Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-15 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
HSENDES VIDÉK Egy házaspár kis nyaralót szeretne vásárolni és jelentkezik egy hirdetésre. Mintán megnézték a házat, az asszony megkérdezi: — És milyen a környék? Valóban csendes és nyugalmas? — Mi az. hogy nyugalmas? — feleli a tulajdonos büszkén. — Az előző bérlőket meggyilkolták és csak három hónap múlva fedezték fel a bűntényt. VIZSGÁZNAK AZ IDEGENVEZETŐK — Mi az idegenforgalom? — kérdezik az egyik vizsgázótól. — Az idegenforgalom abból áll — válaszolja a kérdezett — hogy a külföldi turisták fényképezik a hazai turistákat, a hazai turisták pedig a külföldieket. — «— A jóson elgondolkozva nézegeti ügyfele tenyerét, aztán rémülten így szól: — Uram, ez megdöbbentő ... önnel szörnyű dolgok történtek már . .. leszúrták, megperzselték, lenyúzták, darabokra vágták ... — Várjon egy pillanatra — szakítja félbe a kuncsaft. — Előbb leveszem a disznóbőr kesztyűmet. . . — • — Egyik barátnő meséli a másiknak: — Csodálatos szállodában nyaraltunk az idén. Olyan pocsék volt a konyha, hogy nyolc nap alatt három kilót fogytam .. . 1973 VII. 15» 19 — Régóta ábrándozom egy kerékpárról. Folyton mondogatom a férjemnek, hogy jó lenne karikázni a friss levegőn. — Na, és teljesítette a kívánságodat? — Részben. Kivitte a varrógépet az erkélyre. Az óvatos ember (EULENSPIEGEL) — Papa, gyorsan bújj az ágyba, jönnek a betcglátogatók! (PAVEL RAK — ROIIÁČ) — Főtisztelendő úr, ez így nem tisztességes! (DIE WELTWOCHE) — Az ember nagyon tehetetlen, ha otthon felejti a szemüvegét! (QUICK) Elsősegély 1 (Karéi Smrkovský rajza) Az angol lord a társaságban családjának ősi eredetével dicsekszik. Valaki megjegyzi: — Mindjárt azt fogja mondani, hogy ősei ott voltak Noé bárkájában! — A világért sem — tiltakozik hevesen a lord. —- Nekik akkor már saját jachtjuk volt! FIGYELMESSÉG — Tudod, hogy ma van a tizenötödik házassági évfordulónk? — ébreszti reggel az asz- szony a férjét —■ Igazán meglephetnél egykét aprósággal, Ide kellene valami a nyakamra, a fülemre, a karomra, esetleg a kezemre — Rendben van — morogja a férj — áruld el, melyik a kedvenc szappanod! — Látták szegény Apfelbach- nét? Az egyik szeme csúnyán gyulladásos. • — Igen, sajnos, a mi házunkban nagyon huzatosak a kulcslyukak. • _ A s kót fiatalember sietősen nyit be a kozmetikushoz. — Igen gyorsan egy manikűrözést kérek! — Melyik kezén szabad elkezdenem? — kérdezi a kisasszony. — Csak a jobb kezem gyűrűsujját manikűrözze meg, de nagyon gyorsan, mert húsz perc múlva kezdődik az esküvőm. — Apu, mi az a civilizáció? — A civilizáció az, amikor kinyitod a televíziót, hogy onnan tudd meg milyen az idő, ahelyett, hogy az ablakot nyitnád ki. Az első világháború ideién Med- nyánszky László már túl vnlt hatvanadik évén. /í könnyen fellobbanó művészt elkapta a háborús láz, s önként jelentkezett katonának. De a dokumentumok, amik hadifestői munkásságáról fennmaradtak, azt tanúsítják: a kritikádon lelkesedés helyére hamarosan fájdalmas felismerés és mély szánalom költözött. A háború vége felé hosszú hónapokat töltött az olasz fronton, nem hátul, a törzsnél, hanem az első vonalban. Jellegzetesen nyurga figuráját, kackiásan felcsapott huszár- sapkáját a front mind a két oldalán jól ismerték, hiszen az olasz arcvonal egyes részein a kaver- nák, lövészárkok aránylag közel voltaic egymáshoz, s az olaszok is rokonszenves érdeklődéssel figyelték a művészt, aki ihletett hévvel, a munkától elragadtatva, készítette rajzait, vázlatait, és egy-egy sziklaoromra kitelepedve, fittyet hányt a fütyülő golyóknak. Történt pedig, hogy az olasz oldalon támadásra készültek. De mielőtt o Doberdó tájainak egyik nagy pergőtüzét megindították volna, a tüzérségi megfigyelőben gubbasztó olasz tiszt észrevette a nyugodtan rajzoló Mednyánszkyt. A művészet iránt érzett tisztelet és lelkesedés kissé túllódította az olaszt a fegyelmi szabályzaton, mert kezéből tölcsért formált, és harsány hangon átkiáltott a magyar vonalba: — Öreg festő menjen hátra, mindjárt tüzelünk ...! Mednyánszky barátságosan visz- szaintegetett, és teli torokból, szép olasz szóval válaszolt az ellenséges hadfinak: — Grazie miile, uraim! Icipici kis türelmet kérek, una píccola pazienza ... Néhány vonás csak ... mindjárt befejezem a képet... így ... Most már lőhetnek . . . köszönöm! Lőrincze Lajos története: Fakultatív hitoktatás — bibliatörténet- óra. A protestáns lelkész Jób históriáját adja elő a kisiskolásoknak. Elmeséli, hogyan tette próbára az isten a kegyes Jóbot: elvette vagyonát, gyermekeit, őrá magára szörnyű nyavalyákat bocsátott. Jób felesége nem bírta már nézni a rettenetes szenvedést, s azt tanácsolta férjének, átkozd meg az istent, és halj meg! Mire az istenfélő, jámbor öreg így felelt: Ogy szólasz, asszony, mint egy a bolondok közül. Az óra vége felé a visszakérdezés következik. A tiszteletes úr rámutat az egyik fiúcskára, az kiáll a pádból, s szépen fel is mondja a leckét — egész Jóbné tanácsáig: átkozd meg az istent, és halj meg! — Itt aztán elakad, gyűri a kezét, küszködik a szavakkal, nem képes újraszajkózni az ódon bibliai szöveget. A lelkész biztatja: — Jó volt, fiacskám, csak ki vele bátran . . . Gondolkozz! Jób, az istenfélő Jób, mit felelhetett erre az istentelen tanácsra? A gyerek hirtelen ráeszmél, felcsillan a szeme, és boldogan kivágja: — Azt mondta neki: tisztára hülye vagy, anyukámi Szarvasról származik Melis György, a budapesti Operaház világjáró bar it on-éneke se, aki — ha ideje engedi, — el-ellátogat pátriájába, felkeresi a barátokat, ismerősöket. Egyik ilyen látogatása alkalmával találkozott egy idős bácsival, aki valamikor, apró kölyök korában a térdén íovagoltat- ta — Jól megnőttél, Gyuri fiam — nézett fel a töpörödött öregecske a hatalmas szál művészre. — Sok eső eshet Pesten Melis mosolygva bólogatott. — Hallom, énekelgetsz — folytatta a szarvast bácsi —. a rádióban a múltkor is bemondták: énekelte Melis György Meg a tv- ben is láttalak Ott is nagyon jól fújtad Egy kis szünetet tartott, aztán bizalmasan megkérdezte: — De azt mondd mep mán, fiam, mibül élsz . . .! (BÉKÉS ISTVÁN GYŰJTEMÉNYÉBŐL) Egészen absztrakt festők kiállításán (PIKKER — Tallinn) Egy házaspár felkeresi a családügyi tanácsadót. A férfi így szól: &>■ Én, meg a feleségem, fokozatosan elidegenedünk egymástól. Nem lehetne meggyor A HÍRES FILMSZÍNÉSZNÖ MONDJA: — Már éppen eleget beszéltünk^ rólam. Beszéljünk most magáról. Mondja el, kérem, hogy tetszettem-e magának a legújabb filmemben. r Az erősen élemed*tt korú hölgy megkérdi a tériétől leijeiül. — Ugye most, hogy ilyen rövidre vágattam )e a hajamat, már nem is nézek ki öregasszonynak? — Nem, fiam, most olyan vagy, mint egy öregember.
