Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-06 / 159. szám, péntek

ÁLTALÁNOS NYILATKOZAT AZ EURÓPA* BIZTONSÁG ALAPJAIRÓL ÉS AZ EURÓPAI ÁLLAMOK KAPCSOLATAINAK ELVEIRŐL HELSINKI — A Szovjetunió küldöttsége az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet elé terjesztette az európai biztonság alapjairól és az európai államok kapcsolatainak el­veiről szóló általános nyilatkozat tervezetét. Ennek szövege igy hangzik: 1973 vil. e. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részvevő államok emlékezve ar­ra, hogy Európában kezdődött mindkét világháború, amely mérhetetlen nyomorúságot és szenvedést zúdított a népekre, tudatában a népek bizton­ságáért viselt történelmi fele­lősségnek és attól a céltól lel­kesítve, hogy erőfeszítéseik egyesítésével megmentsék Eu­rópát az agressziós cselekmé­nyektől és az állandó tartós béke övezetévé változtassák, megértve, bogy milyen jelen­tős az egyetemes béke fennma­radása és megszilárdítása szem­pontjából, ha szavatolják a bé­két és a biztonságot az európai kontinensen, továbbá az Euró­pához csatlakozó térségekben, beleértve a Földközi-tenger tér­ségét is; kiindulva abból, hogy az eu­rópai biztonság megszilárdítá­sa nem irányul semmilyen ál­lam vagy kontinens ellen, abban a szilárd meggyőződés­ben, hogy a társadalmi-politi­kai rendszerek különbözősége nem lehet akadálya az államok közötti együttműködés — sem a kétoldalú, sem az összeuró­pai alapokon való együttműkö­dés — sokoldalú fejlesztésének, kívánatosnak tartva az euró­pai államok közötti kapcsola­tok olyan átalakítását, amely lehetővé teszi a jövőben, hogy fokozatosan megszüntessék a kontinens katonai-politikai cso­portosulásokra való felosztását, kifejezve azt a szándékot, hogy a jövőben is elősegítik Európában a békés együttműkö­dés eszméinek megvalósítását mind az államközi kapcsolatok­ban, mind a szervezetek, az emberek közötti érintkezés fej­lesztésében és az információk Cseréjében, igyekezve elősegíteni, hogy a népek kölcsönösen gazdagítsák egymást az anyagi és a szel­lemi kultúra különböző terüle­teken elért eredményeivel, kiindulva az egyesült nem Zetek szervezetének céljaiból és elveiből, figyelembe véve, hogy az ál­lamközi kapcsolatok összehan­golt elveinek elfogadása erősí­teni fogja Európában a bizton­ság, az együttműködés és a köl­csönös megértés alapjait, ünnepélyesen kijelentik, hogy kölcsönös kapcsolataikban politikai, gazdasági és társadal­mi rendszerüktől függetlenül tiszteletben tartják és szigorú­an érvényre juttatják majd a következő elsőrendű fontosságú elveket: — a szuverén egyenlőség, amelynek megfelelően a rész­vevő államok, fennhatósággal rendelkezve területük fölött, egymáshoz fűződő kapcsolatai­kat az egyenlőségre, a függet­lenségre és más szuverén jo­gok tiszteletben tartására ala­pozzák; — az erőszak alkalmazásá­nak vagy az erőszakkal való fenyegetésnek elvetése, amely­nek megfelelően a részvevő ál­lamok az ENSZ alapokmányá­nak értelmében lemondanak az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről kölcsönös kapcsolataikban, és ezzel kötelezik magukat, hogy az európai népek életéből kiik­tatják a háborút, mint a nem­zetközi viták megoldásának eszközét; — a határok sérthetetlensége, amelynek értelmében a részve­vő államok most és a jövőben sérthetetleneknek tekintik a meglevő európai határokat, nem támasztanak egymással szemben semmiféle területi-igényt és elismerik, hogy e tér­ségben a béke csak abban az esetben maradhat fenn, ha senki sem támad a jelenlegi ha­tárokra; — a területi sérthetetlenség, amelynek megfelelően a rész­vevő államok maradéktalanul tiszteletben tartják minden európai államnak jelenlegi ha­táraik között való területi sért­hetetlenségét; — a viták békés rendezése, amelynek megfelelően a rész­vevő államok vitáikat békés eszközökkel oldják meg, olyan módon, hogy ne tegyék ki ve­szélynek a nemzetközi békét és biztonságot; — a belügyekbe való be nem avatkozás, amelynek megfelelő­en egyetlen részvevő állam sem avatkozik majd be más államok belügyeibe, mindegyik állam tisztelni fogja más államok po­litikai, gazdasági és kulturális rendjét; — az emberi jogok és az alap­vető szabadságjogok tisztelet­ben tartása, amelynek megfele­lően a részvevő államok tisz­teletben tartják majd az embe­ri jogokat és az alapvető sza­badságjogokat, beleértve a val­lási meggyőződés szabadságát; — az egyenjogúság és a né­peknek az a joga, hogy rendel­kezzenek sorsukkal, amelynek megfelelően minden népnek jo­ga van olyan társadalmi rendet teremteni és olyan kormányzási formát választani, amelyet cél­szerűnek és szükségesnek tart országa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének biz­tosításához; — az államok közötti együtt­működés, amelynek megfelelő­en a részvevő államok együtt­működnek majd egymással a nemzetközi béke és biztonság fenntartása céljából, a szuverén egyenlőség és a be nem avat­kozás alapján valósítják meg érintkezésüket gazdasági, tár­sadalmi, kulturális, tudomá­nyos-műszaki és kereskedelmi téren; — a nemzetközi jogból ere­dő kötelezettségek lelkiismere­tes teljesítése, amelynek meg­felelően a részvevő államok­nak lelkiismeretesen teljesíte- niök kell kétoldalú vagy sok­oldalú alapon vállalt nemzet­közi kötelezettségeiket, össz­hangban az ENSZ alapokmányá­val; — kifejezik azt az eltökélt szándékukat, hogy ezeknek az elveknek mindegyikét kölcsö­nös kapcsolataik és együttmű­ködésük valamennyi szférájá­ban egyaránt maradéktalanul alkalmazzák avégett, hogy va­lamennyi részvevő állam szá­mára biztosítsák az ezen el­vek mindegyikének alkalmazá­sából származó előnyöket. II. Kifejezik azt a meggyőződé­süket, hogy a fent említett el­vek alkalmazása elősegíti majd közöttük a normális és baráti kapcsolatok fejlődését és, hogy nagy hatékonyságot biztosítsa­nak ezeknek az elveknek, ki­jelentik a következőkre irányu­ló készségüket: — bármely vitát, amely fel­merülhet köztük, kizárólag bé­kés eszközökkel oldanak meg, beleértve a tárgyalásokat, a közvetítést, a döntőbíráskodást és bármilyen eszközt a felek választása szerint és hozzájá­rulásával; erőfeszítéseket tesz­nek annak érdekében, hogy a köztük és más államok között jelenleg fennálló vitákat el­döntsék, és megfelelő módon, a lehetőségekhez képest rövid időn belül rendezzék; — tartózkodnak attól, hogy politikai, katonai, gazdasági vagy más segítséget és támoga­tást nyújtsanak bármely állam­nak vagy államoknak, amelyek a nemzetközi békét és bizton­ságot veszélyeztető cselekmé­nyeket követnek el, — kiszélesítik és elmélyítik kétoldalú és sokoldalú alapon a politikai konzultációkat és az információcserét a kölcsönös érdeklődésre számottartő kér­désekben és az olyan kérdések ben, amelyek érintik az európai béke, biztonság és együttműkö­dés megszilárdítását; — fejlesztik a kétoldalú és sokoldalú kapcsolatokat a köl­csönös előnyök alapján a ke­reskedelem és a gazdaság te­rületén, a tudományos és mű­szaki eredmények felhasználá­sában, az egész kontinenst vagy annak egyes térségeit érintő közös gazdasági feladatok sike­res megoldásában, valamint a környezetvédelem területén; — elősegítik a kulturális együttműködés, a szervezetek és az emberek közötti érint­kezés, a turisztika kiszélesíté­sét, a tájékoztatás kiterjeszté­sét, hogy a kultúra és a művé szét igazi értéke a népek köz­kincsévé váljanak, és a népek egymás iránti tisztelete és jó­indulata, a békés egymás mel­lett élés és az egyenjogú együttműködés eszméi gyökeret verjenek Európában az embe­rek, különösen pedig a fiatal nemzedék tudatában; — hasznosnak tartva, hogy Európában a politikai helyzet javítását szolgáló intézkedések és a katonai enyhülés területén foganatosítandó intézkedések kiegészítsék egymást, ennek megfelelően: — nagy jelentőséget tulaj­donítanak annak, hogy Európá­ban a stabilitás és a bizalom megszilárdítása érdekében az érintett államok kölcsönösen összehangolt eljárási rend alap­ján kölcsönösen figyelmeztes­sék egymást a meghatározott körzetekben rendezendő nagy­szabású hadgyakorlatokra, és kölcsönösen elfogadható felté­telek mellett, meghívás alapján megfigyelőket cseréljenek az ilyenfajta hadgyakorlatokon; — kifejezik azt a reményü­ket, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó, kü­lön fórumon folyó tárgyalások annak az elvnek alapján, hogy ne szenvedjen kárt a részvevő államok biztonsága, az európai béke megszilárdítása érdekei­nek megfelelő pozitív eredmé­nyekhez vezetnek; — minden eszközzel elősegí­tik majd a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtan­dó általános és teljes leszere­lés problémájának megoldását, a fegyverkezési hajsza korlá­tozását és megszüntetését célzó intézkedések megvalósítását, beleértve a rakéta-nukleáris fegyvereket. III. Megerősítik, hogy teljes mér­tékben támogatják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, síkra szállnak az alapokmányában foglalt tételeknek megfelelő megerősítéséért, hogy növeljék a szervezet szerepét és azt a képességét, hogy jelentősebben hozzájárulhasson a nemzetkö­zi béke és biztonság fenntartá­sához, a nemzetközi kérdések megoldásához, a konfliktus megelőzéséhez és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez; — kijelentik, hogy a jelen általános nyilatkozatban sem­mi nem érinti azokat a kötele zettségeket, amelyeket a rész­vevő államok vállaltak érvény­ben levő kétoldalú és sokolda lú szerződések és egyezmények alapján; — kérik Finnország kormá­nyát, hogy a jelen általános nyilatkozatot hozza a biztonsá gi tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlé­sének, valamint a világ vala­mennyi állama kormányának tudomására. A szovjet békeoffenzíva szollemében Andrej Gromiko beszéde o világ érdeklődésének középpontjában Andrej Gromiku, a Szovjetunió külügyminisztere a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencián nagy vissz­hangot kiváltó beszédet mondott. A szovjet külügyniinis/.ttt» felszólalásában lényegében vázolta a Szovjetunió külpolitikájá­nak alapelveit, mégpedig az SZKP XXIV. kongresszusán elfoga­dott békeprograni szellemében. A világsajtó természetszerűleg bő teret szentelt a szovjet diplomácia vezetője felszólalásá­nak, amely valószínűleg huzamosabb ideig vándortémáia ma­rad a különböző nemzetközi politikai összefoglalóknak, értéke­léseknek és kommentároknak. Az alábbiakban ismertettük a nagyjelentőségű beszéd lényegesebb fejezeteit. í Andrej Gromiko bevezetőül kijelentette: a Szovjetunió azzal az óhajjal jött az európai érte­kezletre, hogy biztosítsa annak sikerét. Számunkra — mondot­ta — következetes kifejezése ez annak a békepolitikának, ame­lyet a Szovjetunió folytat, ame­lyet szövetségeseink és bará­taink, a szocialista közösség országai folytatnak európai és nemzetközi ügyekben. Számunk­ra ez a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram meg­valósításának egyik igen fontos iránya. Gromiko miután megjegyezte, hogy az értekezlet három sza­kaszban végzi munkáját, han­goztatta: a Szovjetunió állást foglal amellett, hogy a harma­dik szakaszt, az értekezlet leg­fontosabb szakaszát, az államok legmagasabb szintű képviselői­nek részvételével tartsák meg. Európában, és nemcsak Eurő- pában világosan kibontakozott a fordulat a béke megszilárdítá­sának, a feszültség enyhülésé­nek, a vitás problémák békés eszközökkel való rendezésének irányában. Ebben az értelemben az európai értekezlet a nemzet­közi helyzet mostani fejlődésé­nek fő vonalába vág. Andrej Gromiko kijelentette: A vietnami béke helyreállítása mintegy többletenergiát szaba­dított fel az enyhülés, ezen be­lül az európai enyhülés ügyé­ben való további előrehaladás számára. A külügyminiszter emlékez­tetett arra, hogy a nemrégiben lezajlott szovjet—amerikai csúcstalálkozón kidolgozták a hadászati támadó fegyverzet to­vábbi korlátozására vonatkozó tárgyalások alapelveit azzal, hogy a bevezetendő korlátozá­sok az ilyen fegyvereknek mind a mennyiségi, mind a minőségi oldalát érinthetik. — A lesze­relés területén sok megoldásra érett intézkedés van napiren­den, ezen belül a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó ENSZ-határozat tel­jesítése. Nem lehet igazolni en­nek az értekezletnek az össze­hívása útjába emelt mesterséges akadályokat — mondotta And­rej Gromiko. Ezt követően ki­jelentette, Logy a Szovjetunió teljes komolysággal készii' a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésével fog­lalkozó, idén október 30-án kez­dődő tárgyalásokra. Számunkra a béke-program egyik tételének teljesítéséről van szó. Ha e tár­gyalások valamennyi részvevő je szilárdan ragaszkodik majd ahhoz az elvhez, hogy nem szenvedhet károsodást a tárgya­lásokon részt vevő államok biz­tonsága, akkor meggyőződé­sünk, hogy sikerül általánosan elfogadható eredményekhez jut­ni. A szovjet külügyminiszter ez­után arról szólt, hogy Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon tárgyalásainak eredményei, az aiáírt egyezmények és a létre­jött megállapodások megerősí­tik a népekben a meggyőződést, hogy a béke és a biztonság tar­tós lesz mindenki számára, vagyis Európa számára is. Hangoztatta továbbá, hogy a „békés Európa épületét“ csupán a meglevő területi és politikai realitások általános elismerésé­től és tiszteletben tartásából kiindulva lehet létrehozni. A szónok kiemelte a szovjet — nyugatnémet, a lengyel—nyu­gatnémet, az NDK—NSZK szer­ződések jelentőségét, és mint mondotta, ezek a szerződések kiegészülnek most a csehszlo­vák —nyugatnémet szerződések­kel, amely véget vet a szégyen­letes müncheni diktátumnak. Egyik leglényegesebb válto­zás volt az NDK eddigi bojkot­tálás! politikájának feladása — hangoztatta. — Évek kellettek hozzá, de végülis elismerték a nyilvánvaló igazságot, hogy a/. NDK érdekeit figyelmen kívül hagyva vagy károsítva nem le­het komolyan intézni az euró­pai ügyeket. Andrej Gromiko a továbbiak ban kifejtette: a Szovjetunió azt indítványozza, hogy az európai értekezleten egyeztessék azok t az elveket, amelyeken Európa biztonságának alapulnia kell. A külügyminiszter a követke ző elveket nevezte meg: szuve­rén egyenlőség; lemondás az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről, ami törvényen kívül helyezi a háborút, mint a vitás nemzetkö­zi kérdések megoldásának esz­közét; valamennyi európai ál­lam területi integritása jelenle gi halárai között; a nemzetközi viták békés rendezése; a bel­ügyekbe való be nem avatkozás, ami más államok politikai, gaz­dasági és kulturális rendjének tiszteletben tartását jelenti; az emberi jogok és alapvető sza­badságjogok tiszteletben tartá­sa, beleértve a vallásos meg­győződés szabadságát; a népek egyenjogúsága és az a joga, hogy rendelkezzenek sorsukkal, és olyan társadalmi rendszeri létesítsenek, valamint az irányí­tás olyan formáját válasszák, amilyent szükségesnek tarta­nak; együttműködés az államok között a nemzetközi béke és biztonság alátámasztása céljá­ból, kapcsolatok létesítése az államok között gazdasági, kul­turális és egyéb területeken a szuverén egyenlőség és be nem avatkozás alapján; a nemzetkö­zi jogi kötelezettségek lelkiis­meretes teljesítése. Gromiko javasolta: a részvevő államok juttassák kifejezésre, hogy kölcsönös kapcsolataik­ban, tiszteletben tartják és ér­vényre juttatják ezeket az elve­ket. — Ez az értekezlet egyik leg­fontosabb eredménye lehetne — mondotta Gromiko. A külügyminiszter kijelentet­te. — A Szovjetunió és más szocialista országok hasznosnak tartanák, hogy a politikai eny­hülést katonai területen is a feszültség csökkenése kísérje. Mi amellett vagyunk, hogy az érdekelt államok egyeztetett eljárások alapján előzetesen ér­tesítsek egymást a kijelölt tér­ségekben tartandó nagy kato­nai hadgyakorlatokról és köl­csönösen elfogadható feltételek alapján megfigyelőként meghív ják egymást az ilyenfajta had­gyakorlatokra. Gromiko azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió az európai biztonsági értekezlet elé ter­jesztette az első napirendi pont záródokumentumának terveze­tét, kifejtette: — Célszerűnek tartjuk, hogy az eredményeket összefoglaló politikai jellegű fő dokumentum egységbe foglalja az európai biztonság és együttműködés alapvető rendelkezéseit és el­veit. Ezt a dokumentumot az európai biztonság alapjairól és az európai államok közötti kap­csolatok elveiről szóló általá­nos nyilatkozatnak lehetne ne­vezni. Rendkívüli nagy nemzetközi jelentősége lenne annak, ha az értekezlet ünnepélyesen elfo­gadná az európai biztonság alapjairól és az európai álla mok közötti kapcsolatok elvei­ről szóló dokumentumot. A Szovjetunió külügyminisz­tere végezetül kijelentette: — Minden lehetőség megvan arra, hogy az értekezlet egész munkája, beleértve az értekez­let harmadik szakaszának meg­tartását is a legrövidebb idő alatt, az év végéig befejeződ­jék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom