Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-10 / 110. szám, csütörtök
A KAPCSOLATOK NORMALIZÁLÁSÁRÓL TÁRGYALNAK Hazánk felszabadítása 28. évfordulójának és a csehszlovák—szovjet baráti, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása harmadik évfordulójának alkalmából május 8-án Bratislavában ünnepi estet rendeztek. Az ünnepségen részt vettek Szlovákia vezető politikai és közéleti személyiségei. Az ünnepi beszédet Eugen Turzo, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára mondotta. (Felvétel: Z. Repová — ČSTK) ALOIS INDRA ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Prágáig, nem csupán saját hazájuk érdekében, de szabadságunkért, s a nácizmus rabigájában szenvedő valamennyi nemzet szabadságáért küzdve. Sohasem feledjük, hogy nemzeti és állami szabadságunk egész nemzedékek szenvedésének gyümölcse, és elsősorban szovjet testvéreink mérhetetlen áldozatainak legszebb virága. Ezt nagy gonddal őrizzük, ápoljuk, hogy sohase hervadjon el, hogy szirmait a jövő nemzedék boldogságáért bontsa ki. Minden politikai koncepciót legjobban az élet igazol. És az elmúlt 28 év meggyőzően bizonyítja, milyen megfontoltan cselekedett a CSKP Klement Gottwald vezetésével, amikor a Szovjetunióval kötött szövetséget a felszabadított állam bélés külpolitikájának fő pillérévé tette. Ennek a szövetségnek köszönhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy országunk a világimperializmus szeny- nyes játékában nem vált tehetetlen figurává. A Szovjetunióval való testvéri együttműködés a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a technikában, a kultúrában és az iskolaügyben egyaránt sikeres szocialista fejlődésünk alapja lett az utolsó negyed évszázadban. Nagy szövetségesünk erkölcsi, politikai, gazdasági és katonai ereje szavatolja biztonságunkat. Csak annak köszönhetjük, hogy 28 év alatt békében élhettünk és dolgozhattunk. A csehszlovák—szovjet szövetség és barátság nehéz időkben kovácsolódott, a közösen kiontott vér pecsételte meg, és számos megpróbáltatáson ment keresztül. Mindig szálkát jelentett mindenfajta ellenségünk szemében, mivel tudták, hogy éppen ez a szövetség kárhoztatja el valamennyi felforgató tervüket. Nem arathattak sikert mág abban a furcsa 68-as évben sem, amikor a „szocializmus tökéletesítésének“ jelszava jegyében megpendítették a polgári nacionalizmus, a sovinizmus és az antiszovjetizmus valamennyi húrját. Népünk történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, sohasem felejti el, hogy szabadságáért kinek tartozik hálával, értékelni tudja az igazi barátságot, s a hűségért hűséggel fizet. Ezért fogadta oly örömmel a CSSZSZK és a Szovjetunió szövetségi, barátsági és együttműködési szerződését, amelyet három évvel ezelőtt a prágai várban írtak alá. Ez nem csupán diplomáciai aktus volt, jelentős haladás ez testvériségünk elmélyítésénél. Váljék becsületünkre, bogy ezt a szerződést becsületesen teljesítjük, hogy további tetteinkkel építjük és szilárdítjuk megbonthatatlan szövetségünket. Nem szükséges hangzatos szavakkal kifejeznünk azt, amit szívvel és lélekkel érzünk, ami számunkra valóban szent. Mindnyájan tudjuk, hogy barátságunk a Szovjetunióval a világon a legdrágább kincs. Aki szereti nemzetét, az sorsát is szívén viseli. Aki igazi csehszlovák hazafi, az a Szovjetunió barátja volt és marad is örökre. Az utóbbi négy évben a CSKP és a Csehszlovák Nemzeti Front folytatta újkori történelmünk legsikeresebb időszakát. Úgy döntött, hogy folytatja a csehszlovák bel- és külpolitika legjobb hagyományait. Népünk ezt megértéssel vette tudomásul, hazafiasságáról és szocialista öntudatáról tett tanúságot és ezt a politikát tevékenyen támogatja. Köszönet illeti a munkásokat, a szövetkezeti parasztokat és a dolgozó értelmiséget azért, hogy a népgazdaságban, a műveltség és kultúra fejlődésében, valamint az életszínvonal emelkedésében olyan nagyszerű sikereket mutathatunk fel. Örömünket és büszkeségünket egybekapcsoljuk azzal az elhatározással, hogy leküzdjük az eddig még fennálló nehézségeket, fogyatékosságokat, felelősséget érezve szép országunk jelenéért és jövőjéért. Tisztelt Barátaim! A közelmúltban tértem vissza Vietnamból. Láttam ennek a megpróbáltatott országnak hős népét, amely több mint kilenc éven keresztül állhatatosan védelmezte nemzeti szabadságát és állami függetlenségét a világ leghatalmasabb kapitalista államával szemben. Ugyanakkor láttam a barbár bombázás megrázó következményeit — a kráterek ezreivel tönkretett földeket, a földdel egyenlővé tett városokat és falvakat, a bombáktól sújtott kórházakat, iskolákat és katolikus templomokat. Küldöttségünk valamennyi tagja újra meggyőződött arról, milyen kegyetlen az imperializmus, hogy az emberiség számára milyen pótolhatatlan érték a béke. Természetesen a béke legyen igazságos, biztosítsa valamennyi nemzet szabadságát, függetlenségét és egyenjogúságát. Ott Vietnamban, szemtől szembe állva a háború következményeivel, még nagyobb lett a Szovjetunió iránti hódolatunk, amely fennállása óta szüntelenül küzd a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. Az egész világ meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió az egész emberiség sorsát fontosnak tartja, hogy mindig becsületes és mindig a munkásosztály történelmi küldetésének pozícióján áll, hogy politikája sohasem támadja más államok érdekeit. A Szovjetuniónak az SZKP XXIV. kongresszusa után indított bé- keoffenzívája kézzelfogható sikerrel jár, a kapitalista országok reálisan gondolkodó politikusai egyre inkább tudatosítják, hogy számukra nem marad más, mint megkeresni a szocialista világgal való békés egymás mellett élés útját, hogy ezt a világot erőszakkal nem semmisíthetik meg, hogy a szocialista országok döntő módon befolyásolják a történelmi fejlődést. és hogy mellettük áll az összes világrész valamennyi haladó, békeszerető és nemzeti felszabadító ereje. A legutóbbi két év alatt Európa felett észlelhetően kiderült, s minden azt bizonyítja, hogy e földrész örökre a béke földrészévé vá! hatna. Mindez kétségtelenül jelentősen befolyásolná a világon a békés együttélés feltételeinek a kialakulását. Más nemzetekkel együtt mi is hálásak vagyunk a Szovjetuniónak a csodálatra méltó bé keigyekezetéért. Rendkívül értékeljük Brezsnyev elvtárs személyes aktivitását, szívósságát, érdemeit, s egyben jókívánatain- kat fejezzük ki a Lenin-békedíj- jal való kitüntetése alkalmából. Teljes joggal megilleti őt ez a kitüntetés, mint embert, és mint a lenini dicső SZKP képviselőjét. Biztosítjuk a szovjet elvtársakat, hogy békepolitikájuk támogatásánál minden erőn két latba vetjük, és hogy ebben az igyekezetben is hűséges szövetségesek maradunk. Tisztelt Barátaim, Elvtársakt Kérem mindnyájukat, hogy továbbra is támogassák a CSKP és Nemzeti Frontunk politikáját. Hisz ez a politika az egész nép számára érthető, megfelel minden hazafinak. Ez országunk további szocialista felvirágoztatásának, a szocialista demokrácia tökéletesítésének politikája, a népgazdaság fejlődésének és az életszínvonal emelkedésének, a műveltség és a kultúra kibontakozásának a politikája, ez a nemzetek közti békés egymás mellett élés és együttműködés politikája, a szövetséges szocialista országokkal való barátság, a Szovjetunióval való testvéri együttműködés politikája, tehát számunkra és gyermekeink számára boldog, békés életet biztosító politika. A HŐSÜK EMLÉKÉNEK ADÓZTAK (ČSTK) — A tátrai hegyi mentőszolgálat és a Csehszlovák Hegymászók Szövetségének 60 tagja tegnap megmászta a hátsó Gerlach-csúcsot, ahol 2630 méter magasságban törpefenyőből font koszorúkat helyeztek el a második világháborúban lezuhant szovjet katonai repülőgép roncsainál. A repülőgép a Szlovák Nemzeti Felkelés alatt a 2. ejtőernyős dandár katonáinak szállításakor nekiütközött a hátsó Gerlach-csúcsnak. A 24 repülős és ejtőernyős életét vesztette. A hegyi mentőszolgálat tagjai és a hegymászók ezzel kegyelettel adóztak az elesett hősök emlékének. * * • Brno-Žebétínben tegnap ünnepélyesen leleplezték a szovjet katonáknak emelt emlékművet. A hős szovjet repülősök 1945 áprilisának végén életüket áldozták a Brno felszabadításáért vívott harcokban. Az emlékmű építésében részt veitek Kohoutovice és Zebétín lakosai. A CSKP szervezetének és a CSSZBSZ szervezetének vezetésével társadalmi munkában több mint 900 órát dolgoztak le. Bydgoszcz lengyel városban él Kazimierz Walukiewicz. Az 52 éves munkásnak, az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevőjének érdekes hobbija van: már 12 éve foglalkozik fafaragással. Szabad idejében a lengyel történelem ismert személyeit faragja ki hársfából. Több ezer alkotást hozott létre, amelyet otthon és külföldön is sokan megcsodálhattak. A híres népművész szobrait iskoláknak és különböző intézményeknek adományozza. Képünkön Kazimierz Walukiewicz fafaragás közben. (ČSTK — I. Dubovský felv.) (ČSTK) — Prágában 1973. május 7—8-án megkezdődtek a hivatalos tanácskozások a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös kapcsolatainak normalizálásáról szóló szerződéssel kapcsolatban. A csehszlovák küldöttség vezetője Jirí Gotz külügyminiszter-helyettes, az NSZK küldöttségének vezetője pedig dr. Paul Frank, a külügyminisztériumállamtitkára. Frank államtitkár tegnap elutazott a CSSZSZK-ból. A ruzy- néi repülőtéren az államtitkártól Jirí Götz külügyminiszterhelyettes és a Szövetségi Külügyminisztérium további dolgozói búcsúztak. Jelen volt O. E. Heipertz, az NSZK csehszlovákiai kereskedelmi képviseletének vezetője és a képviselet más dolgozói. Ma a két küldöttség szakértői folytatják munkájukat. Az enyhülés légkörében (ČSTK) — Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere tegnap fogadta Albert W. Scherert, az USA csehszlovákiai nagykövetét a nagykövet saját kérelmére. Az USA nagykövete átadta William Rogers, az USA külügyminiszterének beszámolóját az Amerikai Egyesült Államok 1972. évi külpolitikájáról. Ebből az alkalomból a csehszlovák— amerikai kapcsolatok további fejlődésének náhány szempontjáról tanácskoztak. Úisácfírápályázcit eredménye (ČSTK) — /. Buša, az SZSZK fejlesztésügyi ös műszaki minisztere adta át az 1972. évi újságírói verseny díjait. A verseny célja a műszaki fejlesztés éjs a környezetvédelem problémájával foglalkozó újságírói tevékenység fejlesztése volt. A díjak átadásán részt vett Bohuš Trávníček, az SZLKP KB titkárságának tagja, a Pravda főszerkesztője, Elena Suchov- ská, a Szlovák Újságírók Szövetségének vezető titkára. A kollektívák kategóriájában a bíráló bizottság az első díjat a Pravda újságírói kollektívájának, a II. díjat a Národné výbory (Nemzeti Bizottságok) folyóirat kollektívájának, a III. díjat a Technické noviny folyóirat kollektívájának ítáRte oda. Az egyének kategóriájában az I. díjat Ľubomír Leňoch, a Pravda vasárnapi számainak szerkesztője, a II. díjat Jaroslav Ročák, a Technické noviny szerkesztője és Štefan Suchov- ský, a Pravda szerkesztője, a III. díjat Charlota Fričová, a Svet práce szerkesztője és Milan Kenda, a Príroda a Spoločnosť szerkesztője kapta. A bratislavai Magasépítő Vállalat iparitanuló-iskoiája Szlovákia legrégebbi kőművesképző iskolái közé tartozik. Az eddigiek során mintegy ötezer építőipari dolgozó szerzett itt képesítést. Az iskolán 16 szakmát tanítanak. Képünkön: az asztalosmííhelyben az első évfolyam ipari tanulói Ján Masár vezetése alatt tanulják a szakszerű gyalulást. (Felvétel: Š. Petráš — ČSTK) FIATAL KARMESTER BEMUTATKOZÁSA Patócs Gábor és Valentína Kameníková hangversenye Május első bérleti estje két kellemes meglepetéssel szolgált a hallgatóságnak. A hangverseny szólistája, Valentína Ka- meníková Rahmanyinov I. zongoraversenyével (fisz moll, op. 1.) mutatkozott be a bratislavai hangversenyközönságnek. A Prágában működő szovjet művésznő egyéni hangú, kiforrott zongorista. Hangszerével összeforrva színes zenei fantáziával, élénken és nagyon folyékonyan muzsikál. Zongorahangjának erőssége az acélos, férfias forte és érdekes ellentétben a lágy, nőies piano, a középső dinamikai regisztert kevésbé változatosan alkalmazza. Rahmanyinov az I. zongora- versenyt tizennyolc esztendős korában, még a konzervatórium befejezése előtt komponálta. De már ebben az ifjúkori hajtásban is megtaláljuk a későbbi Rahmanyinov jellegzetes vonásait, a virtuóz hangvételt és az érzelmi kultuszt. Az előadó formáló készségén múlik, hogy a kettő találkozása őszintén hasson, a giccs mellékíze nélkül. Kame- niková megoldotta ezt a feladatot, előadásában az érzelem egészséges arányban fonódott össze a virtuozitással. A bérleti estek törzsközönsége ezen az estén örvendetes esemény tanúja volt: Patócs Gábor személyében új karmestert avattunk. Patócs, aki jelenleg a Szlovák Filharmónia hegedűscsoportjának tagja és a karmesteri szakon Rajter docens tanítványa, szép reményekre jogosítja fel hallgatóságát és professzorát. Bemutatkozó hangversenyén diplomamunkájának egy részét adta elő. Műsorát Alexander Moyzes „Őrizd a hazát" címet viselő nagyzenekari előjátékának hatásos tolmácsolásával nyitotta meg. Az est zárószáma pedig Brahms IV. szimfóniája volt. A fiatal karmester ezzel a produkcióval nagy fába vágta a fejszéjét, a Brahms szimfóniák tolmácsolása próbaköve még a gyakorlott dirigensnek is. A Brahms muzsika szövevényes, mély értelmű zenei anyaga nem „simul“ a kahnes- ter keze alá. A zárkózott Brahm- sot nem könnyű vallomásra bírni, ahhoz küzdelmes évek munkájára és küzdelmes évek leszűrt bölcsességére van szükség. Nem hiba, hanem korával járó természetesség, hogy az ifjú karmesternek az teljes egészében még nem sikerült, és nem is sikerülhetett. De zeneisége, intellektusa, érzelmi világa félreérthetetlenül jelzi, hogy örömmel és bizalommal nézhetünk további művészi kibontakozása elé. HAVAS MARTA Emlékmű Eduard Urxnak (ČS1K) — A hodonlni járás Veíká nad VeÜ£kou községéinek polgárai tegnap leleplezték az Eduard Urx, a kiváló kommunista újságíró és irodalomkritikus emlékének állított mellszobrot. Az ünnepségen részt vett Miroslav Moc, a CSKP KB titkárságának tagja, a Rudé právo főszerkesztője, a dél-morvaországi kerület és a hodoníni járás képviselői, élükön Karéi Neubert- tal, a CSKP dél-morvaországi kerületi bizottságának vezető titkárával. Eduard Urx életművéről Miroslav Moc, a Rudé právo fő- szerkesztője mondott beszédet. Beszéde végén Moc elvtárs leleplezte as Urx szülőháza előtt álló emlékművet, amelyet Bed- rich Hanák műépítész, és Jan Rafael Michálek szobrászművész alkotott. 1970. V. 10. \
