Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTI* KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAHiLAPJA Hová tönt a fekete fiist? • Szakképzettség és termékminőség • Kapacitásbővítési gondok • A napi túlterhelés 80000 liter tej * Egyetlen megoldás: úi szárítórészleg építése Bratislava, 1973. augusztus 19. • VJ. évfolyam, 33. sic|hi • Ära 1 korona A TÖTHPÁL GYULA FELVÉTELEI Fenti képünkön: A palackozóban 15 tagú. szocialista munkabrigád dolgozik. A gépek kezelése, irányítása, majd az üvegek mosása és töltése ügyességet, pontosságot követel. Ezt a jeladatot kiválóan teljesíti a brigád Középső képünkön: Vladi Rozália laboráns a tej minőségéi vizsgálja v „ ^ I.enti képünkön: A szárírúre z leg irányító táblája mutatja a jeldolgozási folyamatot. GuLn^i Árpád figyeli a jelzőberendf zést ahol nyoma sincs a pornak, füstnek. Kitárva a hatalmas ajtók, az ablakok, a levegő olyan tiszta mint az udvaron, csupán néhány fokkal melegebb. Földe« Bé- la fűtő az ellenőrző tábla előtt áll. Figyeli és kapcsolóval szabályozza a fűtést. — Segédfütő voltam, lapátoltam és hordtam a szenet a kazánhoz. Éjjel nappal, tavasszal, télen fe keték voltunk, mint a kéményseprők. Télen kínlódtunk a legtöbbet, amikor az udvaron összefagyott a szén és neau hullott át a rostán. Nagyon nehéz volt úgy fűteni, hogy egyenletes legyen a nyomás, rendszerint 10—13 között ingadozott, ez gondot okozott a szárítóban. Mióta átalakították a kazánokat mazut- fűtésre, nincsen ilyen gondunk Egyenletes a nyomás, tartjuk a 13-at. — S a keze is tiszta . . . — Nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy már nem szívjuk a szénport. S figyelni, mégsem olyan fárasztó, mint lapátolni. Az üzem vezetői 1969 ben határozták el a „saját szakállukra“, hogy megkezdik a kazánház átépítését S mivel ezzel párhuzamban még két raktárt is építettek, mindezért nem kaptak dicséretet a felsőbb szervektől. Később „megbocsájtották“ nekik a beruházási fegyelem megszegését, mert valóban önerőből építkeztek, menetközben végezték a munkát, egy nap sem szünetelt a termelés. Nem szólva arról, a ma zutfűtésre való áttérés évente közel fél millió korona megtakarítást eredményezett. Az ilyen jellegű kocká zat vállalásért nem megrovást, hanem elismerést ér d emelnek. (Folytatás a 6. oldalon/ városok szólón egy újabb kémény oly annyira természetes, hogy fel seon kelti az érdeklődésünket, hiszen az országban annyi új üzemet építenek. Viszont a csallóközi síkságon, a '60-as óvek elején megakadt a tekintet az új magasbatörő kéményen. A megyeri Tejüzemei a szobástól eltérően nem a városban, hanem a földművelők birodalmában, a határban építették fel. A szerény külsejű egyemeletes épület, a fekete füstöt pöfékelő kéményével egyik jellegzetessége lett a tájnak. Azok, akik gyakran utaznak Bratislavából Komárnőba a főúton, amikor a gépkocsi ablakán kitekintve meglátják a magas kéményt, már tudják, hogy néhány perc múlva Calovóra 'Nagymegyer) érnek. Emlékszem, mikor az üzemet építeni kezdték, egyesek a legszívesebben betelepítették volna a városba. Később, mikor látták, miként ontja a kémény naphosszat a fekete füstöt, örültek, hogy a határban és nem a város felett gomolyog a füstfelhő. Ha nem szállt a füst, a környező falvakban azt mondták: baj van a tejeseknél, nem füstöl a kémény. Aztán fordult a kocka. Nyolc esztendő röppent el, míg végleg sikerült száműzni a fekete füstöt. „Most már akkor bosszankodunk, ha füstöl a kémény“, mondja Méhes Vilmos gyártásvezető. Az üzem udvarán hiába keresem a megszokott „szénhegyeket“. Azelőtt havonta 100 vagon szenet fogyasztott az üzem. A kazánház környékéről eltűnt a fekete szépnor, olyan tiszta az udvar, mint a raktárak előtt. Keskeny lépcső vezet fel a kazánházha,
