Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-29 / 205. szám, szerda
AZ ŐRNAGY KISKATONAI A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a Tri Duby repülőtérre •— többek között —Nyikolaj Mi- ronoo őrnagy vezetésével egy aránylag kis létszámú, 12 főből álló csoport érkezett. Ehhez a csoporthoz tartozott Capla lg nác, mint tolmács, Gr nác /án, mint összekötő, mindketten kipróbált szlovák partizánok, akik az előző hónapokban a Csupajev partizánbrigád harcaiban már részt vettek, továbbá két szovjet rádióslány, mindketten adó vevő, hordozható rádió- állomásokkal felszerelve és Ve dór Ivanics Leóin hadnagy, az őrnagy helyettese, politikai tiszt, valamint -hat szóvjel katona. Moravcsik Pál A csoport az akkori szlovák— —magyar országhatár közelében len/ő öelovcei (csalli) erdő ségbe vonult. Hosszú-hosszú hetek teltek el, míg végre a II. ukrán front akkor már Budapest térségében állomásozó parancsnokságának rádióállomása a csoport rádiójelentését megkapta. A néhányszavas rádióKrizsák István üzenet tájékoztatta a parancsnokságot, hogy a csoport Belu- ja mellett a „12-es pont“ közelében, a csábrádi erdőben egy egy bunkert épített, mintegy 30 kiskatonát szervezett be — szlovák és magyar katonaszökevényekből, bújdosó kommunistákból, menekült zsidókból — és majdcsak ugyanannyi hírszerzőt a környék szlovák és magyar lakosú falvaiban. Azután a kapott utasítások alapján a csoport felvette a harcot a fasisztákkal. KÜLÖNÖS HARC volt ez, mert az adott utasítás értelmében a csoport arra törekedett, hogy minél több hírt küldhes sen az ellenséges katonai alakulatok mozgásáról, s ugyanakkor minél nagyobb károkat okozzon az ellenségnek, főleg katonai szempontból jelentős létesítmények felrobbantásával, s ha csak lehet, kerülje a köz vet len, f egy er es összetűzést. Vasútvonalat, hidakat robbantottak. 1944. november 29-én az Ipoly völgyében Domaníky es Hont. Tesáre községek között úgy megrongálták a vasútvonalat, hogy teljesen megbénító! ták az összeköttetést. December elején Vyškovce nad Ipľom (Ipolyvisk) és Šahy (Ipolyság) közelében kétszer is felrobbantották a vasúti síneket. Ipolyság és Pláštovce (Palást) mellett hidakat robbantottak. Cero- vo község mellett december 2-án megtámadták és szétszórták a fasiszták egyik élelme zési alakulatát. Még Balassagyarmat környékére is eljutottak, s az egyik pusztánál megtámadták a postavonatot. A csoport közvetlen harcba csak ritkán bocsájtkozott a fasisztákkal, bár olyasmi is meg történt, mint Rikinőice (Rakon- ca) mellett, ahol' öt magyar csendőrt lefegyvereztek. A cső port tagjai közül Hrušov község közelében, ahol német gép kocsikat robbantottak fel, egy szovjet katona meghalt. Amikor december utolsó napjaiban Csali községnél fegyveres harcban egyesültek a felszabadító Vörös Hadsereg egyik alakulatával, komoly károkat okoztak a visz- szavonuló németeknek, három szakasznyi katonát lelőttek, illetve foglyul ejtettek. A csoport 1945. január 7-én fejezte l>e működését Vinica (Ipolynyék) községben azzal, hogy az őr nagy és helyettese, valamint a helyőrség parancsnoka igazolást adott a kiskatonáknak. Hivatalos, pecsétes igazolást. Aztán harcostársaknak járó baráti öleléssel elköszöntek egymástól. Továbbutazott a csoport. Számukra akkor még nem ért véget a háború. Csak a kiskatonák maradtak KÖZTÜNK ÉLNEK még ma is. Némelyik emlékezetében még elevenen élnek az emlékek. Mások már nehezebben emlékeznek vissza. Néhány nevet elfelejtettek, csak az arcra, az eseményre emlékeznek. Moravcsik Pál elvtárs, aki ma a Veľký Krtíš (Nagykürtös) városban ól, annak idején katonaszökevényként, éhezve, félig betegen csatlakozott az őrnagy csoportjához. Rengeteg élményanyag gal rendelkezik. A felszabadulás után évtizedekig mint a kerületi pártbizottság dolgozója tevékenykedett, míg nyugdíjba nem került, s bizony, panaszkodik: elhalványultak már az emlékek. Most, nyugdíjas napjaiban már több ideje van arra, hogy felidézze, rögzítse az emlékeket. Hozzá is kezdett, hogy krónikafélét írjon. Nehezen halad, mert arra például pontosan emlékszik, hogy hogyan nézett ki az a két budapesti fiú, akik a gettóból megszöktek, végig harcolták a csoport minden küzdelmét, de a nevük sehogy sem jut az eszébe. Annak ide jén biztonsági okokból csak keresztnevükön, vagy fedőnevű kön szólították egymást. Arra viszont pontosan emlék szik, hogy Vrbovka (Varbó) községben dr. Lengyel volt a csoport hírszerzője, aki rend szeresen gyógyszert is adott a csoportnak. December 1-én nagy csomag kötszert, különféle tablettákat hoztak tőle. Másnap 35 gárdista razziázott a faluban. Egyetlen partizánt sem találtak, de az orvost és családját magukkal hurcolták. A nyolcéves, kis Lengyel Ág neska lejét puskatussal verték szét, később az egész családot lelőtték. MA IS TEVÉKENY antifasisz ta harcos Palást községben Kri zsák István, elvtárs, aki a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége helyi szervezetének elnöke, a postahivatal kézbesítője. Már ő sem emlékszik pontosan mindenre. A híd felrobbatására emlékszik, tudja, hogy Velební József, két szovjet katona és két partizán szervezte ezt az akciót. Falubeli volt Velební József, s valaki beárulta a hatóságoknál, el is hurcolták a németek, sohasem került haza. Talán valamelyik koncentrációs táborban halt meg. Azokra a harcostársakra, akik a környéken élnek, persze hogy emlékszik. Ra koncán Miskolci István erdész volt a csoport hírszerzője. A Korbei család gondoskodott a csoport élelmezéséről. Igaz, hogy ő csak az egyik rádióslányt ismerte. Olgát, aki ma a kijevi bírósú gon ügyésznő, de nép emlék szik vissza például annak a magyar fiúnak a nevére, akit a régi országhatár közelében el fogtak a határőrök, s megöltek, pedig éppen a rádióállomás ál helyezését kellett volna biztosítania .. Régen volt. Erre hivatkozik, meg arra, hogy a front elvonu lása után Krupinára behívták: a fegyveres közbiztonsági szol gálatot akkor szervezték meg, szükség volt rá. Később a postahivatal vezetője lett, két meg bízatási időszakban a nemzeti bizottság elnöke, rengeteg olyan ügy, probléma foglal koz tatta, mely megkoptatta az emlékeket. Rendszerint csak olyan kor szoktak eszébe jutni, ami kor a fiatalokkal, a pionírokkal beszélgetést szerveznek, s azok kíváncsiskodni kezdenek: Hogy is volt? MÉG EMLÉKEZNEK azért, ha hiányosan is, ha néha tévesen is, de azért emlékeznek az őr nagy kiskatonái, akik ma már koros emberek, s nemcsak a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadítás harcaiból vették ki részüket, hanem a szocializ mus építésének küzdelmeiből is. Máshol is élnek hozzájuk ha sonlók, nemcsak Nagykürtösön és Paláston. Kérdezzük őket, hisz oly szép a visszaemlékezés, hogy már akkor is együtt harcoltak, együtt küzdöttek az oroszok, a szlovákok és a ma gyárok . .. HAJDÚ ANDRÁS A felvételeket TŐT HP Ál, GYULA készítette Elenu Lazinovská: Partizánok a vasúti töltésnél Valahányszor a Szlovák Nemzeti Felkelésről hallok, vagy olvasok, mindig nagy tiszteletet érzek résztvevői iránt. Micsoda elszántsággal kellett rendelkezniük e nagy történelmi esemény harcosainak, akik nagyon jól tudták, hogy a fasiszta fészek kellős közepébe kívülről nem jöhet segítség, hiszen köröskörül mindenütt németek uralkodtak. E gondolatok jártak az eszemben és hasonló tiszteletet éreztem a napokban a velem szemben ülő, ma már 72. életévét taposó régi harcos, Michal Skultély iránt, akinek 29 esztendővel ezelőtt élete szinte naponta kockán forgott. Azok közé tartozott, akik nappal békés, félénk emberek látszatát keltették, ám éjszakánként annál veszélyesebbek voltak a néme tekre. Závada pod Čiernym vrchom községben még fiatal korában bekapcsolódott az illegális mozgalomba. 1937-ben kapta meg a CSKP tagsági igazolványát abban a pártszervezetben, amely illegálisan működött a község igazgató-tanítójának Rudolf Ry bánnák a körültekintő irányításával Amikor a németek megszállták Szlovákiát, a pártszervezet tagjai tzonnal megalakították az illegális Forrada! a< Nemzeti Bizottságot, melynek Michal Škultéty elvtárs is tagja lett. Ennek a nemzeti bizottságnak a fegyverek beszerzése és az ellenállás megszervezése volt a feladata. Az igazgató lakásán a hatóságok leplombálták a rádiót, de azért egy kis ügyességgel mindig meghallgatták Londont is, Moszkvát is. Michal Škultéty elvtárs így emlékezik vissza ezekre a napokra. — Ryban igazgató figyelmeztetett, hogy mivel nekem hat gyermekem van, jól gondoljam meg a dolgot. ,,Itl kemény harc vár ránk“ — mondotta. Ezt feleltem neki: Nem az érdekel engem, hogy velem mi lesz. Azok jövőjéért akarok harcolni, akik megmaradnak. Ez a nézetem. parancsnok elvtárs! Amint ezeket a szavakat idézte, most is csak úgy szikrázott a szeme, mert szíve mélyéből jöttek e szavak. Michal Škultéty elvtárs harca tehát már akkor elkezdődött. Amikor kitört a felkelés, nem habozott. Azonnal ka]>csolatba lépett a parancsnoksággal, és szeptember 4-én a parancsnokság utasításának értelmében már Zemianske Kostolany körzetében végzett felderítő szolgálatot két elvtárssal együtt. A A felrobbantott híd helyett szebbet, jobbat, erősebbet építettek azóta J. JESENSKÝ: Holtakból épülsz... Csak perzselt csonkjaid, állnak, vért ömleszt mély seb és láncok csörögnek, gyászlobogókkal intesz a halálnak, győztes lobogóval az éleinek. Ó, szabadság, irdatlan erőddel győzöl, népem bilincsét zúzod, s míg száz sebből vérez, te kedvesen, szelíden hozzászegődöl ujjongó szívéhez. Te vezettél ki tömlöcbőt, romból, temetők kertjéből, hogy szétrebbeni innen karvaly és kánya... Elhullott és élő fiaink szívéből köszöntlek, drága Besztercebányai 1945. Vili. 22. SIPOS GYÖZÖ fordítása Harcolt a felkelésben parancs szerint Valašská Béláig kellett eljutniuk, s útjukról részletes helyzetjelentést vártak a parancsnokságon. Szülőfaluját kétszer rabolták ki a németek. A második támadás ellen, november 1-én, a Ján Žižka nevét viseJő brigád fejtett ki ellenállást, amelynek soraiban harcolt Škultéty elvtárs is. A több mint háromezer főnyi német túlerővel szemben azonban nem sokáig tudták tartani magukat, kénytelenek voltak visszahúzódni a hegyekbe. Később, 1944. november 20-án még több német gyűlt össze a falu közelében, mert e környék veszedelmes „partlzánfészek“ volt számukra. 1945. január 20-ra mindig szívesen emlékszik vissza Michal Škultéty. — A németek már kiszorultak szülőfalumból, a környező falvakból és a hegyi tanyákból mondja. — Ezen a napon egyik felderítőnk hírül hozta, hogy a szomszédos K š inná községben gyanús polgári személyek je>- lentek meg, akik partizánoknak mondják magukat. Volt a községünkben ekkor három szovjet partizán is. Azonnal határoztunk, és 13-an útnak indultunk, kabátjaink alá géppisztolyt rejtettünk. A gyanús idegenek közül 25-öt a kocsmában, 50-et pedig a községben kaptunk el; nem partizánok voltak ugyanis, hanem partizánoknak öltözött németek. Cselük ekkor sem sikerült. A németek a háború utolsó hónapjaiban is kegyetlenked- tek, sőt bosszúállásuk ebben az időszakban nem ismert határokat. Még ma is borzongva gondol vissza Škultéty elvtárs 1945 február 10-re, amikor a németek ismét elfoglalták szülőfaluját, Závadát. Két környező hegyi tanyát felgyújtottak, a férfiakat a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, közülük huszonnyolcat megöltek, akik pedig később hazatértek, annyira soványak, gyengék, betegek voltak, hogy borzalom volt rájuk nézni. A felszabadulás utáni' években Csallóközbe került Michal Škultéty elvtárs. Azóta a Ze^ mianská OlCa (Nemesócsa) közelében levő Öcsaréten él. Alapító tagja volt az efsz-nek, s mindig becsületes kommunistaként dolgozott. Pártszervezetében ma is aktívan dolgozik. Szocialista társadalmunk jelenlegi építésébe már nem kapcsolódik be. Élvezi nyugodt megélhetést biztosító nyugdíját, szemléli azok munkasikereit, akiknek boldogabb életéért harcolt 29 évvel ezelőtt. Öröm tölti el a szép eredmények láttán. Sokszor elmondja magában: „Mégis érdemes volt harcolni!“ KOLÜZSI ERNŐ 1973. VIII. 29. Besztercebánya
