LEMP KB meghívására Lengyelországban tartózkodik, Gdanszkba érkezett. Kempný elvtárs kíséretében volt Jerzy Lukaszewicz, a LEMP KB titkára és Jan Mušal, hazánk lengyelországi nagykövete. A gdanszki repülőtéren Josef Kempnýt Tadeusz Bejm, a LEMP helyi vajdasági titkára fogadta, aki Kempný elvtársat tájékoztatta a gdanszki vajdaság fejlesztésének eredményeiről és a helyi vajdasági pártszervezetek munkájáról, valamint a LEMP KB IX. ülése határozatainak teljesítéséről. Elmélyült a szocialista nemzetközi munkamegosztás Moszkva — Az Izvesztyija cikkben emlékezik meg a szocialista gazdasági integráció komplex programja elfogadásának második évfordulójáról. A KGST-n belül a közös gazdasági érdekek, a proletár szolidaritás és a kölcsönös baráti segítségnyújtás a szocialista termelőerők töretlen fejlődésének fontos tényezői. A KGST- országok hatalmas ipari komplexummá fejlődtek. A KGST-or- szágok ipari termelése mintegy 1,7-szer meghaladja a nyugateurópai kapitalista államok ipari termelését — állapítja meg a lap. A nemzeti jövedelem a legutóbbi két évben 11 százalékkal emelkedett a szocialista államokban, nu'g az ipari termelés 15,4 százalékos növeke- dást mutatott. Ugyanezen időszakban a fejlett kapitalista államok ipara mindössze 8,8 százalékkal növekedett. A komplex program elfogadása óta eltelt két év alatt még jobban elmélyült a nemzetközi szocialista munkamegosztás. Erről tanúskodik a KGST-országok kölcsönös kereskedelmi forgalmának fejlődése is. A szocialista integráció elmélyülése jelentős tényezőjévé vált a gépipar és a tudományos műszaki haladás fejlődésének. Jelenleg a KGST hatalmas gépipari potenciállal rendelkezik, a világ ipari termelésének mintegy egyharmadát termeli. A szocialista államok közösen fejlesztik energetikai bázisukat is. Ez napjaink egyik legfontosabb és legidőszerűbb problémája. Az utóbbi két évben elért sikerek szemléletesen tanúskodnak arról, hogy a komplex program megvalósítása hozzájárul a KGST-országok sokoldalú gazdasági együttműködésének fejlődéséhez — írja az Izvesztyija. KNDK-nyilatkozat az elrabolt dél-koreai ellenzéki politikusról Phen/an — Kim Jang Ju, a KNDK társelnöke Észak és Dél koordinációs bizottságában, nyilatkozatot tett közzé, s ebben azzal vádolja a dél-koreai központi hírszerző hivatalt, hogy elrabolta Kim De Dzsung Japánba emigrált dél-koreai politikust, aki küzdött a dél-koreai társadalom demokratizálásáért, Észak és Dél kapcsolataiért és Korea békés újraegyesítéséért. A nyilatkozat Kim De Dzsung üldözéséért Li- Hu Rakra, a délkoreai központi híszerző hivatal igazgatójára, a koordinációs bizottság dél-koreai társelnökére hárítja a felelősséget. „A dél-koreai hatóságok — hangzik a nyilatkozat — hozzájárulva az Északkal folytatandó tárgyalásokhoz, egész idő alatt kettős taktikát alkalmaztak. Li Hu Rak megsértette a két fél által egybehangolt elveket, megváltoztatta álláspontját, szembenállásra, versenyre és szakadás előidézésére törekedve, nem kívánta megszüntetni Észak és Dél között a katonai szembenállást, állást foglalt az ellen, hogy a politikai pártoknak, a társadalmi szervezeteknek és a lakosság különböző rétegeinek képviselői részt vegyenek a tárgyalásokon“. ALEKSZEJ KOSZIGIN a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap ebédet adott Mauritánia miniszterelnöke tiszteletére, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. EDWARD RUST, az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke kétnapos moszkvai tartózkodása után Leningrádba utazott. KHADAFI líbiai államfő kairói tárgyalásainak befejeztével hazautazott az egyiptomi fővárosból. EDWARD HEATH, kétnapos látogatás után az észak-ír fővárosból visszaérkezett Londonba. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára látogatást tett a poznani vajdaságban. Megtekintett több üzemet és állami gazdaságot, majd eszmecserét folytatott a helyi vezetőkkel. NICOLEAU CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára megkezdte tárgyalásait Havannában kubai párt- és állam képviselőkkel. AZ ARGENTIN kongresszus olyan törvényjavaslatot hagyott jóvá, amely Perón ex-diktátor egykori javainak visszajuttatásáról intézkedik. EGYIPTOM egy héten belül második külföldi cégnek, az amerikai tulajdonban lévő Transworld olajtársaságnak adott olajkutatási koncessziót. A SZOVJETUNIÓ kőolajiparának dolgozói kötelezettséget vállaltak arra, hogy idén terven felül 65 millió rubel értékű kőolajipari terméket állítanak elő. A novokujbisevi kombinát kollektívája az év végéig 4,2 millió rubel értékű kőolajipari terméket akar előállítani, többlet munkaerő igénybevétele nélkül. . NIXON NEM ADJA ÁT A MAGNÓSZALAGOKAT San Clemente — A „kaliforniai Fehér Ház“ csütörtökön hajnalban nyilatkozatban közölte, hogy Nixon elnök nem adja át a beszélgetéseit rögzítő magnótekercseket. Mint jelentettük, John J. Siriea New York-i körzeti bíró szerdán elrendelte, hogy az elnök „személyes betekintés végett“ szolgáltassa ki neki a magnószalagokat. A Wa- tergate-üggyel foglalkozó szenátusi vizsgáló bizottság ugyanis ezekből szeretné megállapítani, hogy volt-e az elnöknek előzetes tudomása a Demokrata Párt washingtoni központjában végrehajtót betörésről. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a tekercsek átadása ellentmond a alkotmányban biztosított elnöki jogoknak, ezért Nixon ügyvédei most azt tanulmányozzák, hogy fellebbezéssel, vagy más módszerrel védjék meg az elnök álláspontját. Kommentárunk 1973. VIII. 31. Llíriigynökségi jelentésekül ben egyre többet hallhatunk a Közép-Kelet országairól. Puhlavi sah washingtoni látogatása mellett olvashattunk Hoveida miniszterelnök moszkvai látogatásáról, vagy legutóbb arról, hogy öttagú katonai küldöttség érkezett Saigonba, hogy előkészítse a 250 iráni tiszt részvételét a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság munkájában, ahol Irán Kanada helyét foglalja el... Afganisztánban Mohammed Za- hir sah trónfosztása után utóda, Sardar Mohammed Daud tábornok, az exkirály unokatestvére és sógora, az új köztársaság vezetője a napokban jelentette be, bizottságot nevez ki az új köztársaság alkotmányának megformálására. Nem felejtette el hangsúlyozni azt sem, „kapcsolataink a Szovjetunióval me gbont hatatlanok, Iránnal és Kínával barátiak, és reméljük, hogy azok fejlődni fognak”. És végül a térség békéje szempontjából egy kedvező hír: India és Pakisztán megegyezett a két évvel ezelőtti, kéthetes háborúban fogságba esett pakisztáni hadifoglyok, illetve a Banglades Népi Köztársaságba áttelepülni szándékozó polgári személyek cseréjéről. A megállapodásnak a dél-ázsiai helyzet normalizálása szempontjából nagy jelentősége van, mivel elindítója lehet a Pakisztán és a Banglades közötti viszony rendezésének is. Az események egyébként azt mutatják, megnőtt a térség jelentősége, s a szóban forgó országoknál az érdek és erőviszonyok sajátos mozgásával találkozhatunk. Ebben a mozgásban távolról sem mellékesek a nagyhatalmi szempontok. S az érdekek ütközése miatt a stratégiai helyzet is nemegyszer kétessé válik. Irán esetében egyébként az érdekek sajátos „kapcsolásának“ is tanúi lehetünk. A Szovjetunió és az Egyesült Államok jelenléte ugyanis békésen megfér az ország érdekeivel. Iránnak elsősorban a Perzsaöböl olajkinóse szempontjából nőtt meg a súlya. Kulcsfontossága van azonban a térség béErőviszonyok változása A Szovjetunió elvi politikát folytat, s a békés egymás mellett élés szellemében jószomszédi kapcsolatokat tart fenn Afganisztánnal és Iránnal egyaránt, Indiával való kapcsolatát egyezmény rögzíti, s Pakisztánnal ugyancsak jó a viszonya. A jószomszédi kapcsolatok fenntartásában a térség országai is érdekeltek. Koszigin szovjet miniszterelnök Hoveida iráni miniszterelnök moszkvai látogatása idején külön nyomatékkai hangsúlyozta az ázsiai kollektív biztonsági rendszer fontosságát, melyben ezek az országok — éppen stratégiai helyzetüknél fogva is — nagy szerepet játszanak. Ebből a szempontból alapvető fontosságú, hogy ne csak a kétoldalú kapcsolatok fejlődjenek — a szovjet kormányfő Iránt, Indiát, Afganisztánt, Irakot és Törökországot említette —, hanem az államok egymás közti viszonya is a bizalomra és megértésre épüljön. kéje és biztonsága szempontjából is. Dinamikus fejlődése révén Irán célul tűzte ki, hogy ötéves terve idején fejlett ipari országgá válik. S ennek valószínűsége nem is kétséges, hisz az olajkincs birtokosaként a hatvanas évek elejétől az ipari termelés 250 százalékkal növekedett. Az olajból származó bevételek tették lehetővé, hogy a térség legerősebb hadseregét hozzák létre. Az elmúlt év 7,3 milliárd dolláros költség- vetéséből tavaly 1,4 milliárdot fordítottak a 250 ezer fős hadsereg korszerű felszerelésére. A sah rugalmas politikája nemcsak a Szovjetunióval történő kapcsolatokat egyengette, de útját állta annak is, hogy az amerikai érdekeltség a Ni- xon-doktrína alapján katonailag védje „szövetségese“ érdekeit. S a gazdasági kooperációnak köszönhető — melyet nem vezetnek politikai (és katonai) célok —, hogy a szovjet—iráni kapcsolatok 15 éves terve a konkrét együttműködés rögzítésével lényegében lépéshátrányba hozta az Egyesült Államokat. Afganisztán stratégiai helyzetét az határozza meg, hogy ennek a társadalmilag rendkívül elmaradott országnak hosszú szárazföldi határa van északon a Szovjetunióval, keleten (egészen rövid határa J Kínával, nyugaton Iránnal, délen és délkeleten pedig Pakisztánnal. A mostani kabuli mozgásban Teheránt és a térség országait elsősorban az érdekli, milyen lesz az ország külpolitikája. Afganisztán eddig semleges politikát folytatott, s távol maradt a katonai csoportosulásoktól. Pakisztánnal azonban évtizedes az ellentét az úgynevezett Du- rand-vonal miatt. Az angolok ugyanis önkényesen húzták meg az egykori brit India és Pakisztán határát, megosztva ezzel az egyik legfontosabb törzsi területet. A Paktunisztán- probléma Duad fellépésével ugyanis — aki most már mint köztársasági elnök támogathatja a Pakisztánban élő, iráni nyelvcsoporthoz tartozó paktu- nok elszakadási törekvéseit — ismét felvetődhet. 1961—63 között, tehát Duad miniszterelnökségének utolsó esztendeiben még a diplomáciai kapcsolat is megszakadt a két ország között. Teherán ugyanis attól tart, hogy Pakisztán más nemzetiségei is követelhetik az önállóságot és függetlenséget, s így a paktun-kérdés láncreakciójaként Pakisztán léte is kétségessé válhat. Ez viszont Afganisztánnak és Indiának kedvezne. Irán fegyverkezése, valamint Teherán és Islamabad érdekköz össégének erősítése mögött tehát ilyen érdekek és szempontok is meghúzódnak. A „kéthetes háborúból“ egyébként — mint ismeretes —• India került ki győztesen, s ez megerősítette az ország stratégiai helyzetét. Pakisztán súlya viszont jelentősen csökkent, s a belpolitikai villongások miatt helyzete még távolról sem szilárd. Ugyanakkor új állam jött létre az egykori Kelet-Pakisz- tán területén, mely baráti viszonyt tart fenn Indiával, s pozitív semlegességl politikát folytat. Banglades létrejötte és Pakisztán katonai veresége közvetve Kína és az Egyesült Államok stratégiai vereségét is jelentette, s ezzel pozícióvesztést is ezekben az országokban. Ilyen szempontból is meg* nőtt tehát Irán és Pakisztán szerepe. Ezek az országok ugyanis az Egyesült Államok számára a Perzsa-öböl stratégiai biztosítása mellett — melynek az arab olaj szempontjából kulcsfontossága van — a katonai-politikai együttműködés révén ellensúlyozni tudnák India helyzetét. Nem véletlen hát, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök iráni kollégájának külön nyomatékkai hangsúlyozta a kollektív biztonság érdekeit, s a kölcsönös megértés fontosságát. F. Z.
