Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-25 / 149. szám, hétfő

A KONGRESSZUSI HATÁROZATOK TELJESÍTÉSE NYOMÄBAN Fokozzuk a dolgozókról való gondoskodást Szocialista társadalmunk erő­feszítéseinek egyik ' legfonto­sabb részét képezi a dolgozó emberről valő sokoldalú gon­doskodás, hiszen csakis így tud­juk biztosítani a javak állandó gyarapítását. Más szóval: a tár­sadalom csak annyit oszthat szét, amennyit kitermel, létre­hoz. Szociálpolitikánk számos, mindannyiunk által élvezett vív­mánya a legfejlettebb országok közé sorolja hazánkat. Említ­sük csak meg a szocialista or­szágok között is ritkaságszám­ba menő ötnapos munkahetet, állampolgáraink beteg- és szo­ciális biztosítását, a dolgozók üdülési lehetőségeit stb. A CSKP XIV. kongresszusának ha­tározatai feladatul adták az ál­lami szerveknek, hogy fokoz­zák a dolgozókról való gondos­kodást, tegyék kulturáltabbá munkakörülményeiket, mozdít­sák elő a kezdeményezés kibon­takoztatását, egyszóval: min­dent vessenek alá a javakat előállító ember munkájának megkönnyítésére. Ki miért felelős? Az említett kongresszusi ha­tározat részletes kidolgozása megkövetelt egy átfogó felmé­rést az ország legjelentősebb ipari és mezőgazdasági létesít­ményeiben, hogy a kormány­szervek döntést hozhassanak a fogyatékosságok felszámolásá­ra és az újabb feladatok kitű­zésére. A szövetségi kormány ez év tavaszán határozatban fo­gadta el a szervezetek (mun­kaadók) fő feladatainak elveit a dolgozókról való gondosko­dásról. Ez többek között leszö­gezi a munkaadók és a dolgo­zók kölcsönös jogait és köte­lességeit, amelyeket a Munka­törvénykönyv is részletesen tár­gyal. Ezenfelül kijelöli azokat a feladatokat, amelyek a szak- szervezetekre hárulnak a mun­ka hatékonyabb, biztonságo­sabb és az eddiginél kulturál­tabb körülmények közötti el­végzésének biztosításában. Az SZSZK kormánya ennek a határozatnak a jegyében vitatta meg és fogadta el a Munka­ügyi és Népjóléti Minisztérium jelentését a dolgozókról való gondoskodás jelenlegi helyzeté­ről. A kérdéskomplexum tartal­milag három fő részre oszlik: a munkafeltételek, az életkörül­mények és a dolgozók szocialis­ta szellemben történő nevelé­se szakaszára. Átgondolt intézkedésekre van szükség A jelentés bírálóan állapítja meg, hogy számos szervezet minden alaposabb felmérés és elemzés nélkül gazdálkodik a szociális Igények kielégítésére fordított összeggel, hiányzik a dolgozókról való átgondolt gondoskodás. Különösen a ki­sebb, gazdaságilag gyengébb üzemek és termelőegységek a szociális alap egy részét is ter­meléseszközök beruházására fordítják, s ezáltal háttérbe szorulnak a dolgozók részére építendő szociális és higiéniai berendezések. Egy legújabb szlovákiai felmérés adatai pl. azt bizonyítják, hogy a megkér­dezett 2200 dolgozó közül 55 százalék elégedetlenségét nyil­vánította ki a munka utáni tisz­tálkodás lehetőségeivel. Ugyan­ez a felmérés azt is kimutatja, hogy a dolgozók 30 százaléká­nak nincs módja zuhanyozásra a műszak befejezése után, jól­lehet a munka jellegénél fogva erre szükségük volna, mivel vegyipari és gépipari dolgozók­ról van szó. Ennél jóval kirí­vóbb a helyzet a mezőgazdasági üzemeknél, ahol a munka utáni tisztálkodási lehetőségek sok helyütt minimálisak. Kedvezőbb képet mutat a dolgozók egészségügyi ellátása. Az 1960—70-es években 25 szá­zalékkal emelkedett az üzemi orvosok száma, s országos mé­retben az orvosok 12 százaléka közvetlenül az üzemekben, a gyárakban gondoskodik a dol­gozók egészségéről. Számos in­tézkedés gondol ezenkívül a dolgozók megelőző egészségvé­delmére, a betegség miatt kiha­gyott óraszámok állandó és fo­kozatos csökkentésére. Továbbra is nagy feladat há­rul a dolgozók pihenését, üdül­tetését szolgáló határozatok, rendeletek, megtartásáért fele­lős szervekre, elsősorban a szakszervezetekre. A szakszer­vezeti üdülést jelenleg csak a dolgozók és családtagjaik 6 százaléka élvezi, az üzemi üdü­lés különböző formáit már en­nél jóval többen, mintegy 10 százalék. A megnövekedett sza­bad idő kellemes és kulturált eltöltése érdekében fokozni kell az üzemek és a szakszer­vezetek erőfeszítéseit újabb üdülőközpontok és más pihené­si lehetőségek biztosítására, a dolgozóknak nyújtott kedvez­mények arányos elosztására. Az üzemi étkezés messze lemarad a követelmé­nyektől A dolgozók munkateljesítmé­nyének és elégedettségének egyik igen fontos tényezője a műszak idején szükséges táp­lálkozás biztosítása. Ennek fel­tétele az üzemi étkezés. Sajnos, Csehszlovákia ezen a téren a KGST-államok és a fejlett kapi­talista államok közül egyaránt az utolsó helyek egyikét foglal­ja el. Országos méretben az al­kalmazottak 18, Szlovákiában pedig csak 12 százaléka étke­zik üzemi konyhán. Ismét a már korábban idézett felmérés adataira hivatkozva a megkér­dezett dolgozók 53 százaléka elégedetlen az ételek minőségé­vel, 45 százaléka pedig az üze­mi étkezdék kulturáltságával. A jelentés felsorolja ennek a tarthatatlan állapotnak a főbb okait Is. A legfontosabb az, hogy 1964-ben a szervezetek megvonták a főételre eső 1,10 BEFEJEZŐDTEK A JÓKAI-NAPOK (Folytatás az 1. oldalról) nek helyettese többek között ezeket mondta: — Az elmúlt 10 esztendő alatt az országos Jókái-napok rendezvénye a csehszlovákiai magyarok kulturális sereg­szemléje lett, amelyen legjobb színjátszó csoportjaink, vers- és prózamondóink, ifjú alkotó mű­vészeink számolnak be kultú­ránk színvonaláról, fiataljaink szellemi emelkedéséről. A se­regszemle véget ért, elérkez­tünk az országos Jókai-napok záró ünnepéhez, de az élet cél­ja nem a záróünnep, hanem a makacs, a konok, a szép szor­galommal épülő, gyarapodó to­vábbélés, a létező szellemi ja­vak gyarapítása, a megkezdett hagyományok méltó ötvözése, a felvázolt utak biztosabb művé­szi céltudatosabb folytatása. Az ember méltó küldetése a föl­dön, hogy örököljön és tovább adjon. Átadja az apák öröksé­gét a messzi utódoknak, haj­dani hagyatékokat az utánunk jövő századoknak ... Lelkese­désből és jóindulatból indul­tunk el, megidézve tíz évvel ez­előtti önmagunkat, ma már nena félünk szembenézni a valóság­gal és a jövővel. Mi azt is tud­juk, hogy nemcsak a múlt em­lékeiből, hanem a jövő felelős­ségétől is erősbödünk, ezért a szellemóriásnak kijáró alázat­tal, de a szellemóriás tanításait megillető, köteles önérzettel ál­lunk itt immár tizedszer... Ha majd egy esztendő múlva újra tisztelgünk színjátszók, szava­lok, prózamondók, írók éfe olva­sók, újra emlékezni fogunk és ajkunkon újra felcsendül majd a fogadalom. A serdülő fiúkért és lányokért, hogy kacagjanak, daloljanak, játsszanak, hogy csordultig hörpintsék borukat és az életet. Így akarunk kiala­kítani olyan világot, amely minden népek, minden színű arc számára szolgál, hogy tá­madjon végre szabad, boldog, félelem nélküli ivadék, igazság­ért, szabadságért lángoló nem­zedék, és dobogjon szívében a kultúra óhatatlan szeretető, az enyhet adó, szellemi szépség és a mindent legyőző erő és aka­rat. A jubileumi Jókai-napok mind az együttesek színvonalát, mind a közönség érdeklődését tekintve megfelelt a várakozás­nak és sikeresnek bizonyult. w korona hozzájárulást, továbbá emelkedtek az alapélelmiszerek árai és ezáltal csökkent az éte­lek mennyisége és minősége is. A dolgozók megfelelő táplálko­zásának nemcsak a munkater­melékenység szempontjából, hanem egészségi szempontból is igen nagy a jelentősége. Ezért a kormány szigorú intézkedése­ket foganatosít különösen a na­gyobb üzemek és gyárak dolgo­zóinak rendszeres üzemi étkez­tetésére. Itt főleg a szakszerve­zeti szervekre hárul nagy fel­adat, hiszen a dolgozók érde­keinek védelme nemcsak joguk de kötelességük is. A szakmai továbbképzés és nevelés kérdései A szocialista társadalom ér­deke természetesen nem merül­het ki abban, hogy beéri a mun­kaerő egyszerű újratermelésé­vel. A tudományos-műszaki for­radalom végrehajtása, a szocia­lista gazdasági integráció el­mélyülése mind több szakmai ismeret elsajátítását teszi szük­ségessé, mert csak így tudunk korszerűbb és fejlettebb termé­keket előállítani. A megnöveke­dett igények azonban mind na­gyobb szakmai ismeretekkel rendelkező munkást, technikust igényelnek. Ezért az illetékes párt- és állami szervek már ki­dolgozták a vezető káderek po­litikai és szakmai továbbképzé­sének elveit, ami természete­sen magával vonja az alsóbb fo­kú továbbképzést is. Végül, de nem utolsósorban érinteni kell a dolgozók általá­nos nevelési kérdéseit, ami szintén hozzájárul a feladatok teljesítéséhez. Itt főleg a poli­tikai és a társadalmi szerveze­tekre hárul nagy feladat, hogy elősegítsék a dolgozók nevelé­sét a szocialista életmódra és a társadalmi felelősségérzetre. Gondolunk pl. az egészséges munkaszellem, a kollektív kap­csolatok, a munkafegyelem és a szocialista emberhez méltó tár­sadalmi és családi élet kialakí­tásának ezernyi módjára. A teljesség igénye nélkül pró­báltuk vázolni a kormány által elfogadott határozatok néhány fontosabb pontját. Ez is mutat­ja, milyen sokrétű és igényes munkát jelent a pártkongresz- szus határozatában kitűzött gazdaságpolitikai feladatok tel jesítése. Ahhoz, hogy a felada­tokkal sikerrel megbirkózzunk, az eddigieknél jóval több és kö­vetkezetesebb erőfeszítés szük­séges. TÖTH GÉZA Elutazott a SZOT- küldöttség (CSTKJ — Csehszlovákiában tett látogatása után tegnap visszautazott a Magyar Népköz- társaságba a magyar Szakszer­vezetek Országos Tanácsának hivatalos küldöttsége, amelyet Gáspár Sándor, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezetett. A magyar SZOT-küldöttség és a csehszlovák szakszervezeti küldöttség Topofčlankyban tar­totta meg befejező tárgyalását a két ország szakszervezeti szervezeteinek további együtt­működéséről. Az ünnepélyes befejező talál­kozáson jelen volt Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnöksé­gének póttagja, az SZLKP KB titkára is. Békeiinnepség (ČSTK) — Szombat és vasárnap tartották meg a Handlová mellet­ti Rematában a béke és a cseh­szlovák—szovjet barátság 15. jn- bileumi ünnepségét. A résztvevők szívélyesen üdvözölték a körük­ben megjelent Viliam Sal- g o v i č o t, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságá­nak elnökét, )án Štenclt, az SZNT alelnökét, valamint a töb­bi vendéget. Viliam Šalgovič ünnepi beszédé­ben a handlovái és környéke dol­gozóinak azt az erőfeszítését és kezdeményezését méltatta, ame­lyet a XIV. pártkongresszus hatá­rozatainak sikeres megvalósítása érdekében fejtenek ki, valamint hangsúlyozta azokat az érdemei­ket, amelyeket a CSSZSZK és a Szovjetunió barátsága és szövet­sége elmélyítése körül szereztek. A kapcsolatok fejlesztése erősíti a nemzetközi békét és biztonságot (Folytatás az 1. oldalról) arra kötelezték magukat — jelentette az AP hírügynökség —, kapcsolataikat úgy rende­zik, hogy elhárítsák a nukleá­ris háború veszélyét“. A pári­zsi sajtó az első oldalon adott hírt az egyezmény aláírásáról. A Combat megállapítja, hogy az aláírt megállapodások nagy száma bizonyítja, milyen előre­haladott állapotban van a két ország közti együttműködés. Az Aurure szerint Brezsnyev és Nixon atombékét írt alá, s a két államférfit e béke őrének mondja. Leonyid Brezsnyev a San Clemente-i fogadáson kijelen­tette, a nukleáris háború, kizá­rásáról kötött amerikai—szov­jet egyezmény, az amerikai és a szovjet nép, valamint ai egész emberiség szempontjából rendkívül nagyjelentőségű“. A hét végén írták alá egyéb­ként a washingtoni külügymi­nisztériumban a két ország légügyi együttműködését érin­tő megállapodást. Szovjet rész­ről Borisz Bugajev, a polgári légiközlekedés minisztere, ame­rikai részről pedig Claude Brinegar közlekedésügyi mi­niszter írta alá a megállapo­dást. Ezzel egyidőben szovjet főkonzulátust nyitottak meg San Franciscóban. Egyesült Államok-beli tartózkodása so­rán Leonyid Brezsnyev találko­zott Henry Winstonnal, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnökével és Gus Hall-lal, a párt főtitkárával. A találkozóra a washingtoni szovjet nagykövetségen került sor szívélyes, elvtársi légkör­ben. Leonyid Brezsnyev elutazása előtt beszédet mondott az ame­rikai televízióban, s részt vett a Skylab-űrhajósok fogadásán is, mely ugyancsak a látogatás programján szerepelt. A francia főváros ma várja a szovjet vendéget. Pompidou államelnök televíziós beszéd­ben foglalkozott Leonyid Brezs­nyev látogatásával. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a megbeszélések erősítik a két ország közötti együttműködést, valamint a feszültség csökken­tését Európában és az egész világon. Egyezmény a nukleáris háború elhárításáról Washington — Az alábbiak­ban közöljük a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a nukleáris háború elhárításáról megkötött egyezményt: „A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok (lent megnevezett felek), az egyetemes béke ós a nemzetkö­zi biztonság céljaitól vezérelve, tudatában annak, hogy a nuk­leáris háború pusztító követ­kezményekkel járna az emberi­ségre nézve, abból az óhajból kiindulva, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek közepette a nukleáris háború kirobbanásának veszélye a vi­lágon mindenütt csökkenne és végső soron elhárulna, kiindul­va a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok köl­csönös kapcsolatainak 1972. május 29-én Moszkvában alá­írt alapjaiból, megerősítve, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kölcsönös kapcsolatok fejlődése nem irá­nyul más országok és azok ér­dekei ellen, az alábbiakban ál­lapodott meg: 1. CIKKELY: A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodnak abban, hogy politikájuk célja a nuk­leáris háború veszélyének és a nukleáris fegyver alkalmazásá­nak kiküszöbölése. Ennek megfelelően a felek megállapodnak: olyan módon cselekszenek majd, hogy meg­akadályozzák az olyan helyzet kialakulását, amelyek előidéz­hetik kapcsolataik veszélyes ki­éleződését, elkerülik a katonai konfrontációkat, hogy kizárják kettőjük között, továbbá a fe­lek mindegyike és harmadik országok között nukleáris hábo­rú keletkezését. 2. CIKKELY: A felek megállapodnak ab­ban, hogy az 1. cikkelynek megfelelően és az e cikkelyben megjelölt célokat teljesítve, ab­ból indulnak ki, hogy a felek mindegyike tartózkodni fog az erőszakkal való fenyegetőzéstől, vagy az erőszaknak a másik féllel szemben, a másik fél szövetségeseivel szemben és más országokkal szemben való alkalmazásától olyan körülmé­nyek között, amelyek veszélyez­tethetik a nemzetközi békét és biztonságot. A felek egyetér­tettek abban, hogy külpolitiká­juk kialakításában és a nemzet­közi kapcsolatok területén ki­fejtendő tevékenységükben ezek a megfontolások vezérlik majd őket. 3. CIKKELY: A felek kötelezettséget vállal­nak, hogy az egymáshoz és egy harmadik országhoz fűződő kapcsolataikat olyan módon fejlesztik, hogy az megfeleljen a jelen egyezmény céljainak« 4. CIKKELY: Amennyiben a felek közötti kapcsolatok, vagy a felek bár* melyikének, harmadik ország­hoz fűződő kapcsolatai bármi­kor olyan jelleget öltenének, hogy azok magukkal vonhatják a nukleáris konfliktus kockáza­tát, vagy amennyiben a jelen egyezményben részt nem vevő országok közötti kapcsolatok öltenének olyan jelleget, hogy azok maguk után vonhatják a Szovjetunió és az Egyesült Ál- lamok közötti, vagy a kettő kö­zül valamelyik és harmadik or­szágok közötti nukleáris háború kockázatát, úgy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a jelen egyezmény tételeinek megfele­lően cselekedve, haladéktalanul sürgősen konzultációt kezd a másikkal és minden erőfeszítést megtesz a kockázat elhárításá­ra. 5. CIKKELY: A felek mindegyike tetszése szerint tájékoztathatja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, az ENSZ főtitkárát, valamint a szövetsé­ges és más országok kormá­nyait a jelen egyezmény 4. cik­kelyének megfelelően folytatan­dó konzultációk menetéről és eredményeiről. 6. CIKKELY: A jelen egyezményben foglal­tak semmiképpen sem érinthe­tik vagy gyengíthetik: a) az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye által előirányzott egyéni vagy kollektív önvédel­mi elidegeníthetetlen jogát, b az ENSZ alapokmányának tételeit, beleértve azokat, ame­lyek a nemzetközi béke és biz­tonság fenntartására, vagy helyreállítására vonatkoznak, c) azokat a kötelezettsége­ket, amelyeket a felek bárme­lyike vállalt szövetségesei, vagy más országok irányában, szer­ződések, egyezmények és más megfelelő dokumentumok alap­ján. 7. CIKKELY: A jelen egyezmény nincs ha­táridőhöz kötve. 8. CIKKELY: A jelen egyezmény aláírásá­nak pillanatában lép hatályba. Kelt 1973. június 22-én, Wa­shingtonban, két példányban, mindegyik példány orosz és an­gol nyelven, és mindkét szöveg azonos érvénnyel bír. A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről: L. I. BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Az Amerikai Egyesült Álla­mok részéről: RICHARD M. NIXON, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. ÚJ szó 1973. VI. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom