Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
Ötmilliós többség a fehér telepesek uralmában • Törvényerőre emelt fajüldöző politika • Smith barátai * A neokolonialisták cinkosságával szemben erősödő afrikai egység R hodesia neve az elmúlt években viszonylag sűrűn szerepelt az újsághírekben, éspedig három vonatkozásban. Előszór is valahányszor ál lást foglalt az ENSZ vagy Biztonsági Tanácsa a gyarmati rendszer felszámolásának kérdésében minduntalan elmarasztaló határozatot vagy nyilatkozatot fogadott el a rhodesiai fehértelepes kormánnyal szemben. Másodszor az egykori brit anyaország és elszakadt „szerves része“ viszonyának rendezéséről London és Salisbury között folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban merült fel Rhodesia neve. Végül az Afrikai Egység Szervezetének ülésein és az afrikai felszabadító mozgalmakkal kapcsolatban Afrikai szabadságharcosok a fehér büntetőexpedíciók elleni be. vetés előtt emlegették sokszor Zimbabwét, ahogyan a rhodesiai nép ősi nevén hívja országát. A világszervezetben rhodesiai kérdésként nyilvántartott problémakörrel kapcsolatban egy a konklúzió: Anglia és NATO-szövetségesei kesztyűskézzel kezelik Rhodesiát, puhító kísérleteikkel csakis neokolonialista érdekeket kívánnak elérni, hisz titokban úgyis megállapodtak az afrikai népek háta mögött a rhodesiai bennszülöttek rovására a fehér telepesek kormányával. Az Afrikai Egység Szervezete, afrikai és más országok, minden haladó nép fokozott erkölcsi, politikai és egyéb támogatást nyújt Zimbabwe harcoló népének, ami a partizánmozgalom fellángolásában érezteti hatását. Ez utóbbi oly fontos tényező, hogy lan Smith fajüldöző kormánya nem tekintheti hosszú időre megoldottnak a rhodesiai ügyet. Függetlenné válás — dacból Az ország bajai valójában a múlt századi angol gyarmatosítás kicsúcso- sodásával, Sir Cecil Rhodes Afrika- politikájával kezdődtek, ám 1965 fordulópontnak tekinthető az ország történelmében. Miután a hatvanas években megindult gyarmatfelszabadulási folyamatban egymás után nyerték el politikai függetlenségüket az egykori gyarmatok, a belső ellentétektől marcangolt Rhodesia és Nyasszaföld Szövetség felbomlott: Észak-Rhodesia és Nyasszaföld Zambia, illetve Malawi néven függetlenné vált, Dél-Rhodesia azonban továbbra is megmaradt fehérek uralta brit területnek. London neokolonialista kérdésekben jártas politikájával az itteni apartheid rendszer enyhítését kívánta elérni, amivel bizonyos távlati célokat követett, de a helyi fehértelepes kormány hallani sem akart róla. így került sor 1965- ben Rhodesia függetlenségének egyoldalú kikiáltására, ami az angol kormány határozott tiltakozása és akciója ellenére is letagadhatatlan valóság lett. Angliának, főként az üzleti köröknek nagy érdekei fűződnek az ásványkincsekben gazdag Rhodesiához s ezért kísérletek történtek a kapcsolatok újrafelvételére annak ellenére, hogy a Smith-kormány 1969 ben „népszavazással“ elfogadtatta a köztársaság államformát. Mindössze 75 és fél ezer választópolgár (köztük csak hétezer afrikai) járult az urnákhoz, de 61 130 igenlő szavazat is elég volt ahhoz, hogy Rhodesia 1970. március 2-val köztársasággá váljék. Az ENSZ ellenezte a fehér kisebbség uralta új állam elismerését és nemzetközi bojkottjára szólított fel. A közgyűlés és a Biztonsági Tanács, valamint a dekolonizációs nyilatkozat végrehajtásával foglalkozó bizottság többször is indítványozta Rhodesia gazdasági bojkottálását, ám még azok az államok sem mind tartották be a kereskedelmi tilalmat, amelyek a határozatokat megszavazták. Rhodesiának egyébként is lehetősége volt az embargo kijátszására: minden szükséges árut meg tudott szerezni a vele szövetséges Dél-afrikai Köztársaság és a gyarmattartó Portugália segítségével. A NATO-államok egyébként is igényt tartottak a Rhodesiában bányászott lithium, berillium, krómérc, wolfram és arany szállítmányaira, így aztán a rhodesiai dohány, a fő termény is vevőre talált. A NA- TO-államok cinkossága a fő oka annak, hogy Rhodesia kormánya kihívóan fittyet hányhat a világszerve zet intézkedéseinek és kijátszhat minden szankciót. Sőt, még az időn- kint megjelenő brit küldöttségekkel, mint a tavaly kint járt Pearce-vizsgá- lóbizottsággal és az idén júliusban Sir Denis Greenhill brit külügyi államtitkár vezetésével járt háromtagú angol diplomáciai küldöttséggel is „lóhátról“ beszélt. Smith egyébként nem volt hajlandó fogadni Sir Gre- enhillt. Madarat tolláról A NATO-országok cimborálása a Smith-rendszerrel régebbi keletű, az utóbbi években azonban új partnerre talált a rhodesiai és dél-afrikai fajüldöző rendszer a Tel Aviv-i héják személyében. Minden jel szerint a cionizmus közösséget vállalt az afrikai népek ellenségeivel. A Ghanában megjelenő Weekly Spectator szerint e három állam szövetsége már annyira szoros lett, hogy egyesítik a három hadsereg fegyverzetét. Egyesítik a légierő, a páncélos fegyvernem és a haditengerészet tisztképzését. Izraeli kiképzőtisztek működnek mindkét fajüldöző állam hadseregében és a legújabb értesülések szerint izraeli vezérkari tisztek dolgozták ki a rho desiai, a dél-afrikai és a portugál gyarmati hadsereg közös megtorló ak cióinak terveit az afrikai szabadság harcosok ellen. Izraeli tisztek mint diverziós szakér tők működnek Rhodesiában. A fajüldözők erőfeszítéseit a kárhozottak összeesküvésének nevezhet nénk. Ugyanis nemcsak nem sikerült letörniük a rhodesiai nép ellenállási mozgalmát, hanem ellenkezőleg, megerősödött s minőségileg fejlődött Zimbabwe népének szabadságharca. Zimbabwe nemzeti mozgalmát két fő politikai szervezet irányítja. A ZA~ PU Joshua Nkomo vezetésével igazi népi tömegszervezetté fejlődött. Nevét időközben (Zimbabwe Afrikai Népi Uniója} a Nép Védelmezőinek Szövetségére változtatta. A múltban ellentétek voltak közte és a másik legtekintélyesebb ellenzéki szervezet a ZANU (Zimbabwe Afrikai Nemzeti Uniója) között, mely inkább entellek- tüel jellegű, s vezetője Abel Muzo- rewa metodista püspök. Ugyanaz a Muzorewa, akit a közelmúltban nem engedtek a salisburyi anglikán székesegyház szószékére, amikor a keresztény egység jegyében összejövetelt tartottak. Muzorewa békés, de rettenthetetlen szónoklataitól ugyanis majdnem úgy fél a Smith-rendszer, mint a partizánok fegyvereitől. Az Afrikai Egység Szervezetének idei csúcsértekezletén fontos esemény volt az a bejelentés, hogy a ZAPU és a ZANU ellentétei elsimultak és a két párt közös stratégiai programot fogadott el az akcióegység jegyében. Ez kétségtelenül kihatott a partizánmozgalom erősödésére Északkelet- Rhodesiában ... Terrorra s z abadságharc A rhodesiai szabadságharcosok az utóbbi években nagy fejlődésen mentek keresztül. A hatvanas évek fehér vérengzéseinek ideje már a múlté. Az ellenzéki erők a bantu (mason és matabel) afrikai hazafiak a portugál gyarmatok népének példájára szervezték meg harcukat és hozzájutnak a szükséges fegyverekhez. Harcászati terepük kedvezőtlenebb, szűkebb, de a Zambezi folyó csücskénél egy-egy bevetés után ügyesen kereket oldhatnak a szomszédos Zambiába vagy a mocambique-i partizánok föld jére. Ugyancsak a mocambique-i partizánok gyakran betörnek a Zambezi vidékére, erőműveket rongálnak meg és egyéb csapást mérnek a gyarmattartókra. A Smith-kormány a kellemetlen meglepetések ellen kezdetben Zambia megfélemlítésével próbált védekezni. Hasztalan. Januárban lezárta a határt és bojkott alá akarta vonni Zambiát. A zambiai kormány azonban kijelentette, hogv erkölcsi kötelességének tartja a hazafiak támogatását és kitartott álláspontja mellett. Smithék februárban már kénytelenek voltak feloldani a határzárlatot. Az AESZ csúcsértekezlete után megélénkült a zimbabwei partizánok tevékenysége, ugyanakkor a mocambique-i FRELIMO fegyveresei is újabb harci sikereket könyveltek el. Erősö< dött Smithék belső éllenzéke is, mely terjed az egyházi és iskolai körökben. A napokban tartóztattak le 140 salisburyi diákot, mert tüntetéseket szerveztek hat társuk kizárása miatt. Smithnek azonban még ennél is nagyobb gondot okoz az északkeleti vidék helyzete. Augusztus elején elrenIlyen képeslapokkal próbálja Smith visszarettenteni a hazafiakat Muzorewa püspök egy iiarcos nagygyűlésen delte a 38 éves és idősebb tartalékosok mozgósítását, az északkeleti nagy farmergazdaságok körülkerítését és megerősítését, az utak fokozott ellenőrzését, amelyben dél-afrikai csendőrök is részt vesznek, továbbá dél-afrikai helikopterek felderítő utat végeznek a gyanús vidékek fölött. Egyidejűleg lőkiképzésben részesítik a lakosságot, beleértve a nőket is, mert annyira elharapódzott a partizánoktól való félelem. Smith ravasz taktikához folyamodott, de az események azt mutatják, hogy bár rendszerének terrorja nem változott, Smith mégsem a régi. Nemrégen a Mount Darwin vidékén hazafiakat öltek meg. A kormányzat a holttesteket megörökítő képeslapokat nyomtattatott ki ezzel a szöveggeh „Közületek egyesek támogatták a terroristákat. Védőszellemetek, Mortir doro üzeni áltálunk nektek: őseitek szellemei ezért nagyon haragszanak rátok. Nem fog esni az eső, nagy éhínség következik be. Csak a kormány segíthet rajtatok, de nektek is segítenek kell". Mivel? Nyomraveze- téssel, a partizánok feljelentésével. Erőtlen pórbálkozás a naiv természeti hitű bennszülöttek félrevezetésére. Smith azonban az erőfitogtatás kedvéért azt is megmutatta, hogy kemény tud lenni. Salisburyben a nyáron kivégeztek három afrikait, aki a hazafias mozgalom tagja volt. Hasonló esetre legutóbb 1966 ban került sor, amikor annak ellenére végeztek ki ugyancsak három szabadságharcost, hogy 7. Erzsébet kegyelemben részesítette őket. Akkor felhördült a világ közvéleménye. Kihívásnak vagy elrettentésnek szánta-e Smith a mostani kivégzéseket? Nem dönthető el pontosan, mert nemrégen a kormányzó Rhodesiai Nacionalista Párt nyilatkozatában ilyen fenyegetésre vetemedett: „Dél-Rhodesia és Dél-Afrika légiereje képes pillanatok alatt lebombázni a közép- és keletafrlka-i fővárosokat, mielőtt valaki az ujját is mozdíthatná." Smith időközben 20 évre emelte fel az ellenzéki mozgalomhoz tartozásért kiróható kényszermunka-büntetés taksáját. Am feltartóztathatja-e ez a fekete földrészen obiektíven erősödő és mindenüvé elérő szabadságmozgalmat, az emberiség természetes szabadságvágyának érvényesülését... ? L. L. 1973. VIII. 19.
