Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-21 / 146. szám, csütörtök

Az SZKP nemzetiségi politikája burzsoá elferdítésének bírálata

Az erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozásával ma az osztályharc egyre jobban kiéleződik és egyre bonyolultabbá válik.

Az imperialista burzsoázia fokozza ideológiai támadását a kommunizmus elmélete és gyakorlata ellen. Az imperialista propaganda hatalmas apparátusának törekvése a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének gyengítésére, a haladó erők szétzúzására, a szocialista társadalom belső bomlasztására irányul.

Ez a törekvés jelenti ma az imperialisták osztálystratégiájának egyik fontos irányát — állapította meg a kommunista és munkáspártok 19B9. évi moszkvai értekezlete is. Az imperialista propaganda és támadások fő céltáblája mindenekelőtt a szocialista országok, különösen pedig a Szovjetunió.

1973.

VI. 21.

Az antikoinmunizmus mint fő eszmei-politikai fegyver tökéletesíti a kommunizmus elleni harc formáit, módszereit, és eszközeit, új érveket, rágalmakat talál ki és meghamisítja a tényeket.

A jelenlegi antikommunizmus egyik fő Irányzata a Szovjetunió Kommunista Pártja nemzetiségi politikájának, a nemzetiségi kérdés terén szerzett szovjet tapasztalatoknak a ki- forgatása. Az Ideológiai tartalékok általános mozgósításában, amelyeket az imperialisták a szocializmus és a kommunizmus elleni harcban használják fel, fontos szerepet játszanak a különböző úgynevezett kutató- intézetek. Ezek sokoldalúan vizsgálják a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió életének valamennyi oldalát. Ezek dolgozzák ki a különböző antikommunista és szovjetellenes elméleteket, speciális anyagokat állítanak össze különböző antikommunista irányzatú lapok számára, álérveket dolgoznak ki az antikommunista publikációk, a rádió és a televízió adásai számára.

A tények burzsoá kiforgatásában egyre nagyobb helyet foglal el a Szovjetunió népeinek kulturális és nyelvi élete, és a Szovjetunió Kommunista Pártjának e téren folytatott politikája. Ez azzal magyarázható, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása terén folytatott szovjet gyakorlat, a lenini nemzetiségi politikának a Szovjetunió népeinek kultúrájában elért jelentős győzelmei egyre népszerűbbek a függetlenségükért harcoló népek között. A szocializmus nagy ereje, a gyengébb és szegényebb népekre gyakorolt vonzereje abban rejlik, hogy egy emberöltő alatt Európa egyik legelmaradottabb népe a legfejlettebbek szintjére emelkedett.

Az imperialista burzsoázia minden igyekezete arra irányul, hogy fékezze a népek mozgását a függetlenség és a szociális haladás felé, megőrizze pozícióit Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika országaiban. Az imperializmus ideológusai arra igyekeznek, hogy ezeknek a népeknek a fejlődését a nyugati civilizáció, vagyis a kapitalizmus útjára tereljék, hangsúlyozva, hogy számukra nincs más út.

Nincsenek privilégiumok

Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a kommunista és munkáspártok képviselőinek

1969. évi moszkvai értekezletén hangsúlyozta, hogy az imperialisták a kommunizmus elleni ideológiai harcban nem számíthatnak sikerre, ha nyíltan fogják hirdetni igazi céljaikat. Ezért kénytelen az imperializmus ideológiai mítoszok rendszerét kialakítani, amelyek elködösítik szándékaik valódi értelmét, elterelik a népek figyelmét.

A burzsoá „kutatók“ legaktívabb propagandafogásai közé tartozik az a mítosz is, hogy Lenin nem becsülte a nemzeti kultúra jelentőségéi. A valóságban a nemzeti kultúrának valamint a nemzeti és a nemzetközi kultúra viszonyának lenini értelmezése semmi közösséget sem mutat a hasonló nézetekkel.

V. I. Lenin azt tanította, hogy figyelmet kell tanúsítani az emberek nemzeti érzelmei és törekvései iránt. V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy a munkás demokrácia elvei közé tartozik az egyes nemzetiségek privilégiumainak megszüntetése, az elnyomás teljes felszámolása, minden igazságtalanság kiküszöbölése a nemzeti kisebbségek irányításában. Azt tanította, hogy a burzsoá nemzet kultúrájában két kultúra van — a reakciós, burzsoá és a demokratikus, szocialista kultúra elemei.

Lenin leleplezte a nemzeti kultúra mint osztályon felül álló kategória burzsoá felfogásának reakciós és tudománytalan jellegét, rámutatva arra, hogy a marxisták a munkásosztály internacionalista kultúrájáért harcolnak, és aláhúzta, hogy az internacionalista kultúra nem nemzetietlen.

Szemléltető példa

A Szovjetunió periferiális körzeteinek, különösen a középázsiai köztársaságoknak fejlesztése terén szerzett tapasztalatok szemléltetően megmutatják a felszabadulásukért küzdő népeknek országuk gazdasági és kulturális elmaradottsága kiküszöbölésének konkrét útjait.

Az SZKP hatalmas szervező és elméleti munkája következtében Közép-Ázsia és Kazahsztán a közelmúltban még a feudalizmus, sőt a törzsi rendszer szintjén élő nemzetei hatalmas ugrást tettek a haladó civilizáció felé. A történelem azelőtt nem ismert példát, hogy valamely nép ily gyorsan szabadult volna múltjának kötelékeiből és egy emberöltő alatt egész történelmi korszakot ugrott volna át.

Közép-Ázsia és Kazahsztán népei voltak az elsők, amelyek ezt megtették. Ilyen ugrásra csak a szocializmus feltételei között kerülhetett sor. Az Üz- bég, a Kirgiz, a Türkmén, a Tadzsik és Kazah Szocialista Szovjet Köztársaság valóban jó példa arra, hogy az egykor elmaradt és elnyomott népek a szocialista társadalmi rendszer feltételei között, a kommunista párt vezetésével rövid időn belül hogyan számolták fel az évszázados kulturális elmaradottságot. Jelenleg ezekben a köztársaságokban mindenki tud írni, olvasni, sűrű az iskolák, tudományos és kulturális intézmények hálózata.

Gyorsan emelkedik a középázsiai szovjet köztársaságok lakosságának műveltségi szintje. Jelenleg ezer lakos közül főiskolai, középiskolai vagy nem teljes középiskolai végzettséggel rendelkezik Tádzsikisztánban 602, Kirgiziában 643, Üzbegisztánban 663, Türkmenisztánban 682 és Kazahsztánban 654 fő.

Nyilvánvalóak a közép-ázsiai köztársaságok és a Szovjetunió összes népei kulturális felemelkedés terén elért óriási eredmények, s a szocializmus ideológiai ellenfelei ezt kénytelenek elismerni. A nemzetiségi művelődés a Szovjetunióban az ország nemzetiségi tarkaságának figyelembe vételével, a népek közötti barátság lenini politikájának szilárd alapjain fejlődik. A szocializmus lebontotta a nemzetiségi határokat, felszámolta az akadályokat, amelyek azelőtt elválasztották a népeket egymástól. A soknemzetiségű szovjet állam népeinek műveltsége, művészete és irodalma szorosan kapcsolódik az élethez, visszatükrözve azokat a hatalmas változásokat, amelyek a szocialista társadalom gazdasági, szociális és szellemi életében lejátszódtak. Ugyanakkor azonban a nemzeti irodalom és művészet a népek történelmi fejlődése sajátosságainak a tükröződése.

A burzsoá ideológusoknak a szovjet kultúra standardizálá- sáról szóló demagóg kitalálásai, a nemzeti sajátosságok elvesztése fölötti siránkozásuk szöges ellentétben áll a valósággal, az élettel. A szovjet kultúra, amely a szocializmus feltételei között alakult ki, kifejezi azt, ami a közös a Szovjetunió népeinek összes nemzeti kultúrájában.

A mítoszok nem érvek

A burzsoá és antikommunis- ta propaganda kedvelt témája a nemzeti kultúrák és nyelvek el oroszosításáról szóló mese. A nyelvi asszimiláció felemlegetése az antikommunisták fő érve lett. Az ún. szovjetológusok kiforgatják a tényeket, valamiféle külön politikáról beszélnek az orosz nyelvvel kapcsolatban, mely politika állítólag az orosz nyelvnek különleges szerepében nyilvánul meg a többi nyelvhez való viszonyban. Emellett a hamisítók tudatosan elhallgatják, hogy a soknemzetiségű államban objektíve szükség van egy kommunikációs eszközre, amely az objektív feltételek következtében az orosz nyelv, mint az az eszköz, amely a nemzetközi kommunikáció szerepét tölti be a népek és nemzetiségi csoportok szovjet családjában. V. I. Lenin írta, hogy a gazdasági viszonyok szükségletei maguk határozzák meg az adott államnak a nyelvét, amelynek ismerete a többség számára előnyös a kereskedelmi kapcsolatok érdekében. A szocializmus üzemgazdasága, a fejlődő nemzetközi kapcsolatok, a tudományos és kulturális értékek cseréjének szükséglete az egységes soknemzetiségű államban még inkább megköveteli a nemzetközi kommunikációs nyelv fejlesztését. Az orosz nyelv a soknemzetiségű szovjet államban a nemzetközi kommunikációs eszköz szerepét tölti be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy privilegizált helyzettel rendelkeznék. Sikerrel fejlődnek és gazdagodnak az összes nemzeti nyelvek és társadalmi szerepük. Az SZKP KB anyagai gyakran hangsúlyozzák, hogy „a nemzetiségi kérdés sikeres megoldásának fontos eredménye országunkban a Szovjetunió összes szocialista népei és nemzetiségi csoportjai nyelvének sokoldalú fejlődése.“

A burzsoá ideológusok igyekeznek szembeállítani a népek nemzeti hagyományait a szovjet tradíciókkal, a nemzeti érdekeket az internacionalista érdekekkel. Igyekeznek szembeállítani az orosz népet a Szovjetunió többi népével. Az a burzsoá állítás, hogy a Szovjetunióban különleges eloroszosító politika folyik, a tények legdurvább meghamisítása, a szovjet valóság elferdítése. A Szovjetunióban baráti szövetségben élnek és dolgoznak több mint száz nép és népcsoport tagjai.

Az SZKP XXIV. kongresszusa kiemelte a Szovjetunió népei és népcsoportjai sokoldalú felvirágzását és egymáshoz közeledését. A Szovjetunió népeinek kiváló gazdasági és kulturális sikerei a közös munka eredményei, a Szovjetunió Kommunista Pártja által folytatott következetes lenini nemzetiségi politika eredményei.

A Szovjetunió népei kultúrájának sokoldalú fejlődése és felvirágzása a szocialista nemzetek fejlődésének objektív törvényszerűsége, a társadalmi haladás fontos alapja a szocializmusban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének nagy családjában egyesülő népek kultúrái szocialista tartalmuknál fogva egységes szovjet kultúrát képeznek, amelyet áthat a kommunista építés hősi pátosza, a közös gondoskodás a Szovjetunió jólétéről és felvirágoztatásáról.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának a soknemzetiségű szovjet állam építésében szerzett fél évszázados tapasztalata teljes mértékben leleplezi a lenini nemzetiségi politika burzsoá kiforgatását, hozzájárul a burzsoá Ideológia és politika elleni harc frontjának további elmélyítéséhez és kiterjesztéséhez.

I. SZTUPNY1KOV

Leningrád — Petrodvorec

F. V. GLADKOV:

Miroslav Anger felvétele)

CEMENT

(Részlet)

90 éve, 1883. június 21-én született Fjodor Vasziljevics Gladkov szovjet író. Cement című regénye volt az első olyan jelentős irodalmi alkotás, amely megörökítette az első ötéves terv éveinek lendületét és megmutatta, hogyan változtatja meg az embereket a szívesen vállalt odaadó munka. A regény középpontjában egy energikus, tetterős munkás — Gleb Csumalov — és felesége, Dása áll. Az alábbiakban részletet közlünk a regényből

Gleb tarkójára tolt csúcsos sapkában, csupa piszkosan, törődötten jött meg a nagy útról, de szeme olyan áttetsző volt, mintha kimosták volna. Nem is ment haza, egyenest a gyárba rohant, de nem sokáig időzött ott sem: dühtől sápadtan, nagy léptekkel a siló felé indult. Mindenütt — kongó üresség, szemét, romok, akárcsak a leszerelése után az első napokban.

Dühtől fuldokolva, futva futott a gyárvezetőségbe.

A tiszta szakemberek, akik majd megsiketültek a harsogó káromkodástól, ámultukban és zavarukban megdermedtek a helyükön: aki járkált, megállt, aki ült, felállt, aki írt, fel sem emelte fejét. Gleb pedig már a küszöbön rákezdett a fülsiketítő szidalmakra:

— Ki volt az a gálád fickó, aki elkövette ezt az aljasságot? Mondjátok meg! ... Ezért az árulásért dagadtra verem a pofáját mindenkinek ... Hol az

igazgató? Szabotálás, ellenforradalmi tevékenység miatt minden gazembert azonnal átadok a csekának ... Azt hittétek: ha nem vagyok itthon, tovább folytathatjátok a régi taktikát? ... Azt hittétek, ha nem vagyok itthon, sikerülni fog ez a pimasz mesterkedésetek? Hurkot akasztok a nyakába mindötöknek, pokolbeli ördögök! ...

Szobából-szobába futkosott, keresett valakit, de senkit sem talált. Dobálta a székeket, lesöpörte az asztalokról az iratokat és félrelökdöste azokat, akik útjában álltak. A babaarcú gépírónők ijedten görnyedlek össze székükön és a billentyűk közé dugták frizurájukat.

Az emberek rémülten, némán álltak vagy ültek, és amikor Gleb elszaladt mellőlük, riadtan néztek össze és szájukhoz emelték tenyerüket vagy valamilyen iratot.

Amikor kissé alábbhagyott a veszett dühroham, Gleb az egyik szobában ledobta köpenyét és táskáját, majd berohant az igazgató szobájába. Mjuller igazgató szintén riadt csodálkozással fogadta, de igyekezett megőrizni nyugalmát. Koponyáján ezüstös sörte, deres bajusza nyírott. Aranykerete:; csiptetőt viselt. Felállt és kezet nyújtott az asztalon át.

— Miért csap ilyen nagy zajt Csumalov elvtárs? Úgy szitkozódik, hogy még az üvegek is megrepednek...

Gleb nem ült le és észre se vette Mjuller kezét. Oldalvást állt az asztál mellé és fenyegetően kérdezte.

— Ki rendelte el, hogy abbahagyják a munkát a gyárban?

Mjuller alázatos tehetetlenséggel tárta szét karját.

— Ne játssza előttem az ostobát, vágja ki kereken! Ki volt az a barom, aki félbeszakította a teljes lendülettel folyó munkát?

Mjuller megrezzent. Csiptető- jének üvege megvillant, arca

petyhüdt lett és mintha be- rosdásodott volna.

— Mindenekelőtt megkérem, Csumalov elvtárs, válogassa meg a szavait. A gyárvezetőség nem tehet semmiről. Azért szakítottuk félbe a munkát, mert a népgazdasági tanács lehetetlennek tartja a javítási munkálatok folytatását: hiányoznak a szükséges anyagi eszközök és hiányzik a felsőbb gazdasági szervek jóváhagyása.

— Adja ide a népgazdasági tanács rendeletét... Az egész levelezést! ... Azonnal! összeszűrték a levet a népgazdasági tanács bandájával és azt hitték, hogy a hátam mögött majd sikerül kicserélni a kártyát? Mi?! Azt hitték, hogy a prom- büróból majd kiebrudalnak és ölükbe hull a siker? Nem úgy verik a cigányt, kedves barátaim. Ügy elbánok magukkal, hogy arról koldulnak!

— Milyen jogon vág a fejünkhöz ilyen súlyos vádakat, Csumalov elvtárs? A legerélyesebben tiltakozom: ön meggondolatlanul mond ilyen sértő dolgokat! Mi sem vagyunk gyerekek: nem léphetjük túl a felülről jövő utasításokat és előírások határait. Minket kirekesztettek ezekből az eseményekből. A népgazdasági tanács képviselője minden iratot kiemeltetett az akták közül... Legyen szíves: ne nálunk csapjon botrányt, hanem a népgazdasági tanácsban.

Gleb Mjuller felé fordult és az asztalra csapott öklével.

— Kérem, nekem ne fecsegjen ilyen hülyeségeket! Nagyon jól ismerem minden mesterkedésüket. És ezt nem hagyom annyiban... a maguk szép szeméért. Maguk, barátaim, elfelejtették, mi történt az erdőhivatallal. De a maguk bőrén fogják tapasztalni, hogy puffantjuk le az ilyen pimasz frátereket. Maguk bolondnak néztek engem és az orromnál fogva akartak vezetgetni, de én betöröm a kobakjukat és összetöröm minden bordájukat! Vegyék tudomásul, hogy holnap reggel a munkások megkezdik a munkát! A javítást két hónap múlva be kell fejezni. Ősszel pedig teljes üzemben dolgozik a gyár! Megértette?!

Mjuller csak vállát vonogat- ta, zavartan mosolygott és mondani akart valamit, de száraz nyelve majd megfojtotta.

Az übé helyisége előtti téren munkások tolongtak, görnyed- ten csoportokba verődtek tétlen unalmukban, a fal tövében tanyáztak a hűvösön, vagy ki- s bejártak az ajtón. Cigarettáztak. Százhangon csevegtek és nevetgéltek. Gromada magas tornácon állt, az iroda nyitott ajtajában hadonászott csontos öklével, és majd szétvetette a tüdővészes izgalom.

— Mi vagyunk a felelősek, elvtársak, azért, hogy ilyen a helyzet. Nekünk, mint munkás(Folytatás a 6. oldalon)