Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-08 / 108. szám, kedd

PHAM VAN DONG: ERŐSEBBEK VAGYUNK, MINT BÁRMIKOR A VDK miniszterelnökének nyilatkozata csehszlovák újságíróknak AZ NDK ÜNNEPÉN Huszonnyolcadik alkalommal ünnepli felszabadulásának év­fordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. A dátum gya­korlatilag egybeesik a hitleri birodalom vereségének napjával. 1945 ben a világ sok országának népével együtt a német nép is megszabadult a fasizmustól, s a megosztott Németország keleti részében létrejött munkás-paraszt állam garancia arra, hogy német földről soha többé ne inc/ulhasson ki pusztító háború. A második világháború súlyos tanulsággal járt a világ szá­mára és a német nép számára is. Nyilvánvalóvá vált, hogy a háború gyökerei az imperializmusból táplálkoznak. Nyilván­valóvá vált az is, hogy az újabb háborúnak csak úgy lehet elejét venni, ha az imperialista és militarista erőket meg­fékezik, és szembeállítják velük a haladó erők egységes, közös akaratú táborát. 1945 májusa óta huszonnyolc esztendő telt el, és a német föld haladó erőinek szinte naponta harcolniuk kellett azért, ami napjainkban az NDK-ban ölt testet. A történelmi fejlődés során két német állam alakult. Miközben a kommunisták és az antifasiszták vezetésével az NDK-ban szocialista útra lép­tek, a nyugati nagyhatalmak támogatásával Nyugat-Németor- szág más irányban fejlődött. A Német Demokratikus Köztársaság mai ünnepén, amikor számba veszi eddigi eredményeit, jogos büszkeséggel állapít­hatja meg: a mérleg egyértelműen pozitív. A szocialista építő­munka évei alatt a világ tíz legfejlettebb ipari országának sorába küzdötte fel magát, s a német munkások és parasztok következetes békepolitikát folytató erős állama, mint a Varsói Szerződés és a KGST tagja jelentős mértékben hozzájárul a szocialista országok erejének növeléséhez. Az NDK politikai következetességének eredményei is soka­sodnak napjainkban.: Ma már senki sem vonhatja kétségbe a szocialista német állam létjogosultságát, helyét és szerepé­nek jelentőségét a nemzetközi életben. Következetes politikája a bonni kormányt is arra késztette, hogy tárgyalásokat kezd­jen a két német állam kapcsolatainak alapvető rendezéséről, amelynek eredményeképpen tavaly tető alá került az NDK és az NSZK úgynevezett alapszerződése. Az első szocialista német állam nemzetközi tekintélyének növekedését mutatja, hogy az NDK teljes jogú tagja az Inter­parlamentáris Uniónak, sőt gyakorlatilag eljutott az ENSZ-be történő felvétel küszöbéhez. Egyre több fejlett kapitalista or szag rendezi kapcsolatait az NDK-val s köt vele egyezményt a teljes jogú diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Ez a fo lyamat napjainkban feltartóztathatatlanul halad előre. A dip­lomáciai elismeréssel párhuzamosan igeai inténzíven fejlődnek az NDK külkereskedelmi kapcsolatai is a tőkés partnerekkel. Az NDK általános diplomáciai elismerése ugyanakkor az env hülés, az európai biztonsági rendszer kialakításának szerver része. Hazánkat hagyományos, jó kapcsolatok fűzik a Német De mokratikus Köztársasághoz, amelyek a KGST és a Varsói Szerződés országainak együttműködésével összhangban az élei minden területén gyümölcsözően fejlődnek. Az NDK ünnepén, a történelmi évforduló alkalmából a szó cialista országok népei az eddigihez hasonló sikereket kíván nak a testvéri NDK népének, hisz a szocialista német állam minden további sikere elsősorban a szocialista közösségei és egységet erősíti. P. I MEGRENDEZIK A KOK VILÁGKONGRESSZUSÁT Hanoi — Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormányának elnöke in­terjút adott egy Hanoiban tar­tózkodó csehszlovák újságíró csoportnak. Arra a kérdésre, miként ítéli meg 4. jelenlegi helyzetet a pá­rizsi leqi/versztineti egyezmény aláírásának három hónapja óta. többek között a következőket válaszolta: — Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok és a saigoni rendszer állandóan megszegi a fegyverszüneti egyezményt. En­nek ellenére a VDK kormánya és a DIFK szigorúan betartja, és igyekszik megvalósítani. Az egyezmény a mi nagy győzel­münket jelenti. Az amerikaiak örökre ketté akarták szakítani országunkat, és ennek eszközé­ül a saigoni rendszert használ­ták fel. Vereséget szenvedtek és most is azt szenvednének, mert országunk erősebb, mint bármikor azelőtt. Politikánk alapja a párizsi egyezmények szigorú betartása, a béke meg­szilárdítása, a szocializmus fel­építése és az ország fokozatos békés újraegyesítése. Ezek a célok megfelelnek né­pünk és a dél-vietnaini lakos­ság vágyainak is. A DIFK az egyedüli megtestesítője ennek az elképzelésnek Dél-Vietnam- ban. A saigoni rendszer viszont fasiszta jellegű és az amerikai agresszorok eszköze. A győzelembe vetett hitünk ezeken az elveken alapszik. A másik az a segítség, amelyet a baráti szocialista országoktól kapunk. A csehszlovák újságírók ez­után azt kérdezték, melyek ű demokratikus Vietnam újjáépí­tésének legjobb feladatai. Pham Van Dong válaszában leszögezte, hogy rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak az agresszorok által feldúlt ország gyors újjáépítésének. Sokáig harcoltunk, hogy békében él­hessünk, és most mindent elkö­vetünk politikai, gazdasági» tu­dományos és kulturális életünk felvirágoztatásáért. Lerakjuk nemcsak népünk, hanem egész Délkelet-Ázsia forradalmának alapjait. Hisszük, hogy az újjá­építést minél előbb befejezzük. Ebben nagy segítség számunk­ra Csehszlovákia és a többi szo­cialista ország önzetlen hozzá­járulása. Arra a kérdésre, hogyan érté­keli a VDK és Csehszlovákia kapcsolatait, a válasz így hang­zott: „Baráti szocialista ország va gyünk és ezért kapcsolataink ebből a barátságból és harci szolidaritásból erednek. Nagy segítséget kaptunk az amerikai agresszorok elleni harcunkban, és kapunk most is az ország új­jáépítésében. Ezúttal is szeret­nénk köszönetét mondani a ba­ráti csehszlovák népnek. • Egy­úttal szeretném biztosítani önö­ket, hogy úgy mint az 1968-as augusztusi események idején, most is és a jövőben is az önök oldalán állunk. Együtt fogunk harcolni a szocializmus és a béke nagy ügyéért. irányvonal, melyet Washington címére ma már egyre hango­sabban mondanak a nyugat-eu­rópai szövetségesek, hogy a po­litikai, katonai és gazdasági kérdéseket nem lehet egyetlen csomagként kezelni, s az en­Európa Washingtonban gedményeket amolyan „húzd meg, ereszd meg“ alapon kicsi­karni. A messzemenő változá­sok korában „szükségünk van egymásra — mondta a kancel­lár — biztonsági okokból és kereskedelmi-gazdasági part­nerként is. Nem szabad megen­gedni, hogy az egyik területen mutatkozó nehézségek kihassa­nak a másik területre“. Brandt tehát félreérthetetle­nül az Egyesült Államok tudo­mására adta, hogy nem ért egyet Nixon „kapcsolásos“ po­litikájával, nevezetesen azzal, hogy az „amerikai védelmi hoz­zájárulásért“ cserébe kereske- delmi-gazdasági engedményeket sajtoljon ki NATO-szövetsége- seiből. Nyugat-Európa politikai szerepének az elismerését célozta az az álláspont is, mi­szerint az Egyesült Államoknak a távlati célok tisztázására kell helyeznie a fő súlyt, s „úgy kell a Nyugat-Európával kezdődő tárgyalásokra tekinteni, mintha NÉHÁNY SORBAN ULÁNBÁTOKBAN ünnepi gyű­lést tartottak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felsza­badulásának 28. évfordulója al­kalmából. Az ünnepi gyűlésen Jindrich Záhradník, miniszter­elnök-helyettes vezetésével csehszlovák kormányküldöttség vett részt. VARSÓBAN folytatja tanács­kozását a Béke-világlanács el­nöksége. Napirendjén a moszkvai béke-világkongresszus előkészí­tése szerepel. FRANZ JONAS, osztrák szö­vetségi kancellár ötnapos hiva­talos látogatásra Bonnba érke­zett. Útjára elkísérte Rudolf Kirchschläger külügyminiszter is. HAVANNÁBA érkezett az a 30 mexikói politikai fogoly, aki­ket a mexikói kormány Leon- hardy amerikai konzul szaba­don bocsátása fejében helyezett szabadlábra. LEE KUAN YEW singapore-i miniszterelnök hivatalos látoga­tásra Japánba érkezett. BRÜSSZELBEN nyilatkozatot tett közzé a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, amelyben határozottan elítéli az Egye­sült Államok ún. új ,,atlanti chartáját“. KURT WALDHEIM, ENSZ fő­titkár, tegnap Helsinkiben Urho Kekkonen finn elnökkel folyta­tott tárgyalásokat az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészületeiről. Waldheim ezt megelőzően Ka- levi Sorsa finn miniszterelnök­kel és Ahti Karjalainen külügy­miniszterrel is tanácskozott. WALTER SCHEEL bonni kül­ügyminiszter időszerű nemzet­közi politikai kérdésekről foly­tatott megbeszéléseket dán kol­legájával Andersennel. Hírügy­nökségi jelentés szerint Scheel tájékoztatta Andersent Brandt kancellár washingtoni tárgyalá­sainak eredményedről. OLASZORSZÁGBAN miután megegyezés jött létre a kor­mány és a szakszervezetek kö­zött véget ért a postások egy hónapja tartó sztrájkja. Az el­telt egy hónap alatt az olasz postahivatalokban tonnaszámra halmozódtak fel a küldemé­nyek. HAMBURGBAN tartják meg novemberben a Német Kommu­nista Párt kongresszusát. Az er­ről szóló határozatot az NKP vezetőségének Düsseldorfban május 5—6 án megtartott ülé­se hozta. ezen országok máris az Egye­sült Államok homogén partne­rét jelentenék“. A gazdasági versenytársként fellépő nyugat- európai szövetségesek a politi­kai partner hangsúlyozásával az egyenlő az egyenlővel esé- lyeit erősítik, s a szeptember­ben kezdődő GATT-megbeszélé- seket úgy készítik elő, hogy az amerikai fél tisztában legyen vele, megértésre és méltányos­ságra csak az engedmények kölcsönössége alapján számít­hat. Az „egyenlők társasviszonyá­ra“ vonatkozó követelés — me­lyet a közös közlemény is meg­említ — kifejezésre jutott ab­ban is, hogy Brandt udvarias formában ugyan, de nagyon is határozottan visszautasította az amerikai „globális“ politikáról szőtt elképzeléseket. Azt ugyan­is, hogy a NATO-országok álta­lános érdekeit Washington fo­galmazza meg, míg a szövetsé­gesek csupán regionális érde­keket képviselnek. S mivel — a brandti felfogás szerint — az „atlanti“ álláspontot nem ala­kíthatja ki egy ország, Wa­shington számára nem maradt más lehetőség, minthogy a kül­politikai elképzelések egyezte­tésének elvéhez ragaszkodjék. Bonni sajtóvélemények szerint Nixon belátta, hogy az Észak- Atlanti Szövetség jövőjének ügyét nem lehet egyik napról a másikra rendezni, s meg kell hallgatni a tagországokat is. Brandt — bonni források sze­Havanna — A kubai főváros­ban befejezte munkáját a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség irodájának ülésszaka. A tanácskozás részvevői nyilatko­zatban fejezték ki támogatásu­kat a Moszkvában megrendezés­re kerülő béke-világkongresz- szus iránt, határozatot fogad­tak el a vietnami és az arab nép harca mellett, valamint az imperialista agresszió ellen és a nemzeti felszabadulásért küz­dő más népek harca iránti szo­lidaritásról. Az ülésszak kül­döttel nyilatkozatot hagytak jó­rint — azt is szövetségese tu­domására hozta, hogy a nyugat­európai hatalmaknak nem kell mindig Washington szája íze szerint beszélni. Nixon tehát meglehetősen ne­héz poggyásszal érkezik őszi, nyugat-európai kőrútjára. Nehéz volna megjósolni, hogy a szá­mításba jövő atlanti csúcsérte­kezleten hogyan sikerül majd a kapcsolatokat rendezni. Egy viszont bizonyos: Európa ma már nem a régi, még a NATO- szövelségesek viszonylatában sem! Bár a közlemény az euró­pai enyhülés ügyét a katonai erőviszonyok részeként kezeli, s az „elrettentés“ szellemében érinti, feltehetően a megválto­zott viszonyoknak is jelentős szerepük van abban, hogy bár Bőm feltétlen hűséget esküszik Washingtonnak, ezt a hűséget azonban az egyenlő jogú és azonos érdekű partnerek kap­csolatának rendeli alá. E s ez utóbbi még nem kis gondot okoz Washington­nak, mely most története leg­nagyobb botrányával, a Water- gate-üggyel van elfoglalva. A realitásokat tiszteletben tartó nyugatnémet politika ugyanis 1969 óta évről évre erősíti hely­zetét és szerepét a nyugati vi­lágban, s akár tetszik ez a Fe­hér Házban, akár nem — ma­ga is realitássá vált... FONOD ZOLTÁN vá azzal az ENSZ-javaslattal kapcsolatban, amely szerint uz 1975-ös évet a nők nemzetközi évévé nyilvánítják, és megren­dezik a nők világkongresszusár. HOSSZABB ÜLÉSSZAK? Tokió — Tanaka miniszter­elnöke és Liberális Demokrata Pártja a hivatalosan május 20-án záruló parlamenti ülés­szak több hónapos meghosszab­bítását tervezi. Tanaka ugyan­is elhatározta, hogy minden áron keresztül erőszakolja a parlamentben a vasúti díjszabás és a társadalombiztosítási díjak felemeléséről, valamint a vá­lasztási törvény módosítási'1 ró 1 szóló törvényjavaslatot. Az el­lenzéki pártok, köztük a Szo­cialista Párt és a Kommunista Párt, határozottan ellenzik a parlamenti ülésszak meghosz- szabbítását, amelynek célja vé­leményük szerint elsősorban az, hogy a Konzervatív Párt és a kormány az új választási re­form segítségével eleve bizto­sítsa győzelmét a felsőházi vá­lasztásokon. Négerek... ... az amerikai szabadság ár­nyékában. (Hubert Bačík karikatúrájaJ SZÉLSŐJOBB PROGRAM Tokió — A közelmúltban or­szágos értekezletet tartottak Ja­pánban a szélsőjobboldali szer­vezetek. Programjuk értelmé­ben legfőbb feladataik 1973-ban a következők: GIEREK Belgráriba érkezett Belgrád — Szlovéniában foly­tatott megbeszélései után Ed­ward fíierek, a LEMP KB e'lső titkára, jugoszláviai látogatásá­nak negyedik napján, hétfőn délután érkezett az ország fő­városába, Belgrádba. Ezt meg­előzően megtekintette a Szlovén Köztársaság fővárosát, Ljublja­nát. Tito és Gierek a vasárnap egyrészét a Krany melletti Brdoban levő üdülőben töltötte. 1. A Tanaka-kormüny meg­döntése, a japán alkotmány re­víziója és a hadsereg fejlesz tése, beleértve nukleáris fegy­verekkel való felszerelését is. 2. Fokozott harc a Japán Kommunista Párt ellen, igénybe véve minden eszközt, a terror­akcióktól a párt megdöntéséig. 3. Országos méretű mozgalom kibontakoztatása a japán—kínai kapcsolatok megtorpedózásáért. 4. A szélsőjobboldal ugyanak­kor követeli akcióprogramjában, a japán vezetők mindaddig ne vegyenek részt a szibériai koo­perációban, amíg a Szovjetunió nem tesz eleget Japán területi követeléseinek. 5. A japán jobboldali szerve­zetek értékelése szerint Japán a kínai—amerikai és a szovjet— amerikai közeledés következté­ben nemzetközileg elszigetelő­dött. Kommentárunk W illy Brandt nyugatnémet kancellár múlt heti wa­shingtoni útját jellemezte úgy a nyugati sajtó, mint „Európa szóvivőjének“ az utazását. A Nixon elnökkel folytatott két­napos megbeszélésről kiadott közös közlemény szerint „a két államférfi az Egyesült Államok és az NSZK közötti kétoldalú kapcsolatokat, Amerika és Nyu­gat-Európa jövőbeni együttmű­ködésének kérdéseit, ezenbelül katonai problémákat, továbbá a kelet—nyugati kapcsolatok táv­lati kérdéseit és egyéb nem­zetközi politikai témákat vita­tott meg“. Bár az okmány — ahogy az ilyen közleményeknél szokásos — nyomatékosan kiemeli az Egyesült Államok és az NSZK külpolitikai érdekeinek közös­ségét, s ezt hangsúlyozta Brandt kancellár is sajtóérte­kezletén, az árnyalatok azon­ban azt is sejtetik, az „érdekek közösségét“ másként értelmezik Bonnban és megint másként Washingtonban. Nyugati tudó­sítók rámutatnak arra is, a bonni tartózkodás és magatar­tás miatt nem minden ment úgy, ahogy a tengeren túl el­képzelték. Elmaradt tehát a szenzáció, ahogy megválaszolatlan maradt Kissinger nemzetbiztonsági fő­tanácsadójának az „új atlanti chartára“ vonatkozó javaslata is, mely Brandt washingtoni út­ját megelőzően hangzott el. Megerősödött viszont az az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom