Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-01 / 129. szám, péntek
A CSEHSZLOVÁK PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG GDANSKBAN A Vietnami fíemnlcratikus Köztársaság fővárosának, Hanoinak a gyermekei, akik a borzalmas háború uhüt születtek és nőttek fel, most örülnek r fr*V6nek. (Telefoto — ČSTK) NIXON-POMP1DOU TALÁLKOZÓ Varsó — A csehszlovák parlamenti küldöttség Alois hidrának, a CSKP KB elnökségi tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével, amely hétfő óta hivatalos baráti látogatáson Lengyelországiján tartózkodik, tegnap reggel Poznanból Gdanskba látogatott. A vendégeket, akiket útjukon elkísért fan Mušal, varsói csehszlovák nagykövet, a repülőtéren szívélyesen üdvözölte Andrzej Werblan, a szejm alelnöke, Tadeusz Bejm, a LEMP gdanski vajdasági bizottságának első titkára, Henryk Sliwowski, a vajdasági nemzeti tanács elnöke, valamint más hivatalos személyiségek. A gdanski városháza történelmi üléstermében Tadeusz Bejm tájékoztatta a csehszlovák parlamenti küldöttség tagjait a szejm képviselőinek te vékenységéről, a választók körében folytatott munkájukról, valamint a vajdaság politikai és gazdasági helyzetéről és fejlődéséről. Itt a fő ágazatok közé elsősorban a hajóépítés, a gép- és élelmiszeripar tartozik. Gdanskban most épül az új úgyneve- zet északi kikötő, amely alkalmas lesz a 100 — 120 ezer tonnás olaj-, fém- és ércszállító hajók fogadására. Az északi kikötőben, amely Lengyelország legnagyobb tengerészeti beruházása ebben az ötéves tervben, naponta mintegy 50 ezer tonna szenet és 100 ezer tonna nyersolajat fognak átrakni. Ebben az ötéves tervben épül ki Gdanskban az úszódokk is, amelyen 60 ezer tonnás hajók javítását is elvégzik. 1973 VI. 1. Reykjavik — Csütörtök délelőtt Reykjavikban megkezdődött Richard Nixon amerikai elnök és Georges Pompidou francia államelnök első bizalmas megbeszélése, amelyet két hasonló találkozó követ. Ezt megelőzően Nixon elnök egyórás eszmecserét folytatott Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval. Az izlandi fővárosban tartózkodik Michel Jobert francia külügyminiszter és Giscard D’Estaing pénzügy- miniszter is. Nixon elnök kíséretében van gazdasági tanácsadója, Schultz pénzügyminiszter és Walker pénzügymi- niszterhelvettes. A reykjaviki Kjarval Múzeumban megrendezett találkozón a magfigyelők szerint főképpen az Egyesült Államok és a Közös Piac országainak kölcsönös viszonyát vitatják meg, különös tekintettel a nyugati kereskedelmi- és valuta reform kérdéseiről rövidesen folytatandó tárgyalásokra. A két fél nézetei ezekben a kérdésekben jelentősen eltérnek egymástól. Napirendre kerülnek a két ország kölcsönös kapcsolatainak kérdései is. Külön foglalkoznak az új atlanti alapokmány kérdésével is, amelynek tervét Francia- ország és a többi nyugat-európai országok hűvösen fogadták. Megfigyelők rámutatnak, hogy a találkozóra, amelyen az amerikai és a francia elnök a kelet-nvugati viszony kérdéseit, továbbá az európai biz tonsági és együttműködési konferencia előkészületeit is megvitatják, rányomja bélyegét az Izland és Nagy-Britannia között kiéleződött halászati háború. Az izlandi szakszervezetek csütörtökön délután tiltakozó tüntetést rendeztek Reykjavik- ban egyrészt az amerikai és NATO alakulatok izlandi állo- másoztatása ellen, másrészt a Csendes-óceáni francia atomrobbantások ellen. Reykjavikban a francia — amerikai csúcstalálkozó előjátékaként szerdán a késő eáti órákban Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója felkereste szállásán Michel Jobert francia külügyminisztert, hogy előkészítsék a csütörtökön délelőtt kezdődő Nixon—Pompidou megbeszélések napirendi keretét. Szerdai megérkezése után mindkét államfő udvariassági látogatást tett Kristian Eldjarn izlandi köztársasági elnöknél, aki az alkalmat arra használta fel, hogy megvilágítsa kormányának álláspontját a brit-izlandi tengerjogi vitában. Nixon — mikéfit Ronald Ziegler elnöki sajtótitkár később az újságíróknak elmondotta — udvariasan kitért az állásfoglalás elől, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államoknak mindkét érintett ország NATO-szövetsé- gese és barátja. Reményét fejezte ki, hogy a vitás kérdéseket sikerül békés úton rendezni. Pompidou francia államfő véleményét külügyminisztere, Michel jobert ismertette, mondván, hogy Franciaország ro- konszenvvel viseltetik egy olyan kis ország álláspontja iránt, amelynek gazdasági élete nagy mértékben függ a halászattól. Nixon és az izlandi vezetők megbeszélésének másik kényes pontja a szigeten található amerikai támaszpont volt. A bázis fenntartása a 210 ezres lakosság jelentős részének tiltakozását váltja ki. Az amerikai elnök azzal igyekezett e tiltakozást csillapítani, hogy méltatta Izland jelentős szerepét az Atlanti Szövetség ,,védelmi hálózatában“. Üi&bh problémák a Skylcsbon Houston — Űjabb energia ellátási problémák jelentkeztek a Skylab amerikai űrhajón, amelynek napelemei, a beszorult szélmalomszárny miatt amúgyis csak fél teljesítményt tudnak nyújtani. A napelemeken kívül az űrlaboratóriumban még 18 áram- fejlesztő telep működött, ezek közül egy azonban már az indításkor felmondta a szolgálatot, további négy pedig szerdán kapcsolási hiba miatt esett ki az áramszolgáltató rendszerből. A földi irányítóközpont elővigyázatosságból leállította a csütörtökre tervezett tudományos program egy részét —■ az űrhajósok egyelőre nem folytatják a Föld természeti kincseinek felmérését és nem továbbítanak felvételeket a földre. A Skylab parancsnoka, Conrad sürgette a földi ellenőrzést: adjon uta sít ást a napelemeket tartalma zó beszorult szélmalomszárny kiszabadítására. LÍBIAI TILTAKOZÁS New York — Líbia ENSZ-kép- viselete szerdán levelet juttatott el a Biztonsági Tanács soros elnökéhez, tiltakozva „az agresszív cselekmények ellen, amelyekkel az Egyesült Államok Libia biztonságát fenyegeti.“ A tiltakozólevél rámutat, hogy a 6. amerikai flotta agresszív manővereket hajt végre a Földközi-tengeren, a líbiai partok közelében, amerikai katonai repülőgépek pedig több ízben is megsértették Líbia légiterét. „Az említett incidensek robbanékony helyzetet idéztek elő. Nyilvánvaló, hogy az amerikaiak feltehetőleg provokációkkal katonai akcióra akarják rábírni Líbiát, mert ily módon kívánják előkészíteni és igazolni a Líbiai Arab Köztársaság ellen tervezett agressziójukat“ — hangoztatja a líbiai tiltakozás. Az ország egyelőre nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását. Washington — Izraeli hivatalos körökben egyre nagyobb nyugtalanságot keltenek azok a hírek, hogy az Egyesült Államok esetleg fegyvereket és katonai felszereléseket, közöttük Phantom F—4-es vadászgépeket ad el bizonyos arab országoknak. A közelmúltban amerikai delegáció tárgyalt Szaúd-Arábiábán 19 hadihajó szállításáról. Géprablás Kolumbiában Bogota — Szerda délután két géppisztolyos férfi eltérítette a kolumbiai SAM légitársaság egyik belföldi járatának gépét és a pilótát arra kényszerítette, hogy a holland Antillákhoz tartozó Arabu szigetén landoljon. A leszállást követően a géprablók szabadon engedtek a 89 utas közül 24 asszonyt és gyér meket, majd közölték: az ittmaradt utasokkal és a háromfőnyi személyzettel együtt a levegőbe röpítik a gépet, ha a kolumbiai kormány nem bocsát szabadon 140 politikai foglyot és nem fizet azonnal 200 000 dollár váltságdíjat. A Nemzetbiztonsági Tanács a hatórás tanácskozás után a követelést — az alkotmányra és az érvényben lévő törvényekre hivatkozva — visszautasította. amely természetesen Nagy-Britannia része marad. A fő változást az új választási rendszer jelenti, amelyben az eddigi többségi rendszert a lakosság arányos képviseletéVÁLASZTÁSI MANŐVER nek rendszere helyettesíti. A korábbi többségi rendszer az unionista gondolkodású protestáns többségnek biztosított előnyt a túlnyomórészt köztársasági irányítású katolikus kisebbség rovására. A szerdai községtanácsi választásokon az angol kormány tehát először tette lehetővé, hogy a választott szervekben a képviselők aránya megfeleljen a lakosság összetételének. E választásokra olyan helyzetben került sor, amikor a politikai pártok hagyományos struktúrája az elmúlt öt év eseményei folytán megbomlott. Az unionista párt számos frakcióra és csoportra oszlott fel, úgy hogy a választásokon a mandátumokért versenyző pártok és csoportok száma 20-ra emelkedett. Az unionista többség mellett, amelyet William Faulkner volt északír kormányelnök képvisel, és aki elfogadta a brit „Fehér Könyvet“, a választásokon számos unionista frakció állított jelöltet. A legerősebb közülük a William Craig által vezetett Vanguard csoport, amely — Ian Paisley lelkész „demokrata unioistáihoz“ hasonlóan — elutasítja a Fehér Könyvet. Magában Faulkner csoportjában is számos híve van az úgynevezett „lojalistáknak“, akik az egységes Iojalista frontba tömörültek, s ugyancsak ellenzik a Fehér Könyv célkitűzéseit. A választásokhoz egyértelműen pozitív álláspontot csak a munkáspárt foglalt el, amely 1970-ben alakult meg a középrétegek tagjaiból. Ezt a pártot azonban joggal vádolják azzal, hogy csupán az unionisták egyik újabb változata, bár fellépett az internálások ellen s általában mérsékelt irányzatot képvisel. A Nagy-Britannia-ellenes elnyomott katolikus kisebbség pártjainak — az arányos képviseleti rendszer alkalmazása következtében — kétségtelenül lehetőségük nyílt arra, hogy a mostani választásokon megjavítsák pozícióikat a helyi választott szervekben, de egyértelmű en kifejezésre juttatták, hogy nem tartják kielégítőnek azt a „megoldást“, amelyet a Fehér Könyv javaslatai tartalmaznak. Az északír ellenzék már a községtanácsi választások előtt rámutatott, hogy az „új rendszer“ Észak-lrországban nem hoz lényegében semmilyen változást. A polgárjogi mozgalom ezért a választások bojkottálására szólította fel a szavazópolgárokat. A brit kormányzat a választások egész sorával — népszavazás március 8-án, községtanácsi választások május 30-án és a tartományi parlament megválasztása június 28-án — a törvényesség látszatát keltve igyekszik nyugalmat teremteni, valamilyen megoldást elérni az állandó robbanással fenyegető ulsteri helyzetben. Mindeddig azonban folytatja a republikánus érzelmű lakosok internálását, s nem igyekezett megszüntetni a katolikus lakosság elégedetlenségének sem politikai, sem gazdasági okait. Ez természetesen alaposan kétségbe vonja valamennyi Ulsterben megrendezett választás politikai jelentőségét. Nagy-Britannia Kommunista Pártja méltán hangsúlyozta, hogy a választási rendszer részleges reformja, a beleegyezés abba, hogy az ír katolikus kisebbség képviselői legalább formálisan részt vehessenek a tartomány egyes ügyeinek irányításában, olyan engedmény, amellyel a brit kormány az északír közvélemény megtévesztésére törekszik, azt a látszatot keltve, mintha London hajlandó volna az elnyomott katolikus kisebbség jogainak elismerésére. PROTICS JOLÁN KÖZÖS CÉL ÉS SZOLIDARITÁS A frikának sok olyan prob- lémája van, amelyet együtt és csakis együtt lehet megoldani“ — intézte e szavait Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az Afrikai Egység Szervezete Addisz Abeba-i díszülésének részvevőihez. A főtitkárnak ezek a szavai kiemelték a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő szervezet jelentőségét. Nem mond ellent Waldheim idézett megállapításának, sőt vele párhuzamosan halad a gondolat kifejtésében, ugyanakkor erősen kidomborítja az idők szellemét és az afrikai változásokat az AESZ csúcsértekezletének az az állásfoglalása, hogy „Afrika nem lehet szabad mindaddig, amíg egyetlen gyarmat is lesz területén.“ Ebben a szellemben ülésezett az egységszervezet, melynek eredményei felülmúltak minden várakozást. A békeszerető erők, a haladó emberiség rokonszenv- vel fogadta, hogy mintegy félszáz afrikai ország állam- és kormányfői további lépést tettek a földrész oly kívánatos egységének megteremtésére. Emellett tettek hitet az ülésen elfogadott politikai és gazdasági nyilatkozatokban is. Az ülésszak politikai nyilatkozatai leszögezték, hogy az önálló és szuverén afrikai országoknak mindenképpen törekedniük kell gazdasági függetlenségük megteremtésére, mert ez létkérdés, a gyarmati rendszerek végleges felszámolásának és a neokolonialista próbálkozások visszaverésének elengedhetetlen feltétele. Afrika politikai útkeresésével kapcsolatban minden kételyt eloszlatott az az állásfoglalásuk, hogy feltétlenül támogatják az arab népek ügyét, a palesztinai arabok jogait és segítik a megszállt arab területek lakosságát. Az Addisz Abeba-i nyilatkozat a szolidaritás vállalása mellett kereken rámutatott a nyugati tőkésországok felelősségére is, mivel csak az ő erkölcsi és anyagi segítségükkel engedheti meg magának az izraeli agresszor, hogy az ENSZ- szei dacolva immár hat éve megszállása alatt tartson idegen területeket. A nyilatkozat ugyancsak elmarasztalta a dél-afrikai, rhodesiai és portugál gyarmatosítókat, akiket ugyanazok a NATO- hatalmak pártfogolnak, mint az izraeli hódítókat. Ennek eklatáns példája volt a Biztonsági Tanács legutóbbi ülése is, amely elmarasztalta azokat a nyugati országokat, amelyek erkölcsileg és anyagilag, a BT-szankciók kijátszásával gazdasági és egyéb kapcsolatokat tartanak fenn az afrikai fajüldöző rendszerekkel. A fajüldöző rendszerek elítélésénél az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország tartózkodott a szavazástól, a NATO-párt- fogók elleni szankciókra vonatkozó határozati javaslatot pedig az Egyesült Államok és Anglia egyenesen megvétózta. Az Addisz Abeba-i csúcsértekezleten felülkerekedett az egység és összetartás szelleme. Kompromisszumos kibékülésre került sor Tanzánia és Uganda között, Etiópia és Szomália oga- deni határviszályának, Burundi és Rwanda ellentéteinek, rendezését pedig egy jószolgálati küldöttség fogja egyengetni. A né- gus a függetlenségi törekvések szellemében tette meg javaslatát egy Afrikai Közös Piac létrehozására. A békeszerető és haladó emberiség, a szocialista világ nagy megelégedéssel fogadta az \ESZ ülésezésének eredményeit. Afrika országai előtt ma világosan kirajzolódik az egyetlen járható út: a fejlődés nem kapitalista útja, nemzeti, többnyire egy pártrendszerű kormányzás, a szocialista országokkal való kölcsönösen előnyös együttműködés és harcos szolidaritás a világ haladó államaival, valamint egységes kiállás az imperialista világ neokolonialista beavatkozásai kísérleteivel szemben. L. L. Kommentárunk Észak-írországban május 30- án 17 500 brit katona és 4500 rendőr fegyverei árnyékában községtanácsi választásokat tartottak. Mintegy millió választásra jogosult ulsteri polgárnak 26 községi tanács 526 tagját kellett megválasztania. Ezek a tanácsok általában nem rendelkeznek széles jogkörrel, első sorban az egészségügyi, iskola- ügyi posztok betöltésére van befolyásuk, az úgynevezett „nagy politikában“ azonban nincs szerepük. Az ulsteri választásokat — amelyekre 60 év után első ízben került sor — az tette jelentőssé, hogy a jú nius 28-ra kitűzött tartományi parlamenti választások mintegy főpróbájának tekinthetők. London ennek alapján akarja le mérni, hogy az északír választók milyen álláspontot foglalnak el a márciusban közzétett „Fehér Könyvhöz“. Az Észak-írországról tervezett új alkotmánytörvény alapján az eddigi helyi parlamentet (Stormont) a 80-tagú tartományi parlament helyettesíti majd, amelynek élén elnök áll, ellentétben a közvetlen londoni kormányzás bevezetése előtti helyzettel, amikor ezt a tisztséget az ulsteri kormány elnöke töltötte be. Ugyanakkor London továbbra is fenntartja az északír ügyek intézésével megbízott miniszter funkcióját, aki ezentúl is felelős lesz „a rend fenntartásáért“ Észak-lrországban,
