Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VIII. 19. 19 «w» — ŕ r la i>> egy versel! Az a címe, hogy ,Oda a tengerhez . ..“ akarja hallani? (PARIS MATCHy — Képzeld, Másenka, a kerületi sakkmester tizenkét táblán játszik egyszerre! (KROKOGYIL) — A kartárs vállalna egy kis társadalmi munkát? — Természetesen. És mit fizetnek ? ... MÚLIK AZ 1DH — Hogy van az, hogy maga a feleségével örökké civakodik, az anyósát meg imádja? — Annak idején az anyósom volt az egyetlen, aki ellenezte a házasságunkat. Istenkén), hogy múlik az idő. A lányom tegnap ment férjhez, és maholnap én is férjhez megyek ... — Hallom, hogy a kedves lánya férjhez ment. És hogy érzi magát, mint asszony? — Remekül. Engem csak az bánt, hogy ki nem állhat ja a férjét, de hát minden házasságnak van valami bibi je — De nehez kivárni, amíg a pénzes postás meghozza a nyugdíjat! — Mennyit kell még várnod? — Negyvenkét évei. — Az ön kérdőívé nincs jól kitöltve — mondja a hivatalnok a félnek. — A foglalkozási rovatba bejegyezte ugyan, hogy egyetemi tanár, de az „iskolai végzettsége“ rovatot üresen hagyta. Melyik gombafajtót kedveli ön? — kérdi vacsora közben a háziasszony gazdag vendégét. — A légyölő galócát. — Hogyan? Hiszen az mérges gomba . .. — Igen, de ennek köszönhetem az öröksé gemet. Az amerikai szociális gondozónővér meglátogatja a Smith családot. — Mekkora már a gyereke, Mr. Smith? Most áll pályaválasztás előtt Szerintem leghelyesebb, ha a gyermek az apja foglalkozását követi, ön például micsoda? Munkanélküli vagyok. — Ne tessék odatolakodni a pulthoz. Szíveskedjék sorbaállási! — De kérem, tessék tekintet be venni, hogy munkába megyek. Megiszom a félliter pálinkámat. és már itt sem vagyok . . . — Foglalkozása? — Egy neves beat-zenekar nélkülözhetetlen tagja vagyok. — Gitáros? — Nem villanyszerelő. — Mikor veszel feleségül, Imre? — jövő novemberben. — Miért nem az idén? — Mert az idén Julit veszem el . . . A skót kislány fogadja udvarló jő I: jó, hogy jön, Patrick. Egy fontos ok miatt tudnom kellene, hogy feleségül vesz-e? Mi az a fontos ok? Szilvát rakok el télire. Ha elvesz, akkor négy üveggel többet teszek el — Ember, hogy tudott eny- nyíre berúgni? Mit szól majd a felesége? — Semmit. Nőtlen vagyok. — Akkor meg nem értem, hogy miért ilyen állapotban megy haza?! városik a kapu felé ballagott MA. és valami érzelmen dalocskát fütyült, ugyanis nagyon szerette az érzelmes dalocskákat, ezek jobban meghatották, mint valami haláleset, vagy más tragédia. Éppen ezért vásárolt egy díszes kivitelezésű tizenkét- húros gitárt is. Később rájött, hogy illene megtanulni gitározni, ehhez azonban nem volt türelme. Na persze... ott volt az Anci is. Tehát ballagott a kapu felé és fütyülte a dalocskát, ami már tegnap óta zsongott a fejében. — Állj! — kiáltotta Sramota, a kapuőr. — Mi történt, Sramota szaki? Befejeztem a műszakot, megyek haza. Valami zűr van? — Nyisd ki a táskádat, — parancsolta Sramota. — Mindig táska nélkül jársz, legfeljebb egy igelitzacskó van a kezedben és csak úgy egyszerre ... na, nyisd ki a táskát, Kosík. Kosík a másik kezébe vette a táskát. — Dehát éppen Anci vár rám, a maga lánya, Sramota szaki... — Az ördögbe... ne hoza- kodj elő magánügyekkel/ Most szolgálatban vagyok. tehát nyisd ki a táskái, ugyanis lopni nem szabad! Gyerünk a farbá val, Kosík! Kosík kinyitotta a zárat és ... — Na, nézd csak — hördült fel Sramota és kikapart a táskából egy ácskapcsot. — És te az én lányomat akarod elvenni, te nyavalyás?! Az én lányomat, akit éberségre neveltem?! — De hiszen ez csak egy ács kapocs, Sramota szaki! Filléres érték. Hiszen maga is tudja, hogy soha nem hordok táskát. Ez az első és az utolsó ácskapocs. Ugyan legyen már elnéző. Anci már vár rám, az rendes kislány, az apjára hasonlít... Sramota egyik kezében az ácskapcsot, a másikban Kosík gallérját szorongatta, miközben n műhely főnökhöz értek. — Ellopott egy ácskapcsot! — kiáltotta, maga elé tolva Ko- síkot. A műhelyfőnuk felnézett papírjaiból, homloka csupa ránc volt a gondoktól. — Nekem itt eitoitak egy tízezer korona értékű megrendelést és ebben a válságos pillanatban ilyesmivel zavar ... ■— Dehát az ácskapocs... — dadogta Sramota — lopni nem szabad ... Azonban a műhelyfőnök már nem törődött vele. — Na látja — nevetett Kosík, és táskájába akarta tenni az ácskapcsot. — ÁlljI — kiáltotta Sramota — megyünk a főnökhöz! — De Anci vár rám ... Sramota szélsebesen rángatta n főnök elé. — Itt van! — kiáltotta kissé sipitó hangon, mert kifogyott belőle a szusz. — Egy ácskapcsot akart ellopni a vállalattól . .. A főnök elmosolyodott, de igyekezett azonnal komoly ar- cot vágni. — Lopni nem szabad — mondta, hogy megörvendeztesse Sramotát. — És mire kell neked ez az áckapocs, Kosík? — A gitáromat akarom felakasztani a falra, főnök ... közvetlenül az Anci képe mellé . .. — Na, akkor talán kivételt tehetünk — nézett a főnök Sra- motára, aki megrázkódott a tiltakozástól. — Hogy egy lopott ácskapocs legyen az én lányom képe mellett? Holoti lopni nem szabad .. Az ácskapocs tehai a vállalat tulajdonában maradt. De amíg Sramota a felháborító ügyet intézte. Vodéra egy fúrókészletet, Klošek egy nyomóolajzól. Ne- melka pedig egy köszörül vitt ki a gyárból A kapu előtt meg várták Kosíkot és az egész szajrét átadták neki. Ácskapocs nélkül. I Péterfi Gyula fordítása) — Voltam a jósnönél. Azt/ mondta, hogy egy fiatal, szőke, gazdag férfi mellett fogom megtalálni — Ez nagyszerű . .. nem mondta, hogy mit ienľmeľ^ " jemmel. _____ Mu nkamegosztás [DIE WEI/rWOCHK) Hiába, a világon a legszebb a meghitt családi élet! Gépkocsivezetők a túlvilágon (GLOS WYBRZEZA)