Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
R ohovce (Szarva) a fejlődő csallóközi községek egyike, ahčil 1 iól teljesítik a választási prog- raiTirt Ehhez a községhez két település — Kisszarva és Kövecses — tartozik, melyeknek összlakossága 900 főt tesz ki. A hnb képviselő-testületét tettre kész emberek alkotják, akik szívükön viselik a községfejlesztéssel kapcsolatos feladatok teljesítését. Munkaértekezleteiken előre meghatározzák a feladatokat, pontosan összeállított terv alapján kezdenek hozzá a társadalmi munkákhoz. A lakosság fele a helyi állami gazdaságban, másik része a közeli városok üzemeiben dolgozik. A falufejlesztési akcióba valamennyien bekapcsolódnak és egyéni, valamint kollektív felajánlásokat fogadnak el. A falu közepén található a hnb Irodája, melyben annak fiatal elnökével, Vízváry József elvtárssal a községfejlesztési tennivalókról és a képviselő-testület munkájáról beszélgettünk. szervezetének tagjai, akik 600 brigádórát dolgoztak le, s az idén újabb 500 óra ledolgozását vállalták. A ka tonai alakulat tisztjei Dvorel Zdenék őrnagy irányításával 220 órát dolgoz tak le a község fejlesztésében. Az el múlt év legjelentősebb akciója az úi egészségügyi központ átadása volt. Er re nagy szüksége volt a községnek mert körzetileg hat község tartozik ide. Itt kapott elhelyezést a körze: orvos, a fogorvos, a gyermekorvos é1- a nőgyógyász. Ehhez két orvosi lakási is építettek. A teljes egészségiig v' szolgáltatásból már csak a gyógysze>’ tár hiányzik. Az építkezésein kívül nagy súlyt he lyeztek a község arculatának és kör nyezetének megváltoztatására is. Két utcasoron 300 díszfát ültettek ki, több helyen zöldsávokat és parkokat léte sítettek. Űj autóbuszmegállókat he lyeztek üzembe, a régieket átépítették. Mindezt társadalmi munkával, a lakossággal szorosan együttműködve. — Milyenek az idei célkitűzéseik? Az alupjuku kilencéves iskola épülete Ján Vrboš felvétele 111111» UHNUI — Községünkben a hnb a pártszervezettel, a tömegszervezetekkel és a lakosság széles rétegeinek bevonásával sikeresen teljesíti a választási programtervben megjelölt feladatokat. Az utóbbi években több középület készült el, melyeknél a lakosság sok ezer korona értékű társadalmi munkát végzett. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére avattuk fel a kilencéves iskola új épületét — tornateremmel és mellékhelyiségekkel ellátva — több mint hétmillió korona értékben. Az iskola tanulóifjúsága, a pedagógusok és az ifjúsági szervezet társadalmi munkával rendezte környékét, amiért kormánykitüntetést kaptunk. Atlétikai pályát, kézilabda- és kosárlabdapályát építettek és ennek következtében fellendült az iskolai testnevelés. Tavaly 1,5 millió koronás ráfordítással hozzákezdtek egy önki- szolgáló üzlet felépítéséhez. A lakosság ennek építésénél eddig társadalmi munkában 4500 brigádórát dolgozott le. Aktivitásukért dicséretet érdemelnek a helyi katonai alakulat ifjúsági — Amint az időjárás engedte, hozzákezdünk a társadalmi munkák megszervezéséhez — mondja Vízváry elvtárs. Ebbe a munkába minden képviselőt bevonunk, akik konkrét megbízatásokat teljesítenek. Többségük kezdeményező, példamutató munkát végez mind a szervezésben, mind a konkrét munkában. Augusztusban kívánjuk átadni a tavaly elkezdett üzlethelyiséget, ahol már a belső munkálatokat végzik. Elkezdtük az orvosi rendelő környékének a rendezését, parkosítási munkálatokat. A szülők és a gyermekek bizonyára támogatják azt az elhatározásunkat, hogy az óvoda körül játszóteret létesítünk. Nagyon érezzük a kultúrház hiányát, ezért ennek tudatában foglaltuk bele az idei választási programtervünkbe az új kultúrház felépítését. Ösz- szel kezdtünk építkezni. A társadalmi munkával épülő létesítmény 3 millió korona ráfordítással készül majd el. Az üzletek elszórtan, többnyire öreg épületekben működnek. Ennek a hely zetnek a megjavítását várják a közeljövőben átadásra kerülő üzletháztól. A lakosságnak nyújtandó többi szolgáltatás nem található a községben. A hnb ezen úgy igyekszik javítani, hogy miután felépül az űj óvoda, a hnb mostani épületét a szolgáltatások házává alakítják át, ahol a borbély, a fodrász, a cipész, a rádíó- és televíziójavító szolgáltatásokat he lyezik el. Mind a kettőre: az óvodára és a szolgáltatások házára is szüksége van a községnek, mivel az óvoda jelenlegi befogadóképessége 35 gyermek, ami már kevésnek bizonvul. A szolgáltatások házának megnyitása pedig mentesítené a lakosságot az utazásoktól. örvendetes jelenség, hogy tavaly a hnb kimutatása alapján a falu minden munkaképes polgára 16 évtől felfelé két munkanapot dolgozott le térítés- mentesen a választási programterv mielőbbi teljesítése érdekében. A martini és a Banská Bystrica-i felhívásra egyéni és kollektív munkafelajánlá sokkal válaszoltak. A képviselők gyűléseken tájékoztatják választóikat az eredményekről és célkitűzéseikről. Fellendült a polgári ügyek testületének munkája is. Rendszeresen rendeznek polgári esketéseket, többször tartottak már polgári temetkezést és névadó ünnepségeket is. A szemléltető agitáció fellendítése érdekében a hnb mellett agitációs és propagárlós csoportot létesítettek Fő feladatuk a faliújságok szerkesztése és a helyi hangszóró által közvetített műsorok szerkesztése. Jó munkát végez ezen a szakaszon Bíró Zsuzsanna, a helvi kilencéves alapiskola pionírvezetője és Horváth Klára, a gyógypedagógiai iskola igazgatónője A hnb épülete előtt az állami gazdaságban és az iskola épületében rendszeresen cserélik a faliújságok anyagát. Nagy súlyt helyeznek a kiváló dolgozók termelési eredményeinek propagálására, a tőin e g s z érv ez e t ek tevékenység én ek szemléltetésére. Az iskolában vörös sarkot és emlékszobát rendeztek be. A lakosság érdeklődéssel látogatja a jól felszerelt községi könyvtárat, mely Lelkes Aranka tanítónő vezetésével több mint 200 állandó olvasót tart nyilván, akik között sok a fiatal. SVINGER ISTVÁN 1943-ban, egy forró júliusi napon Novohoperszkben a csehszlovák önálló dandárparancsnokság épületébe egy húszéves szovjet katonai egyenruhás leány lép be. Folyékony oroszsággal kéri az ügyeletest: „Vezessen Ludvík Svoboda ezredeshez!“ Az ügyeletes vonakodik, az ismeretlen katonától a megfelelő okmányt kéri. Ö azonban elutasítja: „A megbízólevelet senki másnak nem adhatom át, csak a parancsnoknak!“ A katona a vállát vonogatja és gesztikulál, hogy nem sokat ért oroszul. Pár percig tart, amíg jön az ügyeletes tiszt, Koutný törzskapitány, és a leányt a parancsnok elé vezetik. A leány könnyű fejbólintással jelentkezik: „Ezredes elvtárs, Ondráčková katona vagyok. Kérem, hogy a csehszlovák egységben harcolhassak.“ „Ki küldte ide magát?“ hangzik az első kérdés. „A Vörös Hadsereg parancsnoksága“ — válaszol a leány. „Milyen iskolája van?“ „Nyolcéves általános iskola.“ „És katonai tanfolyam?“ „Civilben egészségügyi nővér, a Vörös Hadseregben háromhónapos híradós, ezenkívül akna- vetőirányzó-tanfolyamon vettem részt.“ „Foglalkozása?“ „Egy textilüzemben gépírónő.“ „Hol született?“ „Brno-Jundrovban, Csehszlovákiában.“ „Hol élnek a szülei?“ „Frunzéban, a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaságban.“ „Na jól van, lehet, hogy híradóst csinálunk magából“ — hangzik a csehszlovák dandárparancsnok döntése. A rövid információ után a dandár női személyzete közül elsőként Anička Benešová veszi gondjaiba „az új katonát“, segít neki a felszerelés beszerzésében. Este találkoznak az új bajtársnők — a prágai Anička Benešová és a 11 évvel fiatalabb Kvéta Ondráčková Frunzéból — a többiekkel egy terebélyes fa alatt, és hallgatják a szokolovói ütközet harcosainak elbeszélését. „Mond el, hogy kerültél a Szovjetunióba?“ — hangzik a kíváncsi kérdés, és Kvéta Ondráčková elmesélte. 1925-öt írlak. A fiatal szovjet államnak szüksége volt munkásokra és szakemberekre, akik készek voltak segíteni fejlődésében. A kommunista pártok kezdeményezése folytán a Szovjetunióba csehek, szlovákok, magyarok, németek, románok és lengyelek érkeztek ... A brnói munkások között, akik önként jelentkeztek a Szovjetunióba, ott találhatjuk Josef Ond- ráček öntőt is. 1926-ban elbúcsúzott Jundrovtól. Feleségével, 5 éves kislányával, Kvétával és idősebb fiával, Joseffel együtt elindulnak a hosszú útra Frun- zéba. A kirgiz fővárosban az Ondráček család életében új fejezet kezdődik. Apjuk egy időben eldicsekedhetik azzal, hogy a köztársaságban az első vasat az ő kemencéjében csapolták. A gyerekek hamar megszokták az új környezetet és úgy érezték magukat, mint otthon. Kvéta, amikor elvégezte az általános iskolát, egy textilgyárba mint gépírónő ment dolgozni. Oj barátokat szerzett és álmokat szőtt jövőjéről. De a leányálmokat félbeszakítja a háború. A 20 éves Kvéta önként jelentkezik a Vörös Hadseregbe. Harcolni akar, mint a többi fiatal, „az üzemben egészségügyi tanfolyamon vettem részt“. „Azt hittem, hogy a hadseregbe minden további nehézség nélkül bevonulhatok. A katonai parancsnokságon azonban más véleményen voltak. Amikor elutasítottak, táviratot küldtem a főparancsnokhoz. Két hét múlva megjött a válasz, megkaptam az engedélyt.“ A 20 éves leány Taskentbe vonul be a híradósokhoz. Három hónap múlva a 600 fiú és leány közül a legjobb három között ott találjuk Kvétát is. A többiekkel együtt részt vesz Kercs-félsziget felszabadításában és ezután Tbilisziben aknavetőirányzó-tanfo- lyamon vesz részt. A következő út Sztálingrádba vezet. Ty ‘ nj i?'[,i! íj j i ľj r j I jUjfj H! * A fiatal leány saját szemével látta és átélte a Volgánál bekerített városban a szörnyűségeket, és napról napra egyre jobban erősödik a végső győzelembe vetett hite, amelyért sok tízezren áldozták életüket. A visszaemlékezés mozaikjából rakja össze azt a képet, amely közelebb hozza a hétköznapok és az ünnepnapok légkörét, a nagy pillanatokat és a kis eseményeket, a gondokat és a feszült, kritikus pillanatokat is, amelyeket mint egészségügyi nővér élt át az alakulatnál. Hány sebesültet részesített elsősegélyben, hány katonának adott injekciót, hogy ezzel is enyhítse fájdalmukat és szenvedésüket. Hányszor elég volt csak néhány kedves szó és mosoly... A jelenlevők fészült érdeklődéssel figyelték elbeszélését. és amikor befejezte, nem hiányoztak az elismerő szavak sem. Novohoperszkben gyorsan teltek a napok, az igényes és fárasztó kiképzés alatt könnyen el lehetett felejteni a múltat. Amikor Kvéta elvégezte az alap- kiképzést, a leányokat morzeábécére tanította. Közben a tábori zászlóalj dandárrá alakult át. Október elsején a csehszlovák katonák már másodszor indultak el a frontra. Csak 10 napig tartott útjuk. Ezután a Dnyeper folyóhoz meneteltek. Barátságtalan, esős időjárás közepette keltek át a folyón. Két hét múlva az első között voltak a felszabadított Kijevben. Ezután a szovjet hadsereggel együtt nyugati irányba vonultak előre. Közöttük volt Kveta Ondráčková őrvezető, híradós is, bajtársaival, Anička Bene- šovával, és a kárpátukrajnai származású Alekszej főiskolással együtt. Belaja Cerkev ... Kveta Ondráčkovát ott az 1939- es Hadikereszttel és a harcban szerzett érdemekért Szovjet Érdemrenddel tüntették ki. Bátran harcolt Zsaskovnál is, és a hadtesttel együtt az út a Duklán keresztül vezetett Szlovákiába, később szülőföldjére is. „A híradós beosztás mindig nagyon tetszett nekem“ — emlékezik vissza több mint egy negyed évszázad múltán: „Az ember jól érezte magát, amikor valakinek csak a hangját hallotta, különösen akkor, amikor jó híreket kaptunk. Soha nem bántam meg, hogy így határoztam, még akkor sem, ha néha a szívem is összeszorult az aggódástól. Ha még egyszer arra kerülne a sor, megint csak így határoznék, ismét segítenék ...“ A felszabadult hazában Kvéta Ondráčkovát tisztté léptették elő. Amikor a front már Poprád közelében volt, a 24 éves alhadnagy, mint politikai tiszt a híradós iskolába ment tanítani. Tizenkilenc év után visszatért szülővárosába, Brnó- ba, ahol hadnaggyá léptették elő. Életében új fejezet kezdődik. Megismerkedik férjével, Kukla mérnökkel, aki jelenleg is a Jevišovce nad Rokytnou-i Efsz elnöke. 1946 novemberében elbocsátását kéri a hadseregtől, férjhez megy és ma is Jevišovicén él és mint tisztviselő dolgozik a nyugdíjasok házában. Kveta Kuklová hadnagy a háborúból nem zsákmánnyal tért vissza, még emléktárgyat. sem hozott magával, csak testi és lelki sebeket, az elesett katonák szomorú emlékét. És mégis. Az egész háború alatt Frunzétól Brnóig harci zubbonyában a hat kitüntetéssel együtt két igazolványt is őrzött, mint a szemefényét: a komszomolista és a szakszervezeti igazolványt, amelyek állandóan emlékeztetik a háború szörnyűségeire, de a győzelemre is. OTA DUFEK 1973. VI. 24.
