Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-15 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
Kulturális H Í R E K*/ •-.■»■L —• • ■»'* F elfogásom szerint a kultúra a szocialista fejlődésnek egyik — gazdasággal egyenértékű és a gazdasági fejlődést is befolyásoló — bázisa. Ezért most a szocialista kultúra totalitásáról akarok beszélni. Meggyőződésem, hogy az egész köz gondolkodásnak meg kell változnia a kultúrával és a kultúra feltételeivel kapcsolatosan; a kultúrát nem tekinthetjük magánügynek vagy bizonyos társadalmi szervezetek, intézmények ügyének — még kevésbé néhány szakember vagy álmodozó filosz terrénumának —, hanem az egész társadalom egyik legfőbb gondjának kell tekintenünk. FELTÉTELEK ÉS LEHETŐSÉGEK A kulturális forradalom új korszakát éljük. Fejlődésünk extenzív korszakában még új, szakképzetlen munkások, bevonásával fejlődhetett a szocialista ipar. Az intenzív korszak — mely a termelékenység fejlődésén áll vagy bukik — kulturált, minél magasabb szakképzettségű dolgozókat követel. De a társadalmi élet demokratizmusának, az emberek egymás közti viszonyainak fejlődése, a különböző közösségek belső tartalmának gazdagodása is a kultúra függvénye; társadalmi céljainkat csakis az emberek személyes tudásának, érdeklődésének, új helyzetekhez való alkalmazkodási képességének, gondolatmenetük rugalmasságának, figyelmének és tapintatának növekedése révén lehet megvalósítani. Abban a hatalmas fejlődésben, amelyet HERMANN ISTVÁN: másik oldalon pedig asztrológiai táblázat, tehát babonát terjesztő ostobaság szerepel, s ennek igazi feladata: az uralkodó osztályok kulturális monopóliumának fenntartása és erősítése. A modern kapitalizmus menedzserei rájöttek arra, hogy a tudás minden formája hatalmat és befolyást ad a gazdasági és politikai életben. Másrészt a kulturális elnyomorítás segítségével a legszélesebb néptömegeket meg lehet akadályozni abban, hogy akár saját helyzetüket, is felismerjék. Ezért oly fontos a kultúra az olasz vagy a francia kommunista párt számára: ezért szervezik a különböző tanfolyamokat és kulturális megmozdulásokat. Ezért tartják fontosnak az értelmiség legkiválóbbjainak részvételét a mozgalomban. Nyugaton tehát a baloldal a kulturális el- nyomorodás ellen lázad, az ellen, hogy az iparban szükséges minimális kultúra elsajátítása után konzumkultúrával bombázzák az embereket. A konzumkultúra, a manipuláció, a presztízsfogyasztás azonban nemcsak polgári körülmények között rabolja meg az ember szabad idejét, vagyis növeli a haszontalanul töltött szabad időt a termékeny szabad idő rovására. A munkásosztály és munkásmozgalom viszont mindenütt abban érdekelt, hogy az emberek termékeny szabad ideje növekedjék, társadalmilag hasznossá váljon és csökkenjen a terméketlen szabiid idő. Egyetlen más osztály sincs, amely ilyen erősen kötődne az új megismeréséhez, amelynek ennyire yjjiHüiüj ■ t ■ 11 ii^ ■ lÜ■ IUII riri lH 1973 VII. 15. megtettünk és abban a még hatalmasabban, amely előttünk áll, az emberi viszonyok, a gazdasági viszonyok — az embert körülvevő viszonylatrendszerek — egyre kevésbé láthatók át a kulturálisan elmaradott ember számára. Aki — például — a bíróságon nem tudja kifejezni magát, az — bár formálisan egyenlő jogokban részesül —, hátrányban van (helyesebben: hátrányban érzi magát) azokkal szemben, akik folyamatosan tudják előadni véleményüket. A kulturálatlan ember elé titokzatos, misztikus és láthatatlan barikádok emelkednek, melyek elzárják őt a közügyektől; nem ismerheti saját lehetőségeit, képtelen torzulásmentesen tagjává válni munkaközösségének és mindig kisebbségi érzésekkel telten áll embertársai között S bár a kultúra nem az egyetlen, mindenképpen egyik legfontosabb feltétele az el- idegenülés leküzdésének. Ha a szocializmus elsősorban emberibb életet, teljesebb gondolkodást és érzésvilágot tesz lehetővé, mint bármely eddigi társadalom, akkor ennek a teljességnek legfontosabb esziköze éppen a kultúra Megváltoztak azonban a kulturálódás feltételei és lehetőségei. Az alapvető változást nem csupán az ipari és mezőgazdasági fejlődés szükségletei hozzák létre, hanem az is hozzájárul, hogy egyre inkább tudatosodik a kultúra általános szükséglete. (Ennek termelési vonatkozása az, hogy mindenféle tudás — eredjen bár hobbynak látszó készségek kifejlődéséből vagy tisztán privát szórakozásból — a nagy technológiai változások következtében egyszer csak időszerűvé, fel- használhatóvá válhat.) Aligha lebecsülendő a tömegkommunikációs eszközök közvetett kultúrateremtő hatása. Kétségtelen, hogy nemegyszer hátrányosan befolyásolják a kulturális orientációt. Például azzal, hogy elterjesztik a „kvízember" típusát, amely bizonyos fejlődési fokon haladást lelent ugyan, lényegében viszont visszatart a valódi műveltségre törekvéstől. Ennek ellenére a tömegkommunikációs eszközök — s köztüik a legfontosabb: a televízió — nem csupán ismeretterjesztéssel és nem is csupán művészi alkotások közvetítésével segítik a kulturális fejlődést és adnak közvetett ösztönzést az önművelésre. A televízió magatartásformák — különösképpen az úgynevezett televíziós személyiségek magatartásformái — sugárzásával is nevelő hatást fejt ki. KONZUMKULTÚRA — MUNKÄSKULTÜRA Mind nemzetközileg, mind pedig a szocialista államokban napjaink osztályharcának egyik legfontosabb frontja, ütközőpontja a kultúra. A polgári világ korántsem véletlenül teremti meg a szakadékot, elitkultúra és tömegkultúra között; nem véletlenül árasztja el az úgynevezett tömegkultúrát konzumcikkekkel. A magazin egyik oldalán biológiai ismeretterjesztő cikk, a érdeke lenne a kultúra csúcsainak meghódítása. Lenin éppen ezért beszélt arról, mennyire helytelen dolog a munkásosztály figyelmét csupán önmagára irányítani, hiszen ennek az osztálynak öntudata elválaszthatatlanul össze van kötve a társadalom minden osztályára és rétegére vonatkozó tudásával. A munkás nemcsak jólétet vár a szocializmustól — fogyasztási értelemben —, hanem azt értékeli, ha családtagjai, gyermekei magasabb kulturális fokokra emelkedhetnek, mint ő maga. Abban a sokszor kárhoztatott jelenségben, hogy a gyerekeknek csodálatos ruhákat vesznek, nagy zsebpénzt adnak, azzal a jelszóval: éljen jobban, mint mi — ennek a törekvésnek tévútra csúszását látom. A jelenlegi iskolában — az iskolák felszereltsége, ellátottsága, légkörük és más tényezők következtében — a munkás nem érzékeli, hogy gyermeke minden szempontból „többre jutott“, mint ő, s ezért választja ezt a torz utat önmaga megnyugtatására. Jele ez egyébként annak is, hogy a kultúra iránti igény még igen sokakban nem tudatosodott. Ha azonban a részletproblémákon túl is meg akarjuk ragadni a kulturális forradalom új szakaszának sajátságát, a következőt kell kiemelni: a kultúra jelentőségének társadalmi tudatosítása a továbblépés elengedhetetlen feltétele. Ennek érvényesülnie kell a közgondolkodásban, az emberek megítélésében, személyes kapcsolataiban, bármely területen dolgozó emberek társadalmi megbecsülésében. S ezzel függ össze az, hogy minden eszközt meg kell ragadni a kulturális öntevékenységre, illetve ennek az öntevékenységnek népszerűsítésére és segítésére, ösztönzésére. Ha eddig a szocializmusban a kultúra a társadalmi tudat és a társadalom totalitása szempontjából fontos probléma volt, most ez elmélyül és a társadalom öntudatának, önismeretének, önbecsülésének alapvető részévé válik. Ez a szocializmus továbbfejlődésének és a nemzetközi osztályharcban a szocializmus győzelmének élet-halál kérdése A kultúra szerepének, a társadalmi egészben betöltött jelentő ségének tudatosítása és öntudattá emelése nélkül a szocializmus nem válthatja be azokat a reményeket, amelyeket a haladó emberiség egésze fűz hozzá. NEMZETI HAGYOMÁNYOK Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kultúrához különböző utak vezethetnek. Feltétlenül tudomásul kell azonban vennünk, hogy a nemzeti kultúra alapján sokkal jobban közelítheti meg a dolgozó a kulturális fejlődést, mint bármely más kultúra alapján. A Széchenyi fogalmazta jelszó: „A kiművelt emberfők sokasága teszi az ország erejét“ — nemzeti program. Az utóbbi idők nagyon sok televíziós sikere mutatja: a kultúra nemzeti hagyományai hozzák leginkább közel az emberekhez a kultúra világát. Ezért igenis meg kell mutatni például, hogyan formálódott a magyar iskolákban a XX. század nagy matematikai felfedezéseinek sok didaktikai feltétele, meg kell mutatni, miképp alakult ki a magyar irodalomban egy olyan típusú pionírgárda, mely utat tör a modern problémák irodalmi és művészeti megfogalmazásának. Legalább olyan hangsúllyal kell hangoztatnunk azt, hogy kultúránk nemzeti alapra épül, mint azt, hogy a szocializmus érdekelt a világ, az emberiség igész kulturális fejlődésének elsajátításában. A kettő közt nem ellentét van, hanem igen mély összefüggés. A magyar reakció évszázadokon át a kul- turálatlanságot tartotta magyar sajátságnak. Idegen, „nyugati“ dolognak bélyegezte a közgazdasági gondolkodás elterjedését például és a „magyar nemes“ fő jelszava Csörgheő Csuli híres mondata volt, mellyel Szakhmáryt figyelmeztette, hogy ne akarjon semmit, hanem maradjon meg a ,,jó magyar mocsárban“. A kultúra nemzeti jellegéről beszélve tehát a haladó és a reakciós hagyományt állítjuk egymással szembe. A ha ladás mindig elkötelezettje volt a kultúrának. S amennyire fontos a kulturális fejlődés nemzeti vonásainak megragadása, ugyanannyira fontos, hogy megküzdjünk a magyar dzsentri-hagyományokkal, a közönynyel, és — nem utolsósorban — az üres, tartalmatlan dzsentri nacionalizmussal. Az új periódus nyilvánvaló jellegzetessége az a követelmény, hogy a kulturális fejlődés dinamikusabb, sokoldalúbb legyen, mint eddig. Ez tőlünk függ. A sokoldalúság egyik következménye lehet, hogy a magyar kultú ra egyre jelentékenyebb és egyre sokrétűbb szerepet játszik majd a világ kultúrájában mind hagyományaink megismertetésével, mind pedig jelen kultúránk terjesztésével De ne essünk optikai csalódás áldozatául. A kapitalizmus abban érdekelt, hogy a kul turá 1 is világpiacot diktálja. Ez részben kereskedelmi, részben ideológiai érdeke. Következésképp a modern polgári „piacon“ a szocialista kultúra alkotásai hátrányos hely zetbe kerülnek. A szocialista kultúra és a mi nemzeti kultúránk — benne költészeti örökségünk és — a mai magyar irodalom művészet alapján terjedhetne. (Igaz, a tőkés „piac“ a számára integrálható szocialista alkotásokat időnként propagálja, és ezzel elködösíti azt, hogy a számára kevésbé integrálható vagy integrálhatatlan művekkel szemben a gátak sorozatát emelik.) Alihoz hogy ez a helyzet megváltozzék, nem csu pán az eleven kulturális kölcsönhatás fejlődése szükséges (az is), hanem emellett a mi kulturális öntudatunk növekedése is: saját kultúránk termékeinek valóságos értéke lése. KÖZÖSSÉGTEREMTŐ ERŐ A társadalomban különböző közösségek alakulnak ki, melyek részben hagyományo sak, mint a család, de funkciójuk, társadalmi értékük nagyon sok tekintetben megérződött; részben pedig olyan baráti, munkatársi vagy brigádközösségek, melyeknek tar talma csak abban az esetben mélyülhet el. ha ez a tartalom kulturált vagy éppen kulturális tartalom lesz. A család esetében ezt könnyű belátni. Az a család, ahol az emberi kapcsolatok megvannak és elmélyülnek, semmiképpen nem alapozhatja különböző érdeklődésű és foglalkozású tagjainak közösségét valamiféle „lelkizésre“. Ezzel szemben az érdeklődés — a mások természeti, sport vagy művészi élményei iránt ugyanúgy, mint a mások munkája, fejlődésének problémái iránt — feltétlenül közösségalkotó tényező. Ilyen érdeklődés esetén a család nem pusztán természet adta közösség, hanem valótlan mély, emberi közösség lehet. Még nagyobb azonban ennek a kulturális tartalomnak a jelentősége a felnövekvő generációk szempontjából. Minden gyereket és fiatalt elsősorban a család orientál a társadalmi életben és ez az orientáció nem kizárólagosan, de sok tekintetben a családi közösség kulturális érdeklődésétől függ. A kulturált szülők másként látják gyermekük egész személyiségét, másképpen gon dolják át egy baráttal vagy barátnővel való kapcsolatának kérdéseit, másképpen ítélik meg és másképpen támogatják gyermekeik különböző szórakozási igényeit, ha ők ina guk állandóan fejlődnek, művelődnek. Itt azonban egy pillanatra meg kell áll nunk Meg kell különböztetnünk a passzív műveltséget, a szak barbárságot és a szno bizmust a valódi műveltségtől, amely any nyit jelent, hogy az ember aktív módon állandóan megosztja másokkal saját kultúráját, saját érdeklődését. A müveit ember ugyanis nem csupán művelődő, hanem mű velő ember is. A szocialista társadalomban a közösségek kohéziós erejét nagy mértékben meghatá rozza a kulturális érdeklődés. Ha ez hiány zik. az összetartó erők fontos részéről moii dunk le; éppen arról a részéről, amely az egyént nemcsak szűkebb közösségével, ha nem a társadalmi tevékenység egészével összekapcsolja. A társadalmi munkamegosztáson belül az embereknek mindenekelőtt saját lehetősé geik felismeréséhez van szükségük kultúrú ra. De a kultúra a legegyszerűbb és legtermészetesebb emberi kapcsolatok tartalmát is elmélyíti s színessé teszi. A szocialista kultúra ugyanis totalitás És minden kulturálódási kezdeményezés áthat ja az egész életet, annak belső, szubjektív oldalait éppen úgy, mint objektív oldalait, az igényeket éppen úgy, mint a szervezed formákat. Ennek tudatosítása elengedhetet len ahhoz, hogy a kultúra problémáját valóban értelmesen, mint társadalmi életünk, jövendő fejlődésünk egyik legfontosabb problémáját elemezhessük! □ A prágai Odeon Kiadó — Richard Pražák szerkesztésében — megjelentette Petőfi Sándor válogatott költeményeinek új kiadását. Q Franco Zeffirelli Kamcsatkában, a középázsiai sivatagokban, a szibériai tajgában forgatja az Isteni Színjáték nyomán készült filmjét. Zeffirelli — nyilatkozata szerint — Gustavo Dóré híres Dante-illusztrációit fogja felhasználni a mű képi világának megteremtéséhez. Q A zürichi Nemzetközi Ünnepi Hetek rendező bizottsága számos érdekes műsorral hívta fel magára a figyelmet. Igor Ojsztrah koncertjén Gluek-, Kraus- és Ree- thoven-művek szerepeltek. A Schauspielhaus bemutatta Makszim Gorkij jegor Bulicsov és a többiek című drámáját. E színházban önálló estén Vlilva Brecht—Kurt VVeill- songokat adott elő. A zürichi operaházban Hugo Wolf egy Alarcon- novella nyomán, Rosa Mayreder szövegére készült Der Corregidor című opera, továbbá Leoš Janáček Katja Kabanová- ja, Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókja került színre. Q Ibsen Nórájából — a Jane Fonda főszereplésével készült film után — egy másik változatot is forgatnak. Címszereplője Claire Bloom, aki a New York-i Broadwayn már óriási sikerrel alakította Ibsen hősnőjét. [3 A moszkvai Nagy Színház színpadán A hattyúk tava és A diótörő főszerepeiben mutatkozott be a húszéves Ljudmila Szemenjaka. A fiatal balettművésznő, Galina Ulanova tanítványa, tavaly első díjat nyert az össz-szövetségi balett versenyen, majd második díjat a várnai nemzetközi seregszemlén. [J Olaszországban hosszú cikk jelent meg Raina Kabaivanska bolgár operaénekesnőről, a következő címmel: ü lesz Callas utódja? Kabaivanska repertoárja igen gazdag. A Francesca da Rimini címszerepét F.ieo- nora Dúsénak — a D’An- nunzio-dráma első hősnőjének — hajdani kosztümjében énekelte. Legutóbb Raina Kabaivanska volt A szicíliai vecsernye torinói előadásának Ele- nája. Maria Callas, az előadás rendezője egyedül neki énekelt részleteket az operából. Q A varsói Teatr Maly, a Nemzeti Színház kamaraszínpada nemrég mutatta be James |oyee Számkivetettek című színpadi alkotását. Joyce 1914—15 ben írta ezt a drámát. A Teatr Maly ismét érdekes mű izgalmas előadásával lépett a közönség elé Az előadás rendezője és főszereplője a filmjeiből ismert Andrzej Lapicki. Q Heinrich Heine kiállítás nyílt Kijevben. A nagy látogatottságú kiállításon fényképmásola- tokon mutatják be a neves német költő kéziratait, életének dokumentumait, valamint műveinek a Szovjetunióban megjelent kiadásait Heine életművének maradandó értékű remekművei a Szovjetunió népeinek húsz nyelvén láttak napvilágot.
