Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-07 / 107. szám, hétfő

Három héttel ezelőtt a Szov­jetunióban is megkezdődött a labdarúgó-bajnokság, s az új idénnyel új ember került a vá­logatott élére, a 43 éves Jevge- nyij Gürjanszki személyében. Gorjanszki előzőleg a Oinamo Kijev, a Zarja Vorosilovgrad és a Zenit Leningrád csapatainál edzősködött, majd 1969-óta Gavril Kacsalin mellett a válo­gatott segédedzője volt. Hogyan ítéli meg f. Gorjanszki edző a szovjet válogatott esélyeit a ki­lencedik világbajnoki selejtező csoportban? (Eddig három mérkőzést játszottak a csoport­ban: Franciaország—Szovjet­unió 1:0, Írország—Szovjetunió 1:2, Írország—Franciaország 2:1. A kilencedik csoport győz­tesének aztán meg kell mér­kőznie a 16-os döntőbe jutásért a harmadik dél-amerikai cso­port győztesével — Chile, Pe­ru, Venezuela.). „Nálunk nem divat az ellen­fél lebecsülése, ezért nagyon komolyan készülünk a franciák és az írek elleni meccsre. Az utóbbi időben megváltoztattuk az edzésmódszereket, nagyobb feladat hárul az egyesületi ed­zőkre. Meggyőződésem, hogy ez sikerrel jár. Előnyünk, hogy mindkét világbajnoki selejtező mérkőzést idehaza játsszuk. Hátrányunk viszont: nálunk té­len nem lehet komoly edzése­ket végezni, míg Franciaország­ban és Írországban ekkor javá­ban folyik a bajnokság. E te­kintetben lemaradásunkat má­jus folyamán szeretnénk behoz­ni“. Mint ismeretes, a rossz lég­köri viszonyok miatt a Szovjet­unióban később kezdődhet a bajnoki idény, mint Európa többi országaiban. Ezért Gor­janszki edző a klubokban látott edzések alapján állította össze a keretet és az előkészületi mérkőzések után választja ki a 15 labdarúgót. „Amit láttam és tapasztaltam a kluboknál, valamint a váloga­tott két barátságos mérkőzésén (Bulgária U:l, Románia 2:0), arra lehel következtetni, hogy az erőnlét és gyorsaság terén jobbak játékosaink, mint tavaly ilyenkor. Kevésbé vagyok azon­ban elégedett a technikával. Még mindig akadnak bőven ilyen jellegű hiányosságok, fő­leg a játék felgyorsítása köz­ben. A keretből hiányoznak ré­gi, jólismert nevek. Szabó ab­bahagyta, Konykov nincs for­mában, Jevrjuzsihin helyett pe­dig fiatalabb és tehetségesebb labdarúgót találtam Blohin sze­mélyében. A régi válogatott já­tékosok többsége nein tudott kiegyensúlyozott formát felmu tatni. Én viszont erre akarok építeni.“ A Szovjetunióban milliókra tehető a nyilvántartott futbal­listák száma. Ebből természet­szerűleg következne, hogy gom­bamódra szaporodnak a tehet­ségek ... „Utazásaim során csakugyan sok tehetséges játékost láttam, de a tehetség szorgalom nélkül csak tehetség marad. Erős aka­rat nélkül még a legtehetsége sebb futballistából sem lesz vá­logatott játékos. Ebből nyilván­való, hogy nem is annyira a tehetségen van itt a hangsúly. Számumra például a fiatal Blohin nem tehetséges, hanem szorgalmas futballista és ebben rejlik sikerének legnagyobb tit­ka. Ami a kerettagokat illeti, Rudakov kapus sokáig sérüli volt, így jelenlRg nem állhat a válogatott renüelkezésére. A védelem változatlan összetételű marad. Változásokra a középpé lyán és főleg a csatársorban kerül sor. Elsősorban gólerős csatárt kell találnunk. Ez azon­ban nem könnyű dolog, mert egy jó csatár fejlődése és ne­velése 10—12 évig is eltart. Alaposabban kell foglalkoznunk az ifjúságiakkal, mert sok pél­da van rá, hogy már ilyen kor­ban is több gondot fordítanak a taktikára, mint az igazi lab­darúgás elsajátítására. A tehet­ségesebb játékosokat különböző taktikai feladatokkal bízzák meg és ez a számunkra kény­szerű, idegen szerepkör vissza­veti őket a fejlődésben, meg­maradnak átlagos futballisták­nak“. Mv) A FEJLŐDÉS ÚTJÁN 1973. ¥. 7. A TJ Družstev­ník Orechová Pôtoň (Dióspa- iony) eredmé­nyei túljutnak a járás határain. A jubileumi év­forduló jegyé­ben tartotta az egyesület, amely 40 éves múltra tekint vissza, évzáró közgyű­lését. Ebben a köz­ségben 1933-ban alakult SPC Dióspatony né­véin sportegye­sület, de a fel­szabadulásig a labdarúgást itt iem versenysze­rűen, hanem kedvtelésből űz­ték. Ez a sport­egylet a felsza­badulás után alakult újjá. A kezdeti nehézsé­gek leküzdése után lelkes gárda került a ve­zetőségbe. A község idősebb polgárai szívesen emlékeznek vissza az 1946-ban lejátszott rangadóra, amikor Felső-Csal- lóköz akkori veretlen csapata játszott Kolárovo — (Gúta) együttesével. 1948-től kezdve versenyszerűen foglalkoztak a labdarúgással és járási labda­rúgó-bajnokságot nyertek, fel­sőbb osztályba kerültek. 1962-ben a dióspatonyiak is­mét megnyerték a járási bajnok­ságot. Ugyanebben az évben a falu lakossága javarészt társa­dalmi munkával új sportlétesít­ményt hozott létre, mely a mai napig bármely nagyobb sport­egyesület dicsőségére válna. A korszerű, minden követelményt kielégítő labdarúgópálya körül atlétikai pályát létesítettek, amely elősegítette e sport meg­honosodását a községben. He­lyet kapott a rőplabdíi-kézilab­da is, a klubteremben pedig az asztaliteniszezők találtak ott­honra. A községben eredményes is­kolai testnevelés folyt és fo­lyik tornaterem nélkül. Oj ki­lencéves alapiskolát kapott a helység, de tornateremmel máig sem rendelkezik. A testnevelő tanárok így is nagyon dicsére­tes munkát végeznek az ifjúság körében. Az iskolában hagyo­mányai vannak a sikeres sport- tevékenységnek. A labdarúgó- diákcsapat járási bajnokságot nyert. Így a felnőtt csapat utánpótlása biztosítva van. Az asztaliteniszezők, kézilabdázók A szlovákiai bajnokságot nyert serdülő negy- lusacsapat tagjai. Halról: Csiba Mária, Miklós Erzsébet, Bíró Katalin, Márk Zsuzsanna, Káz mér Mária. és röplabdázók ugyancsak az iskolában sajátították el az ala­pokat. Az atléták eredményei­re is érdemes felfigyelni. Négy­tusában a helyi lánycsapat szlovákiai bajnokságot nyert. A pedagógusok közül elsősorban Németh Ödön és Gálffy Benő végez odaadó munkát a község sportjának fellendítése érdeké­ben. Az eddigi problémák majd megoldódnak az új tornaterem felépítésével, amely önsegélyes alapon, társadalmi munkával készül. Az iskola pedagógusai és diákjai az elmúlt évben 3000 brigádórát dolgoztak le a sport­pályák építésénél. A labdarúgócsapat 1972 óta a kerületi I/B osztályban váltako­zó sikerrel szerepelt. Itt nevel­kedett Angyal Imre is, aki je­lenleg a VSS Košice játékosa, lelenleg két felnőtt és egy if­júsági csapat van a községben. A kerületi bajnokság I/B osz­tályában a felnőttek ősszel a harmadik helyet szerezték meg. Edzőjük a Sp. Nová Ves együt­tesének volt kitűnő kapusa, Brányik Sándor, akit a szíve szülőfalujába húzott vissza. A ,,B“ csapat Pollák lózsef irányí­tásával a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási baj­nokság III. osztályának éllova­sa. A 2600 lelket számláló köz­ségben a sportműköd ésheíz évenle 110 000 korona áll ren­delkezésre. Komoly anyagi tá mogatást kap az efsz-lől és a hnb-től. Ennek fejében a 310 tagú sportszervezet tagjai rend szeresen bekapcsolódnak a vá­lasztási program teljesítésébe, társadalmi munkát végeznek és részt kérnek a betakarítási munkálatokból is. A helyi TE 1971-ben szakosz­tályokra tagozódott. A XIV. pártkongresszus ha l á r ozíi tu i va 1 összhangban a tömegsport fej­lesztését tűzte ki céljául. A labdarúgáson kívül méltó sze­rephez jut a kézilabda, röplab­da és asztalitenisz. Ugyanaz a létesítmény nyáron aszfaltozott kézilabdapálya, télen pedig jég­korongpálya. A NOSZF 55. évfordulója tisz­teletére a sportszeírűségi ver­senyben az egyesület elnyerte a „Példás egyesület“ címet. Ugyanezt külön a kézilabda­csapat' is megszerezte. A köz­ségben jó kezekben van a sportmozgalom irányítása. Május 9-én, hazánk felszaba­dulásának 28. évfordulója tisz­teletére nagyszabású ünnepség- sorozat és vetélkedő keretében emlékeznek meg majd a helyi sportszervezet fennállásának 40. évfordulójáról. SVINGER ISTVÁN Bratislaváhan gyér érdeklődés mellett rendezték meg a női or­szágos kosárlabda kupa döntő mérkőzéseit. Az első helyet a KPS szerezte meg /világos mezben), amely a képen látható jeleneten a Lokomotíva Bratislava együttesével küzd. Ezen a találkozón a KPS 56:43 arányban győzött. A kerületi bajnokságban szereplő ifjúsági női kézilabda-együttes. PSZICHOLÓGIAI EDZÉSEK A Fizkullura i szport című tekintélyes szovjet sport folyóirat már több alkalommal foglalkozott sport pszichológiai kérdé­sekkel. A szovjet sportfolyóirat egyik legutóbbi számában kö­zölte, hogy a lap olvasóinak nagyon megtetszettek ezek a cikkek, s ezért eleget téve az olvasók kívánságának, újra fel­kérte Anatolij Alekszejev orvospszichológust az Össz-szövet- ségi Tudományos Kutató Intézet sportpszichológiai osztályának főmunkatársát, hogy írjon tanulmányt a sportolók pszicholó­giai edzéseiről. A most következő részleteket ebből a tanul­mányból ismertetjük. Minden sportoló tisztában van azzal, hogy minél többet tud technikailag, annál jobbak az eredményei. Ezért fordítanak nagy gondot minden sportágban a technikai felkészítésre. Azonnal felmerült azonban a kérdés, hogyan sajátítja el a spor­toló a sporttechnika egyes elemeit. A mozgás képi elképzelése Tételezzük jel, hogy egy kezdő atlétát rúdugrásra kell meg­tanítanunk. Pedagógiai szempontból az első lépés az, hogy szemléltetően bemutassuk a teljes gyakorlatot, azután pedig részletesen megmagyarázzuk a gyakorlat egyes elemeit. Az nagyon jó, ha az edző kezébe tudja venni a rudat és be tudja mutatni a rúdugrás tökéletes technikáját. Mi történik azonban akkor, ha erre képtelen? Ebben az esetben más szemléltető módszerekhez folyamodik. Azt javasolja tanítványának, hogy figyelje a legjobb rúdugró ugrámit, megjegyzéseket fűz a lá­tottakhoz, megismerteti tanítványát az ugrásról készült felvé­telekkel, s megmutatja neki azt, amit ő maga is be tud mu­tatni, vagyis igyekszik utánozni az egyes technikai elemeket. Röviden, tehát minden elérhető módon arra törekszik, hogy tanítványa helyesen képzelje el a rúdugrást, hogy ez a helyes elképzelés edzésről edzésre tökéletesedjék és a végén a le­helő legpontosabb legyen. Nem minden edző tudja azonban azt, hogy a tökéletes tech­nikára törekedve mindenekelőtt annak a lélektani folyamat­nak uz erejét és lehetőségeit használja fel, amelyet úgy ne­vezünk, hogy a mozgás képi elképzelése. Tehát tételezzük fel, hogy egy kezdő atléta érkezett, aki szeretne megismerkedni a rúdugrással, de fogalma sincs arról, hogy milyen a rúdugrás technikája. Az edző hozzáfog a nehéz munkához: igyekszik kialakítani tanítványa képzeletében az eszményien tökéletes ugrás technikáját, s közben azokat a módszereket és fogásokul alkalmazza, amelyeket ő, mint pe dagógus már ismer. Milyen hosszá ideig tarthat ez az oktatási folyamat? Minden a tanítvány, illetve a tanítómester képessé­geitől, a foglalkozásokra szánt időtől, valamint az edzés kö­rülményeitől függ. Az ilyen oktatási módszer lényegét a pró­bák és hibák módszerének nevezzük. Tegyük fel azt, hogy a tanítvány uz ugrás valamelyik elemét gyakorolja. Ha az elem végrehajtása sikerül, az edző megdicséri tanítványát és ez a dicséret belevésődik a tanítvány képzeletébe, mégpedig úgy, mint a végrehajtott gyakorlat egyik sikeres eleme. Ha azon­ban az elem végrehajtása nem sikerül, az edző a következő­képpen szól tanítványához: „Ezt nem így kell csinálni, hanem így és így“, mire a tanítvány képzeletében igyekszik megörö­kíteni azt, amit az edző kivár i tőle. Kezdetben a végrehajtás természetesen nem egészen tökéletes. De mindig tökéletesebb lesz, egyre inkább ritkulnak a hibák és a végén mégi^nsak létrejön a kívánt eredmény. Ennél az oktatási módszernél azonban ma már ismerünk jobbat is. Az ideomotorikus tevékenység A múlt század közepén felfedeztek egy jelenséget, amelyet ideomotorikus aktusnak neveztek el. Énnek lényege röviden a következő: vegyünk valamilyen könnyű, tárgyat, például egy gyűrűt, vagy egy kisebb kulcsot és. azt kössük körülbelül egy méter hosszú cérna végére. A cérna másik végét mutatóujjunk utolsó hajtására erősítsük. Ezután állítsuk a függő tárgyat mozdulatlan helyzetbe, majd azt javasoljuk, hony az a sze­mély, akinek ujjára felerősítették a cérnán lógó tárgyat, fi­gyelmesen nézzen a tárgyra és képzelje el, hogy a tárgy el­kezd lengeni. Lengeni, akár az inga, mondjuk balról jobbra. És valóban 5—15 mp múlva a függő tárgy elkezd lengeni, mégpedig egyre erősebben és egyre nagyobb ívben. A képze­letet meg lehet változtatni, lehet például „gondolatban látni", hogy a tárgy előre-hátra mozog vagy körforgást végez. A tárgy pedig a gondolatién elképzelésnek megfelelően elkezdi moz­gását a megadott'pályán. A kutatások azt bizonyították, hogy amint képzeletünkben létrejön valamilyen mozgás, a megfelelő izmokban azonnal megkezdődnek a mikro-összehúzódások és mikro-tágulások azoknál a szöveteknél, amelyek hivatottak a mozgás végre­hajtására. Szabad szemmel az izmok szöveteiben végbemenő folyamatok nem mindig láthatók. Különleges műszerek segít­ségével azonban pontosan és könnyen megállapíthatók. A fel­függesztett tárggyal végzett kísérletnél ezeket a mikro-moz- gásokat azért látjuk, mert ebben a hosszú cérna okozta erődítő nyomaték van segítségünkre. Azokat a folyamatokat, amelyeket elképzelések és eszméi formájában hoztunk létre képzeletünkben és amelyek motori­kus úton valósulnak meg, Ideomotorikus aktusoknak nevezzük* GORJANSZKI GÓUÖVŐT KERES Készül a szovjet labdarúgó-válogatott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom