Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
ben a belvizek levezetése — már kissé szervezett formában — az 1800-as évek elején kezdődött. A csatornák építését a vármegyei, helyi hatóságok intézték, mégpedig központi irányítás nélkül. A legrégebben működő a keszi—megyeri csatorna (az 1830-as években épült), szabad kifolyással, egymástól 6—7 kilométernyire fekvő zsilipekkel. A vizet csak akkor engedték le, ha a Duna vízszintje megengedte, szivattyú nélkül, csupán gravitációval. 1856-ban (az 1853- as árvíz után) a keszi zsilipet átépítették. Ezzel kapcsolatban egy érdekes dokumentációval is szolgálhatok: az avatáson megjelent Ferenc József császár. RIIDNAY BÉLA az Alsó-Csallóköz és Csilizköz árvízmentesítéséről szóló munkájában (1894) számolt be erről az eseményről. — 1876-ban megalapították jogelődünket, az Árvízmentesítő Társulatot, immár szakemberek irányításával. 1890- ben a több árvíz után előzőleg kiépített töltésrendszert újjáépítették. (1901 —1903-ban Keszegfalun, Aszódon stb.) 1913-ban Keszin üzembe helyezték az első Diesel-motoros szivattyút, mely még ma is üzemképes, teljesítménye másodpercenként egy köbméter. Ide építettünk az elmúlt év folyamán egy új szivattyútelepet, öt gépegységgel melyeket villanymotor hajt, másodper tornahálózat átépítését is. A komárno —čičovi (csicsói) szakasz és a kame- ničnái (keszegfalvai) is elkészült mar. Kolárovo (Gúta) körül kiépült a szektortöltés. Ennek előnye, hogy szakadás esetén a vizet oda lehet lokalizálni, ha viszont ezen kívül történik, oda már nem mehet be a víz. Komáromtól Štúrovóig (Párkány) kiépítettük a Duna balparti töltését, csatornahálózatát a Garam környékén, szivattyútelepekkel. A keszivel egyidőben Lán- doron is üzembe helyeztünk egy új szivattyútelepet, ez összefüggött a Nyit- ra áthelyezésével. — Komárno város védelmével kapcsolatban is nagyarányú munkálatok folynak. E téren mi a helyzet? — Hatvanöt után programra került a város védelme is, ezt két szakaszra osztottuk. Az első a provizorikus, a második a definitív. Bennünket inkább a második érdekel. A város szigeti részének déli oldalán beton támfal épült, ez a szakasz a Magyarországra vivő vasúti hídnál kezdődik, s immár befejezés előtt áll. Ehhez tartozik még a város benti részében épülő csatorna és szivattyútelep. A legérdekesebb munkálatok a Kis-Duna medrében folynak. Egy záróberendezés épül itt (az építési költségek 22 millió, a belső berendezés átépítése 12—14 millió koPatince (Pat) mellett is átszakadt a gát. A lakosságot evakuálták. Június 17-én a Duna vízszintje elérte a maximumot: 801 centimétert. A délutáni órákban még mindig szűnni nem akaró sűrű eső esett. — Bekövetkezhetne-e még egyszer az 1965-ös katasztrófához hasonló árvíz? — szegeztem a kérdést Décsi László mérnöknek, aki egy pillanatra meghökkent, majd lassan, elgondolkozva válaszolt. — Mi sok mindent megtettünk, hogy az előbb említett szomorú statisztika ne ismétlődhessen meg, és azt hiszem, hogy eredményes munkát végeztünk. — Lehetne erről bővebben is beszámolni? — Azzal kezdem, hogy mi minden tartozik a hatáskörünkbe. A védtölté- sek, a belvízlevezető főcsatornák, a szivattyútelepek karbantartása és üzemeltetése, továbbá a Nyltra, Zsitva, a Garam és az Ipoly beömlő szakasza, a csatornákon levő zsilipek, ezek gondozása, igazgatása. Egy személyben vagyunk beruházók és kivitelezők, termelőcsoportunk főleg a javítási munkálatokat végzi. E téren ma már nem nagy az évi tervünk: 8 millió korona, hiszen az árvizet követően hatalmas anyagi beruházásokkal dolgoztunk, de számítani lehet rá, hogý a jövőben emelkedik ez az összeg, s bizonyos elhasználódási idő után majd javításra szorulnak az objektumok. Itt jegyzem meg, hogy az összes műtárgyaink értéke egymilliárdon felül van (mindaz, amit már az elején is felsoroltam). Alsó-Csallóköz területén hatvanöt óta óriási munkákat végeztünk. Sor került a vállalati, területi átszervezésre. 1966- ig Járási Vízügyi Igazgatóság voltunk, jelenleg mint a Dunamenti Vízügyi Igazgatóság, közvetlenül az SZSZK Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma alá tartozunk. Munkakörünk jóval túllépi a járás határait. A tapasztalatokból okulva sikerült egy erős, ütőképes szervezetet létrehozni. Hatvanhat óta Magyarországhoz és a többi, Duna mellett fekvő szocialista államhoz hasonlóan a jól bevált módszereket vettük át a vízügyi gazdálkodás terén. Beszerveztük az árvédelmi technikusokat. Ha mi nem győzzük a munkát, a többi vízügyi szerv mérnökei is segítségünkre jönnek. Minden évben iskolázásokat rendezünk számukra, ahol ismertetjük a legújabb technikai és jogi előírásokat. Ezért merem remélni, hogy Csallóköz népének nem kell rettegnie egy újabb elemi csapástól. — Igazgató elvtárs, az utolsó 6—7 év alatt kiépített védelmi rendszerről bővebben Is hallhatunk? — Az érthetőség kedvéért ismét a múltba kell nyúlnom. Alsó-Csallóközcenkénti teljesítményük a kül- és belvíz szintkülönbségétől függően 10—17 köbméter. A racionalizáció munkánk egyik fő szempontját képezi. Például: a helyi viszonyoktól függően vannak kisebb és nagyobb költséggel működő szivattyú- állomásaink. Ügy takarítunk meg néhány százezer koronát, hogy á költséges teleptől csatornáinkon elvezetjük a vizet az olcsóbban üzemelőhöz, s azon keresztül engedjük le. Sajnos, Komárom környékén elég kicsi a csatornák esése, 1 kilométeren mindössze 7 cm. Az öntözővíz biztosítása is fontos feladatunk. A levezető csatornákat úgy kell összhangba hozni, hogy a zsilip rendszer ne csak a levezetést, hanem az öntözést is szolgálja. Az öntözővíz biztosítására ugyanis szerződést kötöttünk a mezőgazdasági üzemekkel. Megpróbálom még röviden összefoglalni az utóbbi évek munkáját. Átépítettük az összes nagydunai töltéseket, ahol nem volt, azokon a szakaszokon is kiépítettük, pl. Dunamocson (MočaJ. Sor került a műtárgyak átépítésére, a töltések kiszélesítésére. Egy kilométer hosszú töltés átépítése megközelítőleg 4 millió korona költséget igényelt — mondja Décsi László, majd tovább mc gyaráz. A keszi új szivattyúállomás üzembe helyezése magával hozta a csaronát tesz ki), melynek segítségével definitív védelem alá kerül a hajógyár és a sziget, mivel a Kis-Duna vízszintje nem fog függni a Dunáétól, tehát a hajógyár a legmagasabb vízállás esetén sem kerülhet víz alá. Sajnos, a Hydrostav vállalatának dolgozói nem használják ki az alacsony vízállás adta lehetőségeket, ami az építési munkálatok során rendkívüli előnyt jelent, hiszen nem mindegy, hogy mennyi vizet kell kiszivattyúzni az elkerített mederrészből, s a dolgozók is „száraz talajon“ dolgozhatnának. A számítások szerint a város vízvédelmére fordított költség már jóval meghaladta a 100 millió koronát. — Végezetül? — Hadd dicsekedjem dolgozóink munkaeredményeivel is, — mondja mosolyogva Décsi László mérnök. — Nyolcvan százalékuk bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe, tizenkilenc csoport versenyben áll a szocialista munkabrigád címért. Ennek tudható be, hogy elnyertük a vállalati igazgatóság vándorzászlaját. Amit végeztünk, azt nemcsak százalékokban tudjuk kimutatni. Figyelembe vesszük azt is, hogy az előzőkhöz viszonyítva 1 korona értéket mennyiből tudunk kitermelni. És ez eddig általában jól sikerült . .. MALINAK ISTVÁN Komáméban, a Kis-Duna medrében épülő záró berendezés A Dunamenti Vízügyi Igazgatóság komárnói (komáromi) részlegének épületében vagyunk. Az igazga tó, Décsi László mérnök asztalán tervek, dokumentációs anyagok, kimutatások halmaza. Gnndolatban visszakanyarodunk a nyolc évvel ezelőtti eseményekhez. Emlékeztetőül néhány adat a krónikából, mely a komáromi járásban történteket tárgyalja: „27 községet öntött el az árvíz... a kárt szenvedett lakásalap és gazdasági objektumok felújítása 1 milliárd koronát Igényel... 176 km állami és 129 km helyi úthálózat megrongálódott, vagy teljesen megsemmisült... 48 hidat döntött romba a víz . .. 15 orvosi rendelő teljesen tönkrement, 17 jelentős károkat szenvedett ... A járás 55 mezőgazdasági üzeméből 53-ban pusztított az ár, vagy a talajvíz . . 2 iskola összedőlt, 40 pedig hasznavehetetlenné vált.. De soroljunk fel néhány adatot a korábbi dunai árvizek történelméből is. Az 1853-as árvíz után — amikor a gondozatlan védelmi rendszer miatt egész Alsó-Csallóköz víz alá került — az 1876-os tragédia következett. Ekkor a Duna vízszintje 712 centiméternél kulminált. Húsz évvel később, 1897-ben és 1899-ben a tragédiák megismétlődtek. Az 1954-es árvízre már nemcsak a feljegyzésekből emlékezünk. A mai negy- ven-ötven évesek az akkori árvízvédelmi munkáknál személyesen is részt vettek. Akkor a Duna vízszintje elérte a soha korábban nem tapasztalt 754 centimétert. Ilyen magas vízállásról a krónikákban sem találhatunk feljegyzést, de a legöregebbek sem emlékeznek hasonlóra. Ekkor csak Magyarország felé került sor áttörésre. Ezután következett az emlékezetes 1965-ös esztendő. Komárnónál a Duna normális vízállása 300—310 cm. Március 20-án kezdődött az emelkedés, 47 nap után elérte a 639 centimétert. Ezt követőleg gyors egymásutánban következtek az események: Június 1: A víz állása 688 centiméter. Szüntelenül esett. A talajvíz 16 000 hektár termőföldet öntött el. Még az árvíz előtt 17 millió koronára növekedett a mezőgazdaságot ért anyagi kár. Június 12: A víz elöntötte a koniár- nól kikötő alacsonyabban fekvő területeit, a síneket, megbénultak az emelődaruk, megszűnt a vasúti forgalom. Június 14: Komárnónál a vízszint elérte a 746 centimétert. Mozgósították a hadsereg alakulatait. Mo&s (Duna- mocs) községben minden épkézláb ember az ideiglenes védvonalnál küzdött az árral. Este 19 óra körül a falu alsó részénél átszakadt a gát. A víz mindent elsöpört, ami útját állta. Június 15) A Duna vízállása Komárnónál elérte a 792 centimétert. Ezzel megdőlt az 1954-es szomorú rekord. 1973. VII. 8. E Dffla lLEEu^ ElDE ijü3i!e11
