Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-03 / 156. szám, kedd
(J J FILMEK AUTÖSKOCKÄZAT 'cseh) Ha nem is egészen új kérdést, de mai közösségi életünk egyik élő problémáját a köny- nyelmű s lejtőre jutott fiatalok gondolatát veti fel az Autóskockázat című cseh produkció, afelől, hogy a fiatal megtalálja a helyes utat. A rendező arra törekedett, hogy megmutassa, a környezet, az emberek közti kapcsolatok, a barátság mennyire fontos és Az Ajíuskockázat című cseh film egyik jelenete; Aisxei OKu- név Jirka szerepében (a képen jobbra) és Ladislav Večera, a kőbánya brigádvezetőjének megformáló ja (középen). Antonín Kachlík rendező filmje. Komolyan szól a fiatalok problémáiról, frázisok és eről- tetettség nélkül érzékelteti, hogyan befolyásolja és formálja az embert a munka, a környezet, a példamutatás. A film tulajdonképpen egy ifjú története: Jirka, a főszereplő összeütközésbe kerül a törvényekkel; életének következő állomása egy kőbánya, ahol megvan minden feltétele, hogy megváltoztassa korábbi életmódját. Már-már úgy tűnik, hogy a munka és egy példás dolgozó jótékonyan hatott a tévútra jutott fiatalra, amikor Jirka a régi „galeri“ ösztönzésére újabb bűncselekményt követ el s végül a börtönben köt ki. A film utolsó kockái azonban nem hagynak kétséget MERT SZERETIK EGYMÁST A magánélet útvesztőjébe vezet ez a román színes film; témája szerelmi háromszög. Mifiai Iacob alkotása arról szól, hogy Emil, a középkorú komoly bíró megismerkedik Gabrielával, egy fiatal, vonzó festőnövel. A férfi nem sejti, hogy Gabrielának férje van. Nem is sejtheti, hiszen külön élnek. A fiatal férj, mérnök egy távoli építkezésen dolgozik, felesége nem költözött hozzá. A férfi beteges féltékenysége, amellyel a munkájától is elvonta az asszonyt, lemeghatározó a fiatal sorsának alakulása szempontjából. Az ifjúság bűnözésének kérdéseit elénk tárva az alkotó megpróbál rátapintani azokra az okokra is, melyek a fiatalt lejtőre juttatták. A film legfőbb érdeme az aktuális mondanivaló mellett, hogy nyíltan, őszintén veti fel ezt az égető problémát, a sematizmus és moralizá- lás buktatóit sikeresen elkerülve, meggyőzően és t?: elesen ábrázolja a valós életet. Antonín Kachlík munkája azonban inkább részleteiben, mint egészében véve mondható jónak, helyenként ugyanis túlságosan elmereng az egyes részleteken (a főhős naiv álmodozása arról, hogy híres autóversenyző lesz), s így a cselekmény nehézkessé válik, tempója indok- talanul lelassul. román hetetlenné tette együttélésüket. Gabriela válóperét Emil vezeti, a • házasságot azonban nem bontja fel. A film, illetve a forgatókönyv legnagyobb hibája, hogy megfeledkezik arról: semmilyen állam jogrendjében nem vállalhat a bíró olyan pert, amelyben érdekelt. Emil áldozatvállalása tehát ellentmond hivatása etikájának. Persze, az ítélet is kérdéses, mert elviselhetőbbé válik-e az elromlott kapcsolat, ha egy zátonyra futott házasság nem bomlik fel... A KACSA FÉL 8 KOR CSENGET ' nyugatnémet) Burleszkbe hajló vígjáték ez a furcsa című nyugatnémet film, melyet Rolf Thiele rendezett. Ha emlékezetünkbe idézzük azt, hogy ő készítette a bátor mondanivalójú és egykor nagy port kavart Rosemariet, a filmtől, Illetve rendezőjétől jogosan többet várunk, akárcsak a kitűnő karak térkőm i- kustól, Heinz Rühmanntól, a film főszereplőjétől. A badar történet egy, idejével ésszerűen gazdálkodó tudóst tár elénk, aki szembekerül a Német Szövetségi Köztársaság mai valóságával. A képtelenségig fokozott bohózatban a társadalmi mondanivaló azonban szinte teljesen elsikkad. A rendező kétségkívül kihasználta a műfaj lehetőségeit, s rutinosan bonyolítja a cselekményt, a bátor korrajz ezúttal azonban elmaradt. —ym—- UK HETE a címe a román betyársorozat újabb részének, melyet filmszínházaink ezekben a napokban tűztek műsorra. A Dinu Cocea rendezite hatrészes sorozat utolsó filmje a betyárok üjabb kalandjait meséli el. A befejező rész a szerelem és gyűlölet, a sérelem, jogtalanság és busszá drámája. Angel, • betyárok vezére azonban igazságot szolgáltat... A képen: az utolsó rész egyik kockába. A VILÁGRÉSZEK NEVÉNEK EREDETE EURÓPA neve Ázsiában született, pontosabban Kis-Ázsia partvidékén, az ottani görög telepen. Efezoszihoz vagy Miletoszhoz képest Athén és Spárta nyugatra fekszik, természetes tehát, hogy a tengeren túli területeket Nyugati Földnek, Európának mondották — legalábbis így okoskodnak azok a nyelvészek, akik Európa nevét az „erebos“-ból vezetik le. Ez a föníciai héber köl- csönszó azt jelenti görögül: sötét, az árnyak világa, az alvilág. Európa tehát az a vidék, amerre lenyugszik, eltűnik az élet: a Nap. Mások, ugyanilyen megfontolások szerint, de a görögség kiiktatásával, közvetlenül a sémi származású „ereb“, vagyis este jelentésű kifejezésből evezetik le Európa nevét. Más kutatóik szerint földrészünk nevében a „messzire látó“ jelentésű eurys—ops görög szó- összetétel húzódik meg. Ezt széles kiterjedésű, sík vidék megjelölésére használtaik. Az eredetileg egy szűkebb vidéket jelölő szó lett később egész Görögország neve, szemben a szigetekkel és a tengeren túli, kis-ázsiai partszegéllyel. Ennek ellenére, a maga egyszerűségében meggyőzőbb Európa nevének az erebos-ból való származtatása. ÁZSIA is valószínűleg egy égtáj nevét viseli. Az egyik megfontolás szerint az akkád (babylo- ni) „aszú“, azaz kelet szó a gyökere. Mások héber eredetűnek gondolják „fényes“ értelmezéssel. Ázsia nevével kapcsolatban is felvetődött az a lehetőség, hogy kezdetben csak a kis-ázsiai partvidék egyik részletének, Lydiának jelölésére szolgált, s később az ott lakó ionok terjesztették ki érvényét a földrész belseje, távolabbi vidékei felé is. AFRIKA. Egyesek a bibliai Salamon király mesés gazdagságát megalapozó, legendás Ophir birodalmának nevét vélik felfedezni a „titokzatos“ földrész nevében, — annak ellenére, hogy üphir helyét sok kutató nem Afrikában, hanem a dél- arábiai Ománban, vagy Kelet-Indiában sejti. De arab származtatásra is gondolnak s a port, szárazföldet jelentő „afar“- szót fogják gyanúba. A bemutatott szófejtő kísérletek mind sémi nyelvi elemekből magyarázzák Afrika nevét. Ez helyes útnak látszik, ha meggondoljuk, hogy északi partvidékét, mielőtt a rómaiak meghódították volna, a föníciaiak települései szegélyezték. Ezekből alakult ki, Karthágó köré csoportosulva a hatalmas Pun Birodalom, amely az i. e. V. századtól kezdve vívta küzdelmét az egyre terjeszkedő Római Birodalommal. A rómaiak végül diadalmaskodtak, és Karthágót i. e. 146-ban felégették. Az új hódításban szerzett első provinciának az Africa nevet adták, egy ott élő föníciaipun származású nép, az afer után. Az egész világrész azonban csak akkor kapta ezt a nevet, amikor a portugálok elsőként körülhajózták. AMERIKA. Ha Kolumbusz előtt már jártak is európaiak — walesi hajósok és viking harcosok — az Új Világban, Amerika felfedezésének időpontját mégis az ő partraszállása napjától, 1492. október 12-től számítjuk. De Amerikát ezután még egyszer fel kellett fedezni. Kolumbusz ugyanis abban a hitben halt meg, hogy az Indiába vezető új utat találta meg. Amerigo Vespuc- cié az érdem, hogy az új világrész tudata is kialakult. Vespucci 1451-ben született, Firenzében. A Medičiek kereskedelmi vállalkozásainak szolgálatába állt, s az ő ügyüket képviselte Sevillában is, ahol 1499-ben csatlakozott Alonzo de llo- jeda tengeren túli expedíciójához. Üti élményeiről 1503-ban számolt be Lorenzo MedlCihez írott levelében. A túlságosan is színes fantáziával lefestett kalandoik és felfedezői érdemek nyomatékos hangsúlyozása után azt írja: „Helyes és illő lenne ezeket az új területeket új világnak nevezni ...“ Vespucci levelét latinra fordítva kinyomtatták, és a szerencsés leleménynyel megalkotott, találó kifejezés: a M>und us Novus, az Új Világ, hamarosan elterjedt. 1507-ben egy kis tudós-munkaközösség kiadott egy Cos- mographiae Introductio című munkát. Az ehhez mellékelt térképen szerepel először az Új Világ Terra America néven. Ezzel nyilván Vespucci érdemeit kívánták hangsúlyozni, de üzleti megfontolások is közrejátszhattak: az egyik tudós ugyanis érdekelt volt Vespucci levelének német fordítása révén az ügyes firenzei alakjának népszerűsítésében, azaz egy XVI. századi könyvsiker eladott példányszámainak növelésében. Úgy látszik azonban, hogy hamarosan kétségek támadtak Amerigo Vespucci érdemei felől, mert rájöhettek arra, hogy úti beszámolójának adatait nagy fenntartásokkal kell fogadni. Az újabb, 1513-ban és 1516- ban kiadott tél képeken inár nem szerepelt az Amerika név. Ekkor azonban már késő volt. Az 1507-ben, 1000 példányban megjelent térkép kitörölhetetlenül bevéste a köztudatba, hogy az Új Világ: Amerika. AUSZTRÁLIA. Az ötödik földrész és neve elméleti alapokon született. Arisztotelész már i. e. 400 évvel azt bizonyította, hogy a déli félgömbön is lennie kell egy nagy kiterjedésű szárazföldnek, amely egyensúlyozza az északi félteke föld- ségeit. Ez az ismeretlen Déli Föld, latin nevén Terra Australis Incognita csak a XVI. század elején kezdte titkait feltárni, amilkor az első felfedezők hajói kerülgetni kezdték partjait. Az „australis“ (déli) szó eredetileg hajnalpírt jelentett, s rokona az ó-lndiai „usas“-nak, a görög ,,éos“-nak, s természetesen a latin „aurora“-nak is. Mivel a liajnalpír keleten tűnik fel, az Indo- germán nyelvcsaládhoz tartozó nyelvekben ebből a tőből alakult ki a „kelet“ főnév is (a német Osten, az angol east). A latin „australis“ jelentése ennek ellenére dél és nem kelet. Ezt azzal magyarázzák, hogy mint az Itáliai félsziget, az egész Római Birodalom északnyugat— délkelet kiterjedésű volt, s így a dél és kelet fogalma könnyen felcserélődhetett. ANTARKTIKA. Az Északi-sarkot és környékét Arktisz-nak mondjuk. Szavunk a görög „arktos“ (medve) főnévből alakult. Ennek a görög medvének azonban semmi köze az arktikusvidékek jegesmedvéjéhez — annál több az északi Sarkcsillag közelében levő Medve csillagképhez. (Ez mifelénk Kis Göncöl néven ismeretes.) 1840-ben Charles Wilkes Ausztrália felől közelítette meg a Déli-sark körül elterülő szárazföldet. Nem ő volt ugyan az első, aki erre járt, de az Antarktisz nevet mégis ő adta a hatodik világrésznek. Az Északi-sarkikal, az Arktisszal éppen ellentétes déli földséget Anti-Arktišznak, illetve Antarktisznak nevezte el. Egyes szakkörökben inkább az Antarktika változat kezd használatba jönni. AZ ÁLLATVILÁG „B E T E G Á P O LÓ I" Az Afrikában járt vadászok gyakran megfigyelték az orrszarvúak hátán tanyázó, úgynevezett „pondrószedő madarakat“, amint hegyes csőrükkel ügyesen szedegették az állatóriások bőréből a kellemetlen, élősködő légylárvákat. Talán meglepőnek tűnik, hogy a hatalmas állatok békésen tűrik, sőt, jónéven veszik a madarak jelenlétét. Ez érthető, hiszen a vadon élő állatok életét tömérdek élősködő keseríti, melyeiknek jelentős része bőrüknek olyan helyén tapad meg, alhonnan nem képesek azokat eltávolítani. A régebbi megfigyelésekhez az utóbbi években újabb felfedezések is járultak — olvastuk az egyik külföldi szakcikkben A könnyűbúvár-felszereléssel ellátott biológusok azt tapasztalták, hogy több kisebb hal- és rákfaj más állatok bőréből eltávolított, onnan kiszedegetett élősdiek- kel táplálkozik, s ilyen módon valósággal a „betegápoló“ feladatát látja el. E fajok bőven találnak táplálékot, mivel a halaikat sok élősködő féreg és kicsiny rákfaj háborgatja. Helyenként olyan tömegben lépnek fel, hogy például Amerika egyes tengerpartjain még a tengerben fürdő- zők bőrére is rátapadnak, s így valóban rászolgálnak a „tenger tetvei“ elnevezésre. A kutatók megfigyelték, hogy a „szenyoritá“- nak nevezett barna színű ajakoshal körül szinte szünet nélkül más fajokhoz tartozó halaik lebegnek, melyek békésen tűrték, hogy az ajakoshal lecsipegesse testűikről az élősködőket, sőt tőlük telhetően igyekeztek megkönnyíteni annak munkáját, s gyakran az oldalukra vagy éppen hanyatt fordulva tartották különböző testrészeiket „ápolójuk“ felé. A tisztogató halak szinte „vadászati tilalom“ alatt állnak, s még a nagyobb termetű ragadozó Ihalak sem bántják őket, bár olykor még azok szájába is beúsznak. A trópusi tengerekben jelentős szerepük van a társaik egészségét megóvó, tisztogató halaknak. Egy ízben kísérletképpen kifogták egy ko- rallszirt körül a tisztogató halakat. Néhány nappal később már jelentősen megcsappant a környék halállománya, egy hónap múlva pedig az ott maradt halak testén elszaporodtak az élősködők, s fekélyek borították őket. A kísérleteket akváriumokban is folytatták. Az á táram ló tengervízben tartott halak nagy része rövid idő alatt beteg lett, de miután közéjük helyeztek tisztogató halat, a medence lakói visz- szanyerték egészségüket. Hasonló kísérletet végeztek tisztogató garnéla- rákocskával is. Egy jókora, tengervízzel megtöltött akváriumban tartott halak közé mintegy 5 cm hosszú rákocskát helyeztek. A halak először nyilván ízletes táplálékot láttak az új jövevényben, a rákocska azonban néhány fenyegető mozdulatot tett az ollójával, majd hirtelen fel- emelkedett. A váratlan mozdulat hatására a halak szétrebbentek. Néhány nap múlva a halak egyikében feltámadt a tisztogató rákocskával való kapcsolat ősi ösztöne, s farkúszójával közelítve, hátrafelé úszva kerülgette a garnélát, majd szinte mozdulatlanná merevedett. A rákocska lassan, óvatosan végigtapogatta a hal pikkelyeit, közben ollóját több ízben a szájnyílásához vitte. A példa hamarosan követőkre talált. A rákocska körül valóságos tolongás keletkezett, s az erősebbek elkergették a gyengébbeket. A tisztogató rákok munkáját a természetben is megfigyelték a könnyűbúvárok. A Bahama-szi- getek közelében, a Petersen-garnélának nevezett rákocska például a kövek alatti üregben rejtőzve él, s a halak e különös „rendelőintézetben“ keresik fel. Megfigyelték, hogy ha nagy termetű tengeri rák vagy hal bújik az üregébe, hosszabb- rövidebb idő elteltével élősdijeitől megszabadulva távozik. A különböző tisztogató halak és rákok gyakran hajóroncsok vagy nagyobb víz alatti szirtek közelében ütik fel tanyájukat, melyhez távoli vizekről is sereglenek a gyógyulást kereső ihalak. A horgászok már régóta ismerték e halakban feltűnően gazdag vizeket, a rejtély okát azonban nem tudták. E tisztogatóállomásokon olykor 3—4 különböző fajhoz tartozó hal és rákocska együttesen veszi kezelésbe a halakat, s valószínűleg nem csupán az állati élősködőket távolítják el azokról, hanem a gombák vagy baktériumok által fertőzött, többnyire fellazult és elszíneződött bőrréseket is. E munkájukat hosszúra nyúlt szájuk, valamint csipesszerűen előreálló fogaik is segítik. (djj 1973. vr 3.
