Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-13 / 165. szám, péntek

lOK A FELTITELEK IGÉNYES FELADATAINK TEUESÍTESIHEZ

Gustáv Husák elvtárs vitazáró beszéde a CSKP KB fúfiusi ülésén

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága júliusi ülésének végén Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára mondotta a záróbeszédet. Hangsúlyozta, hogy a CSKP Központi Bizottságának ülése a megtárgyalt kérdésekhez való alkotó hozzáállással és valamennyi lényegbevágó kérdésben az egész Központi Bizottság egységével tűnt ki.

A Központi Bizottság ülése — folytatta Husák elvtárs — hozzájárul egész pártunk szervei és szervezetei tájékozottságának további meg javulásához, s ezzel a munka megjavításához is valamennyi szakaszon. Munkánkat ebben az évben a Győzelmes Február 25. évfordulójával kapcsolatban mértük fel, értékelve, hogyan folyik a XIV. kongresszus határozatainak a teljesítése. A járási és a kerületi konferenciákkal, az összes szervek megújításával, az alapszervezetektő! kezdve a kerületi szervekig bezárólag, de az ötéves terv teljesítésére kifejtett két és fél éves munkával is eljutunk a második szakaszba, a XIV. és a

XV. kongresszus közötti második „félidőbe“.

Milyen tapasztalatokra tettünk szert a .XIV. kongresszus óta eltelt időszakban, nagyjából az „első félidőben“, mit értünk el, milyen feltételekkel kezdünk hozzá a további munkához? Röviden megállapíthatjuk, hogy az az irányvonal, amelyet a XIV. kongresszus határozott meg, helyes, a gyakorlat ellenőrizte, s támogatja munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a dolgozó nép hatalmas többsége. Az élet igazolja ezt a következtetést. Tudjuk, hogy nem volt ez mindig így, és hogy az útkeresésnek, a válság következményei leküzdésének, a mozgósító reális program kitűzésének ez az időszaka nem volt egyszerű. Ez ä jogos megállapítás igen értékes és fontos ma, a párt és társadalom számára, reális és elérhető voltát tekintve a további céloknak, melyeket kitűzünk. Beigazolódott, hogy reális politikát folytatunk, hogy pártunk a XIV. kongresszus programjának meghatározásában és megvalósításában nagy felelősséggel járt el és jár el a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk és a nemzetközi kommunista mozgalom iránt.

Az előterjesztett írásos okmányok, a vitafelszólalások és a jóváhagyóit határozat pozitívan jellemezte pártunk munkáját, amit az elért eredmények indokolnak. Nagy dolog ez és feljogosít minket annak megállapítására, hogy jó, egységes, marxista—leninista és akcióképes párttal rendelkeziik, s ez a párt képes felelősen végrehajtani azokat a rendkívül nagy feladatokat, amelyek mint a szocialista társadalom uralmon levő pártját megilletik.

Megállapíthatjuk, hogy a pártszervek körül a központtól egészen a legalsóbb szintig áldozatkész pártmunkások százezres aktívájával, odaadó és rátermett párttagok, funkcionáriusok hatalmas hadseregével rendelkezünk, akik az utóbbi évek folyamán megbirkóztak a rendkívül igényes munkával és hozzájárultak a jelentős eredményekhez, akik programjaink megvalósításában bizonyságot tettek a marxizmus—leninizmus elvei iránti hűségükről.

Jó gazdasági eredmények

Tudjuk, milyen kiterjedt szervezési és politikai munkát kellett végezni az utóbbi két év folyamán, abban az időszakban, amikor az évzáró tagggyűlése- ket, a járási és a kerületi konferenciákat tartották. Mennyi áldozatkészségre volt szükség, hogy olyan pozitív eredményeket érjünk el, amelyek ezt az egész párton belüli mozgást magukkal hozták. Kivették ebből részüket a központi bizottság tagjai, a kerületi és a járási bizottságok tagjai. Szeret- irék ezúton is köszönetét mondani a központi bizottság, kerületi és járási bizottságaink nevében pártunk aktivistái e nagy

hadseregének a rendkívüli erőkifejtésért, és az elért pozitív eredményeikért, amelyek további munkánk szilárd alapját jelentik.

Hasonló pozitív fejlődést figyelhetünk meg a társadalmi szervezetekben is, a Nemzeti Front egész rendszerében, amely Nemzeti Front elősegíti pártunk szövetségét a dolgozó nép tömegeivel, amely segít el juttatni pártunk politikáját min den egyes dolgozó emberhez, és a XIV. kongresszus programját össznépi programmá teszi. A Nemzeti Frontnak ez a mechanizmusa különösen a nagy tömegszervezetek — a szak- szervezetek, az ifjúsági szövetség és a többi szervezet —, pártunk jó harcos- és segítőtársának szerepét töltik be a CSKP

XIV. kongresszusa programjának megvalósításában.

Visszatekintve a XIV. kongresszus óta eltelt időszakra, jelentős javulást állapíthatunk meg az állami szervek és a nemzeti bizottságok területén is. Szocialista államunk teljesíti az uralkodó munkásosztály és a többi dolgozó nép hatalmának funkcióját, és megvalósítja azokat a szándékokat, feladatokat, amelyeket pártunk, társadalmunk kitűz.

Pozitívan vonhatjuk meg a gazdasági területen végzett munka mérlegét is. Befejeztük az idei első fél évet. Ismeretesek az eredmények, amelyeket az ötéves tervidőszak első és második évében elértünk. 1973 első fél évében is folyamatosan fejlődött a gazdaság, javultak egyes minőségi mutatók. Noha a rendelkezésre álló munkaidő az első fél évben két munkanappal kevesebb volt, az anyagi források képzésének növekedése az iparban és az építőiparban aránylag magas volt, és meghaladta az évi növekedés tervezett ütemét. Az ipari termelés terjedelme ebben a fél évben 6,1 százalékkal, az építőipari munkák terjedelme 5,8 százalékkal növekedett, ami a tervezett növekedési hányad túlszárnyalását jelenti. Emellett az iparban a termelés növekedését 88,5 százalékban a munkatermelékenység növekedése fedezi, ami több, mint amennyivel a terv számolt.

Igaz, ennek a fejlődésnek megvannak a gyenge helyei is. Néhány elvtárs is beszélt erről a vita folyamán. Ismerjük ezeket a fogyatékosságokat és különböző alkalmakkor foglalkozni fogunk velük.

Feladat van elég. Oj határozatokat nem kell hozni, csak igen következetesen meg kell valósítani az életben azokat, amelyeket a kongresszus és a párt Központi Bizottságának plénuma ezzel összefüggésben megszabott.

Sikeresen fejlődik mezőgazdaságunk is. Becslések szerint jók az idei gabonatermés és a mezőgazdaság jó eredményeinek a feltételei. Sőt, igen jó termésről beszélnek. Fel kell készülni arra, ne vesztegessük el ezt a nagy lehetőséget, a jó termést úgy takarítsuk be, hogy a lehető legkisebb legyen a veszteség. Jó eredmények mutatkoznak az első fél évben az állattenyésztésben is. Növekedik az állatállomány, jól halad az állati termékek felvásárlási tervének a teljesítése. Javul a helyzet a tej- és a vajtermelés területén is.

Összességében tehát jó gazdasági eredményekről beszélhetünk az első fél év vonatkozásában; megvannak a reális feltételeink az idei terv, s úgyszintén az ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítésére is, természetesen azoknak az intézkedéseknek a »megvalósításával, amelyekről a központi bizottság 1972 februárjában a gazdasági kérdésekkel foglalkozó utolsó plénuma igen konkrétan beszél.

A gazdasági eredmények, mint tudjuk, az emberek életszínvonalában is megmutatkoznak. Legalább egy adattal szeretnék szolgálni az elmúlt fél év vonatkozásában: a lakosság pénzjövedelmei az elmúlt öt hónapban a múlt év azonos időszakához képest 6,1 százalékkal növekedtek, tehát valamivel

gyorsabb ütemben, mint ahogy azt a terv feltételezte az anyagi források képzése tervének túlszárnyalása mellett. Az olyan látszólag perifériái is jellegű kérdés is, mint amilyen a népszaporulat növekedése — ezekkel a kérdésekkel néhányszor foglalkoztunk a központi bizottság szerveiben a szociális intézkedések szempontjából —, pozitív eredményeket mutat fel. 1973 első három hónapjában Csehszlovákiában 11,2 százalékkal több gyermek született, mint 1972 azonos időszakában, örvendetes, hogy az előző erős csökkenés után itt is kedvezőbb fordulat állt be.

Azért említem ezeket az alapvető pozitív irányzatokat, mert derűlátással töltenek el a további munkához, és felkeltik a kommunista büszkeséget, a dolgozók büszkeségét munkájuk eredményei iránt.

Külpolitikánk sikerei

A külpolitika terén elért po zitív eredményekről, a Szovjetunió békepolitikájának sikereiről, a szocialista országok egybehangolt fellépésének eredményeiről, mely egybehangolt fellépés szembetűnően megmutatkozott különösen az utóbbi idő szakban, már beszélt Biľak, Strougal és további elvtársak. A két-három év előtti helyzetre visszatekintve sohasem látott sikerek ezek, amelyeket sikerült elérni, és amelyek, mint feltételezzük, tovább fognak bővülni, Természetes, hogy a fejlődés nem lesz egyenes vonalú, nem lesz ellentmondások nélkül.

Beszéltünk a Német Szövetségi Köztársasággal megkötött szerződés parafálásáról is. Ha meggondoljuk, hogy az idén őszszel lesz 35 éve a csehszlovák állam elleni szégyenletes müncheni diktátumnak, amellyel a cseh és a szlovák nép súlyos kálváriája kezdődött, és hogy ez a kérdés annyi éven át nyitott és megoldatlan volt, valóban nagy siker, hogy ezt a kérdést a müncheni szerződés semmissé nyilvánításával sikerült megoldani, s ezzel megteremteni a feltételeket a Német Szövetségi Köztársasággal való normális kapcsolatok fejlesztéséhez. Ez szintén a szocialista országok szolidáris fellépésének és a Szovjetunió részéről kapott nagy támogatásnak az eredménye.

A CSKP XIV. kongresszusának ezt a felvett irányvonalát továbbra is folytatni szándékozunk. Nem csupán elvi szempontból tartjuk helyesnek, hanem egyben pozitív eredményeket hozott, amelyekről ma már mindenki meggyőződhet. Ez a

politika és eredményei népünk, munkánk számára minden esetben további teret nyit a békés alkotómunka, a belső biztonságérzet és stabilitás számára. És ez nem csekélység. Főleg azokról a pozitív dolgokról szólok, amelyeket elértünk, s amelyeket nehezen lehetne megcáfolni. Ezt csak a kimondott ellenség tenné. Miben rejlenek sikereink? Egyszerűen kifejezve: elsősorban a helyes irányvonalban, amelyet a XIV. kongresszus pártunk munkája és szocialista társadalmunk számára kitűzött. Másodszor: pártunk, pártszerveink jó munkájában, a kommunisták önfeláldozó készségében. Harmadszor: abban a támogatásban, amely ben e munkát a milliós tömegek részesítik, továbbá a munkások, a parasztok és az értelmiség kezdeményező, becsületes munkájában. Negyedszer pedig: a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szilárd egységben, az ínternacio- nális szolidaritásban, amelyet külpolitikánk alapkövének tartunk.

Igényes feladatok

Felmerül a kérdés, hogyan haladjunk tovább. A programot kitűztük, a központi bizottság ülésein feldolgoztuk. Sem a politikában, sem a közgazdaságban, sem pedig az ideológiában nem kell új programokat kigondolnunk. E program nem csupán kész, de beigazolódott és reálissá vált. A feladat tehát következetesen, a kipróbált módszerekkel realizálni ezt a programot hónapról hónapra, évről évre, megvalósítani a XV. kongresszusig. Természetesen egyre nagyobb intenzitással, egyre nagyobb tapasztalatokkal.

Ha visszatekintünk az eredményekre, amelyeket a XIV. kongresszus óta minden téren elértünk, az egész helyzetre, úgy vélem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy munkánk számára ma nemzetközi és belpolitikai szempontból jobb feltételeink vannak, mint amilyenekkel a párt valaha is rendelkezett. A párton belüli, a társadalmon belüli helyzetben, a gazdasági kérdésekben, az emberek bizalmában és nemzetközi téren egyaránt. Jobbak a feltételeink, de természetesen igényesebbek is a feladataink. Az ülésen a politikai-nevelési, a művelődési munka terjedelme szakaszáról és egyéb további kérdésekről tanácskoztunk. A jobb feltételek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy az új, minden téren sokkal igényesebb feladatokat reálisan tudjuk biztosítani.

A legrosszabb, amit elkövethetnénk, az lenne, ha az elért sikerek önteltté tennének bennünket, ha megszédülnénk a dicsőségtől, ha önelégültségbe esnénk. Nem mondhatjuk, hogy ilyen a helyzet, ám néhol, néhány helyen ilyen előjelek már mutatkoznak. Nem tömeges jelenségről van szó. Véget értek a konferenciák, minden szervet megválasztottunk, a dolgok jó úton haladnak stb., előttünk a nyári időszak, most tehát kissé lassíthatjuk a tempót. Nagyobb szerencsétienség már nem is érhetne bennünket, mint hogy a dolgokkal szemben ilyen álláspontra helyezkednénk.

Amikor a pozitív eredményekről szólunk, mindamellett látnunk kell az egyes szakaszokon észlelhető problémákat. E problémák közül a vitában többet meg is említettek. Tudomásunk van a tartalékokról is, amelyek e téren rendelkezésünkre állanak, kötelességünk a jó eredményekből kiindulni, s ezeket még nagyobb erővel, igényességgel fejleszteni. A ma elért jó eredményeket szembeállítani a lehetőségekkel, az új szükségszerűségekkel, és ennek alapján fejleszteni további tevékenységünket.

Minden téren döntő lesz munkánk minősége, hatékonysága. Politikai és ideológiai téren széles viszonylatokban jól haladnak a dolgok. Nem mindig ugyanilyen a helyzet azonban a minőség terén, a, dolgok lényegébe való behatolás, az eredmény elérése terén. A központi bizottság határozataival összhangban ez álljon mindig munkánk — a mindennapi politikai tevékenység, a politikai, a nevelési és az ideológiai munka, a gazdasági és egyéb tevékenység előterében. Nem bármilyen munkára, bármilyen mennyiségű munkára, hanem magas színvonalú, nagy hatékonyságú munkára van szükség. Ilyen módon állítják elénk a kérdéseket azok a határozatok, amelyeket a központi bizottság jóváhagyott, s az egész pártot ilyen irányban kell vezetni.

Növeljük az irányítás színvonalát

Ezzel kapcsolatban a központi, a kerületi, a városi, a járási és egyéb szervek előtt felmerül az irányítás minőségének problémája minden téren, a pártmunka irányítása, a kormánv munkateljesítménye, a minisztériumok, a vezérigazgatóságok stb. munkája minőségének a problémája, s ugyanakkor valamennyi társadalmi szervezetben is. Az a fontos, hogy a minőség a különböző akciókban, intézkedésekben nyilvánuljon meg, hogy eredménnyel járjon. Bizonyára lesznek majd objektív akadályok, amelyek a dolgok menetének határt szabnak, túlnyomó részben azonban a szubjektív tények, néhol pedig a vezetők szabnak ilyen határokat. A kerületi pártbizottságok vezető titkárainak legutóbbi tanácskozásán az egyik elvtárs több lemaradó szövetkezetről beszélt. Amikor a dolgok mélyére hatoltunk, észrevettük, hogy ezen a téren határt szabó tényezők a káderek. És az Ipari, vagy az építőipari vállalatok egész sorában a káderek a korlátokat megszabó tényezők. És nem csupán a káderek a maguk nemében, hanem egyes posztokon egyes emberek nem eléggé felelős munkája. Ebből kiindulva nem csupán általánosan, hanem a pártszervekben, az állami és egyéb szervekben igen konkrétan kell foglalkoznunk az irányítás minőségével, hogy az ilyen dolgok ne fékezzék a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozó kezdeményezését. A kerületi konferenciákon is elhangzott, amint mondják, a felfelé irányuló bírálat. Néha az elvtársak — úgy is mondhatnám — elnézőek, tőle ránsak. Helyes, ha a figyelmet elsősorban arra a szakaszra összpontosítják, amelyért közvetlenül felelősek, ahol a problémákat maguk is megoldhatják. Ám sok az olyan dolog, amely felett a központban is gondolkoznunk kell, ha azt (Folylatás a 6. oldalon}