Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-27 / 203. szám, hétfő
SB 1973 III. 27. r AZ ÖSSZPONTOSÍTÁS Wiadislaw Komar lengyel síiiyiükő évekig kereste az nsszpuntusi- tás számára legmegfelelőbb formáját, s a legjobkor, a nyári nlinv* pia idején meg is találta. Kzért nyerte 21,18 méteres^teljesítmény- nyel asúlylökők versenyét / BONINSEGNA, A TIZENEGYES-KIRÁLY Ma már nem kell külön bizonyítani, hogy minden verseny és minden mérkőzés sorsa milyen nagy mértékben függ a sportolók testi és lelki felkészülésétől. A két fajta felkészülést napjainkban szinte már lehetetlen elválasztani egymástól és nem állíthatunk fel közöttük semmiféle minőségi sorrendet. Talán mégis az a különbség a kettő között, hogy a fizikai felkészülésnek, vagyis az edzésnek minden sportágban megvannak a maga előírásai és kialakult szokásai, viszont a pszichológiai felkészülés nem szorítható korlátok és szabályok közé. Itt valóban érvényes a mondás: ahány ház, annyi szokás. A szellemi felkészülés egyik fontos tényezője a sportoló összpontosítási képessége. Erről a kérdésről jelent meg az „Education physique et sport“ című francia sportfolyóirat egyik számában figyelemreméltó tanulmány. Ebből közlünk most néhány részletet. Elnémult a hangosbeszélő és csend telepedett a stadionra. A magasugró csúcsjavításra készül. A nézősereg visszafojtott lélegzettel figyeli az ugró előre-hátra mozgó testét és lécre szegezett tekintetét. A magas- ugró még néhány pillanatig összpontosít, majd nekiiramodik a lécnek, ami felett gyönyörű technikával átrepül. Egy pillanat alatt vége a feszültségnek, a közönség felmorajlik és lelkesen ünnepli a nap hősét. „Az összpontosítás diadala“ — állapítják meg a szakemberek. Az összpontosításnak igen nagy fontossága van a sportolók pszichológiai felkészítésében. A sportágak közül talán az atlétika a legalkalmasabb annak bemutatására, hogy milyen megnyilatkozásai is vannak az összpontosításnak és hogyan valósítható az meg a legjobban. Az atléta ugyanis nem számíthat senki másra, csak önmagára és az atlétikai versenyek sokfélesége lehetővé teszi a különböző magatartás- formák vizsgálatát és elemzését. Az összpontosítási tevékenység mindig függ a verseny térbeli és időbeli kiterjedésétől. Sokszor szükség van már rá napokkal a verseny előtt, sokszor pedig csak a versenyt megelőző pillanatokban. Viszont olyan versenyszám is, ahol maga a feladat olvasztja magába az összpontosítási folyamatot, s ekkor természetesen annak más a megnyilvánulási formája is. Az összpontosítás ellentéte a szétszórtság, ami nagyon gyakran tapasztalható a sportolóknál is, különösen egy hosszabb ideig tartó, megszakításokkal teletűzdelt versenyszámnál, mint amilyen például a rúdugrás. A versenyen, mint a legjobb konfliktusteremtő eseménysorozaton ütköznek ki azok a tulajdonságok, amelyekből a legmegbízhatóbban lehet következtetni az összpontosítás fokára és minőségére. Az ebben az irányban folytatott vizsgálatokból megállapítható, hogy a versenyzők tekintélyes része összpontosítás közben azonosul a megvalósítandó feladattal. Ilyenkor az összpontosításnak az az elsőrendű célja, hogy a sportoló mozgósítsa minden erejét, hogy ne pocsékolja el feleslegesen energiáit és hogy szinte robbanjon a rajt, az ugrás vagy a dobás pillanatában. Az összpontosítást ilyenkor segíti az a mozdulat, vagy annak a mozdulatnak az elképzelése is — mégpedig a megfelelő ritmusban —, amelynek a megvalósítására néhány pillanat múlva sor kerül. A versenyhelyzet emocionális jellege is nagymértékben befolyásolja az összpontosítást. Az aggódás, a nyugtalanság, a félelem, az izgalom, az idegesség olyan fiziológiai elváltozásokat okozhat, amelyek a szapora légzéstől elkezdve a lábakban jelentkező zsibbadáson keresztül egészen a szívműködés rendellenes meggyorsulásáig mind hatással lehetnek a sportoló teljesítményére. A versenyhelyzet a sportolók egy részénél megnyilvánulhat olyan fajta védekező magatartásban, amelynek eredményeként a versenyző igyekszik elterelni figyelmét a közelgő versenyről. Mással foglalkozik, beszélget társaival vagy ellenfeleivel, vagy olvas, vagy pedig szándékosan keres magának valami olyan elfoglaltságot sportszerén, ami nincs összefüggésben a versennyel. Orrá lenni az érzelmeken: ez is az összpontosítás egyik célja. A sportolók egy része ezt lazítással, a feszültség feloldásával igyekszik elérni. A lazításban, a feszültség feloldásában nagy szerep jut a légzésnek. A légzés ütemének a lassítása, a mély lélegzetvétel, a ki- és belégzés szabályozása: mind az összpontosítási szolgálja. A futóknak elsősorban a kilégzésre, az ugróknak pedig a belégzésre kell ügyelniük. Több versenyző az összpontosítás tökéletesebbé tétele érdekében behunyja a szemét, a fülén keresztül érkező zajhatásokat pedig tudata segítségével megszűri, vagy kirekeszti gondolatvilágából. így megközelítheti a szellemi elszigeteltség állapotát, amikor csak befelé fordulva, a kívánt cél elérésére tudja összpontosítani minden szellemi és fizikai energiáját. Az ilyen jellegű lazítás hozzásegíti a sportolót a nyugodt, kiegyensúlyozott magatartás megközelítéséhez. Ilyenkor a sportoló nem gondol a versenyre, nem adja át magát különféle káros képzeteknek, testét aláveti a szellem uralmának, s az önszuggesziióval rokon állapotba kerül. Ha a versenyző eljut ebbe a szellemi állapotba, akkor már gondosan és tárgyilagosan mérlegelni tudja esélyeit, valamint ellenfele képességeit, mialatt gondolatban még egyszer megismétli a verseny közben sorra kerülő mozdulatokat. Ha a szellemi magatartáson túl megfigyeljük a sportolók nál az összpontosítás külső jeleit és mozdulatait, akkor itt is sok hasonlóságot találunk, így nagyon gyakoriak a szökellések, az apró kis vágták, az izmok és az egyes végtagok lazítása, a test előre-hátra irá nyúló mozgatása, majd a mozdulatlanság és az egy helyre szegezett tekintet. Általában megállapíthatjuk, hogy vannak olyan mozdulatok, amelyek jóformán minden versenyszám előtt azonosak és vannak olyanok, amelyek csak a kérdéses versenyszám sajátos mozdulatai. így a futókra jellemző a lábak, a lábizmok és a bokák lazítása, míg az ugrókra a kéz és a kézujjak lazítása. Vannak aztán olyan versenyszámok, amelyeknél több előkészítő mozdulatra és mozgásra van szükség, de itt sem lehet általánosítani, mert akadnak olyan sportolók — nem is kis számban —, akik jóformán minden előkészítő mozdulat vagy mozgás nélkül versenyeznek. Általában azért megfigyelhetjük, hogy az atléták többsége atlétikai versenyszámonként hasonló mozdulatokat végez, így a futók mély lélegzeteket vesznek és nagyokat nyelnek. Egyesek fejüket a földre szegezve sétálnak, miközben kezüket a csípőre teszik. Lábukat rázva mozgásukat lazítják. Mások a magasba lendítik karjukat, kidomborítják mellkasu kát, egyik lábukról a másikra ugrálnak, az ökölvívóhoz hasonló mozdulatokat végeznek a levegőben, és a rajtnál szokásos mozdulatokat próbálgatják. A távol- és hármasugrók jól bemérik a nekifutó helyet, hol egyik lábukat előretéve, s erre támaszkodva hintáznak, hol pedig egyik lábukról a másikra ugrálnak. Testüket előre-hátra hajlítják, és különösen a hármasugrók, karjukat szétvetve futkároznak. A magasugrók többnyire a vállukat, karjukat és ujjaikat mozgatják. Aprózva futnak, majd mély lélegzetet vesznek, utána mozdulatlanul figyelnek, arcukat szigorúan összehúzva, szemüket a lécre szegezik. A diszkoszvetők figyelme elsősorban a vállukra és a törzsükre irányul. Karjukkal köröznek és sokan közülük ismételgetik a diszkosz kivetésénél alkalmazott csípőmozgásokat. Mások körbe forognak, vagy a diszkosszal játszadoznak. kalapácsvetésnél nagyon fontos a hajlékonyság, különösen pedig a keresztcsont tájé kának a kifogástalan állapota. A kalapácsvetők is — hasonló an a diszkoszvetőkhöz — a forgást próbálgatják és a kalapács fogását kóstolgatják. A gerelyhajítóknál a vállé a főszerep s a váll rugalmasságától függ a berántás ereje és dinamikája. Tehát itt a váll és a dobó kar bemelegítése mindennél előbbrevaló. Ugyancsak sok időt fordítanak a gerely- hajítók a gerely helyes megragadására és az ujjak megfelelő elhelyezésére. Ezek a kiragadott példák mind azt bizonyítják, hogy a figyelem-összpontosítást más és más úton lehet elérni, vagy megközelíteni. Ne feledjük el, hogy az összpontosítás egy kicsit mindig a verseny előjátéka, amikor a versenyző már megalapozhatja sikerét. Ilyenkor a mozdulatoknak és a begyakorlott szokásoknak már bizonyos mágikus erejük is lehet és a versenyző e mozdulatok segítségével teljesebbé teheti önmaga személyiségét Olaszországban nem dőlt el, hogy ki is a gólkirály, mert 17 gólt egyformán hárman értek el, mégpedig Savoldi, Rivera és Pulici. Azt azonban a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Savoldi négy gólt lőtt tizenegyesből, Rivera hetet, Pulici pedig ötöt. Egyébként az olasz labdarú- gó-ligában a játékvezetők az elmúlt idényben 62 alkalommal ítéltek büntetőt, ebből a végrehajtók negyvenhármat értékesítettek» Érdekes, hogy a bajnok Juventus Torino, valamint az AC Milan és az FC Torino egyaránt 8—8 tizenegyeshez jutott és mindegyiket értékesítették. A maga nemében egészen különös • tizenegyes-sorozattal dicsekedhet Boninsegna, aki 1969 ősze óta tizenhétszer futott neki a tizenegyes pontra lelett labdának, lövéséből mindig gól született. Ezzel túlszárnyalta Sentimenti csúcsát, aki tizenhat alkalommal érvényesítette góllá a büntetőt. Boninsegna, az Inter Milano játékosa, 12 gólt lőtt már tizenegyesből, s eddig összesen 98 esetben vette be az ellenfelek kapuját. Az olasz bajnokság jelenlegi szereplői között nálánál csak négy eredményesebb játékos volt. Allafini 200, Riva 132, Rivera 107 és Mazzo- la 106 góllal járult hozzá csapata sikeréhez. Az örök olasz ranglistán a következő az élcsoport helyzete: 1. Piola 290, 2. Nordhal (a Svédországból szerződtetett profi) 225, 3. Meazza 218 góllal. A csehszlovák tizprúbázó, Pernica minden mozdulatán látszik a3 óriási erőfeszítés, a nagy akarás FELLENDÜL A SPORTÉLET? jelka (Jóka) községben 1948- ban alakult meg a labdarúgó- csapat. Az 50-es évek elején a járási bajnokságban indult. Különösebb eredményt nem sikerült elérnie. Sokszor volt a fel- jebbjutás várományosa, a várt siker mégis elmaradt. így azután a jókaiak ma is a járási bajnokság III. osztályában szerepelnek. Két esztendeje a csapat csaknem szétesett. Akkor vette át az edzések vezetését Varjú Ferenc, a csapat magára talált, a táblázat közepén végzett. Az elmúlt idényben edzőcsere történt és Halaj edzőnek tovább sikerült fokoznia a játékosok harci kedvét. Nemrégen még c?ak 30—40 ember látogatta a mérkőzéseket, most 150—200 szurkoló bíztatja az együttest. Az egyesületet a helyi szövetkezet támogatja, a játékosok társadalmi munkával hálálják meg a segítséget. Jókán új futballpálya építését tervezték, s a munka nagy részét társadalmi munkával akarták elvégezni. A 4000 lakosú községben a sport jelenleg egyenlő a labdarúgással. Ezen is szeretnénk változtatni. Sokan érdeklődnek az asztalitenisz iránt, télen pedig majd sakktornát is rendeznek. A legfőbb feladat felemelni a tagok létszámát. GÜRFÖL JENŐ Csinosodnak a sportpályák A levicei (lévai) járásban egyre több községben építenek új öltözőket. Gombamódra szaporodnak a bekerített sportpályák is. Vefký Dur (Nagy- győröd) községben 225 000 korona értékű öltözőt építettek a sportolók a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet hathatós anyagi támogatásával. A falu polgárai 3000 brigádórával járultak hozzá a létesítményhez. A helyi Družstevník tagjai tehát méltó öltözőkhöz és klub- helyiségekhez jutnak. A labdarúgók húsz éven át a III. osztályban szerepeltek. Hronské Klačany (Ga- ramkelecsény) községben a sportegylet tagjai 150 000 korona értékű öltözőt építettek, s az egyik helyiséget sportklubbá alakították át. Itt televízió és társasjátékok is találhatók. A nagyob jelentőségű tv-adá- sokat a játékosok közösen tekintik meg. Az „önmagunknak“ elnevezésű Vranov — Levice járások közötti versenyben a sportpályát bekerítették, s a környékét csinosabbá tették. A sportegylet a község büszkesége. A levicei járás sportbizottságának dolgozói az egységes politikai nevelő munka keretén belül majdnem minden községben testnevelési egyesületeket szerveznek. A fiatalok a kocsma helyett a sportpályán töltik szabad idejüket, s a szurkolói' is kellemes szórakozáshoz jutnak. Nyáron új sportegyesületek alakultak például Slatina (Szalatnya), HrLovce (GYERK), Tupá (Tompa) és Dolné Semerovce (Alszószeme- réd) szövetkezete mellett alakult meg a Družstevník nevet viselő sportegyesület, de Prese- lany nad Ipľom (Pereszlény), Ipeľské Uľany (Ipolyfödémes), Pastovce (Pásztó) és Bohunice községekben is alakult egyesület. A Slovan „B“ Šahy a járási IV. osztályú bajnokságba nevezett, s így egyre szaporodnak a testnevelési egyesületek. Valahány kisközségben is szeretik a sportot és ez örvendetes jelenség. A sport népszerűsítésénél jelentős szerepet játszanak a falusi pártszervezetek is. VERESS VILMOS
