Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-14 / 192. szám, kedd
Ű J FILMEK Vaszilij Zemljak forgatókönyve alapján készült ez a szovjet akciófilm, mely azoknak a hősöknek állít emléket, akik lí)42-ben német hadifoglyokként betonbunkert építettek a fasiszta vezérkar számára; a munka befejezése után — hogy a rejtekhely titka ne kerüljön napfényre — a náci hóhérok kivégezték őket. Számuk meghaladta a 46 ezret. Néhányuk- nak azonban sikerült megme- nekülniök a halál torkából, hogy hírt adjanak a világnak erről a rettenetes tömegmészárlásról. A szökevények közt volt egy szovjet alezredes is. Georgij Jungvald-Hilkevics az ő sorsával ismerteti meg a nézőt. Klimenko alezredesből a véletlen farag felderítőt, partizánt. Hadifogolyként az ukrajnai Vinyica környékén ő is részt vett a Hitler-bunker építésében. A betonépítmény befejezése után csak neki és két bajt.'irsának sikerült elmenekül ni. A dráma tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor a három szökött hadifogoly egy ukrajnai kisvárosban kóborolva tudomást szerez arról, hogy a SZÍ Vr,’’‘f't f tokzatos utasa nem más, mint a birodalmi kancellár, s elhatározzák, hogy megkísérlik a szerelvény megsemmisítését. Kapcsolatot teremtenek a partizánokkal és tervük hajszál híján sikerül is nekik. Klimenko azonban Hitler meggyilkolásáról nem mond le, bár már a társait is elvesztette és a Gestapo is a nyomában van. Később erről a tervéről mégis lemond, s Coring titkos írásai után kutat. A rendező a jellegzetes akciófilmben fordulatosán pergeti az izgalmas cselekményt. Mesterien mozgatja a népes szereplőgárdát; kitűnő segítőtársa a főszerepet játszó Nyikolaj Ol- jalmin, a Felszabadításból ismert színész. Kár, hogy a rendező a cselekmény izgalmas bonyolítása közben gyakran valószerűtlen helyzetekbe hozta a főszereplőt. A szovjet filmalkotók ezzel a felderítőhistóriával szinte tematikai adósságot törlesztettek, hiszen ez ideig vajmi kevés film készült azokról a hazafiakról, akik az ellenség hátában vállalva a kockázatot és a gyűlöletet, hazájukat védei- 'p/ték. A második világháború idején Afrikában, a sivatag homoktengerében játszódik az olasz- francia koprodukcióban készült film cselekménye. Philippe de Broca rendező az emlékezetes Riói kaland, A hongkongi férfi alkotója ezúttal is felvonultatja az izgalomkeltés valamennyi jól bevált eszközét. Ebben a különös kalandfilm ben — mely a tragikomédia elemeivel vegyül — három menekülő ember: egy francia és egy angol férfi, valamint egy svájci nő jár túl az egész német—olasz hadsereg eszén. Menekülésük során autóval és repülőgéppel keresztül-kasul átszelik a Szaharát; ez a különös kaland, bolyongás a rendező számára lehetővé tette, hogy szp''pm'!s ňfiptr>kkel. találó be Michael York, Mariéne Jobert és Michel Piccoli a Lepj olajra! című olasz—francia film főszerepében KULTURÁLIS HÍREK □ A VINCENNES-I királyi palota udvarán megkezdte működését a nemrég alapított Francia Nemzeti Gyermekszínház, ain&lynek művészeti vezetője a haladó szellemű Antoine Vitéz színműíró és műfordító. Az új színház ingyenes (csak a felnőttek fizetnek). Vitéz új és merész szcenikai és pedagógiai felfogásból indul ki: a próbákon is részt vesznek a gyermeknézők és beleszólnak a ren- Üazésbe, □ LEONARDO BERNSTEIN, a világhírű amerikai zeneszerző Dybukk című, ősi legendára épült musicaljét komponálja. A művész engedélyt adott, hogy személyes részvételével, a bro- adwayi premier előtt egy hónappal, részletet mutassanak be Bécsben új darabjából. □ ÚJ NEMZETI himnuszra és lobogóra hirdettek pályázatot két éve Ausztráliában. A pályázatra 400 himnusz kottája és 2000 zászlójavaslat érkezett. A pályaművek elbírálására kormánybizottságot alapítottak. A Vakmeroseg című szovjet tilm egyik jelenete (balra Nyikolaj Oljalin). mondásokkal és párbeszédekkel tűzdelje tele a filmet, s a helyzetkomikum kihasználásával humorral oldja az izgalmat. Kár, hogy kissé hosszúra nyúltak a menekülés epizódjai, mert emiatt — különösen a film második leiében — akadozik az alkotás lendülete. A befejező rész hangulata pedig oly melodramatikus, hogy idegen a rendezőtől megszokott könnyed, szellemes hangnemtől. A film — fogyatékosságai ellenére — ( jó szórakozást nyújt. Ebben nem csekély a színészek érdeme; Mariéne Jobert, Michel Piccoli és Michael York igen természetesek, játékuk átszínesíti az egész történetet. —ym — MIBŐL KELETKEZNEK Ä CSILLAGOK; A mai csillagászat egyik fő jellemző vonása, hogy a csillagokat és általában az égitesteket fejlődésükben igyekszik vizsgálni. Ezek ugyanis előbb kialakulnak — keletkeznek — a Világ- egyetem anyagából, majd szüntelen változáson mennek át, s végül elpusztulnak, azaz átalakulnak másfajta égitestekké vagy az anyag más formájává. Hogy az égitestek keletkeznek, változnak és elpusztulnak, azt ma már számos megfigyelés bizonyítja. Számos szakközlemény értesíti erről nemcsak a hivatásbeli csillagászokat, hanem a nagyközönséget is. A Napon szüntelenül vég bemenő változásokat például műszereinkkel közvetlenül megfigyelhetjük. Rendszeresen vizsgáljuk a fényüket változtató csillagokat is. Sok- üstökös a kutatók szeme láttára esett szét több darabra, majd apró meteorokra. A számos lehetséges példa közül még megemlíthetjük a külső burkukat ledobó nova és a szinte szétrobbanó szupernóva csillagokat. Tapasztalt tény, hiszen a csillagtársulások megfigyelése bizonyítja, hogy csillagok manapság is keletkeznek. A kutatók ezzel kapcsolatban feltették a kérdést: TALÁLKOZHATNAK E A CSILLAGOK? A körülöttünk levő óriási csillagvárosban: a Tejútrendszerben mintegy 150 milliárd csillag mozog. De nem mindegyik rója útját magányosan: sokuk kisebb nagyobb csoportokban vándorol. Csillagtársulásnak azokat a csoportokat nevezzük, amelyekben viszonylag kevesebb, csupán néhány tucat, mégpedig csupa azonos fajtájú csillag, például csupa fehér óriás- vagy sárga törpecsiliag van együtt. Ambarcumjan szovjet csillagász megvizsgálta, hogy miképp is keletkezhetett egy egy ilyen csillagtársulás. Talán véletlenül találkoztak ősz sze a csillagok, és aztán mintegy kötelékben folytatták égi útjukat? Gondoljuk csak meg: találkozhatunk-e véletlenül egy nagyváros mellékutcájában egyszerre húsz—harminc ismerősünkkel? Ennek valószínűsége a matematikai számítások szerint oly kicsi, hogy gyakorlatilag lehetetlennek tekinthető. A mi csillagvárosunkban — így emlegeti a galaxist Róka Gedeon ismert magyar asztronó- mus — csaknem ötvenszer több csillag található, mint amennyi ember az egész földkerekségen él. Néhány tucat azonos fajtájú csillag véletlen ösz- szetalálkozása tehát még kevésbé valószínű, mint két-három tucat, egymást ismerő ember véletlen összekerülése egy külvárosi mellékutcában. Vitathatatlan azonban, hogy vannak csillagtársulások. Ha a társulást alkotó csillagok nem a Tejútrendszer különböző térségeiből gyűltek össze, akkor ez csak úgy történhetett, hogy valamilyen közös anyagtömegből együttesen keletkeztek. De mikor? — kérdezhetné valaki. Hiszen a társulásokat éppen arra hoztuk fel példának, hogy csillagok ma Is keletkezhetnek! FIATAL CSILLAGOK A TÁRSULÁSOKBAN Mi a sorsa a társulásokban együttesen keletkező csillagoknak? — vetette fel a kérdést a már idézett Róka Gedeon az Élet és Tudomány egyik számában. Egyebek között így válaszolt erre: Minden társulás csillagaira hat a Tejútrendszer többi — sok milliárd csillagának a tömegvonzása. Ez a* hatás előbb-utóbb felbomlasztja e társulásokat. Kiszámítható, hogy a többi csillag zavaró hatására a társulásoknak néhány millió éven belül fel kell bomlanluk. Egyik-másik társulásról tudjuk, hogy csak néhány százezer évig maradhat meg. Ha tehát megfigyelhetünk ilyen társulásokat, ez annyit jelent, hogy még nem telt el a felbomlásukhoz szükséges Idő, azaz nem lehetnek idősebbek néhány millió vagy néhány százezer évnél. Ennyi idő a világ- egyetemben jelennek számít, hiszen a geológusok tanúsága szerint Földünk kérgének kora 3—4 milliárd év, és a Nap idősebb, mint a Föld. Elmondhatjuk hát, hogy csillagok jelenleg is keletkeznek, mégpedig csoportosan. Kőkorszakban élő kortársaink Az új-guineai nyugati felföld barlangjaiban végzett legújabb ásatások bizonysága szerint már az 1. e. 350-ben is kiterjedt földművelést folytattak ezen a vidéken. A Hagen-hegy közelében levő, manapság Lakatlan mocsárban számos, jó állapotban fennmaradt, fából készült szerszámot, továbbá kőbaltát találtak az auck- landi egyetem munkatársai. A radioaktív kormeghatározás adatai szerint az előkerült faeszközök legalább 2350 évesek. Meglepetésre, az ősi szerszámok nagyon hasonlítanak azokra a szerszámokra, amelyeket manapság a sokkal komplexebb földműveléshez használnak. A régészek arra a meggyőződésre jutottak, hogy az új-guineai felföldeken legalább 11000 éve élnek már emberek. A legősibb lakók feltehetően vadászok voltak, és már annak is ismerték a módját, hogy kőbaltáikat csiszolással élesítsék. Egyébként ez a legnagyobb, összefüggő terület a világon, ahol az emberek még ma is a kőkorszakra emlékeztető körülmények között élnek. A régészeti expedíció számos olyan helyi lakost talált, akinek sohasem volt kezében vasvagy acélszerszám. Kőeszközeiket ma is a hagyományos módszerekkel készítik és használják. Az ilyen vizsgálatok nemcsak elméleti szempontból vagy világképünkre gyakorolt hatásuk miatt fontosak. Az égitesteken végbemenő és keletkezésükkel, fejlődésükkel szorosan összefüggő változások vizsgálata révén olyan törvényeket ismerhetünk meg, amelyeket a gyakorlatban és más természettudományokban is alkalmazhatunk. Köztudomású, hogy például a Napon történő változások tanulmányozása milyen fontos a geofizika, a meteorológia és a rádiótechnika számára. Minden újabb ismeret, amelyet az égitestek keletkezéséről, fejlődéséről szerzünk, alapvető jelentőségű a csillagászat és ezen keresztül a többi természettudomány szempontjából. A csillagok fejlődésével foglakozó tudománynak egyik lényegbevágó — és nagyrészt csak később megoldandó problémája, hogy miből, milyen anyagból keletkeznek a csillagok. MI A PROTOCSILLAG? A csillagászati szakirodalomban általában arról olvasunk, hogy a csillagok a köztük levő térben található gáz- és portömegek összesűrű- södéséből keletkeznek. Ez a megállapítás azonban már nem megfigyelésen alapul. A csillagászok többsége azért gondolja, hogy így van, mert jelenleg nem ismerünk a világegyetemben más olyan anyagot, amely őse lehetne a csillagoknak, másrészt a fiatal csillagok a gázködökben vagy azok közelében vannak. Ambarcumjan azonban egy másféle lehetőségre gondolt. Szerinte a csillagok nem a gázködök tömörüléséből származnak, hanem a csillagokat és a gázködöket egyaránt az anyagnak valamiféle más, eddig még senkitől meg nem figyelt formái hozhatták létre. Ezt az ismeretlen, meg* figyelhetetlen égitestet nevezte el Ambarcumjan protocsillagnak. Az új elméletet, amely mintegy tíz ével ezelőtt kapott tudományos alakot, érthető idegenkedéssel fogadták. A csillagász nehezen fogadja el, hogy a csillagokat szülő anyag kívül esik megismerésünk határain. Ambarcumjan azonban nem azt állította, hogy a protocsillag valami elvileg megismerhetetlen, titokzatos anyagból áll. Szerinte ez lehet egy nagy tömegű égitest, amely tucatjával szüli a csillagokat és a gázködöket, — mivel pedig mégsem észlelhetjük, rendkívüli sűrűségének, da az előbb említett föltevéssel éppen ellenkezőleg, egészen kis méretűnek kell lennie. E roppant sűrűségű anyagban elképzelhetetlenül nagy belső energiák feszülhetnek. Ambarcumjan ezt a föltételezett anyagot presztelláris — azaz csillag előtti — anyagnak nevezte el. Elmélete szerint nemcsak a csillagok, hanem a csillagok nagy városai: a galaxisok is ilyen szupersűrűségű, óriási energiákat rejtő presztelláris anyagból alakultak ki. HÍRT AD MAGARÖL A CSILLAG ELŐTTI ANYAG? Ez egy további tudományos kérdés, amelyre várva várják a választ a csillagászok. A mi Tej- útrendszerünkben és a hozzá hasonló csillagvárosok (galaxisok) világában újabban több olyan jelenséget fedeztek fel, amelyek nehezen magyarázhatók meg az eddig ismert hatásokkal. Több galaxis magjából anyagkilövellést vagy nagymérvű gázkiáramlást figyeltek meg. A mi Tejútrendszerünk magjából például évente a Nap tömegével azonos mennyiségű gáz áramlik a Tej* útrendszer más részeibe. Még hatalmasabb tömeg taszítódik ki az NGC 4486 jelzésű galaxis magjából. A kilövellt sugár egyes helyein a* anyag tömege megközelíti a kis galaxisok tömegét. Ha azt hisszük, hogy a galaxis magjában csak csillagok és szétszórt gáz- és poranyag van, akkor mai tudásunk alapján megmagyarázhatatlan, hogy ml dobja ki onnan ezeket a hatalmas anyagtömböket. Ambarcumjan szerint lehetséges, hogy a ga* laxisok magjában még ott vannak a maradványai a dús energiájú presztelláris aynagnak, amelyből egykor maga a galaxis keletkezett. Ez idézi elő a ma még rejtélyesnek látszó jelenségeket. A galaxisok, a galaxiacsoportok tagjainak mozgása is olyan, mintha valami rohanás vetette volna ki őket kialakulásuk helyéről. Az ismert energiafajták erre sem adnak felvilágosítást. TÍZMILLIÓ TONNA EGY GOMBOSTŰBEN Elképzelhető-e egyáltalában olyan rendkívüli sűrűségű anyag, amilyennek a protocsillagot gondolják? Ambarcumjan és Szaakjan kimutatta, hogy elméletileg igenis lehetségesek olyan égitestek, amelyeknek tömege zömmel egy kis hiperonok- ból álló magban összpontosul. Mi a hiperon? A tudomány a közismert elektronon, protonon és a neutronon kívül még több tucatnyi más elemi részecskét tart nyilván. Az elemi részek „óriásai“ a hiperonok. Tömegük több mint 2000-szerese az elektronoknak. Az ilyen „hiperoncsillagok“ mérete csillagászati mércével mérve parányi: átmérőjük mindössze kb. 10 km. Tömegük azonban a Napéval vetekszikl A hiperoncsillagok anyagából készített gombostűfej tízmillió tonnát nyomnál Az anyagnak efféle roppant sűrű állapotát eddig csak elméletileg tanulmányozták. Ambarcumjan sem gondolja, hogy éppen a hiperoncsilla- gokban fogjuk megtalálni a föltett presztelláris anyagot. De ezek az elméleti fejtegetések is rávilágítanak arra, hogy az anyag eddig megismert formáin belül is elképzelhetők óriási sűrűségű égitestek. (dj) ÚJ s 1973. VIII. 14 6 VAKMERŐSÉG (szovjet) LÉPJ OLAJRA (clasz—francia)
