Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-21 / 198. szám, kedd
Hősi harcok színhelyén AZ EMLÉKMŰ ALAPKÖVÉT MÁR ELHELYEZTÉK Zolná község határában, a Zvolen felé vezető út szélén egy repülőgépszárny hívja fel az arra járók figyelmét. Az egykori repülőgép szárnya tulajdonképpen emlékmű: dicső harcok emlékét hirdeti. Az alumínium szárnyra írt szöveg arról beszél, hogy 1944-ben a zólyomi csehszlovák vadászezred repülőtere volt itt. Az ezred a harcok során a levegőben 11, a földön pedig 9 ellenséges repülőgépet, továbbá 77 teherautót, három tüzérségi és aknavető üteget és egyéb hadi- technikát semmisített meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés alatt az ezred összesen 573 repülést hajtott végre. Olyan fegyvertény ez, mely ma is méltó elismerést érdemel, s melyről nem szabad megfeledkezni. Éppen ezért jogos a helyi lakosságnak az a követelése, hogy a hősi harcoknak minél hamarabb méltó emlékművet kellene állítani. Ez azonban egyelőre nem történt meg, pedig az építendő emlékmű alapkövét, uz üt szélén elhelyezett szárny tőszomszédságában — még az SZNF 25. évfordulója alkalmából — ünnepélyesen elhelyezték. — Ez az alapkő — mutat kísérőm egy sziklára, melyen ez a szöveg üli: „Alapkő a zolnái emlékműhöz“. Kísérőm Ján Fráűa pedagógus, a község krónikása, aki megmutatja, hol álcázták annak idején a katonák a bevetésre váró repülőgépeket. Az Očovka patak fákkal sűrűn benőtt, cík- cakkos partjára mutat. Aztán a sík terület felé emeli karját: — Itt startoltak a vadászgépek — mondja. Nagyon hosszú távot futottak a földön, hogy ne ott szálljanak fel, ahol előjöttek. Ezt azért tették, hogy a németek ne derítsék fel rejtekhelyüket. Az egykori repülőtér helyén ma rét zöldéi 1 és gabonát termesztenek. A magasból repülőgép zúgása hallatszik. A felhők közt egy pillanatra meg is csillan, de aztán ismét eltűnik. Most már csak az eget látom, s a mintegy 8 km-nyire húzódó, 1459 m magas Pol'ana- hegyel. A nap fényében megcsillan az egykori repülőgép szárnya is, mely előtt két virágtartó áll. A virágtartóban frissen öntözött virág ékeskedik. Hallgatom kísérőm szavait: — A község lakossága minden erejét megfeszítve dolgozott a repülőtér elkészítésén. El kellett távolítani a dombokat, a gödröket, az árkokat, a barázdákat, hogy megjöhessenek az első repülőgépek. Senki sem sajnálta, hogy elveszik a földjét. Hihetetlenül gyorsan, három hét alatt készült el a katonai repülőtér. Az első repülők szeptember 17-én érkeztek meg, s mintegy 40 napig — Becsületes helytállással valósítjuk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát — mondja Ján Kmet'ko vettek részt a harcokban. Ezért lett később szeptember 17. a csehszlovák repülők napja. Községünket később (az SZNF 25. évfordulója alkalmából) a felkelésben való részvételért, de főleg a repülőtér építése terén szerzett érdemeiért a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Magáról elmondja, hogy előbb besorozták, majd a hadsereggel átment a hegyekbe. Egyenruhát november 4-ig viselt. 1945 februárjában a németek a község minden férfi lakosát — kivéve a szolgálatban levő vasutasokat — összegyűjtötték, hogy Németországba hurcolják. De csak öten kerültek el, a többi megszökött. Volt, aki szalmakazalban, vagy trágyadombba vájt bunkerban talált búvóhelyet. Érsekújvári kontrasztok ... (Tóthpál Gyula felvétele) Érdekes történetet elevenít fel az illegális sajtó elrejtésével kapcsolatban. A partizánok újságját a zolnáiak a Hlinka Gárda helyi elnökének pincéjében rejtették el, mert arra számítottak, hogy ott senki sem fog keresgélni. Nem is találták meg a németek a titkos sajtót. Zolná község 1945. március 15- én szabadult fel. Ezen a napon azonban a zolnáiak örömébe üröm is vegyült, hiszen 1945. március 15-én halt hősi halált Juraj Halaj, a forradalmi nem zeti bizottság előkészítő bizottságának az elnöke. A dicső harcokra Zolná lakosai még ma is emlékezríek. Ján Kmet'ko, az egységes földművesszövetkezet aielnöke is pontosan idézi az egykori eseményeket: — Községünk polgárai mindig szorongva várták, vissza érkezik-e a támadásra indult repülőgépünk, nem lövik-e le a németek. Egyszer egy gépet a németek lelőttek, fin akkor éppen szántottam, s a lovaim nagyon megijedtek. Azt is elmondja, hogy a fiatalok az idősebbek elbeszéléseiből ismerik a harci eseményeket, a község történetének legdicsőbb korszakát. Az évfordulók ünnepségei alkalmából mindig megemlékeznek arról, hogy Zolná milyen fontos szerepet játszott a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Megtudom tőle, hogy nemrég a községben járt František Fajtl, a repülőtér akkori parancsnoka, és csalódva látta, hogy az emlékmű még nem készült el. Ezért a járási szerveknek az eddiginél még nagyobb megértést kellene tanúsítaniuk az emlékmű mielőbbi létrehozása érdekében. Úgy véljük, hiányos képet nyújtanánk a községről, ha csak a múltjáról szólnánk. A Szlovák Nemzeti Felkelés örökségét a zolnáiak becsületes helytállással, szocialista építéssel valósítják meg. A helyi efsz figyelemre méltó eredményeket ér el. Például az egy tehénre eső átlagos napi tej- hozam 10,76 liter. Tavaly búzából 40, árpából 32, szénából 60 mázsás hektárhozamot értek el. A helyi efsz 1973. március elsején egyesült a szomszédos Lieskovcei és a Lukovéi Efsz- szel. Az egyesíttet szövetkezetben létrehozzák a termelés további fejlesztésének a feltételeit. Egyebek közt úgy, hogy alagcsövezik a gazdaság vizes talaját. — Eredményeink fokozásával váltjuk valóra a Szlovák Nemzeti Felkelés örökségét — mondja az efsz aielnöke. Juraj Sranko, a hnb elnöke a község fejlesztéséről tájékoztat. Ismerteti a falun átfolyó patak szabályozásának a tervét. Ez az akció több mint kétmillió koronába fog kerülni. Talán mondani sem kell, hogy ez választási programjuk legszámottevőbb pontja. Megvalósítását jövőre kezdik meg. Ugyancsak jövőre bővítik és korszerűsítik a helyi hangosan- beszélő-hálózatoí. A program eddig megvalósított pontjai közül kiemelkedik az autóbuszváróterem felépítése és az élelmiszerbolt megnagyobbítása. Már tatarozzák a község XIII. században épült, és műemlékké nyilvánított templomát. Sajnálatos viszont, hogy a jnb nem hagyta jóvá a falu vízvezeték- hálózata építésének a tervét. Bírálják a zolnáiak a járási szerveket azért is, hogy községük határában — a felkelési repülőtér közelében — szemétdomb létesítését engedélyezték. A választási program megvalósításából a lakosság szívesen kiveszi részét. A falu fejlesztésében a nemzeti bizottságon kívül jelentős szerepet játszik a 22 rendes és 16 regisztrált tagot számláló helyi pártszervezet is, mely az SZNF közelgő évfordulója alkalmából ünnepi plenáris ülést rendez a községben. Az ünnep alkalmából a helyi hangosan- beszéiőben is megemlékeznek a 29 esztendeje lezajlott eseményekről. FÜLÖP IMRE A féklámpa nem világít Péntek van, délután 1 óra, az augusztusi napfény kíméletlenül éget. Hatan álldogálunk a bratislavai Bajkál utca és Kikötő-út kereszteződésénél: Anton Ha na j alhadnagy, Ján N e m e e k . főtörzsőrmester, Gabriel Kovács, Daniel R u- ž i č k a, Marian K r i v á n e k őrmesterek és a riporter. Délben tizenkét órakor kaptuk az elirányítást a Városi Rendőrparancsnokságon, ahol Beňo őrnagy pontosan ismertette az országos közlekedés- rendészeti ellenőrzés célját és végrehajtásának részleteit. Egy óra múlva a készenléti osztagok már ott álltak a kijelölt ellenőrzési pontokon. A beosztott közegek már leszolgálták a napi nyolc órát, már teljesítették a „normát“, ez a szolgálat ráadás volt, többlet, társadalmi munka, a közrend önzetlen szolgálata. Ámuló szemmel figyelem, hogy milyen fegyelmezettek a gépkocsivezetők — ha rendőrt látnak. Nincs gyorshajtás, pontosan betartják a féktávolságot, nem igyekeznek gyilkos hajrával előzni, még egy-egy barátságos mosolyt is küldenek felénk, mintha nagyon örülnének a találkozásnak. Ružička őrmester kezében magasba lendül a tárcsa. A Slovnaft felől érkező teherautó fékez. — jó napot kívánok! Közúti ellenőrzés. Kérem a személyazonossági igazolványt, a vezetői jogosítványt és a műszaki nyilvántartási lapot! A gépkocsivezető — 45—50 éves férfi — előveszi az iratokat. Nyugodtnak látszik, de mégis úgy érzem, hogy fél valamitől. Vajon mitől? A menetlevél rendben van, sört szállít, alumíniumhordókban. Rendben van az index és a féklámpa is, a mentőszekrény felszerelése szabályos ... — Mit ivott? — Egy ... egy málnát... de igazán. A fiatal őrmester mosolyogva veszi elő a szondát, rászereli a kémcsövet az igelittar- tályra. A gépkocsivezető arca szinte lángol a melegtől, az izgalomtól, miközben elkeseredve fújja a levegőt a tartályba. A kristályszemcsék „színt váltanak“, legalább 2—3 korsó sört jeleznek. Ez bizony drága sörözés volt. A vezetői jogosítványt csak hétfőn kapja vissza — ha visszakapja! —, de legalább 500 korona bírságot fizet. Most pedig elindulhat egy másik sofőrt keresni, aki rendeltetési helyére vezeti az autót. A „603“-as vezetője nem találja a menetlevelet. Idegesen kapkod, keresi a kabátjában, az ülés alatt, homlokáról nagy cseppekben hull a verejték. Krivánek őrmester türelmesen áll a kocsi mellett, nem sürgeti az izgatott embert, aki végül megkönnyebbülten nyújtja át a keresett okmányt. — Ezt is ellenőrizni kell — magyarázza Krivánek elvtárs. — Nem engedhetjük meg, hogy egyesek a vállalati kocsival járjanak kirándulni, látogatóba. Persze még nem tudjuk megakadályozni, de az ellenőrzés egyre tökéletesebb lesz .. Epületfával megrakott teherautó gurul a járdaszegély mellé. Index, féklámpa, menetlevél rendben van ... de a vezető 15 éves korában kapta a személyazonossági igazolványát. Az okmány már két év óta érvénytelen és emellett kopott, szakadozott, piszkos, a fényképről egy kisfiú mosolyog ránk, nem pedig a kormánykerék mögött ülő 27 éves férfi. Ha rendőr lennék, nem hinném el, hogy a két személy azonos és mint rendszerető ember — pirulnék a szégyentől, ha ilyen mocskos, elrongyolt okmánnyal kellene igazolni a személyazonosságomat. Harminc korona bírságot fizet a gépkocsivezető és két héten belül be kell mutatnia az új igazolványt. Olyan meleg van, hogy lépteink nyomot hagynak az aszfaltban, a ruha vizes testünkhöz tapad, száraz a nyelvünk, a torkunk és sehol nincs egy vízvezeték, vagy cukrászda, eszpresszó, vendéglő, ahonnan legalább én hozhatnék néhány üveg kofolát vendéglátóimnak, akik az akció időtartama alatt be sem léphetnek ezekre a helyekre. Tűrniük kell hőséget, szomjúságot, éhséget, mert — szolgálatban vannak. Ezért viszolyogtam, amikor a hófehér Dacia 1300-as személyautóban ülő fiatalasszony sértődötten megjegyezte: „Mindig molesztálják az embertI“ Molesztálás-e, ha vigyáznak a közlekedés biztonságára, arra, hogy ittas vezetők ne veszélyeztessék az életünket, testi épségünket? Molesztálás-e, ha megakadályozzák, hogy lelkiismeretlen harácsolók meglopják a közösséget?! A teherautó féklámpája elromlott, a helyszínen kell kijavítani. A furgon rakterületén vagy 100 méter linoleum. Hulladék, mondja a vezető, most vásárolta. Hol van számla, a kilépési engedély? Otthon? Gyerünk, elmegyünk érte a lakására. A Fiat vezetőjének csak motorkerékpáros jogosítványa van ... kockázatos mulatság — hétfőn folytatódik a városi parancsnokságon. Laikus vagyok, nem értek a motorhoz, az autóhoz. De a látottak és hallottak alapján feltételezem, hogy az indexet és a féklámpát mindig üzemképes állapotban lehetne tartani, hogy az ütött-kopott rendszámtáblákat minden nagyobb megerőltetés nélkül át lehetne festeni, a „szemkiverő“ antennákat hátra lehetne hajtani! Mert ezekkel van a legtöbb baj, ezekért kell a legtöbb esetben figyelmeztetni a gépkocsivezetőket. Mi ez, ha nem hanyagság, felületesség, vagy nem egy esetben a KRESZ alapfokú előírásainak nyegle semmibevétele? A taxiban hatan ülnek, a sofőr a hetedik. Tudja, hogy szabálytalanságot követett el, szó nélkül fizeti ki a 40 korona helyszíni bírságot. Az egyik utasnak — fiatal, szőke lány- — ki kell szállnia. Mentegeti a sofőrt és önmagát: — Ismerős, nagyon sietek, azért vett fel... istenem a szabályok! Nem tarthatunk be minden szabályt... Valóban nem tarthatjuk be a szabályokat? Azt hiszem — ez magatartás kérdése! És a közérdeket sértő szabálytalan magatartás szerintem társadalomellenes! Délután négy óra van. Arcunkon maszkká szilárdult a verejték és a por, fáradtak vagyunk. Ružička őrmester hivatásos motorkerékpár-versenyző. Holnap részt vesz a hlohoveci versenyen. Hanaj alhadnagy a megszokott, kedves karosszékére gondol és a zuhanyozó rózsájából permetező vízcseppek re. Nemček főtörzsőrmester azt találgatja, hogy mit főz a felesége vacsorára .. . ugyanis ma még nem ebédelt, nem ért rá. A személyautókban boldog emberek robognak a hétvégi házakba, kékvizű tavakhoz, gyantaszagú erdőkbe ... Itt, a Bajkál utca és a Kikö-- tői-út kereszteződésénél magasba lendül a tárcsa ... — ]ó napot kívánok! Közútö ellenőrzés... Mert igenis: a szabály okai be kell tartani! Mindnyájunknak! PÉTERFI GYULA □ LUIS BUŇUEL, a nagy spanyol filmrendező, aki külföldön él, de néha hazájában is forgatott, kijelentette: nem készít több filmet Spanyolországban. Ezzel kíván tiltakozni az ellen, hogy a spanyol cenzúra kivágott néhány részletet A burzsoázia diszkrét bája című filmjéből. □ A SALZBURGI CAMARA- TA ACADÉMICA együttes hatvan koncertből álló dél-amerikai turnéra indult. A több hétig tartó vendégszereplés során hangversenyeket adnak többek között Mexikó Cityben, Limában, Buenos Airesben, Caracas- ban és Santa Domingóban. A koncerteik műsorán Mozart-, Bach- és Joseph Haydn-művek szerepednek. 1973. VIII. ti.
