Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-12 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
Pillantás a házasság történetébe * A család szerepe társadalmunkban • Választás — alkohol vagy család? * Milyen legyen a házastársi szeretet Hát összeházasodtunk, lélegeznek fel holtfáradtan az új házasok a la kodalom után. Végre tehát megkezdhetik közös terveik és elképzeléseik megvalósítását, melyeket eddig kovácsolgattak. Ilyenkor min denki azon igyekszik, hogy házassága olyan legyen, mint azt a sok-sok ckos idézet leírja. S milyen meglepetés aztán, amikor a mézeshetek elmúltával rájönnek, hogy a házasélet nehezebb, mint azt elképzelték. A család szerepe a társadalomban A mai család á társadalmon belül és annak érdeké ben bizonyos funkciókat tölt be. Mindenekelőtt három fontos funkciót említhetünk: a biológiait, a gazdaságit és a nevelésit. A család legállandóbb szerepe, melyet kezdettől fogva betölt — a biológiai funkció. Amíg az egyes kevésbé fejlett országokban (például Indiában, Kínában) gondot okoz a szaporulat csökkentése, nálunk éppen fordított a helyzet. A lakosság szaporulata alacsony és igyekszünk növelni. Államunk mindent megtesz annak érdekében, hogy a családok a löbb gyermeket ne érezzék tehernek és az életszínvonalukat csökkentő tényezőnek. Csupán ebben az évben közel 30 milliárd koronát fordít az állam a gyermekes családok támogatására. Az ered mény nem marad el. Tavaly 14 ezerrel több gyermek- született, mint tavalyelőtt. S ez fontos. A populációs kérdés megoldásával ugyanis szorosan összefügg minden ország gazdasági és kulturális fejlődése. A családnak fontos szerepe van az egyes családtagok anyagi helyzetének biztosításánál is. Szocialista társadalmunk jelenlegi fejlődési feltételei közepette a családban még szükséges az anyagi támogatás. Ezen a téren a társadalom már számos feladatot átvett: ingyenes egészségügyi gondoskodást biztosít, ingyenes a tanítás, a tanszerek, mindenkinek joga van a munkára, a betegeknek és az öregeknek az ápolásra. Az anyagi támogatás a családban a kiskorú gye rekek nevelésére és az egyes felnőtt családtagok életszínvonalának kiegyensúlyozására irányul. A család legfontosabb funkciója azonban a nevelés. A pszichológusok szerint a szülők hatása a gyerekekre mély és jellegzetes, semmilyen más hatással nem helyettesíthető. A család a legmegfelelőbb környezet a gyereknevelésre. Ez az első hely, ahol a gyermek kapcsolatba kerül a társadalommal, ahol az első ismereteket és tapasztalatokat szerzi a világról és ahol a világnézete formálódik. A családi nevelést az iskolákban kiegészíti a társadalmi nevelés. A családban alakul és erősödik azonban a gyerek jelleme, érzésvilága, az emberekhez és a világhoz való viszonya. Ha a család teljesíti küldetését, akkor a gyerek fejlődése rendszerint normális. A fiatalkorúak és a gyerekek fejlődésében, sajnos, oly gyakran jelentkező nehézségek és elferdülések, amelyek nemegyszer társadalomellenes cselekedetekhez vezetnek, leggyakrabban a zilált családi viszonyokban, a gyerekekről való hiányos gondoskodásban gyökereznek. A szocialista család küldetése pedig: egészséges, öntudatos polgárok nevelése. Nemcsak szerelmi, társadalmi kapcsolat is Sokan, főleg a fiatal házasok, ezeket a „mellé kés“ tényezőket nem veszik figyelembe. Az anya- könyvvezető beszédét, mely többször is hangsúlyozza a család társadalmi jelentőségét és küldetését, csupán az esküvőhöz tartozó ceremóniának tekintik. Abban az ünnepélyes pillanatban persze még nem gondolnak az eljövendő házastársi huzavonákra. Elég lenne azonban, ha a házasságuk és annak küldetése felett legalább az első komolyabb konfliktus alkalmával elgondolkodnának. Mert ha a házasságról nem is mondható el, hogy tökéletesen ideális kapcsolat, eddig viszonylag mégis a legideálisabb, és még senki sem talált helyette jobbat, ami úgy egyesítené a társadalom és az egyén érdekeit, mint a házasság mai formája. A jő házasság a társadalom számára hasznot, az egyén számára pedig megelégedettséget jelent. A házastársi élet azonban számos zátonyt rejteget, melyek kikerülése még sokáig az élni tudás művészete lesz. E művészet pedig nem mindenkinek sajátja. A válások száma évről évre emelkedik. Ha ezt a nem kívánatos jelenséget ki akarjuk küszöbölni, elemeznünk kell az okait. Első helyen leggyakoribb válóokként a házasságtörés szerepel. 1970-ben Szlovákiában 3420 válás közül 680 esetben a házastársak a hűtlenséget hozták fel válóokként. A legnehezebben jutnak egyenesbe ezzel a „szerencsétlenséggel“ a csupán „a nagy szerelmen“ alapuló házasságok. Az egyetlen alkalommal elkövetett félrelépés hirtelen leleplezése atomrobbanásként hat rájuk. Abban a pillanatban minden addigi szép összeomlik és a családi tragédia betetéződik. A házastársaknak az ilyen helyzeteket nagyobb körültekintéssel kellene megoldaniuk, nagyobb tekintettel a társadalomra és a gyerekekre. Valahogy fölülnézetből, nem a megbántott szemszögéből, hanem abból a szempontból, hogy ez a közjáték mennyire komolyan zavarta meg a házasságukat. Akinek úgy tűnik, hogy erről a kérdésről nagyon szélsőséges elméletet állítottunk fel, az lapozza fel a családról szóló törvényt, amely olyannyira haladó, hogy a hűtlenséget mint válóokot egyáltalán nem ismeri. A bíróság csak akkor bonthatja fel a házasságot — „ha a házastársak közti viszony olyan komolyan megromlott, hogy a házasság nem tudja teljesíteni társadalmi küldetését“. És a házasságot feldúlhatja — nem hinnék el — az is, hogy a férj ebédnél újságot olvas. Alkoholizmus A második leggyakoribb válóok az alkoholizmus. Ha az előbbi fejezetben egy bizonyos fokú elnézésért ejtettünk néhány szót, az alkoholistával való házas Ságban minden elnézés a házasság rovására történik. Az alkoholistával való együttélés földi pokol. P. Haško felvétele Egyes családok szenvedéséről regényt lehetne írni. S legtöbb esetben a nők még azzal sem igazolhatók, hogy nem tudtak a férj poharazgatás iránti hajlamáról. Később aztán bevallják, hogy kár volt nem meghallgatni a szülők intését. A lányok azonban még ma is számtalanszor azzal ámítgatják magukat, hogy nekik majd sikerül a férjet a pohártól a szoknya mellé édesgetni. S a csalódás kellemetlen. A statisztikai felmérések kimutatják, hogy az alkohol évente 3000 közlekedési baleset, — amelyek 200 ember halálát követelik —, továbbá 14 000 bűncselekmény és több mint 2000 válás okozója. A legnagyobb károkat azonban, amelyek számokban nem fejezhetők ki, a törékeny gyereklelkekben okozza. Az alkoholizmusra leghajlamosabbak a kiegyensúlyozatlan nem állhatatos, könnyen befolyásolható emberek. Az alkohol, hatását tekintve a kábítószerek közé tartozik, tompítja az agy működését, fogyasztása végzetes szokássá válik. Az iszákos ember az alkohol bűvkörébe kerül. Elveszti társadalmi megbecsülését, nehézségei vannak a munkahelyén, megbomlik a családi együttélés összhangja, s mindez az ő lelkiállapotára is negatív hatással van. Innia kell, hogy biztonságát visszanyerje. Ezzel azonban még jobban elmélyíti a szakadékot saját maga és környezete között. S a szakadék állandóan mélyül, míg . .. MÍ£ az iszákoson már a legjobb orvosok sem tudnak segíteni. Az évekig tartó szeszfogyasztás a szervezetet komolyan megrongálja. Megtámadja az agyat deformálódnak az agysejtek, megtámadja a vesét, a szívet, a májat, s a legvégső eredmény a delirium tremens, a különféle hallási és látási halucinációk Stb. orvosi adatok alapján az ilyen betegek 15 százaléka elpusztul, a legjobb esetben mint gyengeelméjű nyomorék éli túl a betegséget. Amíg azonban az alkoholisták ezt a szomorú véget elérik, feleségükre és gyermekeikre szörnyű élet vár. Főleg az ártatlan gyerekekre, akik semmiben nem hibáztathatok. v Ezek fölött a sorok fölött főleg azok a lányok gondolkodhatnak el, akiknek jövendőbelije szereti a poharazgatást. Azt, hogy a nők ma már önállóbbak, igényesebb érzelmi kapcsolatokat kívánnak, az alkoholizmus miatti válások magas száma mutatja Sok nő ma már inkább a rövidebb útról tér vissza És a törvény nekik ad igazat. Az alkoholizmus a harmonikus együttélés komoly akadálya, lehetetlenné teszi a házasság küldetésének, mindenekelőtt a megfelelő gyereknevelésnek a megvalósítását. A házasságkötés elvei A házasságok zöme többnyire azért bomlik fel, mert a házastársak nem veszik elég komolyan a házasság elveit, „aranyszabályait“. A fiatal szerelmesek visszautasítanak minden ésszerű tanácsot. Ők szabadon, befolyásolás nélkül akarnak cselekedni, összeházasodnak és az eredmény: a rengeteg válás, ami fölött törjük a fejünket és ami azt bizonyítja, hogy itt valami nincs rendjén. A fiatalok nagy többsége szerelemből köt házasságot. Csupán elenyésző százalékuknál szerepelnek más tényezők. Ez pozitív jelenség, melynek csak örülni lehet, mert ezek szerint a házasságkötéshez fűződő gazdasági érdekek már nem mérvadók. De a szerelem fogalma mégis nagyon sokféle, és gyakran nagyon különböző tartalmat rejteget. Erich Fromm, az olvasóink között is ismert amerikai egyetemi tanár „A szerelem művészete“ című könyvében megállapítja, hogy sok ember a szerelem fogalmán nem azt érti, hogy hogyan szeressen, hanem hogy hogyan szeressék. Hogy ezt a célt elérje, partnere elképzeléseinek vagy az éppen uralkodó divatnak megfelelő színben mutatkozik. De képmutatást színlelni egy életen keresztül nem lehet, a házasságban előbb utóbb megmutatkozik az ember igazi arca. További hiba sokaknak az az elképzelése, hogy képesek szeretni, csupán a megfelelő alany kell hozzá. A szerelmet tehát nem tekintik olyan emberi értéknek, amit minden embernek magában kell hordania, hanem valaminek, ami csodaként jelentkezik,• ha eljön az igazi. A fiatalok ugyancsak kevésszer tesznek különbséget a fellángolás és az igazi szerelem között. A fellángolás igen ingatag alapokon áll. Létrejöttéhez elég két magányos ember gátlásainak a levet kőzése, betölti őket az intim boldogság érzése, mindketten csodálatosan szeretnek mindaddig, amíg meg nem csömörlenek egymás közelségétől. Aztán jön a leleplezés: megmutatkozik, hogy ki kicsoda. További tévedés az, amikor a fiú vagy a lány sze- lelmeséről felületes ismeretség alapján alkot képet. Aszerint, hogy milyen szép alakja, lebilincselő hangja stb. van, s csak később állapítja meg a természeti és a jellemvonásokat. Természetesen az érzelmeken alapuló vonzalom sem elhanyagolható, de nem is elegendő az életet adó, valódi vonzalom nélkül Habár minden vonzalomnak megvan a maga sajátsága, mégis minden igazi házasság alapelve — a türelem, az engedékenység, a kölcsönös bizalom és a megértés. Ezek a végtelenségig ismétlődő, de érvényes szabályok. A házastársaknak meg kell tanulniuk többet adni, mint kapni. Megértőnek kell lenni a partner személyisége iránt, le kell mondani az önző birtoklási vágyról és az életről alkotott saját elképzeléseink partnerünkre való ráerőszakolásá- ről. Ha így viszonyulnak, egymáshoz a házastársak, akkor legyőzik a házasságban felmerülő akadályokat, ellentéteket. A mély házastársi szeretet megnyilvánulása a kölcsönös örömszerzés. Ami öröm az egyiknek, öröm a másiknak is, s ami nyugtalanítja az egyik felet, nem hagyja nyugodni a másikat sem. A nyugodt együttélés feltétele pedig a házastársi szeretet, s ez biztosítja a gyerekek lelki egyensúlyát is. Az ilyen szeretet eléréséhez azonban hosszú út vezet. Célhoz csak türelmes keresés útján érünk. S olyan társat kell keresnünk, akire egész életünket rábízhatjuk. DUŠAN Kl.EIMAN
