Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-17 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
O lyan időket élünk, amidőn nagy események történnek a világban, nagy forradalmi változások mennek végbe. A Szovjetunió a kommunizmust építi. Megszilárdul a Szovjetunió ereje, fejlődik a szocialista világrendszer és a nemzetközi felszabadító mozgalom, fokozódik a békeharc. Ezek a tények meggyőzően bizonyítják a forradalmi gondolkodás és a forradalmi gyakorlat kiapadhatatlan forrását jelentő marxizmus—leninizmus győzelmes előretörését. A felismerés tudományos módszere A CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekről tárgyaló ülése a belső és külső összefüggések elemzése alapján mutatott rá az ideológia jelentőségére. Ebben a szférában folyik a szocializmus és a kapitalizmus mindennapos harca, az emberek gondolkodásáért és leikéért folyó küzdelem. A forradalmi elmélet és gyakorlat „lelke“ a materialista dialektika, amelynek alkotó érvényesítése az adott helyzetben megteremti a szükséges feltételt a sikeres politikai tudományos megindokolásához és megvalósításához. Mint ismeretes, a mai burzsoá ideológusok és revizionisták azért támadják a materialista dialektikát, mert az a kommunista és munkáspártok figyelmét, Forradalmi optimizmus Nemcsak a jelent mérlegeljük, a jövőre és a távlati feladatokra is gondolunk, mivel előttünk áll a szocializmus, a tudományos-műszaki forradalom vívmányai egyesítésének időszaka. Meg kell oldanunk a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését, valamint a szocialista életmód kialakításának problémáját. Ezért hangsúlyozta a CSKP XIV. kongresszusa, hogy meg kell szilárdítani a pártnak a társadalmi mozgásra gyakorolt irányító hatását azáltal, hogy a párt szocialista társadalmunk fejlődése távlati programjának kialakítójává válik, és már ma időszerűek a tudományos-műszaki fejlődésre, az iskolaügyre, a testnevelésre, a szocialista ember nevelésével kapcsolatos kérdéskomplexumra vonatkozó kérdések. A CSKP Központi Bizottságának az ideológiai munka legfontosabb feladatairól tárgyaló ülése megmutatta, hogy tudományos világnézetünk, a marxizmus— leninizmus ereje nemcsak abban rejlik, hogy összegezi a társadalom fejlődésére vonatkozó eddigi tapasztalatokat, hanem elsősorban abban, hogy az igaz felismerése alapján megbízható iránytű és útmutató tevékenységünkben. . Tudományos alapon kell meghatároznunk a további társadalmi fejlődés alapvető irányvonalát. Lenin útmutatásait valósítjuk meg, mivel a marxizmus történelmi alapra állítja a kérdéseket, „történeti alapra nem abtalmán alapuló új társadalmi rendszer biztosítani tudja a gazdasági fejlődést, meg tudja teremteni a feltételeket az igazi demokráciához, ahhoz, hogy a széles néptömegek részt vegyenek a társadalom irányításában, a személyiség sokoldalúan fejlődjön, a nemzetek között egyenjogúság és barátság legyen. A gyakorlat bebizonyította, hogy csupán a szocializmus tudja megoldani az emberiség előtt álló elvi problémákat.“ Chester Bowles amerikai politikus elismeri a szocializmus gazdasági sikereit. Kijelentette: „A politikai és gazdasági erőviszonyok a mi kárunkra megváltoztak... A szovjet gazdaság sokkal gyorsabban fejlődik, mint a miénk. Azok az emberek Amerikában és más országokban, akik a kívánságot valóságnak tekintik és még néhány éve nagyon lenézően vélekedtek a szovjet tudományról és iparról, fájdalmas csalódást élnek át.“ F. Sternberg nyugatnémet burzsoá tudós a szocialista országok gazdasági sikereit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „a kapitalizmus aligha éli meg a 2000-et“. Az emberiség reális távlatai Az imperializmus azonban nem omlik össze automatikusan. Éles osztályharcok állnak előttünk, a harc hosszú, nehéz, de győzelmes lesz. Most különösen jelentős a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása, mivel az im1973. VI. 17. a társadalmi fejlődés alapját képező objektív törvényszerűségekre fordítja, mert a materialista dialektika bebizonyítja a kapitalizmus bukásának és az új társadalmi rendszernek — a szocializmus győzelmének szükségszerűségét. Amint Lenin rámutatott, „a marxizmus azt követeli tőlünk, hogy az osztályerőviszonyokat és minden egyes történelmi helyzet konkrét sajátosságait a legpontosabban, objektíve ellenőrizhetően számba vegyük“ és „bekapcsoljuk az esemé- i általános láncolatába“ (Lenin Mű- \ .4. kötet, 25. 131. old.). Említsük meg az „Ahogyan dolgozunk, úgy élünk“ jelszót. Ezt a jelszót nem szabadna elfelejtenünk. Ma is érvényes és érvényes lesz a jövőben is, mivel megfelel előrehaladásunknak. A jelszót azonban minden összefüggését figyelembe véve kell értelmeznünk. Ha jobban fogunk gazdálkodni, gyorsabban fejlődnek a társadalmi források, és gyorsabban emelkedik az életszínvonal is. Termelni és jól gazdálkodni — ez a mi feladatunk. Ezért nagy jelentőségűek a szocialista munkabrigádok, amelyeknek száma már meghaladja az 50 000-et. Ezért értékeljük oly nagyra az ostravai bányászok törekvését, akik új jelmondattal léptek fel: Múld felül önmagadat és tarts ki! Ezek az esetek a munkához való új viszony kialakítását bizonyítják. Ezért minden munkahelyen még mélyebben és rendszeresebben kellene népszerűsíteni az igazi példaképeket, a legjobb dolgozók tapasztalatait, a tudomány és technika legújabb vívmányait. Az új szocialista emebertípus kialakítása megköveteli, hogy érzékenyen fejlesszük valameny- nyi pozitív jellemvonását és tulajdonságát, elvhűek és szilárdak legyünk az egoizmus, a kispolgáriasság és minden társadalomellenes jelenség leküzdésében. Szocialista életmódunk alapját az egyének felelőssége a kollektívákkal szemben és a közösségek felelőssége minden egyes dolgozóért, az elvtársi igényesség és segítségnyújtás képezi. A munkások, a szövetkezeti parasztok és az értelmiségiek aktivitásának élén álló kommunisták jellemvonása, hogy a technika, a munkaszervezés és az egész társadalmi élet terén az újért harcolnak. A kommunisták tudják, hogy pártunk reális célokat tűz ki, kiemeli a proletárinternacionalizmus, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés elvét, a szociális stabilitás távlatát, az életszínvonal állandó emelkedését, a szocialista állam békés fejlődését. „Az előttünk álló út világos — mondotta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a bratislavai pártkonferencián. Majd így folytatta: „A bonyolult évek és a nehéz harcok mögöttünk vannak. A közelmúltból levonjuk azt a tanulságot, hogy nem szabad letérnünk a marxista— leninista útról, a proletár internacionalizmus útjáról, pártunkat, társadalmunkat továbbra is a szocialista fejlődés, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való testvériség útján vezetjük“. ban az értelemben, hogy csak magyarázza a múltat, hanem a jövő merész előrelátása és a jövő megvalósítására irányuló bátor gyakorlati tevékenység értelmében is.“ (Lenin Müvei, 21. kötet, 62. oldal). A burzsoázia pesszimizmusa Tudjuk, hogy a világ jövője az ősidőktől fogva jelentős világnézeti téma. Ez a mai ideológiai harc egyik legfontosabb pontja is. A burzsoá ideológusok különböző ún. futurológiái koncepciókat alakítanak ki, melyeket felhasználnak a marxizmus— leninizmus elleni kommunista- ellenes harcukban. Jellemző, mennyire félnek a mai burzsoá ideológusok a jövőbeli fejlődéstől; elméleti munkáikban nagyon gyakran találkozunk a válság fogalmával.Ez a szociális pesszimizmus, amely a nyugati szociális elméletekben kezd uralomra jutni. A nyugati pesszimista elméletek leggyakoribb témája az emberiség fantasztikus elpusztulása, a félelem a tudományos technika fejlődésétől s ez a mai burzsoá ideológia válságát bizonyítja. „Nem tudjuk, merre megyünk — mondotta Richard Goodwin, Kennedy és Johnson elnökök volt tanácsadója. Tudjuk, hogy új problémák keletkeznek, de országunk értelmiségi forrásai — a társadalmi haladás történelmi forrásai — nem tudnak erre a kérdésre választ adni.“ Sőt, még Henry Ford, a gépkocsikirály is aggodalommal nyilatkozott arról, hogy „egyes elemek kitartóan és buzgón védelmezik azt az elvet, miszerint az üzlet a nép ellensége.“ „Az Egyesült Államokban a légkört nemcsak a füst, a köd és a könnyfakasztó gázak mérgezik,“ írta Herbert Apthe- ker, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának ismert képviselője. Szerinte ezek csak a bomló félben levő társadalmi rendszer fölött gomolygó legjellemzőbb szennyeződések. „Ha Gibbon ma írna az amerikai impérium hanyatlásáról és bukásáról (Edward Gibbon XVIII. századi angol történész »A római birodalom hanyatlásának és bukásának történelme« című ismert mű szerzője) rendkívül sok anyag és tény állna rendelkezésére.“ Igen, az imperializmus elvesztette történelmi kezdeményezését. A világtörténelem fejlődését egyre inkább a világszocializmus erői határozzák meg élükön a Szovjetunióval. Az imperializmus elleni harcban egyesül a jelen három nagy ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. „A szocializmus megmutatta az emberiségnek az imperializmus alóli felszabadulás távlatát — hangsúlyozzák a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásának dokumentumai. — A termelőeszközök társadalmi tulajdonán, és a dolgozók haperializmus elleni harcban fontos az, hogy figyelembe vegyük az új erőviszonyokat, az imperializmus válságát. Amint Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára figyelmeztet, az imperializmus átcsoportosítja erőit, hogy gátat vessen a szociális haladásnak. Szükséges az imperialtstaellenes erők harci egysége, mivel az imperializmus ideológiai harcot folytat a szocialista közösség ellen, kihasználja a nacionalizmust és a maoizmusra épít. A történelem kereke azonban nem áll meg. A „Christian Science Monitor“ című amerikai lap beismeri, hogy az Egyesült Államok vietnami veresége figyelmeztetés a helyzet átértékelésére. „A világ körülöttünk egészen megváltozott — írja a lap — és a vietnami tanulságot elemezve megállapítja: „Az amerikaiak hatalma nem mindenható ... A belső világ megértésének amerikai képesség© korlátozott és időnként nem tökéletes. Az amerikai nép nem lesz abszolút hű egy olyan ügyhöz, amelyet nem ért meg vagy nem tesz teljes mértékben magáévá.“ D. Bell neves amerikai futurológus az Egyesült Államok „zilált“ helyzetéről ír. Heilbronner amerikai közgazdász arról beszél, hogy a szocializmus sikerei aláásták a kapitalizmusba vetett hitet. Szó szerint ezt írja: „A kommunizmus a szó szoros értelmében a történelem ítélőszéke elé állította a kapitalizmust.“ Ez az amerikai tudós elemezte a kapitalizmusban megoldhatatlan ellentmondásokat, melyeket elmélyít a tudományos-műszaki forradalom és ezt mondja: „Egyetlen dolog nyilvánvaló: a tudomány aktív társadalmi felhasználásának eszméje összeegyeztethetetlen a kapitalizmus, mint szociális rendszer eszméjével. A tudomány mérlegén lemérték a kapitalizmust, és megállapították, hogy sem mint rendszernek, sem mint filozófiának nincs súlya.“ Így tehát magában a mai kapitalizmusban olyan bírálat fejlődik, amely az imperializmus gazdasági és szociális ellentmondásait, antagonisztikus osztálykonfliktusait tükrözi. Ezzel szemben azt látjuk, hogy nagymértékben növekszik a marxizmus—leninizmus vonzereje, amely megmutatja korszakunknak, a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korszakának törvényszerűségeit. A marxizmus—leninizmus választ ad arra a kérdésre, mi a történelmi folyamat fő irányzata, milyen irányvonal határozza meg a történelmi fejlődés lényegét. A kapitalista társadalom által okozott ideológiai bomlasztást figyelembe véve egyre nagyobb a Szovjetunió által vezetett szocialista világrendszer példájának ereje. A szovjet nép, amely az SZKP XXIV. kongresszusának lenini békeprogramját teljesíti, azon az úton halad, amelyre előbb vagy utóbb az összes ország dolgozói is rátérnek. Az emberiség ragyogó jövőjét a földkerekség reális távlatát jelentő kommunizmus mutatja meg a nemzeteknek. RUDOLF STUNA Moszkva területe 878,7 négyzetkilométer. Ennek körülbelül egyharmadát erdők, parkok, kertek borítják. A városban mintegy ötezer út, utca és köz van. A leghosszabb útvonal a Sza- dovaja körút: csaknem 16 kilométer hosszú, és a Lenin sugárút: 14 kilométer. A rakpartok körülbelül 80 kilométer hosszúságban húzódnak. A leghosszabb moszkvai utca a Profszojuz- naja (6 kilométer), a legrövidebb pedig a Venyeciá- nov utca (mindössze 50 méter. ). Moszkva lakossága tíz év alatt — 1960 és 1970 között — egymillióval nőtt és megközelítette a 7 millió 400 ezret. Moszkva közlekedését több mint 2000 trolibusz, 1500 villamos, több mint 14 000 taxi bonyolítja le, valamint a metró, melynek hossza már eléri a 148,6 kilométert. Mindezeket a közlekedési eszközöket naponta 13 millió 500 ezer utas veszi igénybe. 'A moszkvai metró különben a legolcsóbb a világon. 5 kopejkáért megszakítás nélkül bármennyit lehet utazni rajta, a jegy ára a metró fennállásának 33 éve alatt mindmáig nem változott. A moszkvai metró hétszerte olcsóbb a New York-inál. A moszkvaiak évente 600 millió levelet, értékcsomagot és mintegy 17 millió táviratot adnak fel. A szovjet fővárosban több mint ötezer bolt található. A 7800 vendéglő, étterem és teázó asztalainál egyidejűleg 600 000 vendég foglalhat helyet. A moszkvai szállodák napi ötvenezer vendég számára biztosítanak szállást. 3700 szolgáltató üzem teljesíti a lakosság egyéni megrendeléseit: készít ruhát, cipőt, kalapot és bundát, köt kardigánt és kendőt, javít autót, elektromos készülékeket, ruhát és lakást, borotvál, fényképez, mos, tisztít és kölcsönöz. A kórházi ágyak száma csupán az utóbbi tíz év során több mint kétezerrel nőtt, s most megközelíti a százezret. Ez alatt az idő alatt az orvosok és a középfokú képzettségű egészség- ügyi dolgozók száma 112 800-ról 163 000-re emelkedett. Körülbelül kétmillió moszkvai ül az iskolapadokban és hallgatja az előadásokat a szakközépisko- ' Iákban, a főiskolákon és az egyetemeken. A szovjet fővárosban 78 felsőoktatási intézmény működik, a hallgatók létszáma 618 900. A moszkvai főiskolákon és egyetemeken több mint száz nemzetiség fial és leányai tanulnak. Moszkva tudományos intézményeiben több mint 230 000 tudományos munkatárs tevékenykedik: az ország összes tudományos dolgozóinak egynegyede. A különféle moszkvai könyvtárak száma meghaladja a négyezret. Könyv- és folyóiratállományuk több mint 300 millió kötet. A 26 moszkvai színházban évente mintegy 13 500 előadást és hangversenyt tartanak, ezeken körülbelül 14 millió néző vesz részt. A 125 moszkvai mozi nézőterén egyidejűleg közel százezren foglalhatnak helyet. Az Oktyabr és a Rosz- szija Filmszínház nézőtere mintegy hatezer személyt fogadhat be.
