Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-05 / 158. szám, csütörtök
SZÜLÖK, NEVEL ŐK FÓRUMA A PRIOR áruházban a kölcsönös árucsere keretében 1973. július 6 tói a lipcsei (NDK) CENTRUM áruház árui kaphatók. ■ háztartási kellékekből játékokból és babakocsikból gyermek, féifi és női készruhákból PRIOR 8 r a t i s I ava 1973. Vli. 5. VAKÁCIÓ — HASZNOS PIHENÉS Csendes esték vallomása EGRI VIKTOR CIKKGYŰJTEMÉNYE A nyárt szünidő a gyermekek megérdemelt pihenését szolgálja, és ki-ki adott lehetőségeinek megfelelően vagy szervezett keretek között (pionírtáborok I, vagy egyéni formában üdül, pihen. Látszólag úgy tűnik, hogy a két hónap teljes holtidényt jelent az oktató-nevelőmunkában. A valóságban azonoan más a helyzet. Igaz, hogy a gyermekek túlnyomó többsége nem intézményes formában részesül nevelői irányításban, hanem otthon a családtagok töltik be a pedagógus irányító szerepét. A tapasztalat azt mutatja, hogy — egyes pedagógusokat kivéve — az iskola vajmi kevés hatást gyakorol a gyermekekre a két hónap alatt, s a vakációban a gyerme- ' ™k nem elég ésszerűen használják ki idejüket, pedig igen sok hasznos ismeretet és élmén yanyagot gyűjthetnének, melyet a következő iskolaévben gyümöicsöztethetnének a tanítási órákon. Ez azonban megkövetelné, hogy a gyermek ne maradjon az iskola hatósugarán kívül, s ne csak a véletlen vagy az esetleges szülői irányítás, a természetes kíváncsiság és az új élmények vágya domináljon a szünidei ismeretszerzésben, hanem bizonyos célok által megszabott, a kényszerítést n allőző tervszerűség és tuda- t 'ssäg is. A legfontosabb kérdés, hogyan érhetnénk el a szünidei ismeretszerzés és élményanyag összegyűjtésének irányítását anélkül, hogy megfosztanánk a gyermekeket a megérdemelt pihenéstől, a várva várt szabadságtól. Miként érhetjük el különböző kötöttségek, s a külső kényszer alkalmazása nélkül, hogy a gyermek belső erők által hajtva odaadással, érdeklődéssel és tudatosan használja ki a szünidő nyújtotta lehetőségeket? Nem arról van szó, hogy az iskolában alkalmazott módszerek ás tanulási formák segítségével, szigorúan megszabott szervezési keretek között történjék a megismerés, hanem arról, hogy az érdeklődés felkeltésével késztessük a gyermekeket bizonyos feladatok önkéntes vállalására; olyan feladatok elvégzésére, amelyek formájukat tekintve megfelelnének az egyénenként kínálkozó objektív lehetőségeknek, céljukat, tekintve azonban hatékonyan hozzájárulnának a már tanult ismeretek elmélyítéséhez, rendszerezéséhez, s előkészítenék a következő iskolaévben történő igényesebb oktató-nevelő munkát és felkeltenék az érdeklődést az új ismeretek, az új tantárgyak iránt. Az elmondottakból következik, hogy a szünidő ésszerű, az oktató-nevelő munka hatékonyságának fokozása érdekében történő kihasználása komoly módszertani problémákat vet fel. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy csakis ez az út járható. Ezt bizonyítják azok a külföldi (elsősorban szovjet) és hazai tapasztalatok, amelyeket a pedagógusok ezzel kapcsolatban éveken keresztül összegyűjtöttek. Ezek a tapasztalatok igen hasznosak nemcsak az önálló megismerés képességének kialakítása, hanem az önbizalom, az ésszerű pihenésre nevelés, az erkölcsi nevelés és az eszmei-politikai nevelés szempontjából is. A szünidő ésszerű megszervezésében, illetve közvetett irányításában a pedagógusod tehetnek a legtöbbet. Nekik kellene a gyermekeket megfelelő útbaigazítással, tanácsokkal és ötletekkel ellátniok és felkelteniük érdeklődésüket egyes ismeretterületek és különböző lebilincselő, a megismerést szolgáló tevékenység iránt. A gyermekek általában nagy lelkesedéssel végeznek különböző gyűjtőmunkákat, ha azt tapasztalják, hogy munkájukat kellőképpen értékelik és elismerik, s ha látják, hogy gyűjteményük valamilyen gyakorlati célt szolgál. Ha egy-egy növény- vagy rovargyűjteményt esetleg más tárgyat a pedagógus az oktatás során alkalmaz, • ez a tény pedagógiai szempontból rendkívül jelentős. A gyűjtemények komplettizálását, kiegészítését részfeladatok forOf 109 májában egy-egy tanuló a nyári vakáció idején is elvégezheti, tehát nem minden tanulónak kell ugyanazt gyűjtenie. Nemcsak tárgyakat, hanem meghatározott programmal élményeket is lehet gyűjtetni a gyermekekkel, amelyeket azután az osztályfőnöki órákon vagy a tanítási órákon, a szabad viták alkalmával vagy faliújságra írt beszámoló formájában hasznosíthatnak a gyermekek. Anyagot gyűjthetnek a dolgozatokhoz földrajzi és művészeti ismereteik elmélyítéséhez, történelmi látókörük bővítéséhez, a társadalommal kapcsolatos ismereteik gazdagításához stb. Az összegyűjtött és meghatározott szempontok szerint rendszerezett anyag felhasználási módjai közül pedagógiai szempontból különösen jelentősek a viták, a kötetlein, közvetett módon irányított beszélgetések. Az anyaggal foglalkozva fejlődik a gyermekek gondolkodási képessége, kifejező készsége, hozzászoktathatjuk őket a rövid, lényegre törő és gazdaságos közléshez, melynek során ki- elégül közlési vágyuk, s örülnek, mert hallgatókra találtak, akik velük együtt ismét átélik a nagy felfedezések izgalmát. Az ilyen beszélgetések és viták alkalmával még a félénk, visz- szahúzódó gyermekek is jobban aktivizálódnak, mint a kötött tanítási órákon. Az említett munkaformákban igen nagy szerepe van a helyesen irányított megfigyelésnek, melynek révén fejlődik a gyermekek lényeglátása, képzelete, továbbá kedvezően befolyásolható pozitív viszonyuk a természethez, az emberi munkához, a művészetekhez, a társadalomhoz stb. A szünidő oktatástani és nevelési felhasználásába bekapcsolhatók a szülők is. A nyári tevékenységet a pedagógusoktól kapott útbaigazítás alapján a tantervek figyelembevételével kell lebonyolítani. A tanév végén a tanítók közölhetnék a szülőkkel, melyek azok az ismeretek, amelyeknek elmélyítése különösen fontos, s elláthatnák őket tanáccsal, hogy milyen módszerekkel segíthetnek a gyermeknek. A pedagógus szerepe — mint az elmondottakból kiderül — a feladatok meg fogai mazás ábau és kitűzésében közvetlenül nyilvánul meg. A megismerés és az azzal kapcsolatos tevékenység közvetlen irányítása nyáron a tanító hatáskörén kívül esik, az anyag feldolgozásában azonban ismét közvetlen Irányító szerepe lesz. A beszélgetések és viták alkalmával a pedagógus lehetőleg maradjon a háttérben és engedje, hogy elsősorban a gyermekek szerepeljenek. írásunkban csak vázlatosan utaltunk néhány olyan konkrét munkaformára, melyek segítségével hasznossá tehetjük a gyermek vakációját. Reméljük, megvalósításukra is sor kerül. KULACS DEZSŐ Elhallgattak a fegyverek, szóhoz juthatnak a múzsák. A hanoi táncművészeti iskolát 1959- ben alapították, de csak most, békében indulhat el a fellendülés útján. Képünkön a vietnami táncosnők új nemzedéke. Felvétel: CSTK — VTK E könyv a szerző kritikai gyűjteményének második kötete. Amíg az elsőben, a Tiszta fórrá sokban, a fasizmus embertelenségeit ostorozó kritikáit, a szlovákiai magyar irodalom egyes műveit elemző írásait, valamint a cseh és a szlovák irodalom egy-egy alkotásáról megírt könyv- ismertetéseit foglalja össze, addig ez a kötet a magyar, az orosz és a szovjet irodalom területére vezet el bennünket, hogy a 75 éves állami díjas írónk mintegy kalauzunk legyen a szellemi értékek kincsestárának, a könyveknek a tallózása közben. A kötet előszavában Sz. Zalugint idézi: „Az írót nem csak az alkotja, amit a világban tapasztal, hanem az is, amit a világból olvas.“ Egri Viktor az elkötelezett irodalom híve. Erről a gyűjtemény előszavában Schöpflin Aladárt idézve is vall: „Az író nem zárkózhat el annak a társadalomnak a vágyaitól, erkölcsi, gazdasági, politikai felfogásától, egyéni életétől, amelyben él, söl természeténél fogva nyugtalanabb és fo gékonyabb idegrendszere lévén, mindezeket erő sebben, élénkebben és főleg öntudatosabban érzi és tükrözi művében. Felszínre hoz olyan eleme két, amelyek öntudatlanul szunnyadnak a lelkek mélyében, öntudatossá tesz olyan szellemi és er kölcsi hatóerőket, amelyekről az emberek nem is tudták, hogy megvannak bennük. Ennyiben nemcsak a maga nevében szól, hanem az emberek bizonyos tömegének a nevében is, akikkel a világfejlődés dolgában már közösségben él ...“ A két részből álló gyűjtemény első része a mngyar irodalom egy-egy művét, a másik az orosz és a szovjet irodalom kiemelkedő alkotásait tárgyalja. A Magyar irodalom című fejezetet a Niklai remete című írásával indítja. Ebben a költői lelket ismerő finomságával szól Berzsenyi Dánielről. Bemutatja az író korát, valamint a költői szubjektum ellentmondásoktól terhes világát, amely forrongva újítani akar ós felszabadító eszme- áramlatokat sodor a világba. fózsef Attiláról a Medvetánc című gyűjteményes kötete kapcsán olvashatunk. Ez az Egri-írás a Magyar Nap 1936 májusi számában jelent meg. Egri Viktor már ekkor felismerte józsef Attila költészetében a lényeges vonást: „ ... a nyomor, a külváros üszke, az ütödött ember termékeny hangot kap sokszínű s izzó lírájában, és hetyke öntudatosságában is van valami érces keménység, a verse maradandó s igaz veretű.“ Egri Viktor szeretettel és tárgyilagosan ír azokról a művekről, amelyeknek szereplői részesei voltak a két nagy világégésnek. Zalka Máté Do- berdó című könyvét sem tudja elfogulatlanul olvasni, mert hőse, ugyanúgy, mint maga Egri, ismeri, hogy mit jelent a véres és embertelen háború. Ez a tény is hozzájárul ahhoz, hogy megértsük Egri Viktor emberségét, humanitását,, háborúellenes hangját. Szól a magyar irodalom ma már klasszikusnak ható műveiről is, mint például Móricz Zsigmond Hét krajcárjáról, Krúdy Gyula műveiről, Tamási Áron feledhetetlen művészi eszközökkel megírt Ábel-trilógiájáról, Veres Péter legigazabb fogan- tafású műveiről stb. Egri Viktor elemzései nemcsak a prózairodalom alkotásaira hívják fel a figyelmet, hanem nagy szakértelemmel mutatják be a drámairodalom alkotásait és a líra figyelemre méltó terméseit is. A könyv második része az orosz és a szovjet irodalommal foglalkozik. Ebben a fejezetben főleg regényeket és monográfiákat ismertet. Sokrétű például a magyar Dosztojevszkij-monográfia bemutatása. Kiemeli Dosztojevszkij dinamikus világszemléletét, de nem hagyja szó nélkül a monográfia hibáit sem. Egri Viktor nem egyszerűen csak olvasónaplót ír, hanem oktat és nevel is a megalapozott tudású író szellemével. Ebben a fejezetben olvashatunk ismertetést Egri legmegrázóbb ifjúkori olvasmányáról — L. Ny. Tolsztoj Feltámadásáról. Ennek kapcsán megállapítja: „A régi Oroszország kíméletlen rajzából, a múlt megsemmisítő bírálatából megértjük azokat a mérhetetlen áldozatokat is, amelyeket a népnek kellett hoznia, hogy kiharcolja igazát és örökre eltüntesse a Feltámadás börtöneit és börtöntartó urait.“ Meleg hangon ír Ehrenburg, Solohov. Tolsztoj, Polejov, Pauszt ovszkij ós mások műveiről is. Csingiz Ajtmatov Lenin-díjas regénye, A versenyló halála kapcsán önvallomásként jegyzi meg: „Bár természetem lelkendezésre hajlamos, jegyzeteimben ügyeltem arra, hogy túl ne lépjek a határon, feltétel nélkül be ne hódoljak, s ítéleteimben elfogulatlan maradjak akkor is, ha az olvasmány gondolati mélysége és érzelmi töltése, az író személyes életigenlése ellenállhatatlanul lenyűgöz.“ Ez a vallomás nemcsak a A versenyló halála című műre érvényes, hanem Egri Viktor csaknem minden jegyzetére. Megállapításai ér- tékmérőek, tárgyilagosak és megbízhatók. Az egyes művek széf)ségét lángoló csillag gyanánt mutatja föl: lássátok, hogy mi az, ami' teljes ragyogásával be tudja világítani lelkemet! Kár, hogy az orosz ós a szovjet irodalom ismertetésénél nem szentelt több figyelmet a lírai művek bemutatására. A Csendes esték vallomása című gyűjtemény irodalmunk becses értékei közé tartozik, igényt ébreszt, és ráirányítja figyelmünket azokra az alkotásokra, amelyek pozitívan befolyásolják a szocialista egyéniség kialakulását. SZITASI FERENC Gazdag választék
