Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. VIII. 19. /Folytatás az 1. oldalról) S z ám vetés - féle A délelőtti műszak kezdetén Mórocz Béla igazgató szobájában együtt találom az üzem vezetőségét. Megragadom az alkalmat, hogv számvetés-félét készít sünk az eltelt éveikről. 1964 októberében kezdett termelni az üzem. A napi kapacitásunk 200 000 liter, s az első évben csu pán 120 000 liter tejet kaptunk naponta, — mondja az igazgató. Akkor az volt a legnagyobb gondjuk, miként biztosítsanak tejet a teljes kapacitás kihasználására. A dunaszerdahelyl és a komáromi elöregedett kis tejüzemek felszámolásával ők dolgozták fel mindkét já rás tejtermelését. S bizony azokban az években a szövetkezetek többségében nem dicsekedhettek ma gas tejhozammal. Az 1965-ös nagy árvízkatasztrófa érzékenyen érintette az üzemet. Csupán 1966 január elsején kezdték meg újra a termelést. Kettős gonddal küzdöttek, nem tudták kihasználni a teljes ka pa< itást, ugyanakkor biztosítani kellett a munkaerő betanítását és távlatokban gondolkodni, szakmunka sokat képezni Persze mindenekelőtt naponta feldolgozni 150 000 liter tejet. Fiatal lányokkal, asszonyokkal. — akik azelőtt főként a mezőgazdaságban dolgozlak — kellett jóminőségű termékeket, vajat, tejfölt, túrót, tejport készíteniük. A termelést 124 dől gozóval kezdték. Az említett két kis tejüzemből átjött néhány szakember, a többieket tanítani kellett. Már 1906.-ban 48 fiatal lányt küldtek Csehországba tanonciskolába Közülük, alig néhányan dolgoznak az üzemben, férjhez mentek, elköltöztek. 1969-től már közelebbre, a nitrát tanonciskolába, majd az élelmi- szeripari középiskolába toborozzák a kilencediket; ta nulókat. A szakmunkásképzés a legfontosabb feladataik között szerepel. Látják, évről évre nőnek az igények, és a szakképzettség döntően befolyásolja a termékek minőségét. A fiatalokról, a dolgozókról való gondoskodással érték el. hogv a szakképzett vezétőgárda mellett a laboratóriumokban és minden fontosabb gépnél szakmunkások dolgoznak. Méghozzá fiatalok. A vezetők között Miklós Dezső, az 51-éves közgazdász a legidősebb kívüle mindössze kelten vannak az üzemben 50-évesek. Vagyis nemcsak az üzem fiatal, hanem a dolgozók is azok. Ezt a munkaütem is bizo nyitja. Tervüket minden évben túlteljesítették. Tavaly már átlag 240 000 liter tejet dolgoztak fel naponta 1966-ban 3,5, tavaly pedig 7 300 000 korona tiszta nye reséggel zárták az ével. A teljesítménnyel párhuzam ban növekedtek a bérek is. Míg 1966-ban 1250. tavaly már 1958, és az első félévi eredmények alapján úgy látják, hogy az idén 2000 korona fölé emelkedik a havi átlagkereset A szárítóban Köles Imréné, Szaluy Erzsébet és Lakatos Imréné csomagolják a zsákokba a tejport nak a koránkelők, akik az üzem felé „karikaznak“. A reggeli műszakban dolgozók, az átvevők tudják meg elsőként minden nap, hogy milyen tej érkezett a mezőgazdasági üzemektől. A minőségre nem panaszkodhatnak, s nincsenek viták az átvételnél sem. Pontosan mérik a tartálykocsikban szállított tejei, ritkaság az eltérés a szövetkezet által jelzett és az átvett mennyiség között. A földszinten gyorsan megtelnek a tartályok, de újabb szállítmányok érkeznek. Naponta átlag 280 000 liter tejet vesznek át. Ez 80 000 literrel több, mint a tervezett kapacitásuk. Tavaly építettek az udvaron egy 50 000 literes tájolót, ezzel mentik a menthetőt. S mivel nagyon pontosan tudják, mikor kezd savanyodni az átvett tej, itt minden reggeli műszak próbatételt jelent. Küzdenek az idővel, a félórákért. Nincsen ideges kapkodás, mindenki jól tudja mit kell elvégeznie, de azt is tudja, most nem lehet lazítani, mert ezért nagy árat fizetnének. így aztán feldolgozzák a 80 000 liter „felesleget“ is. 40 000 literből takarmánytúrót készítenek, ezt visszaadják a mezőgazdasági üzemeknek. Ez a feszültség — bár valóban nagy körültekintéssel Igyekeznek levezetni —, előbb utóbb megérződik majd az üzem életében is. Azzal is számolni kell, hogy a mezőgazdasági üzemekben tovább növekedik a tejhozam. Nincsen lehetőség, ezt a „felesleget“ a szomszédos járásokba szállítani, mert az egész nyugat-szlovákiai kerületben túlterhelt a kapacitás. A kerületben a tejüzemek naponta 250—300 ezer liter tejjel vásárolnak fel többet, mint a tervezett kapacitásuk. A megyerieknek az első félévben a szerdahelyi járásból 37,5 millió litert kellett volna kapniuk, viszont a mezőgazdasági üzemek a tervet 101,2 százalékra teljesítették. Azt jelenti, a napi darabonkénti fejési átlag 9,6 liter volt. A komáromi járásból is többet kaptak, mint a tervezett 26,5 millió liter. Ok 102,7 százalékra teljesítették a félévi tervet és a fejési átlaguk 9,3 liter. Az állattenyésztésben dolgozok vállalásai reális alapot nyújtanak mindkét járásban a tejtermelés további növelésére. Ezzel számolni kell, s mi több, ennek örülnünk kell. Ugyanakkor ez a növekedés a tejfeldolgozó üzemekben feszültséget ie- lent, gondot okoz. A megyeriek már évek óta szorgalmazzak az üzem bővítését. Új, 400 000 liter kapacitású szárítórészleget szeretnének építeni. Ez 25—30 millió korona beruházást igényel. A gépi berendezést importálni kell. Viszont az üzemből évek óta vagonszámra exportálják a tejport, így a vállalatnak devizarészesedést biztosítanak. Remélhető, hogy a vállalat az állami szervek hozzájárulásával „összehozza“ a beruházáshoz szükséges összeget. Az üzem vezetői erre ígéretet kaptak. Azt szeretnék — s a közérdek is azt kívánná —, hogy a jövő évben megkezdjék az új szárítórészleg építését. Becsület kérdése Az üzem vezetőit még egyszer sem figyelmeztették a központi minőségellenőrző szervek, hogy termékeik minősége gyenge, sőt a minőséget illetően is a legjobbak közé sorolják az üzemet. Ez viszont nem csupán két-három egyén, hanem az egész kollektíva munkájának elismerése. — Az évek során a munkahelyeken olyan kollektívák formálódtak, melyekre mindenkor számíthatunk, mondja az igazgató. Három részlegen — a szárítóban, a vajazóban és a palackozóban — szocialista munkabrigád dolgozik. A karbantartók és a kisegítő- termelésben dolgozók versenyeznek a cím megszerzéséért. Az öt kollektíva a legfontosabb — a három műszakban üzemelő — részlegeken dolgozik, s jóformán a felét tömöríti az üzem alkalmazottainak. A pártszervezet és a szakszervezet munkájának eredményeképpen a kollektívákban kialakult az elvtársi jó viszony, segítenek egymásnak a munkában és a munkahelyen kívül is. Ide kívánkozik Fehér László elvtársnak, a szárító- részleg vezetőjének, a pártáiapszervezet elnökének megállapítása: a termelési és nevelési folyamat ösz- szefonódik munkánkban, nem lehetne jó eredményeket elérni, ha elhanyagolnánk az eszmei nevelőmunkát. A munkahelyeken a kommunisták példamutatása a leghatékonyabij meggyőzési forma. Ezeket az elveket eredményesen valósítják meg a gyakorlatban. A Fehér elvtárs vezette szárító részleg 25-tagú kollektívája, az elmúlt évben kapta meg a Kiváló munkáért állami kitüntetést. Naponta 150 000 liter tejből készítenek tejport. Az elmúlt évben, ebből a világpiacon is keresett termékből 5400 tonnát szállítottak piacra. Jártam a szárítóban 115 decibel erősségű zajban. Beszélgettem vezetőkkel, munkásokkal. Véleményeiknek volt egy közös nevezője: a munkához való viszonyuk. íme néhány gondolat. Az igazgató: .A vezetőknek nem lehet meghatározott mun- Va'deitik. ha valaki egy kollektíva, vagy egy részleg munkájáén felelős, akkor addig van itt míg úgy érzi szükség van rá“ Egy leány: „Méhes elvtárs mindig itt van az üzemben. Neki ez az otthona“, jőzsa Jenő szakszervezeti elnök: „Néha meg kell nyújtani a műszakot, vagy bejönni a szabadnapon. A csoportvezető, a mester tudja mikor kell „meghúzni“, akinek szólnak, az hejön.“ Dolgozni, becsületes munkát végezni, ez nálunk olyan természetes, minthogy köszöntik egymást az emberek. Persze az országúton száguldó gépkocsik utasai erről mit sem tudnak. Ök — látva a kéményt — esetleg azt momliák: nézd, itl is van egy kis üzem. hsftó jänos Tanácskozik a vezetőség: Miklós Dezső közgazdász //óbbról/, Béüij Kalman villanyszerelő, Fehér László, a szárítórészleg vezetője, a párt alapszer vezet elnöke, Mórocz Béla igazgató. Méhes Vilmos gyártásvezető és ]ó- zsa Jenő, a szakszervezel elnöke ülnek az asztal köriil Minden nap próbatétel Egy híján kétszázan dolgoznak az üzemben, több ségük három műszakban. Vannak, akik mindig éjjelesek. Éjfél után 2 óra körül egymás után érkeznek a tehergépkocsik, s 6 órakor a két járás legtávolabbi falvaiban lévő üzletekbe is eljut a tej és tejtermék. Kétszer hetente, kedden és pénteken hajnalban elégi tik ki a nagy rendeléseket. Ekkor mindenfajta tejterméket, még sajtot is — bár ezt nem ök készítik, de megrendelik és továbbítják — kaphatnak a megrendelők. Húsz-huszonöt tehergépkocsi szállítja hajnalban az árut rendeltetési helyére. S ha a vevő a két Járás valamelyik üzletében nem találná meg a szükséges tejterméket, ennek nem a termelő, hanem kizárólag az üzletvezető az oka, aki kevés árut rendel. Mikor az árut szállító utolsó tehergépkocsi kigördül az üzem kapuián, az országúton már felbukkan A karbantartók pontos és gyors munkájukkal hozzájárulnak a folyamatos termelés biztosításához. Bédy Kálmán villanyszerelő — a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője — munka közben
