Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. VIII. 19. 3 Az ifjúsággal mint aktív politikai erővel és a kom­munista mozgalom tartalékával való foglalkozás min­dig fontos része volt a kommunisták munkájának. S napjainkban ennek a munkának a jelentősége na­gyon megnövekszik. A fiatalok zöme sokkal koráb­ban kapcsolódik be a politikába, magasabb a művelt­ségük, a szakképzettségük. Az ifjúság életformájában is gyökeres változások mennek végbe azokhoz a körülményekhez képest, amelyek között szüleik le­élték ifjúságukat. A fiatalokat mind nagyobb mérték­ben érik különböző ideológiai hatások. A földteke lakosságának a fele ma 24 éven aluli. Az utóbbi években jelentősen nőtt az ifjúság politi­kai aktivitása, az osztályharcban, az antiimperialista mozgalomban, a szocialista és a kommunista társa­dalom építésében betöltött szerepe. Persze, az ifjúság problémája különböző társadalmi körülmények között más-más módon vetődik fel. A szocializmusban a fiatal nemzedék sorsa elválaszt­hatatlan a marxizmus—leninizmus eszményeinek gya­korlati megvalósulásától. A fiatalok bekapcsolódása az új társadalom építésébe, a marxista—leninista világnézet elsajátítása, az új ember formálódása nem megy végbe önmagától. A kommunista pártok és a kommunista ifjúsági szervezetek ezen a téren nagy munkát végeznek. A tőkésországokban a kommunistáknak más prob­lémákkal kell megbirkózniuk: az ifjúság legszéle­sebb rétegeit be kell vonniuk a háborús veszély, az imperializmus ellen vívott harcba, közelebb kell hoz­niuk a fiatalokat a munkásosztály álláspontjához, a szocializmus álláspontjához, beléjük kell oltaniuk a marxista—leninista világnézetet. I Bármennyire különbözők is az egyes országok­ban az ifjúsági munka feltételei, bármennyire ■ eltérő is ennek a munkának a jellege, az egész kommunista mozgalom közös törekvése továbbra is a fiatal nemzedék széles körű bevonása a világ forradalmi átalakításába. Ebből a szempontból bizo­nyos érdeklődésre tarthat számot néhány olyan ta­pasztalat, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja szerzett az ifjúság körében végzett munkában. A szovjetország mai fiatal nemzedékére vonatkozó adatok is sokatmondóak. A 16 és 30 év közötti kor­ban levők, a szovjet népnek körülbelül egyötöd részét alkotják. Arányuk a munkaképes népességben több mint 30 százalék, a népgazdaságban foglalkoztatot­tak között pedig több mint 40 százalék. A szovjet ifjúság szervezettségéről a következő adatok tanús­kodnak: több mint 31 millió a komszómolisták szá­ma, 28 millió fiatal szakszervezeti tag és 2 millió fiatal a párt tagja. Ifjúságunk szellemi arculata, jelleme a szovjet tár­sadalom egész életformájának hatása alatt és egy­szersmind az SZKP céltudatos tevékenységének ered­ményeképpen formálódott. A szocialista rendszer megkíméli a fiatalokat a kizsákmányolástól és az egyenlőtlenségtől, biztosítja társadalmi-politikai jo­gaikat, mentesíti őket a jövőtől való félelemtől, ma­ximális lehetőségeket nyújt nekik az alkotó munká­hoz, a művelődéshez, a kulturális fejlődéshez. Meg­szünteti a meghirdetett társadalmi cél és a reális politika közötti ősi szakadékot, megóvja a fiatalokat a csalódásoktól, attól, hogy a magánélet csigaházába zárkózzanak és csak a saját boldogulásukkal törőd­jenek. A szocializmus olyan nagyszerű célokat tűz a fia­talság elé, amelyek nagy ösztönző erőt jelentenek. A mai fiatal nemzedék méltó örököse azoknak a hagyományoknak, amelyek a nép önfeláldozásából és hősiességéből születtek a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború éveiben, a szocialista társadalom alapjainak lerakása során. Az SZKP számít a szovjet ifjúságra, bízik benne, szilárd támaszának tekinti. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ifjúsági munkában nem adódnak problémák, nehéz­ségek. A párt és a Komszomol nem is titkolja el ezeket, s keresi a nehézségek kiküszöbölésének, a felmerülő problémák megoldásának helyes útjait. A problémák idejében való megoldásának különösen nagy jelentősége van azért, mert a mai fiatal nem­zedéknek jelentős szerepet kell majd játszania a szovjet társadalomnak a fejlődés magasabb, kommu­nista fokára való emelkedésében, jelentős mérték­ben ki kell majd vennie a részét abból a harcból, amelyet a béke, a haladás, a szocializmus erői vív­nak a reakció, az agresszió, az imperializmus ellen. Az SZKP XXIV. kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a felnövekvő nemzedéknek. „A XXIV. kongresszus határozatai, mondhatni, át­adják a szovjet ifjúság kezébe a tudományos-tech­nikai és a szociális haladás stafétabotját — mondot­ta Leonyid Brezsnyev elvtárs 1971 októberében az országos diáktalálkozón. — A kongresszus arra hívta fel a szovjetország fiataljait, hogy az első sorokban harcoljanak a termelés és az élet magas kultúrá­jáért, a kommunista normák érvényesítéséért.“ (L. I. Brezsnyev: A lenini úton. Beszédek és cikkek. 3. köt. Moszkva, Politizdat 1972. 425. old., oroszul.) Pártunk arra törekszik, hogy a fiatal nemzedéket mélyen áthassa a kommunista meggyőződés, hogy ez legyen a megbízható vezérfonala a gyakorlati életben, hogy a fiatalok hozzászokjanak az önálló eszmei és politikai orientálódáshoz. Az SZKP a fiatal nemzedéket arra neveli, hogy felelősséget érezzen a szocializmus társadalmi-gaz­dasági és politikai vívmányainak megóvásáért és gya­rapításáért. A párt azt is szívén viseli, hogy a fia­talok képesek legyenek helyes következtetéseket levonni a különböző nehézségekből, a munkában ta­pasztalható fogyatékosságokból. Ennek a képesség­nek a hiánya, mint tudjuk, olyan jellemvonások kifejlődését segítheti elő, mint a társadalmi passzi­vitás, a közömbösség, sőt olykor a szocializmustól idegen hatások iránti fogékonyság. A párt igyekszik megteremteni a feltételeket ah­hoz, hogy az ifjúság kibontakoztassa a reá jellemző alkotó lendületet és fiatalos kezdeményezést, s ugyanakkor ezt is, amazt is igyekszik a konstruktív tevékenység medrébe terelni. A Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak . annak, hngy a kollek­tíva minél nagyobb befolyást gyakoroljon a fiatalok személyiségének formálódására. Persze, figyelembe veszik azt is, hogy a felnövekvő nemzedék nem ta­pasztalta saját bőrén az osztályelnyomást és a ki­zsákmányolást, nem élte át a súlyos háborús meg­próbáltatásokat, a háború utáni helyreállítás nehéz­ségeit. Éppen ezért az SZKP nagy fontosságot tulaj­donít a szovjet nép forradalmi és munkahagyományai alapos tanulmányozásának és propagálásának. Pártunk rendületlenül követi azt a lenini elvet, hogy az ifjúság eszmei-politikai nevelését össze kell kapcsolni a kommunista építés gyakorlati feladatai­nak megoldásában való mindennapos részvétellel. A szovjet ifjúság tevékenyen részt vesz az ötéves terv teljesítéséért folyó össznépi versenyben. A je lenlegi ötéves tervben, mint ismeretes, különösen előtérbe kerültek az olyan tényezők, mint a népgaz­daság intenzív .fejlesztése, a hatékonyság növelése minden termelési ágazatban. Ezért különösen érté­kes az, hogy a fiatal munkások és szakemberek mil­liói válnak újítókká és feltalálókká* hogy a tudo­mányos-technikai forradalom élvonalában haladnak. A Komszomol védnökséget vállalt a kilencedik ötéves terv legfontosabb objektumainak építése fölött. Ma 150 ilyen építkezés folyik az országban s ezeken a fiatalok a lelkes munka, az igazi hősiesség nagy­szerű példáit mutatják. A kiemelkedő munkában, a különféle termelési kezdeményezésekben, a diákok építőbrigádjaiban kovácsolódnak ki az olyan nagy­szerű vonások, mint az eszmeiség, a kollektív szel-, lem, a munkaszeretet, a népvagyon óvása, a szocia­lista hazafiság, a néppel szembeni kötelességérzet, a nehézségek leküzdésére való képesség. Az SZKP a legmesszebbmenően támogatja és fej­leszti az ifjúság társadalmi-politikai aktivitását, a társadalom ügyeinek intézésében való részvételt. A helyi szovjetekben ma több mint 550 000 küldött 30 éven aluli (vagyis az összes küldöttek 25 százaléka), s ezek közül 320 000 a Komszomol tagja. A Szovjet­unió Legfelsőbb Szovjetében a küldötteknek csak­nem egyötöd része tartozik ehhez a korosztályhoz. A Komszomolnak vannak képviselői az államigaz­gatás különböző szerveiben és a társadalmi szerve­zetekben, s ezáltal a fiatalok hozzászoknak az irá­nyításhoz, ahhoz, hogy országos méretekben gondol­kozzanak. Az SZLKP különös figyelmet fordít az ifjúság kü­lönböző szociális rétegei közötti további közeledést célzó intézkedésekre. Ennek a problémának elvi je­lentősége van az osztály nélküli kommunista tár­sadalom felé való fokozatos haladás szempontjából, az egész szovjet ifjúságnak a kommunizmus eszmé­nyei szellemében való nevelése szempontjából. Ho­gyan oldjuk meg ezt a problémát? Vegyük például az oktatás területét. A Szovjetunió­ban a befejezéséhez közeledik a kötelező általános középfokú oktatásra való áttérés. Ami a felsőfokú oktatást illeti, a cél az, hogy ezt nem holmi formá­lis, hanem tényleges egyenlőség alapján hozzáfér­hetővé tegyük a társadalom valamennyi osztálya és csoportja számára. Ebből a célból a felsőfokú tan intézetekben előkészítő tagozatokat szerveztek a munkapad mellől járó fiataloknak; a főiskolai fel­vételnél előnyben részesülnek azok, akik már dol­goztak a termelésben; szervezett formában küldik továbbtanulni a fiatal munkásokat és parasztokat; nagy vállalatoknál főiskolák kihelyezett tagozatai működnek; végül, ezen általános irányvonal érvé­nyesülését mozdítja elő a diákság anyagi helyzeté­nek, lakás- és életkörülményeinek a javítása. A szovjet ifjúság különböző szociális csoportjai­nak egymáshoz való közeledéséi más módon is elő­segítjük. Amikor például a szünidőben a diákság építőbrigádokban dolgozik az ország különböző vi­dékein, a gyakorlatban ismerkedik meg a munkás- és parasztifjúság életével és problémáival. Szólnunk kell arról is, milyen szerepet játszik a szovjet had­sereg ebben a folyamatban. A hadsereg általában nemcsak szakmát ad a katonák kezébe, nemcsak emeli képzettségüket, hanem közelebb is hozza egy­máshoz a különböző szociális csoportok és nemze­tiségek fiait. Emellett az SZKP arra törekszik, hogy a munkás- és parasztifjúság legjobbjai, akik felsőfokú képzett­séggel és a politikai munkásoknál elengedhetetlen tulajdonságokkal rendelkeznek, tevékenyen bekap­csolódjanak a társadalom irányításába. Ezekből a fiatalokból kell állami funkcionáriusokat és párt­munkásokat nevelni. Ez nemcsak a ma szempontjá­ból fontos, hanem a társadalom jövője szempontjából is. Az SZKP ifjúsági munkájának egyik fő iránya az internacionalista nevelés. Ennek a feladatnak a tel­jesítését megkönnyíti a szovjethatalom évei alatt nálunk kialakult internacionalista légkör. A fiatal nemzedék országunkban az emberek új történelmi kö­zösségének, a szovjet népnek szerves részeként nőtt fel. Gyermekkorától a Szovjetunió népeinek kultú­rája, demokratikus öröksége iránti tisztelet szel­lemében nevelkedett. A komszomolista ifjúsági épít­kezések, amelyeken egymás mellett dolgoznak tu­catnyi nemzetiség képviselői, megtestesítik és fejlesz­tik a népek közötti barátság és testvériség hagyo­mányait. Az iskolákban és a főiskolákon, a szakis­kolákban és a technikumokban, a termelésben, a Komszomolban és más társadalmi szervezetekben a Szovjetunió különböző nemzeteinek és nemzetiségei­nek fiatal képviselői egyetlen nagy család tagjaiként barátságban élnek és dolgoznak együtt. Az SZKP kötelességének tartja, hogy a szovjet if­júságot a szocialista országok népeivel való testvéri barátság szellemében, a tőkés és a fejlődő országok dolgozóival való osztályszolidaritás szellemében ne­veljék. A Szovjetunió sajtója, minden információs eszköze részletesen bemutatja a tőkésországok dol­gozóinak életét és harcát, a marxista—leninista pár­tok, a kommunista ifjúsági szövetségek, az összes antiimperialista erők forradalmi tevékenységét. ! Cj Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a fiatal I nemzedék körében folytatott eszmei-politikai ■ munkának. Az élet megmutatja, hogy ennek a munkának a helyes megszervezésétől, módszereitől függ sok tekintetben az ügy sikere. „Gyakran megesik — állapította meg Lenin —, hogy az idősebbek és öregek nemzedékének képvi­selői nem tudnak megfelelő módon bánni az ifjúság­gal, amely szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái“. (Lenin Összes Művei. 30. köt. Bp. 1971. 218. old.). Ezért annyira tűrhetetlen az ifjúsági munká­ban minden merevség, minden sablon. A párt vezető szerepe az ifjúsággal való kapcso­latában korántsem jelent adminisztratív utasításokat, parancsolgatást Az SZKP irányítja azt az egész bonyolult politikai, szervező, ideológiai munkát, ame­lyet társadalmunk különböző sejtjei az ifjúság kö­rében folytatnak. Ennek során a legmesszebbmenően figyelembe veszi a fiatal nemzedék érdekeit és szük­ségleteit, s magát az ifjúságot is tevékenyen bevonja ebbe a munkába. Az ifjúság problémáinak megérté­sére, helyes megoldásuk megkeresésére, a felnövek­vő nemzedék különböző rétegeiben jelentkező igé­nyek kielégítésére irányulnak azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió és a szövetséges köztársa­ságok legfelsőbb szovjetjeiben, valamint a helyi szov­jetekben működő ifjúsági állandó bizottságok, az if­júsági munkával foglalkozó szakszervezeti bizottsá­gok, az írók, az újságírók, a képzőművészek, a ze­neszerzők szövetségeinek ifjúsági szekciói, az újí­tók és feltalálók egyesületében működő szakbizott­ságok és szekciók kifejtenek. A Szovjetunióban egész kulturális ágazatok ala­kultak ki, amelyek speciálisan az ifjúságra orientá­lódnak. Gondoljunk arra, hogy csupán a Komszomol három kiadója 19-72-ben 700 könyvet jelentetett meg az ifjúság számára, összesen 41 millió példányban. A gyermekek, az iskolások számára tavaly több mint 2500 könyv jelent meg, összesen mintegy 350 millió példányban. A köztársaságokban, a tartományokban és a területeken 274 ifjúsági rádió- és televízió szer­kesztőség működik. A filmstúdiók tucatjával készí­tenek olyan filmeket, amelyek elsősorban a fiatalok­hoz szólnak. Sok városban vannak ifjúsági színházak. Szeretném külön kiemelni a komszomolista ifjú­sági sajtó szerepét. Nálunk 226 ifjúsági és gyer­mekújság és- folyóirat jelenik meg összesen mintegy 70 milliós példányszámban. S ha fellapozzuk bárme­lyiket ezek közül a^kiadványok közül, elsősorban a legnagyobb példányszámú Komszomolszkaja Prav­dát, képet kapunk ifjúságunk pezsgő életéről. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az úttörőházak, az .ifjúsági klubok, a tudományos szakkörök, szakegyle­tek, a műkedvelő együttesek, a sportszervezetek mun­kájának. A sport a szocializmusban nemcsak a fia­tal nemzedék testedzésének fontos eszköze, hanem az esztétikai, erkölcsi nevelésnek, az akarat, a kol­lektív szellem fejlesztésének is. Éppen ezért fordít pártunk és államunk olyan nagy figyelmet a sportra. Az ifjúsági munkában a legfontosabb szerepet ter­mészetesen maguk az ifjúsági szervezetek töltik be, amelyek a párt vezetése alatt működnek. Ezek közé tartozik elsősorban az, Össz-szövetségi Lenini Kom­munista Ifjúsági Szövetség (Komszomol) és az úttö­rőszervezet. A Komszomol nagy jogkörrel és önálló­sággal rendelkezik. Tevékenyen részt vesz minden ügyünkben. A párt nagyra becsüli a Komszomol mun­káját. Támogatja kezdeményezéseit, segíti a tevé­kenysége során felmerülő nehézségek leküzdésében. Márpedig nehézségek akadnak mindenütt. Elvben mindenki elismeri például annak a fontosságát, hogy a fiatalok egyéni érdekelt összekapcsolják a társa­dalmi érdekekkel, látszólag mindenki tisztában van vele, mennyire elengedhetetlen a pihenés és a szó­rakozás megszervezésének összekapcsolása az esz­mei-politikai jellegű feladatokkal. Ám a gyakorlatban nem is olyan egyszerű megtalálni ennek az össze­kapcsolásnak a konkrét, célszerű és egyúttal vonzó formáit, megtalálni a két oldal között a helyes egyensúlyt. Alkotó folyamat ez, amely útkeresést, merész és helyes döntéseket követel meg. A Kom- szomol-szervezetek fáradhatatlanul keresik az ilyen megoldásokat. S a kommunisták, természetesen messzemenően segítik őket ebben. Az SZKP igyekszik ösztönözni a Komszomol kez­deményezésen A túlzott szabályozás, a formalizmus, amely minden eleven ügynek csak árthat, különö­sen tűrhetetlen az ifjúsági munkában. Éppen ezért a párt elveti a kicsinyes gyámkodást, amely béklyóba verné a komszomolisták kezdeményezőkészségét. Ugyanakkor az SZKP mindig ellenezte az ifjúsági szervezetek önállóságának egyoldalú hangsúlyozását. A gazdag tapasztalatok azt mutatják, hogy a szo­cialista társadalom viszonyai között az ifjúság lelke­sedése csak akkor váluk igazán konstruktív, alkotó erővé, amikor a kommunista párt forradalmi poli­tikai tapasztalatával párosul. (A tanulmány befejező részét a Vasárnapi Üj Szó legközelebbi számában közöljük.) BORISZ PONOMARIOV, az SZKP KB Politikái Bizottságának póttágja, a KB titkára:

Next

/
Oldalképek
Tartalom