Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
linden szomorú rekordot- megdöntöttek az Idei húsvéti ünnepek: a két nap alatt 350 halálos áldoza tot követeltek a közúti balesetek, a sebesültek száma pedig elérte a nyolcezret. A sebesültek közül sokan egész életükre nyomorékok lettek. 1972-ben a francia országutakon 16 110 ember vesztette életét, több mint 1971-ben, és ez a szám, úgy látszik, 1973-ban sem lesz sokkal kevesebb. Évről évre emelkedik a halálos balesetek száma. A forgalmi baleseteket túlélők közül tízezrek sínylődnek kórházakban, vagy élő halottként odahaza, a négv fal között. Yvonne R. két fiát és férjét vesztette el autóbaleset következtében, leánya pedig megvakult. Az R.-házaspárnak két fia volt, mindkettő erős. egészséges, kiváló sportoló, de életüket vesztették, még mielőtt betöltötték volna huszadik évüket. Renée B. asszony két gyermekét temette el, mindkettő autóbaleset áldozata lett. Ű maga lassan elsorvad a bánattól. Nflarcelle D. ugyancsak forgalmi baleset folytán vesztette el először a férjét, majd pedig leányát. Raymond L., akinek a felesége mindössze 28-éves, koponyaalapi törést szenvedett, és már három éve eszméletlenül fekszik. E szomorú listára minden vasárnap zások a biztonságos közlekedés hasznára váltak — mondotta Gerondeau útbiztonsági megbízott, — de ugyanakkor a fokozott sebesség engedélyezése megsokszorozta a balesetek számát és súlyosságát“. A jelenlegi feltételek között az országutakon lévő hullahalmazok önmagukban Is a gépkocsit kárhoztatják. Ugyanakkor a növekvő gépkocsiforgalom más, kevésbé tragikus zavarokat is okoz. A MEGBÉNULT PÁRIZS A gépkocsik száma egyre nő, és « meglévő úthálózat már alig képes biztosítani a forgalom zavartalan lebo nyolítását. Ennek eredményeképpen napirenden vannak a forgalmi dugók, főként a városokban. Párizs például már a teljes megbénulás határán van A francia fővárosban 140 000 gépkocsi van szüntelen forgalomban, s ugyan akkor a teljes telítettség foka 150 000 gépkocsi. Ilyen feltételek között a legkisebb zavar Is megbénítja a forgalmat. A gépkocsik lépésben halad nak s minduntalan negyedórákat vesz tegelnek. Egyik ismerősömnek több mint három órára volt szüksége ah hoz, hogy Párizs központjából eljus son a 16 km-nyire lévő Malakoffba Ilyen körülmények között nem ritka látvány, hogy az autósok kiszállnak a kocsijukból, a járda szélén hagyják, és metróval igyekeznek elérni úticéi- jukat. Eltekintve az ilyen csúcsforgalomtól, Párizs bizonyos utcáin rendes körülmények között is az ember gyalogosan sokkal gyorsabban eljut céljához, PIERRE CflMES PÁRIZSI RIPORTJA újabb nevek kerülnek fel, megsokszorozódik a drámák, a szerencsétlenségek száma. Franciaország öngyilkosságot követ el az utakon. A statisztikusok szerint minden negyedik gépkocsivezetőre esik egy súlyos baleset. ROSSZABB A BETEGSÉGNÉL A hatóságok több mint 30 éve beszélnek e tömeges . vérengzés“ meggátolásáról. Autómű utakat építettek a veszélyes útkereszteződéseken jelzőberendezéseket szereltek fel, sokszo rosára növelték a közúti jelzéseket, megszigorították a szabálytalanságok bírságolását és a rendőrségi ellenőrzést. Mindez nem sokat segített sőt bizonyos ^rendelkezések végeredményben még veszélyesebbé teszik a gépkocsit: az autósztrádákon bekövetkezett balesetek közül minden ötödik halálos, míg a közönséges utakon csak minden kilencedik. A veszélyes útkereszteződések amelyeken 50 kilométeres óránkénti sebességgel szabad csak áthaladni, még veszélyesebbé válnak, ha 80 vagy 100 kilométeres sebességet engedélyeznek. „Az úthálózatba befektetett beruhámint például: autóbuszon. Nem is beszélve arról, hogy az utcák széliében állandóan gépkocsik parkolnak, ami ugyancsak nem járul hozzá sem a forgalom meggyorsításához, sem pedig az utcák esztétikai látványához. Most, több mint 17 évi munka utän elkészültek a Párizs körüli nagv kör utak, amelyek lehetővé teszik a fővá ros megkerülését anélkül, hogv mros lámpa állna a forgalom útját. A szakadatlan körforgás közepette azonrxan a legkisebb baleset Is több kilométer hosszú forgalmi dugót okoz. Talán le kellene bontani Párizst, hogy nelvet adjanak a gépkocsiknak? Annvf azonban bizonyos, hogy bár a nagv autóutakhoz viszonyítva a városban nagyobb a balesetek száma, de kevésbé súlyosak. Többnyire csak ún. „pléhká rok“ keletkeznek. SZABADSÁGOK IDEJÉN A legtöbb forgalmi zavar az országutakon a hétvégeken keletkezik. A városi ember a gyárban, az irodában végzett megfeszítő munkahét után igyekszik kimenekülni a kőfalak közül, a lármából és a nyüzsgésből. A gépkocsi lehetővé teszi számára, hogy kimeneküljön a természetbe, a szabad a francia ember gépkocsi nélkül kisebbségi komplexumban szenved. Kétségtelenül van ebben valami igazság. Megjegyzendő, hogy az autónak eális haszna is van. Hasznos abból a szempontból, hogy az ember lakóhelyéről eljusson a munkahelyére, ugyanis a munkahely egyre távolabb kerül a lakóhelyétől. Hasznos a gépkocsi abból a szempontból is, hogy az ember kijut a város forgatagából, egyéni, gyors közlekedési eszközzel rendelkezik, s mint egyesek tartják — az autó szabaddá tesz. Figyelembe kell venni, hogy Franciaországban a szállítási viteldíj eléggé magas, úgyhogy a saját közlekedési eszköz olcsóbbnak tűnik. A valóságban minden összeszámítva azonban eléggé drága. JÖ VÉGREHAJTÓ Az államnak nem okoz gondot e probléma, hisz csupán a benzinadó (minden egyes liter árának 75 százaléka adó) 175 millió frankot hozott 1972-ben az államnak. Franciaország valóban jól kiépített vasúti hálózattal rendelkezik. Technikai szempontból azonban még sokat lehetne javítani, de az állam megtagadja a hitelt a vasúti társaságoktól. Csak az elsőbbséget tartja szem előtt, ahelyett, hogy jobban gondoskodna a vasúti közlekedés biztonságáról. így is egymilliárd kilométerre számítva 0,17 haláleset fordul elő a vasúton egy utasra számítva, míg az országutakon ez a hányad 84. Közszájon forog a tréfa: ahhoz, hogy leküzdjék a gépkocsiközlekedés nehézségeit a hosszú távokon, a gépkocsikat sorban egymáshoz kellene kötni, így aztán a vezetőket is meg lehetne takarítani, elég volna, ha az első kocsiban ülne sofőr. Hogy ez a megoldás még biztonságosabb és gyorsabb legyen, az egész gépkocsisort sínekre kellene állítani... Tekintettel a dolgok mai állására, úgy tűnik, hogy a józan belátás, a radikális megoldás még sokáig várat magára. Hosszú ideig eltart még, s addig a franciák továbbra is minden hétvégén kockára teszik életüket. levegőre, a nyugalomba. Vasárnap reggel megindul az áradat ki „a zöldbe“. Ez a jelenség még meghatványozódik az ünnepeken, vagy pedig a nyári szabadságok idején. Húsvét hétfőjén 80 000 gépkocsit számláltak meg a déli autóműúton. A elutazás gyakran nehéz. A gépkocsik tömkelege elárasztja a kis falvak szűk utcácskáit, valóságos dugót képezve. He még ennél is nehezebb a visszatérés, mert ilyenkor a legsűrűbb a forgalom A főutakon, amelyeken át a párizsiak visszaáramlanak a fővárosba több kilométer hosszúságú forgalmi dugók keletkeznek. Nem ritka ság. hogy egv, sőt két órát kell eltölteni a kioufogó gázok bűzében, hogy az ember 20—30 kilométert megtegyen. A mérgezett levegőben, az egy helyben topogástól ingerült ember elfeleiti azokat a szép pillanatokat, amelyeket a jó levegőn töltött. EGY MÍTOSZ RABJAI? Miért e sok zűrzavar, miért ez az abszurditás? Vajon a franciák nem rabjai-e egy mítosznak: az autónak? Nálunk ez az elsőszámú nemzeti ipar. Az utóbbi 30 év a gépkocsiipar terén végbement fejlődés jegyében telt el. Franciaországban a XX. század az autók százada. Egyesek azt állítják, hogy 1973. VI. 24. Megszigorították az ellenőrzést: csendőr figyeli a for* goimat az autósztrádán Au tóroncs az út szélén A nagy sebesség egyik áldozata
