Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-02 / 130. szám, szombat

Világhírű művészeket köszöntünk a szlovák fővárosban vendégszerepel a moszkvai nagyszínház TERMÉKENY ÉVEK Egy város műkedvelő színjátszóinak sikerei Szlovákia fővárosa jelentős kulturális esemény színhelye lesz az elkövetkező napokban: az SZSZK Művelődésügyi Mi­nisztériuma, valamint a Slov- koncert meghívására június ötödiké és nyolcadika között négy alkalommal vendégszere­pei Bratislavában a Moszkvai Nagyszínház, amely a Szovjet­unió egyik legrangosabb, s vi­lágszerte legismertebb opera- és balett-társulata. A szovjet művészek a Szlovák Nemzeti Színházban kétszer (június 5- én és 8-án) Csajkovszkij ope­ráját, a Pik dámát mutatják be, két alkalommal pedig gá­lahangverseny keretében rész­leteket adnak elő ismert ope­rákból. A világ egyik legrangosabb zenei színházának mintegy két évszázados múltja szoro­san kapcsolódik az orosz ze­nekultúra fejlődéséhez, a nem­zeti hagyományok, vagyis a folklór tudatos felkarolásához. Már a 19. szazad elején a tár­sulat haladó szellemben gon­dolkodó művészei erőfeszítései­nek az eredményeképpen a Nagyszínház épületében (amely 1776-ban épült, kétszer építet­ték át, de napjainkig megtar­totta eredeti klasszicista jelle­gét) rendszeresen bemutatták a kortárs hazai zeneszerzők új műveit. Ez komoly fegyver­ténynek számított, hiszen a cári udvar szájaíze az olasz és a francia zenealkotások hoz szokott, s meglehetősen fa- nyalgott a hazai alkotásoktól. Az általános frontáttörést Glin­ka lvan Szuszanyin (1842), valamint Dargomyzsszki Ru- szulka (1859) című operájának a sikeres bemutatója jelentette. A hatvanas és a hetvenes években, amikor a színház re­pertoár j álján még mindig a francia és az olasz opera do­minált, Odojevszkijnek, Csaj­kovszkijnak és társaiknak ko­moly erőfeszítésébe került, míg sikerült kiharcolniuk az új hazai zeneművek előadását. Csajkovszkij operáinak és balettjeinek — Pik dáma, Mci- zeppa, Hattyúk tava, Anyegin stb. — a bemutatása az orosz realista színházművészet első átütő sikereit jelentették, s egyúttal az orosz opera és ba­lettművészet felvirágzásának nyitottak utat. A Nagyszínház fejlődésének jelentős szakaszát képezték az Ötök csoportjához tartozó -zeneszerzők müveinek a bemu­tatói. Különösen Boroyyin Igor herceg, Muszorgszkij Bo­risz Godunov és Rimszkij-Kor- szakov Szadko című alkotásai jelentettek egy-egy fontos ál­lomást a társulat életében. E művek dallamvilága az orosz népdalok melódiáira épült a cselekmény pedig a realizmus A Sztanyiszlavszkij-emlékver- seny öntevékeny színjátszó moz­galmunk egyik jelentős, évről évre megismétlődő eseményso­rozata. Az emlékverseny leg­fontosabb küldetése, hogy fel­hívja a színjátszók és vezetőik figyelmét a szovjet színművek előadására. A Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség Szlová­kiai Központi Bizottsága az Iro­dalmi Alappal karöltve számos új szovjet darab lefordítását és kiadását biztosította. Ezen kívül a rendezők számára szemináriu­mot rendeztek, amelyen neves előadók ismertették az orosz és a szovjet színművek színrevite- lével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. öt esztendős kihagyás után az idén Bratislavában újra meg­rendezték a Sztanyiszlavszkij- emlékverseny városi fordulóját. Ezen a szemlén különböző kate­góriákban aránylag sok öntevé­keny színjátszőcsoport vett részt. Az „A“ kategória győz­tese, s egyúttal a Spišská Nová Ves-i döntő résztvevője a Stro­mová utcai konzervatórium szín­játszócsoportja lett, amely Ros­eszközeivel ábrázolta az orosz társadalmat és az emberek éle­tét. A színház műsortervében az újszerű, realista eszközök­kel színrevitt hazai alkotások mellett egyre nagyobb terei kaptak a külföldi zeneszerzők is, elsősorban Bizet, Gounod, Verdi, Wagner és Puccini. A Nagy Októberi Forrada­lom győzelme után a Nagy­színház is a nép tulajdonába került, s új kultúrpolitikai fel­adatot kapott: eszmeileg és művészileg egyaránt helytálló, színvonalas bemutatókat, elő­adásokat vártak el tőlük, s a társulat művészei nem okoztak csalódást, emlékezetes előadá­sok egész sorával fejezték ki elkötelezettségüket a párt kul­túrpolitikája iránt. A színház vezetői komoly gondot fordí­tottak a fiatal tehetségek fel­karolására is. Ez az erőfeszí­tésük állandó jellegű, s nap­jainkban sem lankad. E gon­doskodás eredményeképpen mutatták be Dzserzsinszkij Csendes Donját (1936), Pro- kofjev és Anafjev számos ze­csin „Egy fiú és egy leány“ (Va- lentyin és Valentina) című színművét vitte színre. Az érde­kes színmű lényegében a Ró­meó és Júlia modern változatá­nak is tekinthető. Többek kö­zött elítéli a szocialista társada­lomban is néhol megtalálható kispolgári szemléletet, s az ilyen elvek alapján élő embere­ket, Komoly problémát vet fel a darab, ám fiatalokról lévén szó, nem hiányzik belőle a de­rű, az egészséges optimizmus sem. Az előadás egyik erőssége a kitűnő rendezés volt. A többi együttes közül, ame­lyek e kategóriában versenyez­tek, a Juraj Dimitrov Vegyimű­vek üzemi klubja mellett műkö­dő színjátszói arattak nagy si­kert, akik O. Kolomijcev „A re­ménységek planétája“ című színművét adták elő. Az együt­tes rendezője E. Gako elismerő oklevélben részesült, K. Lipták pedig a legjobb férfi alakítás díját nyerte el. A „D“ kategóriában, amely­nek keretében gyermek színját­szók versengenek, az első he­neművét, legutóbb pedig Szlo- nyimszkij lkarusát 11971) és Scsedrin Anna Kaienyina. című balettjét (1972). A Moszkvai Nagyszínház ál­landó művészi feladata egy­részt a hazai klasszikus és kortárs zeneszerzők alkotásai­nak, másrészt pedig a neves külföldi müvek igényes bemu­tatása. Célkitűzéseiket már eddig is szinte megszámlálhatatlanul sotk siker koronázta. Erről nemcsak a hazai, hanem a külföldi nézők (Olaszország­ban, Franciaországban, Japán­ban, Magyarországon, Lengyel- országban és máshol) milliói is meggyőződhettek. A moszkvai Nagyszínházban számos kitűnő szólista, táncos és más művész szerepel. Előadásaikat minden­hol felső fokon méltatták s ezért is köszöntjük forró sze­retettel fővárosunkban a világ­hírű moszkvai művészeket, s biztosra vesszük, hogy felejt­hetetlen élményben lesz ré­szünk a négy nap során. ALFRÉD GABAUER lyet a Súťažná utcai zeneiskola ifjú színjátszói szerezték meg, akik Sergej Mihalkiv „Vidám álom“ című színművét mutatták be. Rendezőjük, Xénia Grácová, a legjobb rendezés díját is meg­szerezte, s ez az együttes részt vesz majd az országos döntőn is. Rajtuk kívül a Štefánik utcai iskolások előadása érdemelt megkülönböztetett figyelmet: V. Speranszkij „A csodálatos szép­ségről“ című színművét mutat­ták be. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szlovák főváros öntevé­keny színjátszói ismét nagy fi­gyelmet szentelnek a szovjet színműveknek. A győztesek rö­videsen a szlovákiai döntőn bizo­nyíthatják ismét képességeiket, de a legszebb jutalom minden együttes számára a jól végzett munka öröme, s az a tudat, hogy ezekkel a színmüvekkel több ezer néző számára ember­közelbe hozták leghűségesebb szövetségesünk, u Szovjetunió népeinek dolgos hétköznapjait, mai örömteli életét. VITTHALM KÁROLY Ahhoz, hogy a levicei (lévai) magyar nyelvű műkedvelő szín­játszásról a legapróbb részlete­ket is megtudjuk, elegendő volt egy emberrel elbeszélgetnünk. A „mindentudó“ Nagy László, az asztalosmesterből lett ama­tőr rendező, hatvanhárom év­vel ezelőtt született Diakovcén (Deákiban), de 1933 óta Levi- cén él, ahol mindennapi mun­kája mellett évtizedeken ke­resztül színdarabokat és eszt- rádmüsorokat rendezett, illetve rendez még ma is. Mint elmondotta, az amatőr­színjátszásnak a városban gaz­dag múltja van. A felszabadulás előtt elsősorban a Munkásott­honban folyt haladó szellemű műkedvelő művészi tevékeny­ség. Háber Zoltán rendezte itt a színdarabokat, többek között a Vörösmalom címűt is, amely egy munkásnak az osztályától való elfordulását és helytelen cselekedetének élete végén va­ló felismerését mutatja be. A leiszabadulás után a magyai nyelvű műkedvelő színjátszás a CSEMADOK városi szervezeté­ben bontakozott ki. Előbb ecv nagyszabású esztrádműsor, majd a Ludas Matyi című színdara­bot mutatták be a Városi Szín­házban. Mindkettő sikert ara­tott, s nagymértékben hozzá­járult a járási pártbizottság azon köszönetnyilvánításának a kiérdemléséhez, amely a CSE- MADOK-nak címezve az Oj Szó 1949. október 26-i számában je­lent meg. A későbbi évek során a műkedvelők a városban és más helyeken is számos szín­darabbal léptek fel, s hogy si­kerrel, azt bizonyítja például a Csárdáskirálynő 63 előadása, melyet közel félmillió embert tekintett meg. Érdemes meg­említeni azt is, hogy az egyik szabadtéri előadás alkalmával mintegy ötezer ember nézte meg műsorukat. Színvonalas előadásaikról egyéb sikerek is tanúskodnak. 1951-ben például részt vettek Trenčínben a „Mie­rová žatvu“ jelmondattal meg­tartott rendezvényen, 1960-ban pedig az Anna Frank naplója című drámát a bratislavai Hviezdoslav Színházban adták elő. Termékeny évek voltak ezek; a szereplőket fűtötte a lelkesedés és a tenniakarás. 1963-tól a műkedvelő színját­szás a járási, majd a később létrehozott városi művelődési otthonban folytatódott tovább. Az itt működő csoportot, me­lyet ma Garammenti Színház néven ismerünk, s amelynek tagjai az évek folyamán jófor­mán teljesen kicserélődtek Grébner Gyula tanító hozta lét­re a magyar tannyelvű kilenc­éves alapiskolában. A pedagó­gusokból és a szülői munkakö­zösség tagjaiból alakult csoport kezdetben nehézségekkel küz­dött. A színjátszók ugyanis ma­guk készítették a kulisszákat . és a kosztümöket is. Később azonban a járási művelődési központtól anyagi támogatást kaptak, s ezért „át is mentek“ ennek a kötelékébe. A Garam­menti Színház — akárcsak a CSEMADOK városi szervezeté­nek műkedvelő színjátszó cso­portja az ötvenes években — jelentős sikereket ért el az el­múlt évtizedben. A hagyomá­nyokból lelkesedést és tapasz­talatot merítve, emelni tudták a mércét, s ez azt eredményez­te, hogy nagyon sok színdara­bot adhattak elő telt ház előtt Levicén, valamint a környék vá­rosaiban és falvaiban. A fárad­ságos munkáért járó „elégtétel­hez“ nagymértékben hozzájá­rultak a Jőkai-napok is. A cso­port ugyanis 1965-től 1970-ig minden alkalommal eljutott Ko- márnóba (Komárom), ami azt jelenti, hgy műkedvelő színját­szó csoportjaink közül a leg­többször vett részt az országos fesztiválon. Valamennyi műked­velőt név szerint nem sorolhat­juk fel, de megemlítjük leg­alább az eredményeiket, hiszen özek büszkeséggel töltik el va- lamenyiüket. A színjátszókat A szombat esti vágy című színda­rab előadásáért Komárnóban a Jókai-emlékérem arany fokozatá­val, Nagy Lászlót pedig a ren­dezésért járó emlékérem bronz­fokozatával jutalmazták. A Pig maiion című színdarabban első­sorban Zórád Aladár szerepelt kiválóan, s ezért a legjobb fér­fialakítás díját kapta. Gyárfás Miklós Egérút című szatirikus vígjátékának bemutatásával a csoport a fesztivál nagydíját, Nagy László pedig a legjobb rendezésért járó díjat érdemel­te ki. A fesztivál nagydíját kap­ták a színjátszók Ibsen Henrik Kísértetek című drámájának előadásáért is. Ebben egyébként Kabát Gabriella nyújtotta a leg­jobb teljesítményét, s ezzel a legjobb női alakítás díját nyer­te el. Az 1969-ben megrendezett Jókai-napokon a Skarnacci-Tra- busi: Kaviár és lencse, az 1970. évi fesztiválon pedig a G. Ber­nard Shaw: Várenné mestrsé ge című színművet adták elő a műkedvelők. Díjakat e két fesz­tiválon nem szereztek, de si­kernek számít az is, hogy ott lehettek az országos seregszem­lén. 1972-ben a CSEMADOK váro­si szervezetének színjátszó cso­portja képviselte a levicei mű­kedvelőket Komárnóban, most viszont újra a Garammenti Színház lesz majd ott a Jókai- napokon. Persze nem a név až elsődleges, hanem a tudás. A városi művelődési otthon mellett működő műkedvelő színjátszó csoport az országos fesztiválra Makszim Gorkij: Vassza Zseleznova című szín­művével készül. A szereplők egyrészt a helybeliek, másrészt diákok — az ország minden ré­széből. Szitár Eszter például Strekovról (Kürtről), Morvái Mária Obidról (Ebedről), Szabó Éva Sokolce na Ostrave-ről (Lakszakállasról), Csintalan Zsuzsa pedig Chotínból (He- tényből) jött a városba tanul­ni. A próbák a múlt év szép temberétől folynak, s tegyük hozzá: ideális körülmények kö­zött. A városi művelődési (itt­hon ugyanis — de a CSEMA­DOK városi szervezete is — tel­jes mértékben támogatja őket. Ezenkívül a színdarab rendező­je a nagy tudású és gazdag ta­pasztalatokkal felvértezett Nagy László, aki igényességé­vel valószínűleg jó eredményt ér el még akkor is, ha nagy­részt új tagokról, kezdő szín­játszókról van szó. TÍÍZSÉR LAJOS Régészeti kutatások <L9 A bratislavai Szlovák Nemze­ti Múzeum Archeológiái Intézei- tének dolgozói dr. Etela Stude- níková vezetésével e napokban kezdték meg az archeológiái kutatásokat a Chorvátsky Grob határában a vaskorszakbeli te­lepülésen. Siladicén (hlohoveci járás) kiváló minőségű kerámiát készíte­nek, amely iránt nagy érdeklődés mutatkozik nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Évente kb. félmillió korona értékű árut ké­szítenek. Képünkön: Jozef Mihalik váza díszítése közben. IFelvétel: P. Matisl A SZTANYISZLAVSZKIJ-EMLÉKVERSENY BRATISLAVAI ELŐDÖNTŐJÉRŐL Szovjet színművek až öntevékeny színjátszók műsorán Részlet a Pik Dämäböl a Moszkvai Nagyszinnaz eioaaasaoan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom