Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
A BÉKE ÉS BIZTONSÁG FELÉ Szocialista országok győzelme a Dipoli palotában Három szakaszban bonyolítsák le a történelmi jelentőségű konferenciát? m Napirenden a fegyverzet- és haderocsökkentés 1973. június 8 feltétlenül fontos dátumává válik az európai nemzetek történelmének. A második világhábo rút követő fejlődés komoly napja ez, amely jelzi, liogy előtérbe kerül a különböző társadalmi rendszerű orszá gok békés egymás mellett élésének kérdése. Ezen a napon az üvegből és betonból készült diákközpontban, amely Helsinki elővárosában kapott helyet, különös légkör uralkodott. Be fejeződtek a 32 európai ország, vala mint az Egyesült Államok és Kanada többoldalú tárgyalásai, Az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő tanácskozásai sikerrel jártak. A hat és fél hónapig tartó megbeszélés-sorozat eredménye: július első napjaiban háromszakaszos tárgyulássorozat kezdődik, először a külügyminiszterek szintjén, amely majd Genfben és befejező szakaszában legmagasabb szinten ismét Helsinkiben folytatódik. Ez a konferencia feltehetően rendkívüli jelentőségű lesz kontinensünk nemzetközi kapcsolataiban. Négy problémakör A július 3-án kezdődő konferencián az európai biztonság, a gazdasági együttműködés, a kulturális kapcsolatok és egy európai konzultatív szerv megalakítását vitatják meg. Ezek a problémakörök alapjában véve megfelelnek a szocialista országok elképzeléseinek, azoknak az alapelveknek, amelyeket ez év január 22-én a Dipoli palotában Viktor Malcev, a szovjet küldöttség vezetője terjesztett be. A négy pont ebben a megfogalmazásban a következő volt: 1. Az európai biztonság stabilizálása és az európai államok közötti kapcsolatok alapelveinek meghatározása különös tekintettel a kölcsönös bizalom megteremtésére. 2. A kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok bővítése at egyenjogúság alapján, beleértve a környezetvédelemmel összefüggő kérdéseket. 3. A kulturális együttműködés bővítése az egyes szervezetek közti kapcsolat megszilárdítása, a kölcsönös tájékoztatás bővítése. 4. Konzultatív bizottság megalakítása, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozna. Az a tény, hogy a szovjet javaslat végeredményben a legjobban felelt meg a konferencia célkitűzéseinek, megnyilvánult a svájci küldöttség felszólalásában, amely január 29-én az előbb említett négy pont alapján terjesztett be javaslatot a konferencia napirendjére vonatkozóan. Ugyanakkor tény, hogy ennek ellenére az előkészítő tanácskozások negyedik szakaszáig megnyilvánult egy olyan tendencia, amely a konferencia ösz- szehivásának elhalasztását tűzte maga elé. Szavak és elképzelések A legkevesebb probléma az együttélés alapelveit leszögező megfogalmazások terén akadt. Hisz ezeket lényegében már azokon a kétoldalú ta nácskozásokon lefektették, amelyek a helsinki előkészítő megbeszéléseket megelőzték. Itt mindenekelőtt a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a két német állam közötti megállapodásokra gondolunk. Persze, feltétlenül szükséges említést tennünk a szovjet—francia államközi egyez ményről, amely immár „kiállta a pró báť‘ a különböző társadalmi rendsze rű országok közötti megegyezéseket illetően. Komolyabb problémát oko zott az előkészítő tárgyalás során a gazdasági együttműködés problémakö re. Itt többek között olyan irányelvek is megnyilvánultak, amelyek nem vették figyelembe a termelési és kereskedelmi viszonyok közötti különbséget a szocialista és kapitalista társadalmi rendszerben. Ugyanakkor tény, nogy a legtöbb problémát az úgynevezett ideológiai ráhatások kés désköre okozta, amikor néhány nyugat-európai ország az „információk szabad cseréjéről“ szóló megfogalmazást szorgalmazta Megmutatkozott azonban, hogy az ilyen formulációk egészen más tartalmat is kaphatnak, hiszen ebben a vonatkozásban elsőrendű kérdés az egyes népek és nemzetek kölcsönös meggazdagodása, a kölcsönös bizalom megszilárdítása, illetve a jószomszédi kapcsolatok megteremtése. Elválaszthatatlan fogalmak Tagadhatatlan, hogy a szocializmus és a béke fogalma elválaszthatatlan egymástól. Ez a tény mindenekelőtt a szocialista társadalom eszmei vonalvezetéséből adódik. Éppen ezért a béke biztosítása és megszilárdítása a szocialista országok részéről nem volt és nem is lesz taktikai megfontolások tárgya, hanem állandó célkitűzés. Ebben a vonatkozásban nem árt egy kis tömör rekapituláció. A bukaresti nyilatkozat (1966) közzétételétől a Dipoli palotában megkezdődő tárgyalásokig mintegy hét esztendő telt el. Az európai béke és biztonság megszilárdítására vonatkozó tervet időközben. 1967-ben az euró pai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i konferenciája szintén támogatta. 1969 márciusában szintén a szocialista országok fordultak felhívással Európa nemzeteihez, hogy közös erővel oldják meg a kölcsönös kapcsolatok problémakörét. Ugyanennek az esztendőnek októberében a szocialista országok külügyminisztereinek prágai tanácskozásán született az a kezdeményezés, amely célul tűz3 Tanácskoztak a nagykövetek —, Európa sorsáról döntöttek!.,c te ki a két- és többoldalú tárgyalások megkezdését az említett problémakör kulcskérdéseiről, tehát az erőszakról való lemondásról, a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműkö dés elmélyítéséről. Egy esztendővel később „hangzott el“ a budapesti felhívás, amely követelte, hogy a szocialista országok monológusa váljon dialógussá, amelynek homlokterébe az európai problémák állnának, összehangoltan és céltudatosan emelte ki az európai béke és biztonság meg teremtésének tervezetét a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülése is 1970 decemberében. Ennek a tanácskozásnak az eredményeire épült egy évvel ké sőbb a szocialista országok kiilügymi nisztereinek eszmecseréje, majd ezt követően a Szovjetunió Kommunista konferenciát össze akarták fűzni bizonyos katonapolitikai kérdésekkel. Tehát olyan problémákkal, amelyek többek között egy egész sor akadály elhárítása ellenére is komolyan fékezték volna a konferencia előkészítését. Ezért ennek a problémakörnek az elválasztása és a bécsi tárgyalásokon való megvitatása azoknak az erőknek a győzelme volt, amelyek valóban mindent megtettek a konferencia összehívása érdekében. A bécsi párbeszéd, amely végeredményben nehezen indult, ma már rendelkezik bizonyos munkaprogrammal és megfelelő alappal az ősszel várható folytatáshoz. Ugyanakkor mind a mai napig felmerülnek olyan vélemények, amelyek az európai biztonsági konferenciát függővé szeretnék tenni a kölcsönös fegyverzet és csa- patcsökkentési tárgyalásoktól. Ez a A csehszlovák küldöttség komoly szerepet töltött he a Dipoli palotában. Pártja XXIV. kongresszusa. Köztudomású tény, hogy a szovjet békeprogram fókuszában az európai biztonság kérdései állnak. Tagadhatatlan, hogy a szocialista országok felhívásai olyan időszakban hangzottak el, amikor Nyugat Európa immár nem mondhatott „nem‘‘pA. Megmozdult a közvélemény Felvetődik természetesen a kérdés, vajon milyen körülmények tették le betetlenné, hogy a nyugat-európai kapitalista országok nam adhattak nemleges választ a pozitív előjelű kezdeményezésekre. Vitathatatlan, hogy viszonylag rövid történelmi idő szakban „tanulta meg“ Európa közvéleménye — két világháború tanulságát is levonva —, hogy mit jelent számára az európai béke és biztonság tartós megszilárdítása. Ebben a helyzetben még azok a politikusok is, akiknek kifogásaik voltak — tán belpolitikai megfontolásokból — nyilvá nosság előtt nem léphettek fel ne gatív állásponttal a szovjet béketervezet ellen. Ezt az időszakot egyéb ként is az elmúlt fél évszázad során a Szovjetunió és a szocialista országok rendkívüli diplomáciai aktivitása jellemezte, amelyhez csatlakoztak a világ haladó erői is. Nos, a kapitalista országok politikai vezetése kénytelen volt alternatív megoldást találni, ám ugyanakkor úgy is mond hatnók, színt vallani a nagy nyilvánosság előtt. Ekkor került sor arra a kísérletre, amelynek célkitűzése az ideológiai diverzió előtérbe állítása volt. Ez tette szükségessé, hogy a szocialista országok valóban következetesen ragaszkodjanak a nemzetközi munkásosztály osztályelméletéhez, így azután kinyilvánították, hogy a békés egymás mellett élés nem egyértelmű az „ideológiai békekötéssel“ és ebben a vonatkozásban nem vagyunk hajlandók kompromisszumot kötni. Állandó kontinuitás A Dipoli palotában a nyugati álla mok részéről többször hangzottak el olyan megnyilatkozások, amelyek az európai biztonsági és együttműködési példa is hűen tükrözi, mennyire fontos volt annak a javaslatnak az elfogadása, amely az európai biztonsági és együttműködési konferencia negyedik napirendi pontjának értelmében pozitívan döntött az európai konzultatív bizottság megalakításáról. Ennek a bizottságnak a megalakításáról a nyugat-európai államok hosszú időn keresztül említést sem tettek. Nos, végül is megtört a hallgatás, bebizonyosodott annak fontossága, hogy az európai biztonsági konferencia nem válhat egyszeri tárgyalássá. Hosszan tartó folyamatról van szó, amelynek minőségi mutatói az idők folyamán nyilván változhatnak is. Hiszen újabb problémák, esetleges nézeteltérések kerülhetnek felszínre és ezek megoldása éppen az említett konzultatív bizottság feladatkörébe tartozik majd. Ebből a szempontból az elmulaszthatatlan kontinuitás megőrzése mindenképpen logikus, természetesen akkor, ha Európa békéjét és biztonságát valóban állandó jelleggel szeretnénk megszilárdítani. Folytatódik a küzdelem Az imént leszögeztük, hogy a szocializmus és a béke fogalma elválaszthatatlan egymástól. Ennek a ténynek alapvető feltétele a szocialista társadalomközösség gazdasági fejlődése. Ezen a szinten rendkívüli jelentőségű a szocialista integráció komplex programjának gyakorlati érvényesítése. Nem vitás, hogy csupán akkor válhat meghatározó jellegűvé a szocialista országok közössége a nemzetközi politikai életben, ha továbbra is eszmei és gazdasági egységben fejlődik. Nem feledkezhetünk meg többek között arról sem, hogy éppen a Szovjetunió és a szocialista országok rohamos gazdasági fejlődése tette lehetővé annak a politikai és gazdasági háttérnek a kialakítását, amellyel szemben az imperialista erők törekvései is kudarcot vallottak. Ha nem tekintenénk a nemzetközi poli- kai kapcsolatokra ilyen széles szemszögből, az annyit jelentene, hogy nem értenénk meg az osztályharc marxista—leninista értelmezésének alapvető tételeit. ENGELBERT MERKL
