Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-13 / 165. szám, péntek

lOK A FELTITELEK IGÉNYES FELADATAINK TEUESÍTESIHEZ Gustáv Husák elvtárs vitazáró beszéde a CSKP KB fúfiusi ülésén Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága jú­liusi ülésének végén Gustáv Hu­sák elvtárs, a CSKP KB főtit­kára mondotta a záróbeszédet. Hangsúlyozta, hogy a CSKP Központi Bizottságának ülése a megtárgyalt kérdésekhez való alkotó hozzáállással és vala­mennyi lényegbevágó kérdésben az egész Központi Bizottság egységével tűnt ki. A Központi Bizottság ülése — folytatta Husák elvtárs — hozzájárul egész pártunk szer­vei és szervezetei tájékozott­ságának további meg javulásá­hoz, s ezzel a munka megjaví­tásához is valamennyi szaka­szon. Munkánkat ebben az év­ben a Győzelmes Február 25. évfordulójával kapcsolatban mértük fel, értékelve, hogyan folyik a XIV. kongresszus ha­tározatainak a teljesítése. A já­rási és a kerületi konferenciák­kal, az összes szervek megújí­tásával, az alapszervezetektő! kezdve a kerületi szervekig be­zárólag, de az ötéves terv tel­jesítésére kifejtett két és fél éves munkával is eljutunk a második szakaszba, a XIV. és a XV. kongresszus közötti máso­dik „félidőbe“. Milyen tapasztalatokra tet­tünk szert a .XIV. kongresszus óta eltelt időszakban, nagyjá­ból az „első félidőben“, mit ér­tünk el, milyen feltételekkel kezdünk hozzá a további mun­kához? Röviden megállapíthat­juk, hogy az az irányvonal, ame­lyet a XIV. kongresszus hatá­rozott meg, helyes, a gyakor­lat ellenőrizte, s támogatja munkásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk, a dolgozó nép hatalmas többsége. Az élet igazolja ezt a következtetést. Tudjuk, hogy nem volt ez min­dig így, és hogy az útkeresés­nek, a válság következményei leküzdésének, a mozgósító reá­lis program kitűzésének ez az időszaka nem volt egyszerű. Ez ä jogos megállapítás igen érté­kes és fontos ma, a párt és társadalom számára, reális és elérhető voltát tekintve a továb­bi céloknak, melyeket kitűzünk. Beigazolódott, hogy reális poli­tikát folytatunk, hogy pártunk a XIV. kongresszus programjá­nak meghatározásában és meg­valósításában nagy felelősség­gel járt el és jár el a munkás- osztály, a parasztság, az értel­miség, egész dolgozó népünk és a nemzetközi kommunista mozgalom iránt. Az előterjesztett írásos ok­mányok, a vitafelszólalások és a jóváhagyóit határozat pozití­van jellemezte pártunk munká­ját, amit az elért eredmények indokolnak. Nagy dolog ez és feljogosít minket annak meg­állapítására, hogy jó, egységes, marxista—leninista és akcióké­pes párttal rendelkeziik, s ez a párt képes felelősen végre­hajtani azokat a rendkívül nagy feladatokat, amelyek mint a szocialista társadalom uralmon levő pártját megilletik. Megállapíthatjuk, hogy a pártszervek körül a központtól egészen a legalsóbb szintig áldo­zatkész pártmunkások százezres aktívájával, odaadó és rátermett párttagok, funkcionáriusok ha­talmas hadseregével rendelke­zünk, akik az utóbbi évek fo­lyamán megbirkóztak a rendkí­vül igényes munkával és hozzá­járultak a jelentős eredmények­hez, akik programjaink megva­lósításában bizonyságot tettek a marxizmus—leninizmus elvei iránti hűségükről. Jó gazdasági eredmények Tudjuk, milyen kiterjedt szer­vezési és politikai munkát kel­lett végezni az utóbbi két év folyamán, abban az időszakban, amikor az évzáró tagggyűlése- ket, a járási és a kerületi kon­ferenciákat tartották. Mennyi áldozatkészségre volt szükség, hogy olyan pozitív eredménye­ket érjünk el, amelyek ezt az egész párton belüli mozgást magukkal hozták. Kivették eb­ből részüket a központi bizott­ság tagjai, a kerületi és a já­rási bizottságok tagjai. Szeret- irék ezúton is köszönetét mon­dani a központi bizottság, kerü­leti és járási bizottságaink ne­vében pártunk aktivistái e nagy hadseregének a rendkívüli erő­kifejtésért, és az elért pozitív eredményeikért, amelyek to­vábbi munkánk szilárd alapját jelentik. Hasonló pozitív fejlődést fi­gyelhetünk meg a társadalmi szervezetekben is, a Nemzeti Front egész rendszerében, amely Nemzeti Front elősegíti pártunk szövetségét a dolgozó nép tömegeivel, amely segít el juttatni pártunk politikáját min den egyes dolgozó emberhez, és a XIV. kongresszus program­ját össznépi programmá teszi. A Nemzeti Frontnak ez a me­chanizmusa különösen a nagy tömegszervezetek — a szak- szervezetek, az ifjúsági szövet­ség és a többi szervezet —, pár­tunk jó harcos- és segítőtársá­nak szerepét töltik be a CSKP XIV. kongresszusa programjá­nak megvalósításában. Visszatekintve a XIV. kong­resszus óta eltelt időszakra, je­lentős javulást állapíthatunk meg az állami szervek és a nemzeti bizottságok területén is. Szocialista államunk teljesíti az uralkodó munkásosztály és a többi dolgozó nép hatalmának funkcióját, és megvalósítja azo­kat a szándékokat, feladatokat, amelyeket pártunk, társadal­munk kitűz. Pozitívan vonhatjuk meg a gazdasági területen végzett munka mérlegét is. Befejeztük az idei első fél évet. Ismerete­sek az eredmények, amelyeket az ötéves tervidőszak első és második évében elértünk. 1973 első fél évében is folyamato­san fejlődött a gazdaság, javul­tak egyes minőségi mutatók. Noha a rendelkezésre álló mun­kaidő az első fél évben két munkanappal kevesebb volt, az anyagi források képzésének nö­vekedése az iparban és az épí­tőiparban aránylag magas volt, és meghaladta az évi növeke­dés tervezett ütemét. Az ipari termelés terjedelme ebben a fél évben 6,1 százalékkal, az épí­tőipari munkák terjedelme 5,8 százalékkal növekedett, ami a tervezett növekedési hányad túlszárnyalását jelenti. Emellett az iparban a termelés növeke­dését 88,5 százalékban a mun­katermelékenység növekedése fedezi, ami több, mint amennyi­vel a terv számolt. Igaz, ennek a fejlődésnek megvannak a gyenge helyei is. Néhány elvtárs is beszélt erről a vita folyamán. Ismerjük eze­ket a fogyatékosságokat és kü­lönböző alkalmakkor foglalkoz­ni fogunk velük. Feladat van elég. Oj határo­zatokat nem kell hozni, csak igen következetesen meg kell valósítani az életben azokat, amelyeket a kongresszus és a párt Központi Bizottságának plénuma ezzel összefüggésben megszabott. Sikeresen fejlődik mezőgaz­daságunk is. Becslések szerint jók az idei gabonatermés és a mezőgazdaság jó eredményei­nek a feltételei. Sőt, igen jó termésről beszélnek. Fel kell készülni arra, ne vesztegessük el ezt a nagy lehetőséget, a jó termést úgy takarítsuk be, hogy a lehető legkisebb legyen a veszteség. Jó eredmények mu­tatkoznak az első fél évben az állattenyésztésben is. Növeke­dik az állatállomány, jól halad az állati termékek felvásárlási tervének a teljesítése. Javul a helyzet a tej- és a vajtermelés területén is. Összességében tehát jó gaz­dasági eredményekről beszélhe­tünk az első fél év vonatkozá­sában; megvannak a reális fel­tételeink az idei terv, s úgy­szintén az ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítésére is, természetesen azoknak az in­tézkedéseknek a »megvalósításá­val, amelyekről a központi bi­zottság 1972 februárjában a gazdasági kérdésekkel foglalko­zó utolsó plénuma igen konk­rétan beszél. A gazdasági eredmények, mint tudjuk, az emberek élet­színvonalában is megmutatkoz­nak. Legalább egy adattal sze­retnék szolgálni az elmúlt fél év vonatkozásában: a lakosság pénzjövedelmei az elmúlt öt hó­napban a múlt év azonos idő­szakához képest 6,1 százalék­kal növekedtek, tehát valamivel gyorsabb ütemben, mint ahogy azt a terv feltételezte az anya­gi források képzése tervének túlszárnyalása mellett. Az olyan látszólag perifériái is jellegű kérdés is, mint amilyen a nép­szaporulat növekedése — ezek­kel a kérdésekkel néhányszor foglalkoztunk a központi bizott­ság szerveiben a szociális intéz­kedések szempontjából —, pozi­tív eredményeket mutat fel. 1973 első három hónapjában Csehszlovákiában 11,2 százalék­kal több gyermek született, mint 1972 azonos időszakában, örvendetes, hogy az előző erős csökkenés után itt is kedvezőbb fordulat állt be. Azért említem ezeket az alap­vető pozitív irányzatokat, mert derűlátással töltenek el a to­vábbi munkához, és felkeltik a kommunista büszkeséget, a dol­gozók büszkeségét munkájuk eredményei iránt. Külpolitikánk sikerei A külpolitika terén elért po zitív eredményekről, a Szovjet­unió békepolitikájának sikerei­ről, a szocialista országok egy­behangolt fellépésének eredmé­nyeiről, mely egybehangolt fel­lépés szembetűnően megmutat­kozott különösen az utóbbi idő szakban, már beszélt Biľak, Strougal és további elvtársak. A két-három év előtti helyzetre visszatekintve sohasem látott sikerek ezek, amelyeket sike­rült elérni, és amelyek, mint feltételezzük, tovább fognak bővülni, Természetes, hogy a fejlődés nem lesz egyenes vo­nalú, nem lesz ellentmondások nélkül. Beszéltünk a Német Szövetsé­gi Köztársasággal megkötött szerződés parafálásáról is. Ha meggondoljuk, hogy az idén ősz­szel lesz 35 éve a csehszlovák állam elleni szégyenletes mün­cheni diktátumnak, amellyel a cseh és a szlovák nép súlyos kálváriája kezdődött, és hogy ez a kérdés annyi éven át nyi­tott és megoldatlan volt, való­ban nagy siker, hogy ezt a kérdést a müncheni szerződés semmissé nyilvánításával sike­rült megoldani, s ezzel megte­remteni a feltételeket a Német Szövetségi Köztársasággal való normális kapcsolatok fejleszté­séhez. Ez szintén a szocialista országok szolidáris fellépésének és a Szovjetunió részéről ka­pott nagy támogatásnak az eredménye. A CSKP XIV. kongresszusá­nak ezt a felvett irányvonalát továbbra is folytatni szándéko­zunk. Nem csupán elvi szem­pontból tartjuk helyesnek, ha­nem egyben pozitív eredménye­ket hozott, amelyekről ma már mindenki meggyőződhet. Ez a politika és eredményei népünk, munkánk számára minden eset­ben további teret nyit a békés alkotómunka, a belső bizton­ságérzet és stabilitás számára. És ez nem csekélység. Főleg azokról a pozitív dolgokról szólok, amelyeket elértünk, s amelyeket nehezen lehetne megcáfolni. Ezt csak a kimon­dott ellenség tenné. Miben rej­lenek sikereink? Egyszerűen kifejezve: elsősorban a helyes irányvonalban, amelyet a XIV. kongresszus pártunk munkája és szocialista társadalmunk szá­mára kitűzött. Másodszor: pár­tunk, pártszerveink jó munká­jában, a kommunisták önfelál­dozó készségében. Harmadszor: abban a támogatásban, amely ben e munkát a milliós töme­gek részesítik, továbbá a mun­kások, a parasztok és az értel­miség kezdeményező, becsüle­tes munkájában. Negyedszer pe­dig: a Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal való szi­lárd egységben, az ínternacio- nális szolidaritásban, amelyet külpolitikánk alapkövének tar­tunk. Igényes feladatok Felmerül a kérdés, hogyan haladjunk tovább. A programot kitűztük, a központi bizottság ülésein feldolgoztuk. Sem a po­litikában, sem a közgazdaság­ban, sem pedig az ideológiá­ban nem kell új programokat kigondolnunk. E program nem csupán kész, de beigazolódott és reálissá vált. A feladat tehát következetesen, a kipróbált módszerekkel realizálni ezt a programot hónapról hónapra, évről évre, megvalósítani a XV. kongresszusig. Természetesen egyre nagyobb intenzitással, egyre nagyobb tapasztalatok­kal. Ha visszatekintünk az ered­ményekre, amelyeket a XIV. kongresszus óta minden téren elértünk, az egész helyzetre, úgy vélem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy munkánk számá­ra ma nemzetközi és belpoliti­kai szempontból jobb feltéte­leink vannak, mint amilyenek­kel a párt valaha is rendelke­zett. A párton belüli, a társa­dalmon belüli helyzetben, a gazdasági kérdésekben, az em­berek bizalmában és nemzetkö­zi téren egyaránt. Jobbak a feltételeink, de természetesen igényesebbek is a feladataink. Az ülésen a politikai-nevelési, a művelődési munka terjedel­me szakaszáról és egyéb to­vábbi kérdésekről tanácskoz­tunk. A jobb feltételek lehető­séget nyújtanak ahhoz, hogy az új, minden téren sokkal igé­nyesebb feladatokat reálisan tudjuk biztosítani. A legrosszabb, amit elkövet­hetnénk, az lenne, ha az elért sikerek önteltté tennének ben­nünket, ha megszédülnénk a dicsőségtől, ha önelégültségbe esnénk. Nem mondhatjuk, hogy ilyen a helyzet, ám néhol, né­hány helyen ilyen előjelek már mutatkoznak. Nem tömeges je­lenségről van szó. Véget értek a konferenciák, minden szervet megválasztottunk, a dolgok jó úton haladnak stb., előttünk a nyári időszak, most tehát kis­sé lassíthatjuk a tempót. Na­gyobb szerencsétienség már nem is érhetne bennünket, mint hogy a dolgokkal szemben ilyen álláspontra helyezkednénk. Amikor a pozitív eredmé­nyekről szólunk, mindamellett látnunk kell az egyes szaka­szokon észlelhető problémákat. E problémák közül a vitában többet meg is említettek. Tudo­másunk van a tartalékokról is, amelyek e téren rendelkezé­sünkre állanak, kötelességünk a jó eredményekből kiindulni, s ezeket még nagyobb erővel, igényességgel fejleszteni. A ma elért jó eredményeket szembe­állítani a lehetőségekkel, az új szükségszerűségekkel, és ennek alapján fejleszteni további te­vékenységünket. Minden téren döntő lesz mun­kánk minősége, hatékonysága. Politikai és ideológiai téren széles viszonylatokban jól ha­ladnak a dolgok. Nem mindig ugyanilyen a helyzet azonban a minőség terén, a, dolgok lé­nyegébe való behatolás, az ered­mény elérése terén. A központi bizottság határozataival össz­hangban ez álljon mindig mun­kánk — a mindennapi politikai tevékenység, a politikai, a ne­velési és az ideológiai munka, a gazdasági és egyéb tevékeny­ség előterében. Nem bármilyen munkára, bármilyen mennyisé­gű munkára, hanem magas szín­vonalú, nagy hatékonyságú munkára van szükség. Ilyen módon állítják elénk a kérdése­ket azok a határozatok, ame­lyeket a központi bizottság jó­váhagyott, s az egész pártot ilyen irányban kell vezetni. Növeljük az irányítás színvonalát Ezzel kapcsolatban a közpon­ti, a kerületi, a városi, a járási és egyéb szervek előtt felmerül az irányítás minőségének prob­lémája minden téren, a párt­munka irányítása, a kormánv munkateljesítménye, a minisz­tériumok, a vezérigazgatóságok stb. munkája minőségének a problémája, s ugyanakkor valamennyi társadalmi szer­vezetben is. Az a fontos, hogy a minőség a külön­böző akciókban, intézkedé­sekben nyilvánuljon meg, hogy eredménnyel járjon. Bizonyára lesznek majd objektív akadá­lyok, amelyek a dolgok meneté­nek határt szabnak, túlnyomó részben azonban a szubjektív tények, néhol pedig a vezetők szabnak ilyen határokat. A ke­rületi pártbizottságok vezető titkárainak legutóbbi tanácsko­zásán az egyik elvtárs több le­maradó szövetkezetről beszélt. Amikor a dolgok mélyére hatol­tunk, észrevettük, hogy ezen a téren határt szabó tényezők a káderek. És az Ipari, vagy az építőipari vállalatok egész so­rában a káderek a korlátokat megszabó tényezők. És nem csu­pán a káderek a maguk nemé­ben, hanem egyes posztokon egyes emberek nem eléggé fe­lelős munkája. Ebből kiindul­va nem csupán általánosan, ha­nem a pártszervekben, az álla­mi és egyéb szervekben igen konkrétan kell foglalkoznunk az irányítás minőségével, hogy az ilyen dolgok ne fékezzék a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozó kezdeménye­zését. A kerületi konferenciá­kon is elhangzott, amint mond­ják, a felfelé irányuló bírálat. Néha az elvtársak — úgy is mondhatnám — elnézőek, tőle ránsak. Helyes, ha a figyelmet elsősorban arra a szakaszra összpontosítják, amelyért köz­vetlenül felelősek, ahol a prob­lémákat maguk is megoldhat­ják. Ám sok az olyan dolog, amely felett a központban is gondolkoznunk kell, ha azt (Folylatás a 6. oldalon}

Next

/
Oldalképek
Tartalom