Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
Miért hosszabb életűek a nők, mint a férfiak? Egy amerikai biológusnő megvizsgálta az összefüggést az öröklődő adottságok és az életkor között. A nők hosszabb ideig élnek, mint a férfiak. Akár az Egyesült Államokat, Japánt, Franciaországot, vagy a Német Szövetségi Köztársaságot nézzük, a nők hosszabb életkorra számíthatnak, mint a férfiak. A Német Szövetségi Köztársaság asszonyai ma már remélhetik, hogy elérik a 73,5 éves korhatárt, míg a férfi, már 64,7 éves korában elérte statisztikai életkora határait. Ez több mint hat év különbség. Ennek az okairól most Estelle Ramey amerikai biológusnő számolt be. Már az anyatestben hosz- szabb életkor lehetőségét programozzák be a nőknek. A megtermékenyüléskor a kromoszómák bizonyos kombinációjára kerül sor — a kromoszómák az öröklődő adottságok hordozói; XX- kombínáció esetén a születendő gyermek lány lesz, XY-variáns esetében pedig fiú. A legújabb kutatások szerint az XY (férfi)-kombináció kevésbé életképes, mint az XX (nő). A férfi öröklődő adottságainak „lemaradása“ már abban is megmutatkozik, hogy a hímnemű embrióknál 12 százalékkal magasabb a vetélések száma. A születés utáni első hetekben pedig átlagosan 34 százalékkal több fiú hal meg, mint lány. Ramey professzornő: „Az életbenmar adást eldöntő öröklő,dő adottságok .a férfinál gyengébben fejlettek, mint a nőknél. A nők jobban fel vannak vértezve erre a világra“. Mégsem katasztrofális a férfihiány, ami azzal magyarázható, hogy több fiút nemzenek, mint lányt. f STERN) A saigoni alvilágban Szerény becslések szerint Is legalább hetven amerikai dezertőr maradt Dél-Viet- namban, akik lemondtak a hazatérésről és a bizonytalan, de kalandos életet választották Saigon kábítószerekkel és szexualitással átszőtt alvilágában. A tűzszünet aláírása és az amerikaiak kivonulása között eltelt 60 nap alatt az amerikai tisztek remélték, hogy a kötelékeiket engedély nélkül elhagyott katonák jelentkeznek. Mindössze öten jelentkeztek és hármat fogtak el. A fegyveres erők nem rendelkeznek pontos adatokkal a dezertőrökre vonatkozóan. Tavaly 72 esetet soroltak fel hivatalosan, a korábbi évek adatai azonban még pontatlanabbak. Volt egy időszak a háborúban, amikor több mint félmillió amerikai katona tartózkodott Vietnamban, és feltételezik, hogy akkoriban legalább 20 000-ren hagyták el illegálisan kötelékeiket; ha egyáltalán voltak pontos adatok, mindig titokban tartották azokat. A dezertőrök a legutóbbi időkig többé-kevésbé szabadon élősködhettek Saigon alvilágában. (INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE). Franciául tanul az ENSZ Valamennyi ENSZ-doku- mentum 90 százalékát angol nyelven fogalmazták, annak ellenére, hogy a francia nyelv a párizsi kormány makacs fáradozásai következtében — a franciák „egyenjogúságra“ törekszenek — teret nyer. A francia pozíciót erősítette az utóbbi néhány évben az is, hogy 20 új tagállamot vettek fel az ENSZ-be a' franciák és a belgák korábbi afrikai területeiről. Az indiai Gohl Ohbrai, aki nem tud franciául, röviddel Kurt Waldheim hivatalba lépése után lemondott a főtitkárságon betöltött funkciójáról. Kijelentette, hogy az új nyelvi rendelkezések megkülönböztetést jelentenek azokkal az afrikai, ázsiai és más milliókkal szemben, akik nem beszélik a konferenciákon használt öt nyelv valamelyikét (angol, francia, spanyol, orosz, kínai). A főtitkárságon csak az angol és a francia a munkában használt nyelv. Az új rendelkezések értelmében kiszélesítik az ENSZ-tisztvi- selők részére rendezett nyelvtanfolyamokat. Az utóbbi időben több nyelvtanár érkezett Franciaországból New Yorkba. Tavaly az ENSZ 114 tisztviselője és 308 irodai alkalmazottja vett részt francia nyelvtanfolyamon. (ARBEITER ZEITUNG) ÖNELEMZÉS Alig múlik el nap, hogy az NSZK-ban ne tennének közzé ú jtohA közvéleménykutatási eredményt. Ezekben a tesztekben minden szerepel, kezdve attól, hogy mi a kedvenc szín (kék), egészen addig, hogy kik azok, akik a legkevesebb gondot csinálják maguknak a problémákból (a köztisztviselők), de közvélemény-kutatásokat rendeznek még arról is, hogy a nők milyen arányban követelik meg, hogy bemutatkozáskor a férfiak kezet- csókoljanak nekik (49 százalék). Néhány legújabb közvélemény-kutatási eredmény: A nyugatnémetek 11 százaléka úgy véli, hogy a pénz a legfontosabb az életben, 15 százaléka a békét és a szabadságot teszi az első helyre, 56 Százalék viszont az egészséget tartja a legfontosabbnak. Annak ellenére, hogy a nyugatnémetek 25 százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet, mindössze 5 százalék lenne hajlandó valamely más országban élni. Ha váratlanul pénzhez jutnának, 26 százalék utazásra, üdülésre, vagy más magánszórakozásra költené, 28 százalék viszont az újonnan szerzett pénzt azonnal bankba tenné. Tíz közül hat utálja a nonfiguratív művészetet. A nyugatnémeteknek mindössze 5 százaléka ellenezné, ha lányuk hivatásos katonához menne férjhez. (TIME) Az AEG cipőpucoló automatája A nyugat-németországi AEG világcég alkalmazottai közül száznak minden reggel piszkos cipővel kell megjelennie munkahelyén. Az ő lábbelijükön kell ugyanis kipróbálni a háztartási gépek legújabb modelljét, az elektromos cipőpucoló automatát. Miután a háztartások nagy része el van már látva hűtőgépekkel, mosógépekkel, padlőkefélőgépekkel, porszívókkal, az AEG új cikkek bevezetésén fáradozik. Ezek közé tartozik az árammal működő cl- pőpucolő automata, amely állítólag „fényesen“ bevált. A konkurrencia azonban nem alszik. Csak az NSZK- ban eddig huszonöt fajta cipőpucoló gépet szabadalmaztattak. (STERN) VADNYUGATI BALLADA Winnetou örököseinek ni-cs mit veszteni. Bár az indián lakosság száma az Egyesült Államokban újra emelkedőben van — hiszen már elérte az egymilliót — a préri egykor büszke urai szegényebbek, mint valaha. Az egy főre eső átlagos évi jövedelmük 1500 dollár körül mozog, mintegy 65 °/o- kal a létminimum alatt. Az Indián lakosság 45 %-a munkanélküli. A fehér amerikai átlagos élettartama 71 év, a vörösbőrűé csak 47. Tizenkétszer több alkoholistát tartanak rzámon az indián fiatalok közt, mint fehér kortársaiknál és 100 000 indián közül 32 fejezi be az életét öngyilkossággal, míg a többi amerikai közül 16. Az indiánok mégsem halnak ki, azonban mindeddig úgy tűnt, mintha feladták volna a harcot azzal a civilizációval szemben, mely nem az övék. Wounded Knee- ben, a kis településben, mely számukra 1890-ben büszke fajuk kilátástalan szabadságharcának véres befejezését jelentette, az elmúlt hetekben újra kiásták a csatabárdot. A „Pine Ridge Reservation“ Dél-Dakotában Amerika második legnagyobb indián- rezervációja: 80 km széles, 180 km hosszú. Mintegy 13 és fél ezer vörösbőrű él itt, közöttük tízezer oglala sziú indián. A fele fajtiszta, a többi félvér. Ez év február 27-én Geraldine Two Bulls, egy fiatal indián dsszony néhány barátjával Pine Ridge-ból a 10 km-re fekvő Calicoba autózott, ahol táncmulatságot hirdettek. Ütött-kopott kocsijuk talán a legutolsó volt abban a karavánban, amelynek több mint 100 kocsija a zenés lokál előtt állt meg. A mulatságot az Amerikai Indiánmozgalom szervezte hívei számára. Még aznap este Geraldine asszonynak különös élményben volt része. Tüntető, lármázó fajtestvéreinek tömegével sodródott Wounded Knee („Sérült térd“) felé. Mintegy 200 fegyveres indián körülzárta a falut, ahol 1890-ben az US-lovasság több száz sziú indiánt koncolt fel. Ezt a csatateret szemelték ki tiltakozásuk színhelyéül. A harcias vörösbő- rűek két napig 11 fehér falusi lakost túszként fogva tartottak. Az igazságügyi minisztérium rendőrzárlatot rendelt el minden Wounded Knee felé vezető útszakaszon és arra várt, hogy a zendülők majd szétszélednek, és a helyi hatóság aztán letartóztatja őket. Ultimátumot intéztek hozzájuk, de az lejárt, és semmi sem történt. Néhány lövés is eldördült, két indián megsebesült, az egyik időközben (május első napjaiban) meghalt. Aztán „elvben“ megállapodtak. Az odarendelt katonaság és a rendőrök nagy része elvonult, a megszállók maradtak. Erre a katonaság visz- szajött. ,,A megszegett szerződések karavánja .. Wounded Knee bevétele az Indiánmozgalom és vezetői szervezett hadjáratának eddigi csúcspontja azzal a céllal, hogy az amerikai nemzet figyelmét hangsúlyozottabban hívják fel helyzetükre. A múlt év őszén megszervezték a „megszegett szerződések karavánját“, néhány kisebb méretű tüntetés zajlott le Fort Robinsonban és Fort Tattonban. Az Amerikai Indiánmozgalom néhány évvel ezelőtt Minnesota államban kezdte meg működését. Leggyakrabban letartóztatott vezetői közül mindenekelőtt Russel Means érdemel említést. Ez az oglala sziú vezeti a Por- cupine-i indián-központot Wounded Kneetől északra. És Means vezette a Wounded Knee-i akciót is. Veszekedések és viták nyilván együtt öröklődtek az indián problémával. Hiszen az 1890. december 29- én lezajlott Wounded Knee-i akciót a fajtiszta és félvér Indiánok több változatban mesélik. Annyi biztos, hogy az amerikai hadsereg lovassága akkor 120 indián férfit, 230 nőt és gyermeket zárt körül, mert el akarták hagyni a részükre kiszemelt rezervác'iőt. A következő nap reggelén azután fegyverlövés dördült el, állítólag az egyik fiatalkorú vörös bőrű használta elrejtett fegyverét, amire a katonák mindenkit lemészároltak. 1973. február 27. Este hétkor a jól felfegyverzett indiánok a falu minden utcáját megszállták. Behatoltak az üzletekbe, minden élelmiszert a templom pincéjébe hordtak, majd széles védőárkot ástak a templom körül. A rendőrség és az FBI emberei néhány órán belül teljesen elszigetelték Wounded Kneet a külvilágtól, ostromzáruk 7—10 kilométeres távolságban húzódott a falu körül, az indiánok a falu körül két kilométerre foglaltak el védőállásokat. Éjszaka volt már, amikor McGovern és Abourezk szenátorok találkoztak az Indiánmozgalom megbízottaival. A szenátorok rábeszélték a felkelőket, engedjék szabadon a túszokat. Az indiánok előadták panaszaikat: megvesztegetések az „Indiánügyek Irodájában“, önrendelkezési jogot követeltek és azt ajánlották, hogy Richard Wilson, a törzsfőnökük mondjon le, új főnököt választanak majd maguknak. Három évvel ezelőtt Nixon elnök önrendelkezést jogot ígért az indiánoknak, felajánlotta továbbá egy indián bizottság megszervezését, amelynek feladata volna arról gondoskodni, hogy az egyes törzseknek lehetősége nyíljon a részükre nyújtott segélyforrások előnyös fel- használására. Azonkívül javasolta, hogy 15 %-kal növeljék (azaz másfél milliárd dollárral) az indiánok állami szubvencióját. Mindez elég jól hangzik, azonban a kongresszus mindeddig elszabotálta ezt a kérdéskomplexumot. Az indiánok most azt követelték, hogy a washingtoni belügyminisztérium „indián hivatalában“ alapos vizsgálatot Indítsanak, hogy ők maguk nyilvános előadásokat tarthassanak az amerikai-indián szerződésekről és arról, hogyan szegték meg azokat Washingtonban. Alvin Josephy amerikai történész mondotta néhány héttel ezelőtt: „Az indiánok ügye az 1890. évi mészárlás óta sem javult, ezért tiltakoznak ma is. Es ha az Indián-irodát újjá is szervezik, mit használ az! Ellenségeik ott ülnek a kongresszusban, és ők az erősebbek.“ • • * Wounded Knee indiánok által történt megszállása május elején befejeződött. Még a hónap letelte előtt öttagú szenátusi bizottság fogadta az oglala sziú indiánok megbízottait, hogy meghallgassa panaszaikat és jogos követeléseiket. (QUICK, INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE) 1973. VI. 10. 20 OIPÖPUO0LÖ MASINÁK
