Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-30 / 206. szám, csütörtök
FOLYTATOKNAK A LENGYEL—CSEHSZLOVÁK MEGBESZÉLÉSEK Varsó — Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap lengyelországi látogatásának harmadik napján ellátogatott a varsói rádiókészülékek gyárába. Elkísérte őt Tadeusz Wrzaszczyk lengyel gépipari miniszter és Jan Musal, hazánk varsói nagykövete. A látogatás során Kempný elvtárs megismerkedett a gyár termékeivel, különösen a világ különböző tájaira exportált magnetofonokkal és gramofonokkal. A vendég különösen arról érdeklődött, hogy milyen a gyár távlati fejlesztési terve és a munkatermelékenység növekedése. Délután Josef Kempný folytatta hivatalos megbeszéléseit Ján Szydlak elvtárssal, a LEMP KB titkárával. SÚLYOS FÖLDRENGÉS MEXIKÓBAN Mexikóváros — Az ország tői ténetében eddig legsúlyosabb földrengés kedden hajnalban történt, amely ö percig tartott és a hivatalos adatok szerint eddig 924 ember életét követelte. Ezenkívül több mint 2 ezer sebesültet ástak ki a romok alól. Az áldozatok pontos számát igen nehéz megállapítani, mert még mindig nem tudták helyreállítani a kapcsolatot a főváros és a fővároslót 250 kilométerre délre elterülő katasztrófa sújtotta kerület között. Az otthontalanná vált emberek tízezrei a szabadban töltötték a szerdára virradó éjszakát. A legsúlyosabb károk a földrengés epicentrumában, a 15 ezer lakosú, Ciudad Serdan városban keletkeztek, ahol 150 ember lelte halálát. Az ország történetében eddigi legnagyobb földrengés következményei annál is súlyosabbak, minthogy a közelmúltban az egy hónapig tartó özönvízszerű esőzés nyomán sok helyütt kiöntötték a folyók és az árvíz rettenetes károkat okozott. Tetejében az árvíz után pusztított Mexikóban a Brenda nevű hurikán is. LIP, LIP HURRÁ... Ha formailag nem is, tartalmilag a címben megjelölt kiáltás zúg hömpölyög keresztül- kasul Franciaországon. A legutóbbi hírek továbbra is arról tanúskodnak, hogy a besanconi LIP óragyár dolgozóinak drámai küzdelmét nemcsak kiáltásokkal, hanem a szolidaritás megható megnyilvánulásaival támogatják Franciaország dolgozóinak legkülönbözőbb rétegei. Ennek érzékeltetésére álljon itt csupán két látványos példa: a LIP-gyárakkal való közösségvállalás demonstrálására huszonnégy órán keresztül szüneteltették munkájukat a francia rádió és televízió munkatársai és figyelmeztető sztrájkot tartottak a párizsi tőzsde alkalmazottai. Jogos kérdés: Franciaországban, ahol távolról sem ritka a tőke és a munka ilyen összecsapása, miért váltott ki Ilyen hatalmas visszhangot egy vidéki, besanconi gyár harca? Végül is a LIP mindössze egy patinás, ismert nevű óragyár. A válasz kiderül, ha rövid visz- szapillantást szentelünk a történteknek. Kommentárunk A besanconi üzem esztendők óta gondokkal küzd. A tulajdonos, régi elavult módszerekkel lavírozott a bel- és főleg külföldi konkurrencia ellenére. A munkások és alkalmazottak fölött megjelent az elbocsátás Damoklesz-kardja. Ekkor szánták rá a dolgozók magukat arra, hogy megmutassák LIP nek és a világnak: a gyárat meg kell menteni. Szokatlan harci formát választottak: egyszerűen megszállták a gyárat és átvették az igazgatást. Augusztus 15-én azonban a ha tóságok lesújtottak: csendőrség szállta meg a gyárat, a nagytőkével összefonódott igazgatási apparátus nem is nagyon titkolta, hogy veszélyesnek tartja a LIP-gyári precedenst. Ami történt a csődig, tipikus a mai Franciaországban. A hatóságok azt akarták megakadályozni, hogy az ezt követő százhúsz nap is tipikus legyen. Ezért váltott ki országszerte érzelmeket — és akciókat — a besanconi óragyár dolgozóinak harca. A krakkói Orvosegyetem szakértői kidolgozták a foglalkozási betegségek rendszeres megelőzésének alapelveit. Felvételünkön dr. Kiec professzor munkatársaival. ^Foto: ČSTK SZTRÁJKOK, TÜNTETÉSEK London — A hírügynökségek számos nyugati országokból jelentettek sztrájkokról, tüntetésekről szóló híreket. Az angol Chrysler villanyerőművek munkásai már harmadik hete folytatják béremelési sztrájkjukat, jóllehet az üzem vezetősége szigorú ellenintézkedéseket helyezett kilátásba. David Basnett. a városi köz- alkalmazottak szakszervezetének főtitkára kijelentette, hogy a konzervatív kormány teljes felelősséggel tartozik a brit dolgozók életszínvonalának gyors emelkedéséért. Megállapította, hogy a kormány a monopol üzemek érdekeinek vedelBizonytalanság az egyiptomi—líbiai egyesülés körül Kairó — Kairóban továbbra is teljes a bizonytalanság Egyiptom és Líbia tervezett uniójának sorsával kapcsolatban. A két ország államfőjének, Szadat és Kadhafi kairói tanácskozásának eredményeit — az Al Ahram című egyiptomi lap szerint — rövidesen nyilvánosságra hozzák. A lap tudni véli, hogy sikerült kompromisszumos megállapodásra jutni a szeptember 1-re tervezett és az unió sorsáról döntő népszavazás kérdésében. Mint ismeretes, a líbiai vezető azt kívánta, hogy a szavazás az unió azonnali életbelépéséről döntsön, míg Szadat a fokozatos egyesítés híve. mével súlyos terheket ró a munkás tömegekre. Bonn — Már negyedik hónapja tart a nyugatnémet repülőtéri alkalmazottak sztrájkja. A bérek emeléséért és a munka- feltételek javításáért folyó küzdelem súlyos gondokat okoz a nyugatnémet légi közlekedésnek. A sztrájkolókat nem riasztotta vissza az a bejelentés sem, hogy tömeges elbocsátásokra, illetve bírósági felelősségrevo- násra készülnek ellenük. Számos nyugatnémet nagyüzem dolgozói is sztrájkba kezdtek béreik emeléséért. A kormány képviselői most tárgyalásokba kezdtek a nagyobb ipari üzemek szakszervezeteinek képviselőivel. Párizs — Seguy, a Francia Általános Munkás-szövetség (CGTJ főtitkára a LIP óragyár munkásaihoz intézett levelében hangsúlyozza, hogy harcukat feszült figyelemmel kíséri. A főtitkár hangsúlyozta, hogy folytatni kell a tárgyalásokat az óragyári munkások jogos követeléseinek kielégítéséért és felszólította őket, hogy őrizzék meg akcióegységüket igazságos harcukban. A legnagyobb párizsi személygépkocsi üzem, a Renault Müvek dolgozói tegnap szolidaritási nagygyűlést tartottak az óragyár sztrájkolóinak támogatására. Hasonló szolidaritási gyűlésre került sor Toulouse nagyobb üzemeiben is. Buenos Aires — Argentína 19 tartományában több mint félmillió tisztviselő kezdett sztrájkba, tiltakozásul társaik törvénytelen elbocsátása ellen. A sztrájkot az állami alkalmazottak szövetsége hirdette meg. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tegnap hazautazott a Szovjetunióból, ahol szabadságát töltötte. AZ INDIAI Madrasz államban kiadták Leonyid Brezsnyev beszédeinek gyűjteményeit, amelyhez az Indiai Kommunista Párt főtitkára írt előszót. NORMAN KIRK, új-zélandi miniszterelnök bejelentette, oka van feltételezni, hogy Francia- ország újabb nukleáris robbantást hajtott végre a Csendesóceán déli térségében. KAUNDA, zambiai elnök bejelentette, hogy új tagokat nevezett ki- a kormányba és a párt vezetőségébe. A NYUGAT BERLINI szenátus hivatalos statisztikát tett közzé az alapvető fontosságú élelmiszerárak emelkedéséről Nyugat- Berlinben. Például a kenyérfajták 12,3 százalékkal emelkedtek. A LEMP Politikai Bizottsága megtárgyalta a lengyel gazdasági reform eddigi gyakorlati tapasztalatait és megállapítja, hogy az új rendszer bevezetése eredményeként meggyorsult a termelés és a munkatermelékenység növekedési üteme. TOKIÓBAN gyújtópalackot dobtak az amerikai nagykövetség épületére. A merénylet tettese eltűnt az utca forgatagában, a robbanás nem követelt áldozatokat. ELHALASZTOTTÁK annak az amerikai rakétának a fellövését, amely kamerákat vitt volna a világűrbe, hogy ellenőrizze a Skylab űrállomás napfizikai méréseit. A halasztást az egyik kamera meghibásodása tette szükségessé. PÁRIZSBAN kiadják Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárának könyvét, amely a párt tevékenységével és jelenlegi politikájával ismerteti meg olvasóit. ALMA-ATÁBAN folynak az előkészületek az afrikai és ázsiai országok íróinak szeptember 4-én kezdődő konferenciájára, A SPANYOL rendőrség bejelentette, hogy kommunista tevékenység vádjával húsz személyt őrizetbe vettek. A letartóztatottak diákok és munkások. 1973. VIII. 30. Egy nappal hamarabb in- E dúlt el tervezett közel- keleti kőrútjára Waldheim ENSZ-főtitkár. Az indoklás szerint azért, hogy Cipruson eszmecserét folytasson a szigetországban állomásozó ENSZ-csa- patok főparancsnokával, illetve, hogy Genfben találkozhassék közel-keleti főmegbizottjával, Gumiár farring svéd diplomatával. A főtitkár a hét elején megérkezett körútja első állomására, Damaszkuszba. Ezt követően ellátogat Libanonba, Izraelbe, Jordániába és az Egyiptomi Arab Köztársaságba. Vajon milyen eredménnyel jár majd Waldheim, s látogatása nyomán reményteljesebbek- ké válnak-e a kilátások a közel-keleti kérdés rendezésére, — ez foglalkoztatja most a világ közvéleményét. Igaz ugyan, hogy a nemzetközi politikában a „váratlan“ fordulatok (főleg ha diplomáciai lépésről van szó) szokatlanok, s maga Waldheim is rendkívül tartózkodóan nyilatkozott útja kilátásairól, az események mégis mintha azt mutatnák, újabb lehetőségek vannak születőben. Oj képlet kezd kialakulni, s ebben a távlati megfontolások is lényeges szerepet játszhatnak. Waldheim tehát nem vitt magával konkrét javaslatot, s mint mondta, elsősorban tájékozódni akar a felek álláspontjáról, nem kétséges azonban, hogy a világszervezet főtitkárát az a cél vezérli, hogy megpróbálja a holtpontról elmozdítani a hat éve megfeneklett helyzetet. Kérdés, persze, Izrael milyen fogadtatásban részesíti Waldhei- mot, aki kissé a Jarring-i miszsziót vállalta magára. Ez utóbbiban kétségtelenül szerepet játszik az is, hogy az ENSZ- közgyülés szeptember 28-án kezdődő ülésszakára Waldheim körvonalazni akarja, esetleg előkészíteni — éppen a szembenálló felek álláspontja ismeretében — egy olyan javaslatot, va — kötelezettséget vállalni a megszállt arab területek kiürítésére, kérdéses, az érintkezési pontok keresésében mennyire jut Waldheim. És ez utóbbi annál inkább kérdéses, mivel az izraeli héják az utóbbi hónapokban nemcsak az „állami terrorizmus“ útjára A közel-keleti körút mely a megoldás felé segítené a közel-keleti se béke, se háború ügyét. Waldheim álláspontja nem ismeretlen a világ előtt. A közelmúltban tették közzé a világ- szervezet évi jelentését, melyben a főtitkár beismerte, hogy a világszervezetnek az elmúlt évben sem sikerült előrehaladást elérnie a közel-keleti kérdés rendezésében. S ezért az állapotért egyértelműen Izraelt tette felelőssé, mely továbbra sem hajlandó együttműködni a világszervezettel, figyelmen kívül hagyja a közgyűlés és a Biztonsági Tanács határozatait, s továbbra is megszállva tartja az arab területeket. Az a tény, hogy Waldheim az arab területek kiürítését és a palesztin nép fogainak rendezését tartja kiinduló pontnak, vitathatatlanul kedvező feltételeket teremt az arab országokban folytatandó tárgyalásokra, annál kevésbé mondható azonban ez el az izraeliről. S mivel jól ismert, hogy a Jarring-misszió éppen azon bukott meg, hogy Tel Aviv nem volt hajlandó — az 1971. február 8-i kérdőívre válaszolléptek, hanem továbbra is kihívóan azt hangoztatják, hogy Izrael nem hajlandó régi határai mögé visszatérni. Más szóval: csupán részleges megoldásra hajlandók ... Mose Dajan izraeli hadügyminiszter az amerikai NBC-nek adott rádió- és televíziónyilatkozatában azt hangoztatta, hogy Izrael nem akarja megtartani az összes elfoglalt arab területeket, a „határkiigazításról“ folyó tárgyalásokon azonban nem lehet vitás egyes területek hovatarto- zandósága. Eszerint Izrael igényt tart az egész Golan-fenn- síkra, s bár nem tekinti végleges határnak a Szuezi-csator- nát, itt sem hajlandó visszavonulni az 1967-es fegyverszüneti határok mögé. A gazai övezetet sem hajlandó Izrael „felosztani“, s lényegében a hatnapos háború egyetlen országánál sem fogadja el a korábbi határokat. Izrael tekintélye jócskán csorbult az elmúlt hetekben, s terrorakcióinak köszönheti, hogy a Biztonsági Tanácsban még az. Egyesült Államok is kénytelen volt megszavazni azt a határozati javaslatot, mely légikalózkodásai miatt elmarasztalta. Vészjósló figyelmeztetés ez annak az országnak, amely egyelőre — éppen az amerikai fegyverek miatt — a legnagyobb katonai hatalom a Közel- Keleten, mindmáig azonban kihívóan visszautasított minden konstruktív javaslatot. Hadd említsük meg itt azt is, a világszervezet mostani közgyűlésétől azt is várják, hogy a közel-keleti válság politikai rendezésének alapját képező 1967. november 22-1, 242-es számú határozatot kiegészítésekkel látják el. Ezek a kiegészítések — nyugat-európai országok előterjesztésében — megszabnák a megszállt területek kiürítésének határidejét is. Nem mellékes egyébként az sem, hogy Szadat elnök ezekben a napokban Fejszal király- lyal tárgyalt. A tárgyalások nemcsak az Egyiptomnak nyújtandó pénzügyi segítségről folytak, hanem a közös fellépésről is. Szaúd-Arábia ugyanis az egyik főszállítója az arab olajnak, Fejszal király azonban a napokban közölte, megfontolás tárgyává teszi az olajtermelés növelésének további korlátozását, mivel az Egyesült Államok támogatja Izrael agresszív terveit. Feltehetően az arab politika egyeztetéséről lesz szó az el nem kötelezett országok vasárnap Algírban kezdődő értekezletén is. S bár Kadhafi ezekben a napokban továbbra is Egyiptomban házal, s az egyiptomi—líbiai unió megvalósítását szorgalmazza — eleve elmarasztalva Szadat elnököt, ha az unió nem jön létre — Egyiptom számára most mindennél fontosabb, hogy a fanatikus muzulmán elképzelései helyett annak nyitját keresse, hogyan lehet az olajat az arab ügy szolgálatába állítani. Az „olajfegyver“ t^hát, mint kényszerű felismerés, most kezd nem is éppen hatástalan eszközzé formálódni az arab politikában. Az Egyesült Államok politikai és üzleti körei már figyelmeztetnek erre, s azt szorgalmazzák, a kormány tegye kiegyensúlyozottabbá közel-keleti politikáját. Az energia-probléma megoldása ugyanis nehezen képzelhető el a közel-keleti olaj nélkül, azért Washington akarva-akaratlanul előbb-utóbb lépéskényszerbe kerül. A közel-keleti képlet szempontjából nem mellékes, hogy látványos karrierjét most külügyminiszterséggel megkoronázó Kissingertől azt is várják, hogy Közel-Kelet kérdésében is — melyet a világ legveszélyesebb térségének nevezett — tesz valami látványosat. Mert bár mindeddig észrevehetően távol tartotta magát az ügytől, a párizsi Vietnam-meg- állapodások, valamint a Peking- gel és Moszkvával való kapcsolatok újraértékelése után ezen a ponton is a realitások felé mozdíthatná az amerikai dollármilliókon és Phantomokon pöffeszkedő izraeli makacsságot. Látványos és gyors eredményre most sem lehet számítani, a képlet új módozatai azonban mindenképpen figyelmet érdemlőek! FONOD ZOLTÁN
